A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 41. szám - A német jogászgyülés

162 A JOG déssel szereztetett 70(J frtért; — s az alperesek tagadásával szemben az sem igazoltatott, hogy a csak 24 év múlva megvett ennek a szőlőnek a vételárába, a Sz. Zsuzsánna által örökségül kapott készpénz, vagy annak valamely része fordíttatott, hogy tehát az a szülő felperessel közös törzstől származott ági vagyont helyettesítené, — a felpereseket bizonyitatlan maradt keresetükkel elutasítani és mint perveszteseket stb. slb. kellett. A m. kir. Kúria (1902 május 15.4,763. sz.) a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben az abban felhozott indokolás alapján és azért : mert a per bizonyító adataival kétséget fenn nem hagyó módon lévén kimutatva az, hogy az örökhagyó Sz. Zsuzsannára a felperesekkel közös törzs Sz. Péter hagyatékából 974 frt 33 krt tevő készpénzbeli örökség hárult át abban az időben, a midőn már örökhagyó Ö. József neje volt, ennek az öröklött s ági természetű vagyonértéknek elöröklésére, fel és lemenő örökösök, ugy végrendelet hiányában, nem a hátrahagyott hitvestárs, hanem a felperesek, mint legközelebbi oldalrokonok vannak törvényszerint hivatva és pedig anélkül, hogy az öröklött értéknek akár a hátrahagyott hitvestárs kezére jutását, akár a házasság tartama alatt szerzett s a hagyatékhoz tartozó ingatlanba lett beruházását bizonyítani tartoznának, kizárván az erre vonatkozó bizonyítás kötelezettségét az az általánosan alkalmazott jogszabály, amely szerint szerzeményi vagyonról addig nem lehet szó, amíg az öröklött ági természetű vagyon értéke helyreállítva nincs, stb. A tartásdíj összegének a fölebbezési biróság által történt megállapítása a ténykérdések keretébe tartozik. A felebbezö fél nincs ahhoz kötve, hogy a per főtárgyára vonatkozó felebbezésének nyilvános előadás mellett való elintézését kérje. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 június 13. I. G. 69/1901. sz. a.) A dolognak valamely követelés biztosítása végett történt átvételével szerzett jog, anyagi tartalmánál fogva, nem alkalmas arra, hogy az illető dolog végrehajtási eladását megakadályozza. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 április 22. I. G. 658/1'. 01. sz. a.) Általánosan elfogadott jogszabály az. hogy oly esetben, a midőn közel rokonok között keletkezett átruházással a hitelező elől a kielégítési alap elvonatik, a vélelem a melleit szól. hogy az átvevő az átruházó kijátszási szándékáról tudomással birt. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 febr. 20. I. G. 571 901. sz. a.) A S. E. no. §. megengedi ugyan, hogy a biróság mindkét peresfél részben pervesztessége, részben pernyertessége esetében, ha a kereseti összeg birói megállapítástól függött, az egyik felet az összes perköltségben marasztalhassa, azonban eztkötelezóleg nem rendeli, tehát ennek eldöntése a biróság belátásától függ ; e szerint a fölebbezési biróság nem sértette a S. E. no. §. rendelkezéseit, amidőn az elsőbirósági eljárásban fölmerült perköltséget kölcsönösen megszüntette. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa február 12. I. G. 52/902. sz. a.) A fölebbezési biróság ítéletében szabályellenesen terjeszkedett ki arra, hogy a végrehajtás elrendelése és ezt megelőzőleg a marasztalás körül szabálytalanság történt, mivel az igénypereknek szorosan meghatározott tárgyánál fogva, az ezeket megelőző végrehajtási lépések vizsgálat tárgyává nem tehetők ; amennyiben a kielégítési végrehajtás az örökhagyó tartozásának kielégítése iránt rendeltetett el. az örökhagyó hagyatékában talált, vagy tőle örökölt ingókra foganatosíttatott, azokat felperes mint örökös a maga részére nem igényelheti, s azért a foglalás alól a végrehajtóval szemben fel nem oldhatók. Ilyen esetre az 1881. LX. t-c. 14. §-a nem vonatkozik. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 11'02 márc. 20. G. 620/1901. sz. a.) A törvényes apa a keresetet kiskorú leánya képviseletében indította, az a képviseleti jog pedig a törvényes apat kiskorú gyermekére nézve a törvénynél fogva illetvén meg, annak gyámhatósági végzéssel való kimutatása nem szükséges különösen akkor, amikor a képviseleti jogosultság kétségbe sem vonatik. Az osztr. ptk. 163. S-a azt a vélelmet állítja fel, hogy aki ellen bebizonyittatik, hogy a gyermek anyjával oly időszak alatt közösül, amelytől a szülésig 6 hónál nem kevesebb, és tíznél nem több hónap mult el, az a gyermek nemzőjének tartandó, és e törvényes vélelemmel szemben alaptalan alperesnek az az érvelése, hogy a közösülés napjától számított 8 hónap alatt szült gyermek életképtelen volna, és ez okból a felperes leányának gyermeke alperestől nem származhatott volna. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 március 21. I. G. 628/1901. sz. a.) Ha a bérlemény átadása a bérbeadó ténye folytán maradt el, a bérbeadó a visszabocsátás, illetve átadás megnemtörténtéből jogokat nem származtathat. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 június 18. I. C. 262/1902. sz. a.) Az általánosan elfogadott jogszabály, hogy a haszonbérbeadó a haszonbérelt területen alló épületeket rendszerint jókarban és használható állapotban tartozik a haszonbérlőnek a haszonbárlet kezdetével átadni, s amennyiben az épületek eme kellékekkel nem bírnának, a haszonbérlő azoknak jókarba helyezését per utján is szorgalmazhatja. csak akkor, és annyiban nyerhet alkalmazást, amennyiben a felek között ettől eltérő megállapodás nem létesült, mely utóbbi esetben a felek jogviszonyainak megbirálásánál a szerződő elek egyértelmű megállapodása az irányadó. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1902 június 4. G. 225. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Alperes javára a végrehajtási foglalás és árverés nem csupán a közadós, hanem egyúttal ennek csődbe nem-jutott neje ellen is rendeltetvén el és foganatosíttatván s a végrehajtási zálogolási és árverési jkvek szerint az összes lefoglalt és elárverezett ingóságok minden megkülönböztetés nélv ül mint a közadósnak és nejének közös tulajdonai íratván össze, azok az ellenkezőnek bizonyításáig, minthogy más arány megállapítására nem forog fenn semmi adat, felerészben a közadós nejét megilletőknek tekintendők. Ezekhez képest, minthogy a megtámadási kereset folytán a végrehajtási foglalás és árverés csak annyiban mondatott ki a csödhitelezőkkel szemben hatálytalannak, amennyiben az a közadós ellen ennek ingóságaira foganatosíttatott, a közadós nejével szemben ellenben a végrehajtás hatálya nem érintetett : az árverési vételárnak csupán a közadós jutalékára eső felerészét van joga a csődtömegnek az alperestől visszakövetelni. A veszprémi kir. törvényszék. (1901. éviápiil 27-én 1,846. sz. a.) Koritschoner Lipót dr. ügyvéd, mint ifj. L. József csődtömegének gondnoka felperesnek, Fodor Gyula ügyvéd által képviselt H. Franciska F. Rezsőné alp. ellen jogügylet és végrehajtási zálogjog hatálytalanítása és 563 frt. 09 kr. és jár. iránti megtámadási perében következő Ítéletet hozott: A kir. törvényszék a 2,379/96. sz. végzés alapján alperes részére a közadós ellen 1,260 frt. erejéig foganatosított kielégítési végrehajtást és árverést, jogkövetkezményeikkel együtt ifj. L. József csődhitelezőivel szemben hatálytalanoknak nyilvánítja, s alperest arra kötelezi, hogy felperes részére 1,126 K. 18 fill. tőkét, ennek 5°/o kamatát stb. fizessen. Megokolás: Ifj. L. József korcsmáros saját nevében, bor és pálinka vétele tárgyában, kereskedelmi ügyletekkel iparszeiüen foglalkozván, a kereskedelmi törvény 3 §-a szerint kereskedőnek tekintendő lévén, követkézéképpen az ellene nyitott csőd is kereskedelmi csődnek tekintendő Ebből az alapelvből kiindulva a csődtörvény 97., 241. és 244. §-aiból világos, hogy miután a közadós korcsmáros volt, a jelen perben csakis kereskedő ellen nyitott csődről és kereskedő jogügyleteinek hatálytalanításáról lehet szó. Nevezett közadós ellen az első kielégítési végrehajtási cselekmény 1896. ápr. 13-án foganatosíttatott alperes részéről, közadós pedig ennek a végrehajtásnak a foganatosítását tűrte és ennek következtében az, hogy fizetéseit megszüntette, bizonyítva van. Alperes erről, ha előbb nem, a végrehajtás foganatosítása alkalmából ügyvédje utján tudomást szerzett; tekintve, hogy az adós ellen vezetett végrehajtás annak oly cselekményét helyettesíti, amely által kielégítést vagy biztosítást enged és hogy a csődtörvény 27. §-ban megjelölt 6 hónapi határidő a csődnyitásig el nem telt, a csődtörvény 27. §-nak 2. p. értelmében a megtámadási jog érvényességének előfeltételét: magát a végrehajtási és árverési jogcselekményt a csődhitelezőkkel szemben hatálytalanoknak kellett kimondani, aminek pedig folyománya az, hogy alperes mindazt, amit a megtámadható jogcselekmény által a közadós vagyonából elidegenített, a csődtömegnek 33. §-a értelmében visszatéríteni tartozik. Ez a visszatérítendő összeg, ebben a perben egyenlő azzal az öszzeggel, amely a végrehajtás folyamán 1896. májusig tartott árverés alkalmával a közadós vagyonából, tartozásának törlesztésére, alperes kezéhez fizettetett. Alperes ugyan kifogásként azt állítja, hogy a végrehajtás alá vett ingók a közadós csőd alatt nem álló nejének tulajdonai voltak; de ez állítását, bár az 1881: 60. t.-c. 49. §. a bizonyítás terhét alperesre rójja, a per során nem igazolta; sőt a kir. Kúriának 4,281. számú végzésével elrendelt jkvi tárgyalás alkalmával, kifejezetten még csak meg sem jelölte azokat az ingókat, melyek közadóst és melyek annak nejét illették; annál kevésbé adta elő és bizonyította, hogy mely ingókat szerezte közadós neje saját pénzén a házasság kötése előtt, és melyeket a házasság tartama alatt, azt pedig egyáltalán nem bizonyította, sőt bizonyítani meg sem kísérelte, hogy mely ingók felett gyakorolta közadós neje kezelési, használati és rendelkezési jogát kizárólagosan, hanem ehelyett azzal védekezik, hogy a végrehajtási jkv. 1—15. tétel sz. a. felvett ingók női hozomány jogcímen közadós nejének kizárólagos tulajdonául vélelmezendők, a Ki —51. tételsz. alattiak pedig felerészben közszerzemény jogcímén,-mert közadós neje felerészben közszerző volt, mely törvényes vélelem ellenében felperest terheli a bizonyítás kötelezettsége. Tekintve, hogy alperes állítását illetőleg a tulajdonjog ily esetben nem törvényes vélelemmel, hanem az állító fél bizonyítékaival igazolandó, arra való tekintettel, hogy alperes ez érdemben a bizonyítást még csak meg sem kísérelte, a végrehajtási jegyzőkönyvben felsorolt és zár alá vett ingók a rendelkező és főszerzőnek tekintendő közadós tulajdonául lévén tekintendők, ennek következtében alperes az árverésen követelésére felvett egész vételárnak és a felvétel napjától számított törvényes kamatának a visszafizetésére volt kötelezendő és mint pervesztes fél az 1869: L1V. t.-c. 251. §. alapján az összes perköltségek viselésében marasztalandó volt, stb.