A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 3. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári tövénykönyv tervezete alapján. Vége az első résznek
20 A JOG nács keresendő meg. A következő bekezdés szerint «e végből)) a vizsgálóbíró a vádtanácshoz tesz előterjesztést. Ezen rendelkezést is ugy értelmezem, hogy csak az igazs orvosi tanácshoz intézendő megkeresést közvetíti a vádtanács, de oly értelmezésre is akadtam, hogy a vizsgálóbíró az orsz. bírósági vegyészszel sem érintkezhet közvetlenül. A b. ü. sz. 25. §-ban érintett i r o m á n y j e g y z é k-nek célja kétségkívül az iratok rendbentartása és könnyebb kezelhetősége. De azt tapasztaltam, hogy azon körülmény, hogy a lajstromrendszer csak a járásbíróságoknál hozatott be, a bűnügyi iratok kezelését nehézkessé teszi. A járásbíróságok vizsgálóbirái ugyanis a nyomozó hatóság vagy vizsgálóbíró által készített irományjegyzék bevezetéseit nem folytatják, hanem uj iratboritékot nyitnak, melybe 1. sorsz. alatt írják be a vádtanács által küldött iratcsomót. Ezen, bár nem célszerű, de törvényszerű eljárás, valamint az, hogy a megkeresésre foganatosított tanuha'lgatás jegyzőkönyvei szintén iratboritékkal érkeznek meg, — okozza azután, hogy miié az ügy a törvényszékhez kerül, ahol az itatok kezelését az iktatási rendszerben folytatják, olykor 8 - 10 iratboriték áll a főtárgyalási elnök rendelkezésére. Valóságos művészet kell ahhoz, hogy ac iratboritékok alapján a szükséges iratot megtalálja. Ehhez járul még a használatban lévő iratboritékok tulnagy alakja s a papiros silány minősége, melynek következtében egy-egy nagyobb bűnügy iratboritéka foszlányokban kerül a felsőbíróság elé. A b. ü. sz. a vádtanács ügyvitelére vonakozólag nagyon fogyatékos rendelkezéseket tartalmaznak. így a 70. §. előírja ugyan a tárgyalási jegyzőkönyv felvételét, de nem szól arról, hogy a kifogások tárgyalása alkalmával külön tanácsjegyzőkönyv készitendő-e ? Némely törvényszék az általános ügyviteli szabályok 195. és 197. §-ai értelmében, más pedig a b. ü. sz. 87. § analógiája szerint külön-külön készíti a tanácsjkönyveket. A bp. a vádtanácsot a vizsgálóbíró végzéseinek felülvizsgálására hivatott másodbirói hatáskörrel ruházta fel, de sem a törvény, sem az ü. sz. nem szabályozzák eléggé ügyvitelét s igy a vádtanács sokszor kénytelen az analógiához fordulni, így pl. kétes, hogy köteles-e a vizsgálóbíró az iratoknak a vádtanácshoz történt felterjesztéséről a feleket értesíteni ? Én ezt szükségesnek tartom, r'Ogy a felfolyamodó ellenfél a bp. 378. §-nak 8-dik bekezdése értelmében ellenészrevételeit beadhassa. Továbbá kétes, hogy köteles-e a vádtatanács m ásodf okban hozott végzéseit, valamint a kir. tábla, mint harmadfokú bíróságnak hozzá küldött végzéseit a felekkel kézbesítés, illetőleg kihirdetés utján közölni, vagy pedig a vizsgálóbíró, mint elsőfokban eljárt bíróság teszi eszt ? Én ez utóbbi felfogást helyeslem, ugy a kir. tábla ügyvitelének analógiája szempontjából, mint azon oknál fogva is, mert csak igy értesülhet a vizsgálóbíró minden esetben arról, hogy határozata mily végleges eldöntésben részesült. Nem tartom célszerűnek a b. ü. sz. 91. § 4-ik bekezdésének azon rendelkezését, hogy ha a főtárgyaláson perorvoslatot jelentenek be, az előadó teendőit s igy elsősorban a felterjesztést az a biró végzi, aki az i télét szerkesztésével megbízatott. Nem pedig azért, mert a főtárgyalási tanácsban gyakran polgári, vagy váltóügyek elintézésével foglalkozó birák vesznek részt s nem méltányos, hogy saját folyó ügyeik mellett büntető folyó ügyekkel is terheljük őket. A felterjesztést és további teendőket az ügynek tulajdonképeni előadójára bíznám, aki azt a főtárgyalásra amúgy is előkészíti. Gyakran képezi vita tárgyát azon kérdés is, hogy mit kell s mit nem kell iktatni, miután a b. ü. sz. 33. §-a e részben csak a vizsgálóbíró részére tartalmaz intézkedést. Az igazságügyminiszterium egy hozzá intézett kérdésre kijelentette, hogy a főtárgyalási jegyzőkönyvek iktatandók és az ítéletek ezen iktatószámmal látandók el, de arról nem szól, hogy a kifogások tárgyalásáról felvett jegyzőkönyv is ily elbánás alá essék-e. Iktatandó-e továbbá a felsőbirósági határozatok kihirdetéséről felvett jegyzőkönyv, fogházfelügyelői jelentés, kir. ügyészi sürgetés stb ? Nézetem szerint igen, mert mindezek b eadványok, melyeknek iktatását az általános ügyviteli szabályok 106. és 115. §-ai előírják, másrészt pedig azt sem a b. ü. sz. VII. fejezete, se más rendelkezése kifejezetten nem tiltja meg, s az ez által az iktatóra háramló munkaterhét csak a törvényszékeknél is behozandó, remélhetőleg a járásbíróságnál egyszerűbben keresztülviendő lajstromrendszer szüntetheti meg. Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta KLEIN EDE dr. ügyvéd Szepsiben. Vége az első résznek. A záloghitelező possessorius védelme a zálogadóssal szemben tehát elkerülhetetlen postulatum, anélkül az egész intézmény alá volna aknázva. A haszonbérlő birlaló. Az emphyteuta animusa szakasztott olyan, mint a haszonbérlőé. S mit látunk ? A haszonbérlő birlaló, az emphyteuta birtokos, possessorius védelemben részesül. Miért ? Az örökhaszonbér kettős forrásból eredt: 1. A római ager vectigalis állami (városi) telken 2' A görög eredetű emphyteusis, midőn magántelkek irtás céljából átengedtettek. Megfért-e ezen intézményekkel a birlalás ? Ki irtaná az erdőket, ki kockáztatna költséges beruházásokat, ha minden percben a kihelyeztetés veszélye fenyegetné ? De a dominus nem is szorul a birtokra. Mit nyerne a birtokkal ? A bizonyítás megkönnyítése a tulajdonos részére ? Az itten elesik, hiszen tulajdonjoga notórius. Az usucapio a fönti okból szintén szükségtelen. A kihelyezés joga se lehetett aktuális ezen intézménynél. A haszonbérbeadó két esetben vette azt igénybe, ha a telket el akarta adni és ha a haszonbérlővel nem volt megelégedve. De ilyféle telkek adásvétel tárgyául nem szolgáltak. Időbérleteknél képzelhető a rablógazdaság. Minek trágyázzon, minek szorgoskodjék, ha fáradságának gyümölcsét ugy sem ő élvezi. Az örökhaszonbérnél azonban saját érdekében fárad, csak önönmagát károsítaná rablógazdálkodással. Amily viszonyban áll az örökhaszonbérlő a haszonbérlőhöz, ugy viszonylik a sequester a depositariushoz. Az animus mindkettőnél szintén egyforma egyikük sem bir helyes animus dominivel. Es a letéteményes birlaló, a zárgondnok birtokos! Mért? Képzeljük, hogy a peres felek egyike a zárlat tárgyát bármikor erővel elszedhetné a zárgondnoktól, annélkül, hogy az possessorius védelemben részesülne, akkor az egész intézmény céltévesztett volna, hiszen gyakorlati célja éppen abban áll, hogy a per kimeneteléig egy érdektelen, pártatlan harmadik gondviselésére bizatik. Azt látjuk tehát mindig és mindenütt, hogy nem az akarat belső minősége, hanem praktikus tekintetek voltak irányadók azon kérdés eldöntésénél, birtok-e, avagy birlalat forog-e fenn az egyes esetekben. Jhering — Savign ytől eltérően - a közvetett képviseletet (mittelbarer Stellvertreter, Ersatzmann) is a levezetett birtokhoz sorozza. Mért birlaló a közvetlen és mért birtokos a közvetett képviselő ? Az animus mindkettőnél egyforma. Egyiknek sincs helyes animus dominije. Az alanyi elmélet itt is cserben hágy. Itt is gyakorlati tekintetek irányadók. A forgalom a képviselet mindkét alakzatát megkívánja. A közvetlen képviseletnél a közvetlen képviselt érdeke megkívánja, hogy ő függetlenül a képviselő akaratától szerezze meg a birtokot. A képviselő birlal, hogy ő birtokolhasson. A közvetett képviselő az ügyletet más részére, de saját nevében köti, a vételárért is ő felel. Ha megfizette, ha ménem fizette, biztosítékra van igénye, hogy őt károsodás ne érje. Azért szerzi a birtokot, melytől a képviselt által erőhatalommal meg nem fosztható. Ez vala az alanyi elmélet belső próbája. Hogy ezen elmélet a perjogi és ezzel kapcsolatban a legiszlatív próbát ki nem állja, föntebb láttuk. S a v i g n y a bizonyítás kérdésére még ügyet se vetett. Magas elméleti piedesztáljáról souverain megvetéssel tekintett le a mindennapi jogélet gyakorlati szükségleteire. Igy azon eminens praktikus kérdéssel, hogyan applikálja a bíró az animus domini tanát, keveset törődött. Az alanyi elmélet nem nyújt a bírónak biztos támaszpontot arra, mikor forog fenn birtok, mikor birlalás, mégpedig a belső ' akarat felismerhetlenségénél és volubilis fluctuatiójánál fogva. • Megelőző közlemények a mult évi 46., 47. és 50. s a f. évi 1. sz 3. rnD3.il.