A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 42. szám - Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar ált. polgári törvénykönyv tervezete. 6. [r.]

Huszonegyedik évfolyam 42. szám. Budapest, 1902 október 19. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér£y mentve küldve: r Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész - _18 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM . Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a máptk. tervezetére. VI. Irta P1 o p u György dr., nagyváradi ítélőtáblai biró. — Perjogi kérdések, tekintettel az uj perrendjavaslatra. Irta Fövenyess y Lajos, fölebbezési tanácselnök a budapesti kir. tszéknél. — A végrehajtási törvény novellájához. Irta Csebi Pogány Virgil, lévai kir. járásbiró. — Tarlózás. (A birák fizetésrendezése. Titkos minősítés) Irta (--n — s) — Belföld (A temesvári kir. ítélőtábla Irta dr. Révai Lajos.) — Külföld (A német jogászgyülés). — Irodalom (B a 1 k a y Béla dr : Bíráskodásunk bányaügyekben.) Vegyesek. TÁRCA: Apróságok nagy emberekről. Irta K r s z t o n o sí c s Jenő dr., dévai közjegyzőhelyettes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Erkölcsi alapelvek a magánjogban, tekintettel a magyar álí. polgári törvénykönyv tervezetére.*) Irta PLOPU GYÖRGY dr., biró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. VI. Az Öröklési jog legnehezebb és jogi alapon meg nem oldható problémájának, a vagyon-átháramlási elvnek, egyedül ethikai alapon lehető igazolása egyúttal kétségbevonhatatlan bizonyítékot képez arra nézve, hogy az Öröklési jog tisztán ethikai alapból sarjadó és ethikai motívumokon nyugvó intézmény. A jogállam az öröklés intézménye körül éppen ugy, amiként ezt a család intézménye körül tette, igen bölcsen járt és jár el, amidőn azt is, amiként ez utóbbival tette, — hisz a kettő egymástól még erőszakkal sem szakitható el, — a saját gondozása, ápolása és rendezése alá vette, és ezáltal jogintézménynek minősítette. Ezen gondoskodás által az öröklés intézménye nemcsak nem veszti el ethikai jellegét és mivoltát, amiként ugyanezt a család sem vesztette el, hanem ellenkezőleg az ethikai momentumok még pregnánsabb nyilvánulást nyernek, mert kijegecednek. állandósulnak és biztos védelemben részesülnek, ami az intézmény kiépítése és érvényesülése szempontjából. —éppen a benne rejlő nagy horderejű ethikai alapelveknek minél szélesebb arányokban 'eendő terjedése és minél teljesebb mérvben való megnyilatkozása és érvényrejutása végett, - épp oly kívánatos, mint szükséges is. Amig a családnak az állam ótalma és védpajzsa alá vételéi e nézve a jogállamot hármas indok, nevezetesen : a biológiai, a szociológiai és az ethikai indok, vagyis : az emberi nem megszaporodásának, továbbá a társadalmi követelmények, a feltétlenül szükséges rend és jogbiztonság megszilárdulásának, és végül a boldogságot sugárzó családi életközösségnek a lehető legteljesebb és legtökéletesebb megvalósulásának indokai vezérelték és indították : addig az öröklés intézménye két okból jutott és kellett jutnia a jogállam rendezési körébe, t. i. a családra nézve kiemelt szociológiai és ethikai indokokból, mivel a biológiai indok az öröklés intézményére nézve önmagától elesik. A szociológiai indok a minden téren, s eként a hagyatéki javak átszállása körül is szükséges rend és jogbiztonságnak érvényre-jutását, az ethikai indok pedig a családi szentély sértetlen tisztaságának és tagjait övező ethikai kapcsainak megóvását és épségben-tartásának megvalósulását tartja szem előtt; mert a jogállamnak mind a kettő egyaránt *) Megelőző közleményt 1, lift. számban. érdekében fekszik ; ugy a feltétlen rendet megvalósítani és fentartani, mint a hagyatéki vagyont az örökhagyó kifejezett, vagy vélelmezett erkölcsi akarata szerint a család tagjaira át származtatni. Áttérve a Tervezet (jröklési jogában lefektetett ethikai alapelveknek kiemelésére és jellemzésére, fejtegetésem szempontjából elsősorban kiemelendunek tartom, hogy a jogállam az intézmény hatalmas pártfogása alá vétele által nem tesz egyebet, mint amit a Családjog hatalmi körébe vonása által tett, t. i. a bonus paterfamilias jóakaratával és gondosságával jár el. Mig a Családjogban ez a gondosság, miként láttuk, sokkal terjedelmesebb és terhesebb is,addig az Öröklési jogban az állami gondoskodás egyedül és főleg arra irányul, hogy az örökhagyónak akarata a lehető legteljesebben, de mindig az ethikai követelményekkel megfelelő összhangban érvényesüljön. Ha az örökhagyó ethikai akaratát szabályszerűen kinyilvánította, az állam azt, a Tervezet szerint, zsinórmértékül fogadja el; ha pedig az örökhagyó végrendelkezést nem tett, akkor az állam különös gondot fordit arra, hogy az örökhagyó intenciójának legmegfelelőbben szálljon át hagyatéka a család tagjaira, mint örökösökre. E részben a Tervezet rendelkezései nem hagynak semmi kétséget sem az iránt, hogy az ethikai motívumokat különös mérlegelés tárgyává tette; mert a család ethikai lényegéből, a szeretetből indul ki, és a hagyatéki vagyont azoknak juttatja, akikről leginkább feltehető, hogy ugyanezt teszi az örökhagyó is, ha erkölcsi akaratát kifejezi vala. A Tervezet tehát fentartja, ápolja, megőrzi, védi és érvényre juttatja az örökhagyó szeretetét és az iránta érzett kegyeletet, ellenben távoltartja az örökhagyótól a sirva vigadó és a nevető örökösöket, akiket nem az ethikai érzület, a kegyelet, hanem a haszonlesés, az önző materiális érdek szokott volt becsempészni az örökösöknek táborába. Hogy mily nagy súlyt helyez a Tervezet az örökhagyó ethikai akaratára, ekklatánsan kitűnik annak 1,839. §-ából. mely szerint a végrendelet rendelkezése, kétség esetében ugy értelmezendő, hogy foganatja iehessen ; valamint az 1,840. §-ból, mely szabályul állítja fel, hogy több végrendeleti rendelkezés közül az egyiknek hatálytalansága, kétség esetében, a másiknak a hatálytalanságát nem vonja maga után. Az örökhagyó ethikai akaratának a Tervezetben való ezen kiváló megbecsülésén kívül, egyenesen erKölcsi alapelvet, erkölcsi törvényt szentesit a Tervezet az 1,845. és 1,846. §-ban amelyeknek elsejében világosan az van dekretálva, hogy ajogellenes, vagy erkölcsellenes feltétel vagy meghagyás egyszerűen nem-létezőnek tekintendő. A Tervezet az 1,845. §-ban egy finom és fontos distinkciót állit fel; nevezetesen egymás mellett emeli ki a jogellenes és az erkölcsellenes feltételt, vagy meghagyást; ami ismét egy ujabb bizonyíték amaz állitásom mellett, hogy a jogállam az erkölcsi alapelveket diadalra juttatja mindenütt az állami életben, ahol azoknak a jogviszonyokra befolyása és a polgári társadalomra kihatása van ; de ugyanebből az okból ugyanezen erkölcsi alapelvekkel ellentétes áramlatot érvényesülni egyáltalában nem en;;ed meg. Finom és fontos pedig a jelzett distinkció azért, mert a Tervezet nem elégedett és nem elégedhetett meg csupán csak a jogellenes feltétel vagy meghagyás dekrttálásával, hanem ezen kivül és e mellett az erkölcsellenes feltételt és meghagyást is fölvette, mivel tudta, hogy az előbbi kitétel az utóbbit nem fejezi ki; továbbá mert a Tervezet nem az erkölcstelen, hanem a tágabb értelmű erkölcsellenes fogalomkifejezést használja; és végül mert a végrendeleti rendelkezést ily esetben sem mondja hatálytalannak, hanem a föltételt és a meghagyást fosztja meg hatályától az által, hogy azt Lapunk mai szánna 12 oldalra terjed.