A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 3. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári tövénykönyv tervezete alapján. Vége az első résznek

A JOG 2,-5 Belföld. A magyar Jogaszegyesület f. hó 4-iki ülésén dr Pattantyús Ábrahám Márton mutatta be az i 1 1 a v a i fegyházról, különösen pedig a büntetés végrehajtásának egészségügyi hatásairól irt nagyérdekü tanulmányát, mely legközelebb egész terjedelmében megjelenik A progresszív börtönrendszert elméletileg teljesen kielégítőnek mondotta az előadó, de igen erős bírálatnak vetette alá a végrehajtást és különösen azt, hogy a rendszer második fokozatában magánzárkák hiánya miatt az éjjeli elkülönítés keresztül nem vihető, egészségügyileg különösen a magánelzárási fokozat hat kedvezőtlenül, mert mig a büntetőtörvény életbelépte előtt ezer fegyenc közül 193 halt el az öt első év alatt, addig a progresszív rendszer szerint ugyanennyi idő alatt 304 fegyenc hal meg. A közös munkáltatási időszak legnagyobb hátránya abban nyilvánul, hogy az elitélteket nem erkölcs' minőségük, hanem az általuk végzett munka sikeresebb, tehát jövedelmezőbb volta szériát osztályozzák, ami ellenkezik a javitó célokkal. A helyzet javítását Ábrahám a meglevő eszközökkel is lehetőnek mondotta, ha az alkalmi és szokásos bűntettesek különválasztásávál a fegyintézetek is két csoportra oszolnának, ugy, hogy a jobb és roszszabb elemek összevegyítése kizáratnék. Szükségesnek tartja továbbá a teljéi magánelzárás megrövidítését, ami által nemcsak a halálozás arányszáma javulna, hanem a helyiségek hiányánj : megszűntével a második fokozat a törvény szerint végre volna hajtható. Ezután részletesen ismertette a végrehajtásnak általa tervbe vett módosításait is és élénken hangsúlyozta a börtönügyi hivatalnokok szakszerű kiképzésének szükségét. Az érdekes felolvasás tárgyához Balogh Jenő egyet, tanár és Vámbéry Rusztem szólottak. A Magyar Jogaszegylet f. évi január 11-én Beck Hugó dr. kir. kúriai biró elnöklete alatt tartott teljes ülésében a törvénytelen gyermek jogállásának szabályozásáról megindult vita nyert folytatást. S i p ő c z László dr. reflektál a mult^havi előadását követő felszólásokra, s védelmébe veszi a tervezetnek Márkus által kifogásolt intézkedéseit. A tartáskötelezettség oly mérvű kiterjesztése mint azt Márkus ajánlja, aránytalan teher volna, Hogy a kiskorú anya nem lehet természetes gyermekének gyámja, ez csak az anya érdekében történik. Rámutat azon veszélyekre, amelyek Márkus radikális javaslatából előállnának. A törvény nem teheti azt, hogy mig egyfelől a tilalmak egész sorát állítja fel a házasság intézménye érdekében, azokat más uton megkerülni engedje. Az anyának természetes jogai a gyermekkel szemben respektáltassanak, az atyával való családi kapocs létesítését mozdítsuk elő, de a teljes aequiparatio nem ajánlatos. Hogy örökjoga legyen-e a törvénytelen gyermeknek apja után, az nagyon kevéssé bir fontossággal. Szakolczai Árpád dr. Márkus álláspontját osztja. A jogállam fogalma nem türi, hogy ártatlanok bűnhődjenek állami intézményekért. Régente is sok olyant követeltek az államraison érdekében, amit ma már mindenki igazságtalannak ismer el. A birói gyakorlatban felmerült esetekkel bizonyítja a páter est quem nuptiae demonstrant elv félszegségét. A felsőbíróságok ezen szabály segélyével vélik kierőszakolni, hogy a törvénytelen gyermekek száma minél kevesebb legyen, csakhogy ezzel elháríthassák magukról a felelősséget azon hátrányokért, melyek a törvénytelenségből elŐállanak. Márkus Dezső dr. fenntartja a mult ülésen kifejtett nézeteit. Milliók vannak egy a rendesnél sokkal kedvezőtlenebb jogállapotban; ezt meg kell szüntetni Sipőcz ellenezte, hogy a törvénytelen gyermek az apa családjába felvétessék; ő ebből a maga részéről nem lát veszélyt a család békéjére. Újból követeli, hogy a törvénytelen anyának a gyámság joga megadassék ; miért ne legyen a törvénytelen anya nagykorú, ha a törvényes is azzá lesz a házasság megkötésével? Nyilt kérdések és feleletek. Amerikába utazás céljára adott kölcsön tekinthető-e oly hasznos beruházásnak, melyet kiskorú is megtéríteni tartozik ? Itt. a mi Felvidékünkön a köznépnél az Amerikába való utazás már annyira elharapódzott, hogy ő nem beszél különben róla és nem tesz különb előkészületeket, mint ha egy intelligens ember Budapestre készül utazni. Ez a nagy mérvű vándorlás, — mert ismerek olyat is, aki már ötször járta meg Amerikát, — okozza azután azt, hogy e tekintetben speciális jogesetek fordulnak elő, melyek e vándorlásnak köszönik keletkezésöket. Ilyen az is, melyet most fejtegetni akarok. Az tény, hogy Amerika a Felvidéknek valóságos mentő angyala, mert ha nem az, itt csak nyomor volna látható ; az amerikai pénz megmentette a köznépet az uzsorások kezéből, kifizette adósságát, adóhátralékát, vett élő és holt fundus instructust és tisztességesen meg tud élni; sőt vannak olyanok,, akiknek maradt készpénzök is és azt oly jól kamatoztatják hogy 20—25%-ot hoz nekik, de ezek speciálisan csak olyaI noknak adják pénzöket kölcsön, akik azon Amerikába akarI nak menni, mert azok ígérnek oly uzsorakamatot, s a legtöbb esetben meg is küldik. Ezek a hitelezők azután még különbséget sem tesznek, hogy a kölcsönvevő kiskoru-e vagy sem ? Két esetet tudok én, hogy kiskorúak gyámhatósági jóváhagyás nélkül vettek kölcsön 200—20<i koronát, s ezen a pénzen kimentek Amerikába, de a hitelezőnek vissza nem fizetvén a kölcsönt, a doiOg perre került s mindkét ügyben ugyanegy törvényszék itélt végérvényesen, tekintettel az összeg csekély voltára. A törvény teljes szigora szerint érvénytelen egy kiskorúnak bármily terhes szerződése, tehát a kölcsön is, ha azt a gyámhatóság jóvá nem hagyja, s ha ilyet mégis kötött, az rá nézve nem kötelező. — Ezen szigorú elven később a joggyakorlat tágított, amennyiben a bíróságok állandóan megítélik a kiskorúak által vállalt oly kötelezettségeket, amelyek a kiskorúnak előnyére váltak, szükségesek és hasznosak voltak, egyszóval melyek nem viselik magukon a könnyelmű adósságcsinálás bélyegét. Mármost, hogy a cimben foglalt kérdést megnyugtatólag eldönthessük, figyelembe kell vennünk a mi vidékünk gazdasági, ipari viszonyait, s az eddigi tapasztalatot, vájjon általánosan haszonnal jár-e az illetőre, aki kimegy Amerikába s ha igen, jár-e az oly haszonnal, hogy az erre töitént költekezést, — az ezen célra felvett kölcsönt, a kiskorú is tartozzék megfizetni? A mi vidékünk gazdasági és ipari viszonyai igen siralmasak ; nincs itt semmiféle házi, gyári ipar, v?gy más keresetforrás, amely jövedelmet, keresetet nyújtana a köznépnek ; s igy természetes, hogy olyannak, akinek nincs, vagy nincs annyi vagyona, hogy Ő és családja megélhetne, vagy akinek adóssága van. másfelé kell néznie kereset után. Mi természetesebb, mint hogy az újkori Kanaan, — Amerika felé vonzódik az ilyen ember, mert onnan visszajött társaitól hallja, mily jó munkabér és megélhetési viszonyok vannak ott. ugy ; hogy egyszerű eszejárásával is ki tudja számítani, hogy ily kereset mellett rövid idő alatt tőkét is gyűjthet. Ismertem egyet, a ki 10 évi ottlét után 36,000 korona készpénzt hozott haza. Es ez, t. i. a tőkegyűjtés az itt tett általános tapasztalat szerint meg is történik a kivándorlók legnagyobb részénél ; ugy, hogy ritka kivétel az ellenkező. Azért általában mondhatjuk, hogy az Amerikába vándorlás végett adott útiköltség általában hasznos beruházásnak tekintendő, mint ilyen bírálandó el, ha tehát egy kiskorú ily célra vett kölcsön, azt megtéríteni tartozik. Ily értelemben itélt a bíróság az első esetben, azzal indokolván a kiskoiut marasztaló ítéletét, hogy a kiskorú ezen összeget Amerikában való utazás céljaira vette kölcsön, ezen pénzt az utazásba azért fektette be, hogy munkát keressen és kapjon, ezzel a megélhetéshez szükséges eszközöket megszerezze, miértis olyan hasznos beruházásnak tekintendő, melyet megtéríteni tartozik, habár kiskorúságában gyámhatósági jóváhagyás nélkül vette is kölcsön. A második esetben ezen most leirt Ítéletet csatoltam s dacára, hogy azt ugyanezen bíróság hozta, a jogeset ugyanaz volt, mégis másodszor már ellenkező állásponton volt, s felperest keresetével elutasító Ítéletét azzal indokolta, hogy az Amerikába való kiköltözés nem jelenti egyúttal a vagyonzerzés eredményét is. Kár, hogy a pertárgy csekélységénél fogva ezen ügyek a legfelsőbb bíróság döntése alá nem kerültek, mert igy most a két ellentétes ítélet folytán nem hivatkozhatunk állandó és egységes joggyakorlatra e kérdést illetőleg. Mazur Gyula dr., homonai ügyvéd. Sérelem. Kérelem Rosenthal Mór dr. nagyváradi ügyvéd úrhoz. Teljesen egyetértve alapgondolataival, olvastam az ügyvéd urnák a Jog mult évi50. és folyó évi 2. számában a fölebbe z és i bíróságok joggyakorlatáról megjelent cikkeit s fokozott érdeklődéssel várom azok folytatását. De az utóbbi számban megjelent közleménynek egy passzusa kényszerit engem, hogy kérelmet intézzek ügyvéd úrhoz, amely passzus különben igy hangzik: «A mi elsőfokú biráink általában nem rendelkeznek azon magasabb fokú jogi tudással, mely feltétlenül igényelhető azon