A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 37. szám - A végrehajtási törvény novellájához. Folytatás

262 A JOG lehet, mi célja van tehát annak, hogy az iratok már előzőleg kiadatnak újból a kiküldöttnek s felfolyamodás, előterjesztés és igényper esetén pedig tőle visszavétetnek. Ez az eljárás fölösleges kezelési és előadói munkát is vesz igénybe s az iratoknak megtekintését nehezíti, mert a kiküldött az iratokat rendszerint a lakásán tartja. A g3. §-nál. Az igénykereset halasztó hatálya megállapítható volna akkor is, ha az igénylő biztosítékul értékpapírt és tgyéb értéktárgyat vagy kezességi okiratot stb. mutatna be. Előfordulhat oly eset, hogy igénylő pénzzel nem rendelkezik, de van óvadékképes értékpapírja, vagy vannak ismert árfolyamú, avagy helyileg ismert értékű részvényei, esetleg jó vagyoni állapotú s ez oldalról ismert egyének kezességi nyilatkozatát mutatja be, avagy ő maga is — mint mondják — jó | pénz s szavatosságot vállal az igényelt tárgyak becsértékeért. Mi éitelme van tehát annak, hogy mindezen biztosítékok, amelyek közül egynémelyik törvényes óvadékul is elfogadtatik, jelen esetben a törvény szerint biztosítékul el nem fogadhatók ? A g5. §-nál. Az igénypereknél az eljárás gyorsítása végett a bizonyítékokat már a keresethez kellene csatolni, ha erre alkalmasak, egyébként pedig már a keresetben kellene hivatkozni reájuk s a bíróság a tárgyalás elrendelésekor egyszersmind a bizonyítékok beszerzése, tehát a tanuk megidéztetése iránt is intézkedik. így elejét lehetne venni sok alaptalan igény-pernek is, amik csak a foglalási eljárás megakasztására irányitvák. A 96. %-nál. Elejét veendő a foglaltatok általi zaklatásnak, ki kellene itt mondani, hogy a megállapított igény ugyanazon foglaltató ellenében később is, de más, későbbi foglaltatok ellenében is hatályos, a k'küldött az igény megállapítása esetén ugyanazon végrehajtást szenvedő elleni ujabb foglalásnál nem foglalhatja le. Számtalan esetben ugyanis a végrehajtási törvény 98. §-a pajzsa alatt s az igénylőnek költségekkel való terhelése s egyességre való kényszerítése céljából a már egyszer, sőt többször zár alól felmentett ingók újból lefoglaltatnak s az igénylőt a per költségei teljesen kimerítik, minélfogva sokszor azt a költséget, amit az igényperre kellene szánnia, a foglaltatónak adja oda. Elvégre okosabban is teszi, de nem lehet mégse megengedni, hogy a törvény pajzsa alatt ily módú szivattyúzásnak ki legyen téve az igényre jogosult. A iÖ2.§-nál. A vidéken a hirdetménynek a hivatalos lapbani közzétételét minden eselben mellőzni kellene, mert ingóságok megvételére messze földről nem szoktak vevők összejönni, tehát a hivatalos lapban való közzététel felesleges költségszaporitás. A íOy. §-náL Ha a kiküldött azt tapasztalja, hogy a lefoglalt ingóságok helyben, a becsáron mélyen alul kelnének el, végrehajtató, ugy végrehajtást szenvedő indítványára az árverést felfüggesztheti és az árverésre vagy ujabb határidőt tüz ki, avagy azokat oly helyre szállíttatja el az ujabb árverési időben, ahol eladásuk kedvezőbb eredményre vezethet. Tapasztalati tény ugyanis, hogy néha vagy kedvezőtlen időre vagy kedvezőtlen helyre tüzetett ki az árverés, és a felek kénytelenek tűrni, hogy az összes tárgyak az árverési konkurrencia hiányában, potomáron adatnak el, a feleknek, tehát ugy a végrehajtatóknak mint a végrehajtást szenvedőknek módot kellene nyújtani az ily káros eredmény elhántásáia. Sokszor pedig összebeszélés folytán állhatna elő ily eredmény s igy tehát akármely oldalról fenyeget a veszély, a másik oldalon levő ügyfelet oltalomba kell venni ily kijátszás ellen. A u6. §-nál a második bekezdésben kiemelt az az eset, hogy ha a végrehajtási iratok a végrehajtást elrendelő bírósághoz visszaküldettek, a folytatólagos végrehajtás ott kérelmezendő, képtelenség, mert a 113. §. szerint az iratok csak akkor küldetnek vissza, ha a végrehajtató kielégíttetett, a gyakorlatban még akkor sem. A kielégített hitelező pedig eo ipso nem kérhet folytatólagos végrehajtást. A ii-j. §-nál ki kell emelnem, hogy a gyakorlatban igen sokszor a költségszaporitásra ad ez módot és alkalmat s ez ellen ugyanezen szakasz utolsó előtti és utolsó bekezdése nem nyújt elég védelmet. Szabályul tehát azt kellene felállítani, hogy a folytatólagos végrehajtás költségei végrehajtást szenvedő terhére csak kivételesés indokolt esetekben állapithatók meg s ezen indok a végzésben mindenkor kiemelendő. A no. §-nál igen gyakran előfordul, hogy előzőleg biztosított követelésekkel a valódi követelések kijátszása céloztatik s ez ellen a perreutasitás nem véd, mert az egyetértésben levő perreutasitott hitelező és a végrehajtást szenvedő találnak módot a követelés jogérvényes megítélésére. A szakasz utolsó bekezdésében megjelölt beavatkozási jog pedig nem érvényesülhet teljesen, mert a beavatkozásra jogosított hitelezők a perről nem értesíttetnek s illetve ez előírva nin csen. Nem ellenőrizhetik tehát kellőleg az ál-követeléssel biró hitelező és a vele egyetértő végrehajtást szenvedő perének lefolyását. Megállapítandó volna tehát, hogy ily eselben a kifogásoló hitelező, mint beavatkozó, a perbe beidézendő s alperes jogaival élhet. A 122. §-nál kötelezőleg ki kellene mondani és a felhívásba foglalni, hogy aki nem nyilatkozik és a perre okot ad, az, ha nem tartozik semmivel a végrehajtást szenvedőnek, a foglaltató által ellene intézett perben a perköltségek megítéléséhez való igényét elveszti. Mert e nélkül a nyilatkozatra való felhívás s igy a végrehajtató tájékoztatása rendszerint elmarad, s a foglaltató vakon indul a perbe s még önhibáján kívül az ellenfél perköltségeit is viseli pervesztés esetére. A törvénynek szankciójának kell lennie s a mulasztásnak következményekkel kell birnia. A nyilatkozat megkönnyítése végett ez a kiküldöttnél és szóval is előterjeszthető, senki sem védekezhetik tehát azzal, hogy nem érzett képességet a nyilatkozat elkészítésére és benyújtására. Ily nyilatkozatra a fedezet tekintetebeli tájékozás végett is van szükség, enélkül a biróóág nem tudja még azt sem, hogy 100 kor. összegű követelés fedezve van-e százannyi lefoglalt követelés által s ezért én a nyilatkozatra való felhívást magánköveteléseknél kötelezőnek tenném. A 124. §-nál kimondandó volna, hogy ha végrehajtatót ügyvéd képviseli, ügygondnokul rendesen ez rendelendő ki, mert a végrehajtató ügyvédje ismeri a tényállást, minek tehát idegent beavatni az ügybe és ez által a költségeket is több felé szaporítani. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a foglaltató ügyvédje pervesztés esetén saját felével méltányosabb elszámolást fog tenni, mint egy idegen s végtére a foglaltató ügyvédjében lehet annyi vagyoni és erkölcsi garancia, mint egy másik ügyvédben. Az ügyvédi állás mint közállás valamennyi bizalmat mégiscsak megérdemel. A 129. §, mely egyáltalán célra nem vezet, mely alig szokott valamit felhajtani a hitelezőnek, ellenben a végrehajtást szenvedőnek sokszor je.entékeny nagy kár okoztathatik az ily követelések elkótyavetélésével, egészen eltörlendő lenne s ily követelésekre is a 123. és 124. §-ok nyerhetnének alkalmazást. A i3i. §, mint ujabbi törvények által tárgytalanná vált, törlendő. A i34. §. alkalmazásánál túlnyomó az a gyakorlat, hogy. a végrehajtató nemcsak a biztositásilag már lefoglalt ingókra, hanem egyéb ingókra is megkéri a kielégítési végrehajtást s a végrehajtás kiszállással foganatosíttatván, legtöbb esetben csupán a biztositásilag lefoglalt ingók foglaltatnak le kielégitésileg vagy pro forma még egy-két felkutatott értéktelen ingó s megvan az ujabb nagy költség semmiért. Kimondandó lenne itt, hogy a kielégítési végrehajtás a szándékos és oktalan költségszaporitás mellőzése végett a biztositásilag lefoglalt ingókon kivül még egyebekre csupán akkor rendelhető el, ha különben folytatólagos végrehajtási kérelemnek is volna helye s hogy tájékozva legyünk a biztosítási végrehajtásnál már az igényről, az igény felhívása biztosítási végrehajtáskor is kibocsátandó lenne, de nem kívántatnék ez esetben formális igénykereset, hanem csak Írásban vagy szóval bejelentett igény, amely a kiküldött által is jegyzőkönyvbe-veendő lenne; az igény keresetnek magának benyújtására való felhívás pedig, az igénylőhöz intézve, a kielégítési végrehajtáskor bocsáttatnék ki. A J38. %-nál megállapítandó lenne, hogy az örökség megnyíltát a perbíróságnál megfelelőleg igazolni kell, mert sok perbíróság azt nem kívánja s a telekkönyvi hatóság e hiányt nem pótolhatja, mert a perbíróság intézkedését felül nem bírálhatja s igy megtörténik sokszor, hogy még élő telekkönyvi tulajdonos ingatlanára történik a telekkönyvi rendtartás 74. § fentartásávali bejegyzés s ha ez észre nem vétetik s időközben a telekkönyvi tulajdonos tényleg elhal, az elnézésből származott és bejegyzett jog meg fogja előzni a későbbi reálisan bejegyzett jogot, meg fogja előzni azt a hitelezőt, aki a telekkönyvi tulajdonos elhalálozását csakugyan bevárta s csak annak bekövetkezése s kimutatása után kérte meg a végrehajtást a tkrt. 74. §-a fentartásával. A szabálytalanul előterjesztett és megadott kérelem tehát a szabályszerűen kért és megadott kérelmet háttérbe szorítja. A i$9. §-nál kimondandó lenne, hogy a végrehajtást szenvedett részére ügyg mdnok csupán akkor volna kinevezhető, ha annak ismeretlen tartózkodása vagy ekkor, vagy már a pernél helyhatóságilag igazolva volna, mert a kézbesítők e részbeli jelentései megbizhatlanok, ellenben a végrehajtási bejegyzés s ebből folyó árverés oly fontos legalábbis, mint a perbeidézés, s mert igen gyakran a végrehajtást szenvedő csak