A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári tövénykönyv tervezete alapján. Vége az első résznek

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG 1 HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog )i számához. Budapest, 1902 január hó 19. Köztörvényi ügyekben. A munkástömeg által tüntető felvonulás alkalmával kirakitüveg-tablak beverése által okozott kart a bérbeadó köteles megtéríteni. A budapesti VII. kerületi kir. járásbíróság: Alperes köteles 49*2 kor. 8(5 fill. tőkét, ennek 1901. évi május l-étöl járó 5°/„ kamatait és 124 kor. 60 fill. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes keresetet indított alperes ellen kártérítés címén 4-92 kor. 86 fill töke és járulékai iránt. Alperes elutasítani kéri felperest keresetével. A felek előadása s a becsatolt igazolvány alapján megállapított tényállás a következő: Felperes üzlethelyiséget bérelt az alperes tulajdonát képező Erzsé- I bet-körut 9—il számú házában, a bérleményhez tartozó ablakok, ajtók s a kirakatokban levő üvegtáblákat a bérbeadó biztosította s felperes azért bérbeadónak >'4-ed évenkint 'J7 koronát fizetett. Folyó évi lebruár közepén rendőrségi engedély mellett munkásfelvonulás volt, mely alkalommal a munkások a L-féle vendéglőig ^mely szemben van alperes házává!) nyugodtan viselkedtek s csak olt kezdődött a zavargás, illetve kődobálás s ekkor a felperes által bérelt üzlethelyiségnek egy üvegtábláját is betörték, melynek helyreállításáért leiperes 492 kor. 86 fillért fizetett. Alperes szavatosként hivatkozott az üvegbiztositó társulat, mint szövetkezetre, mely azonban a védelmet el nem vállalta. Minthogy a bérbeadó köteles a bérlemény tárgyát használható állapotban átadni s arról gondoskodni, hogy a bérlő hibáján kívül felmerült hiányok helyreállíttassanak s a bérlemény tárgya használható legyen; minthogy továbbá bizonyítást nyert, miszerint felperest mulasztás .vagy gondatlanság az ablak betörése körül nem terheli; minthogy végül bérbeadó az ablakok biztosítását is magára vállalta s nem is közölte felperessel, hogy minő feltételek mellett biztosította az ablakokat, nyilvánvaló, hogy a felperesnek a munkástömeg ált.l okozott kárát a bérbeadó köteles megtéríteni s tekintve, hogy a kereseti összeg mennyisége ellen alperes kifogást-nem tett, ét a kereseti összeg s járulékaiban marasztalni kellett. A budapesti kir. törvényszék felebbezesi tanácsa: Az elsőbíróság ítélete helybenhagyatik azzal, hogy a teljesítési idő 8 nap leend. Egyúttal köteles az alperes 20 kor. felebbezési költséget ugyancsak 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetni. Ezen ítélet, a felülvizsgálati kérelemre való tekintet nélkül, végrehajtható. Indokok: I. Az elsőbiróság alperest a kereseti követelésben marasztalván, ez felebbezéssel élt s kérte az elsőbiróság ítéletének megváltoztatását és felperes keresetének elutasítását. Felperes ellenkérelme pedig oda irányult, hogy az elsőbiróság ítélete hagyassek helyben. A felek előadták az elsőbiróság előtti eljárás és bizonyitáslelvétel eredményét. A tényállás a következő: Alperestől ennek VII. kerület Erzsébet-körut 9—11 számú házában, felperes bérbevett egy nagy utcai üzlethelyiséget, melynek nagyobb méretű kirakatablakai vannak. A fővárosi munka- ! nélküliek 1901. évi február 15-én tüntető felvonulást rendeztek hatósági engedélylyel és ezen alkalommal zavargások történtek és egyéb vagyonrongálások közt kővel bedobták a felperes állal alperestől bérben birt üzlethelyiség kirakatüvegtábláját is. Ezt az üvegtáblát a felperes saját költségén megcsináltatta és az e címen felmerült kiadása 492 korona 86 fillérre rúgott. Ez a tényállás a felek közt nem vitás. Felperes keresetében ennek a 492 kor. 86 fillérnek megtérítését követeli az alperestől, még pedig két alapon, t. i. először, mert közte és a bérbeadó alperes közt fennálló bérleti szerződés értelmében ő köteles volt alperesnek a bérösszegen felül «üvegbiztositás> cimén 27 koronát fizetni, mely összeget meg is fizeite, tehát alperest terheli az üvegtáblán esett kár, másodszor, meri alperes mint bérbeadó törvénynél fogva tartozik a bérleményt használható állapotban fentartani, tehát az üvegtáblát ő tartozik pótolni. Előadta felperes a felebbezési tárgyaláson, hogy alperesi felhívta az üvegtábla pótlására, de ez azt megtagadta. Alperes védelme az volt, hogy ő nem felelős a kárért, mert az üvegtábla védőkészülékkel (roulaux; van ellátva, mely az üveget megvédi, a íelperes azonban nem volt gondos és nem eresztette le a védőredőnyt a készülő tüntetés dacára, tehát a szenvedett kár csak a felperest érheti. Azt beismerte, hogy felperes évnegyedenként 27 kor. üvegbiztositási dijat fizet, de szerinte ez öszszeget felperestől, valamint a megfelelő összegeket a többi bérlőktől csak azért szedi, hogy ő együtt és így olcsóbban biztosithassa az üvegtáblákat, de maga nem szerepei mint biztositó. Meg is kísérelte érvényesíteni a felperes bérleményén esett kárt, de az üvegbiztositó társaság a kártérítést megtagadta, mert a biztosítási feltételek értelmében zavargások által okozott kárt nem köteles megtéríteni, ez okból alperes pert sem indított a társaság ellen. Törvénynél fogva sem tartja magát az alperes felelősnek, mert szerinte ez a kár csak a felperest érhette. Azt beismerte egyébként az alperes, hogy felperes őt az üvegtábla pótlására felhívta, de ő ezi megtagadta. Felperes az elsőbirósági eljárás során a fővárosi rendőrség által kiállított hivatalos bizonyítványt csatolt, hogy a zavargás csak az ő szomszédságában kezdődött, tehát nem is volt ideje a redőnyöket leereszteni. Alperes azt nem vonta kétségbe, hogy a bérleményhez közel kezdődött a zavargás, de szerinte azért felperesnek elég ideje volt az üvegtábla megvédéséről gondoskodni. Vitás a felek közt az is, hogy a redőny alkalmas-e azüvegtábla megvédésére. Felperes azt állítja, hogy a redőny csak egy vassodronyból készült rácsozat, tehát apróbb kődobás ellen nem nyújt védelmet. Alperes ellenben azt állította, hogy az alkalmazott redőny megvédi az üveget, erre bírói szemlét is kért. Azt nem tudta alperes megmondani, hogy a redőny rostélyból vagy teljesen zárt táblából áll-e. Felperes kérelmére az elsőbiróság W, M -t tanukép kihallgatta arra, hogy a lakókkal a biztosítási feltételek nem voltak közölve, a tanú azonban ezt nem tudta. Továbbá felperes kérte K. M. és B. D. dr-t tanuképen kihallgatni arra, hogy csak a bérlemény közelében kezdődött a zavargás, de az elsőbiróság a tanukat nem hallgatta ki és ezek kihallgatását a törvényszék is mellőzte. A kir. törvényszék tényként megállapította, hogy alperes a felperestől évnegyedenként 27 korona üvegbiztositási dijat szedett; továbbá hogy kikötve nem volt, mikép alperes az üvegeket valamely biztositó intézetnél köteles biztosítani és hogy alperes a felperessel nem is közölte, hogy azokat biztosíttatta és minő feltételek mellett. Megállapította, hogy alperes a felperes által hozzá intézett felhívásra az összetört üvegtábla pótlását megtagadta. Megállapította, hogy a zavargás csak az Erzsébetkörut 13. szám és az alperes háza előtt kezdődött, hogy tehát felperest nem terheli gondatlanság az ablakredőny leeresztésének elmulasztása körül. Annak a megállapítását, hogy a redőny védte-e az üvegtáblát kellően, ha az le volt eresztve, a kir. törvényszék nem tartotta szükségesnek, tehát ez irányban bizonyítási eljárást nem tett folyamatba. A felhívott tanuk közül K. és B. kihallgatása a rendőri bizonylat mellett felesleges volt. II. Az elsőbiróság ítélete helyben volt hagyandó. Az a körülmény, hogy alperes a felperestől üvegbiztositási dijat szedett, a nélkül, hogy felperes az üveget köteles lett volna biztosíttatni és hogy amennyiben biztosíttatta, a biztosítási szerződés feltételeiről felperest értesíteni, bizonyítja a felek közt létesült akár kifejezett, akár hallgatag megállapodás, hogy a bérlő fizeti évnegyedenként a kikötött összeget, alperes pedig azért mint bérbeadó gondoskodik az üvegekben netán beálló törések esetén ezeknek pótláj sáról. Az alperes tehát ez okból is köteles lett volna a felperes bérleményén a kirakat üvegtábláját pótolni és ha ezt felhívásra sem tette, ielperes jogosítva volt azt alperes terhére eszközöltetni, mert üvegtábla nélkül üzlete kirakatát nem használhatta. Nem tartozik a felperesre, hogy alperes a házának üvegtábláit és ablakait egy biztosítási ügyletekkel foglalkozó társaságnál tényleg biztosíttatta és hogy a kikötött feltételeknél fogva ettől kártérítést nem nyerhetett a felperesi kirakat üvegtáblájáért, mert e feltételeket az alperes állapította meg a társasággal, felperes pedig ebbe bele nem folyt. Az alperes által elfogadott kor'átozások felperes jogát nem csorbíthatják, mert alperes korlátlanul vállalta magára az esetleges károkat. Nem állhat meg alperesnek az az érve, hogy felperes gondatlan volt, midőn a védőredőnyöket nem eresztette 1-, mert a rendőri bizonylat szerint a zavargás csak az alperes háza előtt kezdődött, tehát felperes nem gondolhatott idejekorán arra, hogy az üvegtáblát bedobják. De fele ős az alperes mint bérbeadó is a j felperesi házért, mert a fővárosi lakbérszabályzat 19. §-a értelmében köteles a bérbeadó a bérleményt a helyiség minőségének megfelelően a bérlőnek használható állapotban átadni, esetleg a 20. §. élteimében a hiányokat helyreállítani, ez a kötelessége a 20. §. szerint akkor is fennmarad, ha a hiányok a bérlet tartama I alatt állanak be. Alperesnek tehát felperes felhívására kötelessége lett volna a betört üvegtáblát pótolni és mert nem tette, felperes a fővárosi lakbérszabályzat éneimében jogosítva volt a felek közt nem vitás javítást eszközöltetni. (1901. nov. 21-én IV. D 409/2. sz.)