A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 41. szám - Titoktartás és btő törvényünk 328 §-a. Vége

292 A JOG Titoktartás és btö törvényünk 328 §-a. Irta SZIGETI GUSZTÁV dr., budapesti gyakorló orvos. \/ Vége.* Midőn már most az orvosok, bezárólag G. dr.-ig, — ezen méhnek az elhajlását és megrögzitését látták, többet, mint ezen tényt nem konstatálhattak. Minthogy pedig, miként már mondottam, ezen elhajlás és fixirozás éppúgy vezethető vissza fertőzésre, mint fertőzéstől teljesen független más betegségre, nem is konstatálhattak mást, mint azt, hogy ez lehet ugy az egyik, mint a másik eredménye. G. dr. azonban már oly állapotban látta a betegséget, hogy teljesen biztosan megállapíthatta, hogy ez nem fertőzésből eredt. Ha most H. dr. véleményét nézzük, és, itt ezen régibb keletű betegség mellett heveny-kankót is tudunk felfedezni, akkor abból vagy azt kell következtetnünk, hogy G. dr. és előzői tévedtek, vagy azt, hogy H. dr. a régi betegség mellett egy másik uj betegséget, a heveny-kankót is konstatálta. H. dr. ugyanis a bizonyítványában egy hevenyes állapotban levő lobot ir le, mely a hüvelynyilástól felterjed egészen a hashártyáig. Ezen lobot a régibb krónikus baj kiujulásának tekinti. Vizsgáljuk meg, megállhat-e ezen nézet. E célból szükséges megállapítani, hogy az ilyen kiújulás mi módon, mily körülmények között, mily okok közrehatása mellett lehetséges? Az úgynevezett kiujulásnak [repululatio) kétféle módja van. Az egyik az, ha szabad szemmel, vagy tükörrel való vizsgálattal sem ellenőrizhető helyen, akár a hasban, akár a méh körül, akár valahol a méhkürtben régibb, gyakran évek hosszú sorára visszanyúló időből, egy úgynevezett szunyadozó gonococcus tenyészet visszamarad és ez valami okból friss erőre ébredve, az összes nemi szervek lobosodását idézi elő. A kiujulásnak ez a neme azonban azt követelné meg jelen konkrét esetre vonatkozólag, — mert állandóan a méh és függeléklob miatt lelt gyógykezelve, hogy a gonococcusok a méhkürtből vagy hasürből a méh körüli tájról lefelé haladjanak és kellene, hogy az u. n. descendens gonorrlioeát okozza. Ez a nézet azonban épp azért tarthatatlan, mert a) orvostanilag teljesen kétségtelenül meg van állapítva, hogy a gonococcusoknak felülről lefelé haladása soha meg nem történik, vagyis a descendeens gonorrlioea orvostanilag ki van zárva. De még ha ez orvostanilag lehetséges volna is, akkor is a kiújulás ezen nemét kizárja b) maga a mellékelt, Bécsben kelt orvosi vélemény (7/J, mely határozottan ascendens, alulról felfelé haladó gonorrlioeát konstatál. A kiújulás lehetőségének második módja az, mely a szunnyadozógonococciis-tenyészetet az ivarszerv valamely legkülsőbb és elrejtettebb részében, akár a hugycsőben, akár valamely mirigymenetben keresi. Feltételezi ezen nézet, hogy a már évek hosszú során át megvolt váladékot eliejtettségénél fogva még csak a kezelő orvosok sem vették észre. Ebből az elrejtett gonococcus-ttnyészetből indult volna ki azután az ujabb fertőzés, vagyis a kankós betegség kiújulása. A kiujulásnak ezen második módja orvostanilag lehetséges. Lehetséges t. i., hogy egy ilyen régibb keletű gotwcoccus-tenyészet az ivarszervek alsóbb részeiben elrejtve lappang anélkül, hogy létezéséről akár a betegnek, akár a szakértő kezelő orvosnak tudomása vagy sejtelme lehessen. Kétségtelen az is, hogy az ily lappangó gonoccccus-tenyészet hosszú időközön, gyakran éveken át még csak életjelt sem ad; hirteien, hogy ugy mondjam, életre ébred és teljes fertőző erővel lép fel, újra valóságos hevenyfertőzö lobot idéz elő. Ámde hogy ez lehetséges legyen, a már létező fertőzéshez, helyesebben fertőzöttséghez, egy ujabb, még pedig idegen testből jövő fertőző csirnak kell társulnia. Ennek megértéséhez szükséges, hogy Wertheiner tanárnak egy érdekes, a gonococcusok biológiájára vonatkozó észleletét irjuk le. Wertheimer a következő általános, kísérletileg is teljesen beigazolt, megdönthetetlen fix ténynek megállapodására jutott, melyet szórói-szóra idézek. «Egy krónikus kankóból (beoltva tenyészetre alkalmas tápanyagba) tiszta tenyészetet hoztak létre és ezt visszaoltották arra, akitől vették, de minden eredmény nélkül; ellenben ugyanezen tenyészet egy egészséges embernél akut kankót okozott. Midőn ezen utóbbi kankóból tenyésztettek és ezt visszaoltották az első egyénre, akkor itt is heveny-kankót okozott. Ebből az következik, hogy egy kankós egyén saját kórt-okozó gonococcusaira nem reagál, hanem ha ezek átoltódnak egy más egyénre és onnan ismét visszaoltódnak, akkor i heveny lobot idéznek elő». {Lehrbuch der Haut- und Geschlcchtskrankheiten von Max Joseph 1OO1.) *) Megelőző közleményt 1. a 40-dik számban. Ezt szórói-szóra idézem, mert nagyon fontos annak megértésére, hogy a régebbi gonococcus-tenyészet csak egy ujabbi, más testből vett gonococctis-tenyészet inváziója utján, ébred életre és okozhat fertőző heveny lobot. Ezen bevitel történhetik azután, és az a leggyakoribb, gonorrkoeás-beteggel való érintkezés által, de lehetséges ez akár tisztátalan műszerek használata, stb. utján is. Ha nemi érintkezés nincs, akkor krónikus kankónak heveny kiújulása sem lehet oly módon, hogy hosszú évek után minden tünet nélkül egyszerre csak hevenyesen föllép. Biztosan hiszem, hogy H. dr. bécsi orvos nem tudta, hogy az illető beteg, más helyt lakó férjével nemileg már több mint egy éve nem érintkezett. Felvethető már most az a kérdés, mi módon történhetett, hogy H. dr. ugy a hugycsövet, hüvelyt, stb., mint a felsőbb szerveket, méhet, függeléket heveny állapotban találta és miből magyarázhatjuk ezen betegséget ? A felelet egészen rövid, egyszerű, tiszta, világos és minden kétséget kizáró, nevezetesen : a régibb betegség, an elyet már C„ T., X., G, K. (a méh és függelék lobja, méh hátradőlése) konstatáltak, még mindig fennforgott és hozzászegődött egy ujabb fertőzés. Ez az ujabb kankós fertőzés egyszersmind a régi, nem fertőző természetű bajt, ismét hevenynyé tette, mert a felső kevésbbé ellenálló terület az upbbi gonococcus-'mvázió fulmináns tenyésztő képességének jól előkészített talajt nyújtott. Az, hogy a nemi szervekben nem a régibb betegségből származó és nem onnan eredő, hanem ujabb keletű gonococcusok voltak H. dr. vizsgálata alkalmával, szóval, hogy H. dr. bécsi orvos vizsgálata ujabbi fertőzést bizonyított, amely a már régebben megvolt női betegséghez szegődött, még inkább nyer kétségtelen beigazolást, ha figyelembe vesszük azon rövid időközt, mely az ő vizsgálatai és G. dr. által eszközölt orvosi vizsgálatok között fennforog. Mert mig G. dr. 1901 jan. 25-én még egyenesen konstatálni tudja, hogy fertőzés nincs, addig már H. dr. február 24 én acut jellegű kankót konstatál, mely akut jellegű kankó egy 3—4 hetes baj kórképének éppen megfelel. De bizonyítékot, és teljes bizonyító erővel biró támasztékot nyer ez a vélemény a H. vizsgálata után következett orvosi vizsgálatok által. Ugyanazon év február végén és március elején vizsgálta t. i. E. a beteget és dr. V. a váladékot és mig H. dr. februárban egy teljes hevenyében levő fertőzést konstatál tömeges gonococcus-\e\ette\, E. dr. még mindig a heveny-kankónál jellegzetes szubjektív és objektív tüneteket írja le bizonyítványában.; igy a gyakori vizelési ingert, a hugycsőben fellépő bizsergést és forrósági érzést, fájdalmasságot és nehéz érzetet a medencében, általános levertséget, idegességet stb. (I. E. bizonyítványa); majd objektíve a húgycső és hüvely nyálkahártyájának genyes gyuladását, a Bartholini-rmúgy menet-lobját, a méhcsatorna nyálkahártyájának genyes lobját, a méhnyak genyes lobját, majd a méhhátradőlést, stb.; de már kevesebb gonococcust talált, tehát a betegség már javul, — és V. dr. gonococcust alig és legnagyobb tömegben genysejteket konstatál. Vagyis H. dr. által konstatált akut jellegű betegség, a rendes fejlődés proceszszusán megy keresztül. Hogy miért jogosabb az akut kifejezés használata, mint a krónikus, bizonyítja Taufer tanár előadása a genyes hüvelylobokról: hevenykankó mellett szól az, ha a baj kezdetét más okból megmagyarázni nem lehet; ha a baj nagyon heves tünetekkel kezdődik, égetés, a feszülésérzéssel a hüvelyben és ha az egész altest érzékeny, stb. A genyes váladék ilyenkor bőséges, sárgás, a vizelési inger és az égetés a vizelés után heves (E. bizonyítványa); mind e tünetek azonban nem feltétlenül megbízhatók, mert tagadhatatlan, hogy egész hasonló tüneteket okozhatnak más pathogen mikrobák. Amikor a klinikai jelenségek a kérdés eldöntésére nem elégségesek, segítségünkre jön a górcsövi vizsgálat. Ez a vizsgálat egyszerű esetekben heveny infekcióknál feltétlenül bizonyítéknak tartatik. Bum szerint a gonococcusra jellemző, hogy heveny esetben uralkodik a górcsövi látótérben nagy csoportokban és jellegző, hogy tömegesen fordulnak elő a genysejtek. (A belgyógyászat kézi könyve V. kötet 545. oldal.) A betegségnek tehát ily gyors és kedvező folyama egyenesen azt látszik kétségtelenné tenni, hogy az esetre, ha tényleg lett volna is 6 év előtt C, B., K., T. idejében fertőzés, az szakavatott és rendszeres gyógykezelés mellett, mint amilyenben a beteg mindvégig részesült, teljesen 1 meggyógyult volna és semmiképp sem idézte volna elő H idejében az ascendens fertőzést; semmikép sem masszálta volna a beteget 1897-ben B. és nem indítványozta volna 1898-ban a massage-t K. és még X. sem masszálta volna 1898—1900ban. Mert hogy e beavatkozás nem egészen indifferens, sőt