A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 34. szám - Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Második rész
A JOG 243 sét le fogja szállítani, mindig a bűnösség kérdésében fog fölebbezéssel élni és a kir. törvényszék kénytelen lesz az ügyet fölebbviteli tárgyalásra utasitani. * Habár a kir. Kúria döntvényében foglalt határozat csupán a BP. 547. §a 3. bekezdésének 1. pontjában foglalt kivételre vonatkozik, — de mivel az ugyanazon §. 3. bekezdésének 2. pontjában foglak kivétel is ugyanezen szempontok alá esik, kérdés tárgyát képezheti, hogy az esetre, ha a vádló a járásbirósági ítélet ellen a minősítés tekintetében él fölebbezéssel a vádlott terhére (BP. 387. §. 3. bek.) és a kir. törvényszék a kir. járásbíróság ítéletét a minősitési kérdésben helybenhagyja, felülvizsgálhatja-e az ítéletnek a büntetésről rendelkező részét és akkor — kivévén ha a jbiróság a btk. 92. §-át avagy a kih. tvk. 21. $ át alkalmazta — fölemelheti-e a vádlott büntetését ? Erre a kérdésre a kir. Kúria 82. számú büntetőjogi döntvényében érvényesített szempontból igennel, — de a törvény szelleme és rendelkezése szerint nemmel kell telelnünk. (\ Közvetett- és szolgabirtok. Kritikai tanulmány a német polgári törvénykönyv és a magyar általános polgári törvénykönyv tervezete alapján. Irta KLEIN EDE dr., szepsi ügyvéd. j( Második rész.*) Most már azon helyzetben vagyunk, hogy az első részben nyitva hagyott kérdésre megadhassuk a választ. Jheri?ig javaslatát, hogy a prokuratórius birtokviszonyban — jelesül a locatio conductio operis-, a mandátum,- és depositumnál — mindig szolgabirtok állapíttassák meg, ugy a német polg. törvénykönyv, mint a Tervezet elejtette : mindhárom esetben — mint láttuk — közvetett birtok, illetve birtokközvetités forog fenn és nem birlalás. A megbízás nélküli ügyvitel. Német polg. törvénykönyv 677. §. Tervezet 1678. §. Pl. tűzvésznél megmentem barátom lovát és nem-veszélyeztetett istállómban helyezem el. A végrendeleti végrehajtó. Német polg. törvénykönyv 2205. §. Tervezet 1924. §. «Ha a végrendeleti végrehajtó a hagyaték kezelésével is meg van bízva. . .» Vajon a találó birtokközvetitője e az elvesztőnek ? Wendt szerint (id. m. 62. 1.) igen, mivel a német polg. törvénykönyv 966. §-a szerint a találó a dolog őrizetére van kötelezve. Ezen kötelezettség terheli a találót a Tervezet 600. §-a értelmében is : «A találó köteles a dolgot az 598. és 599. §-ban megszabott egy év elmultáig megőrizni, vagy a hatóságnak átadni. A hatóság az átadást elrendelheti.)) Wendt nézetéhez csatlakozik Kniep (153. 1.), Dernburg (63. 1.) Ellene foglal állást Endemann (126—127. \.), mivel a fent emiitett jogi kapcsolat az elvesztő és találó közt hiányzik, sőt szerinte közvetett birtok originér uton a t irtokszerző cselekményéből nemis keletkezhetik. Ezen utóbbi érve nem állja ugyan ki a bírálatot. Endemann nézetét osztja FischerHenle (396. 1.) és részben Strohal. Utóbbi szerint a találó csak akkor birtokközvetitője az elvesztőnek, ha annak képviselője vagy megbízottja. Hasonlóképp áll a dolog a kinc-leletnél, miután annak fele a tulajdonost illeti. Német polg. törvénykönyv 984. §. Tervezet 612. §. 2. bekezdése. Előlbelül, ha a német polg. törvényköny 855. és 868. §-át, illetve a Tervezet 510. és 523. §-ait egymással szembeállítjuk, oly nagyfokú eltérést tapasztalunk i közöttük, hogy szinte képtelennek tartjuk, hogy lehetséges oly tényálladékot kieszelni, melyről kétséges lehetne, vájjon az egyik vagy a másik törvényszakasz alá volna szubszummálható. Pedig ezen kételyek és aggályok vajmi gyakran felmerülnek ; az ominózus «uszó határok a jogban» itt is űzik gonosz játékukat. Mik pl. az egyesület (T. 37. §.) és az alapítvány (79. § ), részvénytársaság, szövetkezet igazgatói és felszámolói ? Dernburg szerint (49. 1.) azok egyszerű birtokszolgák. Ez ellen azonban Fó> tsch lipcsei Reichsgerichtsrath azon nelyes ellenvetést teszi, hogy a felsorolt egyének az illető jogi személyek törvényes képviselői, mint ilyenek nincsenek más akaratának alárendelve, másnak utasításait követni nem tartoznak és így birtokszolgáknak nem tekinthetők. (L. RassowKúntzel-liXz.: Beitráge zur Erlauterung des deutschen Rechts 43. köt. 545. és köv. 1.) *) Megelőző közleményt 1. a 25. számban. Endemann szerint (123. 1.) a felsorolt személyek birtokközvetítők. De akár Dernburg, akár Endemann nézetét akceptáljuk, előáll a fogas kérdés, ki hát Dernburg szerint a birtokos Í birtokfőnök, Besitzherr), ki Endemann szerint közvetett birtokos a jelzett esetekben. Vagyis ismétlődik a kérdés, melyet az első részben az u. n. közjogi birlaldknál (birtokszolgáknálj fölvetettünk. Ha a tanító, a tanár, a bírósági segédkezelő-személyzet, a jegyző, bíró, közigazgatási tisztviselő, a könyvtárnok stb. birlaló, ki a birtokos, a birtokfőnök ? Kniep szerint birtokos ezen esetekben mindig az igazgató, illetve a hivatalfőnök, tehát az iskolaigazgató, a vezető járásbiró, törvényszéki, táblai és kúriai elnök, főszolgabíró, alispán, könyvtárnok stb. De ez ellen két nyomós ellenérv szól. A birtokos (birtokfőnök) a birlaló (birtokszolga) ellen korlátlan erőhatalmat gyakorolhat; elviheti-e a kúriai elnök a kúriai bírónak kiosztott ügyiratokat tetszése szerint merő önkényből ? Továbbá, ha a fenti esetben pl. a kúriai elnök, alispán, iskolaigazgató a birtokos, ki a tulajdonos? Nemde az állam vármegye, iskolafentartó stb. ? Itt tehát a tulajdon és a birtok olyan bifurkációja állana elő, mely a birtok alapelveivel diametrális ellentétben áll. Tehát ezen esetekben és egyáltalán a Tervezet 85. és 86. § ának esetében a birtokosnak, a birtok alanyának magát a jogi személyt kellene tekintenünk, ha ezen bifurkációnak útját vágni kívánjuk. És Fórtsch (\á. m. 549. 1.) tényleg azon konklúzióhoz jut, hogy nemcsak a jogi személyek elöljárói, de a törvényes képviselők kivétel nélkül sem birtokszolgák, sem birtokközvetitők, hanem azok csupán az általuk képviselt személyek birtokát gyakorolják, birtokosoknak kizárólag utóbbiak tekintendők. Szerinte a 855. § mellett egy megnemirott szövegű rendelkezés foglaltatik. «Wenn gesetzliche Vertreter für die von ihnen vertretene Person die thatsachliche Gewalt ausüben, so ist nur die vetretene Person Besitzer.D Igenám, de hogyan gyakorolhatják ezen személyek — gyermek, őrültjogi személy, — ezen birtokukat? A jogi képviselet tana a birtok területéről száműzetett ; sem a német polg. törvénykönyv, sem a Tervezet nem szabályozza a képviseletetet a birtok terén. De eltekintve attól, hogy a FórtscA-íé\e, a sorok között irott jogtétel a törvény szövegében a legkisebb támaszponttal sem bír, az sehogy sem illik a törvény rideg realisztikus, sőt materialisztikus struktúrájához. A német polg. törvénykönyv és ennek alapján a Tervezet e tekintetben visszatért a régi római jog szigorú, realisztikus álláspontjához, melynek nyomaira még Paulusnál akadunk: «Municipes per se nihil possidere possunt, quia uni consentire non possunt. Forum autem et Basilicam hisque similia non possident. . . . « (1. 1. § 22. de acqu. poss. 41. 2.) és elveti a szabadabb spiritualisztikus irányt, melyet Ulpianusnál találunk: «sed hoc iure utimur, ut et possidere municipes possint.» (L. 2. ibidem.) Határozott reakció, visszafejlődés, visszasülyedés a nyers vaskos érzéki jogfelfogásba nyilvánul azon tényben, hogy a német polg. törvénykönyv és ennek nyomán a Tervezet évezredes jogfejlődés gyümölcsét, a képviselet intézményét a birtok terén egyszerűen szélnek ereszti. Fórtsch fejtegetései mindenesetre annyit bizonyítanak, hogy a birtok tana a képviselet szabályozását nem mellőzheti. Dernburg szerint a gyám feltétlenül birtokközvetitője a gyámoltnak. Ezt is kétségbe vonják Fórtsch (i. helyen), Kniep (147. 1.), Strohal (161.), Endemann (123. I.). A könyvek, melyeket a gyámolt iskolába visz, a ruha, amelyet hord, az ágy, amelyben alszik, nem állanak a gyám közvetítő birtokában, hanem a gyámolt saját közvetlen birtokában. Ellenben a jószág, melyen a gyám gazdálkodik, a tőkék, amelyeket kezel, az értékszaporulat, melyet forgat, a gyám közvetítő birtokában állanak, míg a gyámoltnak ezekre csakis közvetett birtoka van. Őszintén bevallom, én annak gyakorlati előnyét, sőt praktikus jelentőségét egyáltalán be nem látom. Mit jelent az gyakorlatilag, hogy a hatéves fiucskának első esetben «közvetlen,» utóbbi esetben pedig «közvetett» birtokot tulajdonítunk.