A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 35. szám - A deportáció (szylka) és a transzportáció (katorga) Oroszországban

A JOG 139 létben az is. hogy a peres felek a bíróság előtt minő kérelmet terjesztettek elö. (A m. kir. Kúria felúIvizsP. tanácsa, 1902 febr. 18. I. G. 567/1901. sz. a.) Alperes a tartásdijat arra az időre, amelyre az rendeltetésénél fogva szolgait, igénybe nem vette; most már, amidőn peres felek között a házassági jogviszony éppen az alperes vétkessége okából evekkel ezelőtt felbontatott s igy véglegesen el van döntve az, hogy a házasélet megszakítása nem felperes, hanem alperes viselkedésére vezethető vissza, alperes p felperestől tartásdíjat követelni nem jogosult ; mert a bontó ítéletnek joghatálya elenyészted az ideiglenes tartásdíj iránti ítéletnek joghatályát, és a kötelék felbontása iránti perben keletkezett ítélet jogeröre-emelkedése után — habár felperes a tényleg elhasznált tartási összeget vissza nemis követelhetné, az igénybe nemvett tartásdíjat egy összegben utólagosan alperes sem követelheti, illetve az iránt végrehajtást nem vezethet, éspedig annál kevésbbé. mivel feltéve, hogy az ideiglenes nötartás iránti perben hozott ítéletet a bontó perben hozott ítélet önmagában és feltétlenül nemis helyezné hatályon kivül, és a marasztalt alperes, hogy az ideiglenes tartás iránti itél^t hatálya alól menekedjek, külön perben tartoznék azt hatálytalanítani, felperes nem lehet elzárva attól, hogy amidőn alperes ellene az ítélet alapján végrehajtást kér és foganatosít, — mint marasztalt fél a végrehajtási jognak megszüntetését mellőzve a külön hatálytalanítás iránti pert, az 1881: LX. t.-c. 30. §-a alapján az ítélet utan bekövetkezett jogmegszüntetö tények alapián kérhesse. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 15)02 jan. 15. I. G. 505 901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A valtóbiroság által elrendelt végrehajtás ellen ind lott megtámadási kereset a valtobirosagokhoz tartozik. A dévai kir. törvényszék mint valtóbiroság: A kereset hivatalból visszautasittatik. Indokok: A váltóeljárás 3. g-ában felsorolt ügyek tartoznak csupán a váltóeljárásra s a 4. §. értelmében a váltúeljárásra nem-tartozó kérvény vagy kereset az esetben is visszautasítandó, ha ily ügyre a felek a váltóeljárást kötötték volna ki. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 1. §-a szerint a megtámadási keresetek, amenynyiben azok tárgya 500 frtot meg nem halad, a sommás eljárásra tartoznak, miből következik, hogy ezen érték határán tul levő ily keresetek a rendes eljárás szerint birálandők el, de semmiesetre nem tartoznak a kivételes váltóeljárás alá, miután az ezen eljárásra nem tartozó ügyek a felek kikötése mellett sem tárgyalhatók a váltóeljárás szerint. Ezek szerint a kereset a váltóeljárás 4. §-a értelmében hivatalból visszautasítandó volt. (1900. augusztus 31-én, 6,618. sz.) A kolozsvári kir. ítélőtábla: Az elsöbiróság végzése megváltoztatódik és az elsöbiróság ezen perügybeli illetékessége megállapításával az ügy érdemébeli határozathozatalra utasittatik. Indokok: A csó'dtörvényen alapuló megtámadási keresetek illetó'ségére nézve a csó'dtörvény intézkedést nem tartalmazván, e tekintetben a prts. általános szabályai az irányadók és mert a prts. 35. §-a joghasonlatosságánál fogva az esetben, ha a megtámadási kereset kielégítési végrehajtás ellen, mely ily esetben a közadós jogcselekményét helyettesíti, intéztetik, a kereset azon kir. törvényszék előtt indítható, mely a megtámadott kielégítési végrehajtást elrendelte, melynek hatásköre a dolog természeténél fogva az általa elrendelt végrehajtás hatályonkivülhelyezésére is kiterjed. Minthogy pedig jelen esetben az elsöbiróság mint váltóbiróság által elrendelt kielégítési végrehajtás támadtatott meg. ennélfogva az elsöbiróság mint váltóbiróság a végrehajtás hatályonkivülhelyezésére irányuló jelen megtámadási kereset elbírálására illetékes, miértis az elsöbiróság végzésének megváltoztatásával, ezen perben, illetékessége megállapítása mellett, az ügy érdemében határozathozatalra volt utasítandó. (1901. évi január 16-án 77. sz.) A kir. Kúria: A másodbiróság végzése helybenhagyatik az állandó birói gyakorlatnak megfelelő indokolásánál fogva és azért, mert jelen per tárgya 1,000 kor. értéket meghaladván, sommás eljárásra ez a per az 1893: XVIII t.-c. 1. §. 1. pontja értelmében nein tartozik. (1901 július 2-án, 856. v. sz.) Az a körülmény, hogy az eladó egyévi jótállást vállalt és ennek folytán az áru (gépi hiányait az egy éven belül kijavítani tartozik, nem fosztja meg a vevőt a K. T. 348. §-án alapuló attól a jogától, hogy az árut, ha sarkalatos hibában szenved, az eladónak rendelkezésére bocsássa és az ügylettől elálljon. A szállitá után több hónappal történt rendelkezésre bocsátás a jelen esetben nem késett el, mert addig, mig az eladó a gépet kifogás következtében javíttatta, az átvettnek nem tekinthető. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: Az a körülmény, hogy az eladó az áru jóságáért egyévi jótállást vállalt és hogy ennek alapján az áru hiányait az egy éven belül kijavítani tartozik, nem fosztja meg a vevőt a kereskedelmi törvény 348. §-án alapuló attól a jogától, hogy az árut, amennyiben az sarkalatos hibában szenved, az eladónak rendelkezésére bocsássa, illetve az ügylettől elálljon (hasonlóan döntött a kir. Kúria 418/v. 1899., 462/v 1900. és 371/v. 1901. sz. alatt); a felebbezési biróság tehát nem sértett anyagi jogszabályt azzal, hogy a felperes eladó részéről vállalt egyévi jótállást nem vette akadályául annak, hogy alperes vevő az illető gépnek szerkezeti hiba következtében teljesen hasznavehetetlensége okából az ügylettől elállhasson. A felebbezési biróság Ítéleti tényállása szerint alperes az illető gép átvétele után nyomban értesítette felperest a gép hibáiról és hiányairól, erre felperes a gépen tett ugyan javításokat, de ennek ellenére a gép szerkezeti hiba következtében teljesen hasznavehehetlen volt és ennek megállapításától hat hónapon belül bocsátotta alperes a gépet felperes rendelkezésére, illetve tudatta alperes felperessel azt, hogy az ügylettől eláll; e tényállás mellett tehát a felebbezési biróság nem sértette meg a kereskedelmi törvény 349. § a rendelkezését, amely szerint a vevő azzal a kifogással, hogy az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel, nem élhet, ha a hiányokat az átvételtől számítandó hat hó eltelte után fedezi fel, vagy ha az eladót a hiányokról az átvételtől számítandó hat hó alatt nem értesiti; mert mindaddig, mig felperes a gépet kifogás következtében javíttatta, az az alperes által átvettnek nem tekinthető. (1902 július 1-én, I. G. 68. sz.) Bűnügyekben. A törvény a becsületet minden irányban oltalmazza és mi támpontot sem nyújt ama feltevésre, hogy az irói becsület megtámadása nem számithatna a BTK. XVII. fejezetének védelmére. Az oly általános jellemzésnek, milyen a bevádolt cikkekben foglaltatik (hogy ugyanis a fömagánvádló «hazug», «gonosz», "igazságtalanw stb.) a BTK. 263. §-a szerint való bizonyítása csak ugy képzelhető, ha a jellemzett személynek egész élete vizsgálat tárgyává tétetik s a bizonyításnak olyannak kell lenni, hogy a sértettnek jeliemi minősége tényekkel állapittatik meg; a BTK. 263. §-a a felmentést nem köti más feltételhez, mint hogy az állított tény valódisága bebizonyittassék. A m. kir. Kúria (1902 május 28-án 4,995. sz.) nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt B. Elek elleni bűnvádi perben, fömagánvádló képviselőjének és a védőnek semmiségi panasza folytán következő végzést hozott: A semmiségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A védő a másodfokú Ítélet ellen a BP. 385. §. 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt. írásbeli indokolásában elsősorban azt hozza fel, hogy a vádba helyezett kifejezések a főmagánvádlónak nem magánbecsületét, hanem csak irói személyiségét érintik. E tény azonban, mégha bizonyítottnak vétetett volna, sem szünteti meg a tettnek bűncselekményi minőségét, mert ez a különbségtétel nem alapszik a törvényen. A törvény a becsületet minden irányban oltalmazía és mi támpontot sem nyújt ama feltevésre, hogy az irói becsület megtámadása nem számíthatna a BTK. XVII. fejezetének védelmére. Minthogy e szerint a kir. ítélőtábla által valóknak elfogadott ama tények, hogy vádlott a Magyar Kritika és a Nemzeti Iskola cimü lapokban megjelent: «Ki vagyok én?» felirásu cikk közzététele által az elsöbiróság ítéletében 2—9. számok alatt megjelölt helyeken oly kifejezésekkel illette a fömagánvádlót, melyek erre nézve meggyalázok, büntetendő cselekménynek, mégpedig a Btk. 261. § ában meghatározott becsületsértés vétségének tényálladékát foglalják magukban, a semmiségi panasz ebben az irányban alaptalan. A védő ugyancsak a B. P. 385. §. 1. a) pontjára hivatkozva, a vádba helyezett tettek büntetlenségét is vitatja azon az alapon, hogy a kifejezések valóságát bebizonyította. E részben a semmiségi panasz helytelenül hivatkozik a BP. 385. §. 1. a) pontjára, mert az a B. P. 385. §. 1. c) pontjában megjelölt kizáró okok egyikét vitatja. Minthogy azonban a védekezésük az idézett §. utolsó bekezdése szerint esetleg hivatalból is észlelendő, azt szintén mérlegelni kellett. E semmiségi ok méltatásánál abból kelleti kiindulni, hogy az oly általános jellemzésnek, milyen a bevádolt cikkekben foglaltatik (hogy ugyanis a fömagánvádló «hazug», «gonosz», igazságtalan* stb.), a BTK. 263. §-a szerint való bizonyítása csak ugy képzelhető, ha a jellemzett személynek egész élete vizsgálat tárgyává tétetik s a bizonyításnak olyannak kell lenni, hogy a sértettnek jeliemi minősége tényekkel állapittatik meg. A kir. Ítélőtábla az eljárás adataiból helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a bizonyítás a 2—9. sz. a. pontokra nézve nem sikerült, a minthogy a vádlott a jelzett módon való bizonyításra nemis vállalkozott. A védő semmiségi panasza tehát e szempontból is alaptalan. De alaptalan a főmagánvádlónak a BP. 385. §. 1. b. pontja alapján, vádlottnak az 1. vádpont alól történt felmentése miatt bejelentett semmiségi panasz is. Ez a semmiségi panasz tényleg a BP. 385. §. 1. c) pontjában megjelölt sjmmiségi okot érvényteleníti ugyan, mert a vádlott büntethetőség hiányából, a BTK. 263. §-a alapján mentetett fel, a BP. 385. §. 1. b) pontjára való hivatkozás tehát téves. Minthogy azonban a panasz értelme az indokolásból világosan kitűnik, a felülvizsgálatnak az Ítélet e részére is ki kellett terjeszkednie. A panasz alaptalannak találtatott, mert a Btk. 263. §-a a felmentést nem köti más feltételhez, mint hogy az állított tény valósága bebizonyittassék. A kir. ítélőtábla a bemutatott kiadmányokkal bizonyítottnak vetle azt a tényt, hogy a fömagánvádló a