A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 31. szám - Meghatalmazottak az uj perrendtartásban

122 A JOG megjelölt telekre vonatkozóan a bányatelekben való elsőbbség az alperest illeti meg és igy a felperesen nem történt semmi jog­sérelem avval, hogy az alperes kérelme folytán a felperesnek az 1,163/1882. sz. a. nyert «Anna» nevü bányatelekre vonatkozó ado­mányozás folytán a fent előadottak szerint teljesen kimerített zártkutatmányi jogát a legfelső bányahatóság megszűntnek kimon­dotta és a bányakapitányságot a felperes zártkutatmányi jogának törlésére utasította, miért is az elsőbiróság ítéletének, a per ér­demére vonatkozó, íelebbezéssel megtámadott részét megváltoz­tatni, a felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1902. máj. 20. 1676. sz.) a másodbiróság ítéletét helybenhagyja; stb. Indokolás: Elfogadva a másodbiróság ítélete indokolá­sának a hatásköri illetékesség megállapítására vonatkozó részét, a k. Kúria egyebekben a másodbiróság ítéletét azért hagyta hely­ben, mert a bányatörvény által biztosított elsőbbségi jogok birói elbírálásának, csak fennálló bányajogositványokra nézve lévén helye, a fenforgó esetben felperes azt tartozott volna kimutatni, hogy 1 163/1882. sz. a. nyert zártkutatmánya, melyre az alperes részére 3,364—1895. és 5,035—1898 sz. a. engedélyezett zártku­tatmányokkal szemben igényelt elsőbbségi joga alapitható lenne, érvényében fenáll; azt azonban nem mutatta ki, hanem azt ál­lítva és tanúsítva, hogy ama zártkutatmánya a m. kir. pénzügy­ministeriumnak, mint legfőbb bányabiróságnak 911/900. sz. a. kelt a jelen perhez G. alatt beügyelt határozata folytán, a zártkutat­mányok könyvéből kitöröltetve, elenyésztetett, keresetében kéri a legfőbb bányabiróság idézett határozatával szemben bíróilag ki­mondani, hogy ebben a határozatban felhozott okokból 1,163—1882. sz. zártkutatmánya nem szűnt meg, az a nyert telekbeni elsőbb­ségi joggal érvényében fennáll és ekként jogerős bányahatósági határozatot kiván a bíróság felülvizsgálata és illetve megbirálása alá bocsátani; tekintve pedig azt, miszerint annak meghatározása, léteznek-e a szabadkutatási vagyis zártkutatmányi jogosítvány el­vonására törvényes alapok, a bányahatóság hatáskörébe tartozik, és ebben a hatáskörében a legfőbb bányahatóság, felhívott 911/900. sz. a. határozatával azt a kérdést, hogy felperesnek el­sőbbségi jogát megállapítható kérdéses zártkutatmánya érvényben fenn nem áll, már eldöntötte, minélfogva az a kérdés birói hatá­rozat tárgyát nem képezheti; de jogkörében hozott jogerős bá­nyahatósági határozatnak felülvizsgálására és megbirálására a bí­róság hivatva nincsen, ezeknélfogva felperesnek az igényelt ei sőbbség elismertetésére irányuló keresetét, az annak előfeltételét képező zártkutatmány fennállásának hiányában e helyen is eluta­sítani stb. kellett. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 54. §. c. pontja alapján a házas­ság tévedés miatt csak abban az esetben támadható meg, ha a férj bebizonyította, hogy a nő a házasság megkötésekor házas­ságon kivül mástól volt teherbe ejtve és hogy a férj ezt a házas­ság megkötésekor nem tudta. Alperesnek beismerése egymagában erre nézve bizonyítékul el nem fogadható. A m kir. Kúria (1902. évi március hó 18-án 7,683. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatódik, felperes kereseté­vel elutasittatik stb. Indokok: Az 1894. évi XXXI. t.-c. 54. §. c. pontja alap­ján a házasság tévedés miatt csak abban az esetben támadható meg, ha a férj bebizonyította, hogy a nő a házasság megkötése­kor házasságon kivül mástól volt teherbeejtve, és hogy a férj ezt a házasság megkötésekor nem tudta. Minthogy azonban felperes ezen feltételek egyikét sem bizonyította be, mert egyrészt fel­peres alperes beismerésén kivül mi bizonyítékot sem hozott fel arra nézve, hogy alperes terhes állapota egy harmadik személy­től származott, már pedig alperesnek bismerése egymagában erre nézve bizonyítékul el nem fogadható; másrészt pedig tekintve, hogy a házasság 1900. február 3-án köttetett s alperes már 1900. április 2-án szülte a gyermeket, felperesnek az az állítása, hogy ő az alperes terhességét a házasság megkötése után csak 5-ik hétre, e szerint csak 3 héttel a gyermek születése előtt vette észre, annál kevésbbé volt valónak elfogadható, mert felperes nem tagadta, hogy az alperessel való együttélés ideje alatt alperessel nemileg közösült. Mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoz­tatni és felperest keresetével elutasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A hatáskör kérdésének elbírálásánál a kereset tartalma irányadó. Minthogy felperes keresete arra irányul, hogy fennálló szabadalmak tulajdonjoga alpere ellenében az ő részére meg­ítéltessék, a kereset elbírálása az 1895. XXXVII. t.-c. 59. §-a értelmében a kir. törvényszéknek mint keresk. bíróságnak hatás­körébe tartozik. A nagybecskereki kir. törvényszék mint kereskedelmi bíró­ság. (1902. február 8-án. 904. sz.) D. Miksa felperesnek K. Bernát alperes ellen szabadalom tulajdonjoga és járulékai iránti rendes perében következőleg végzett: Alperes hatásköri kifogásának hely adatik s e perben a további eljárás megszüntettetik; stb. Indokok: Felperes keresetében annak kimondását kéri, hogy az uj hornyolt fedélcserépre 1899. évi április 21-én 14,660. sz. a., valamint a javított hornyolt fedélcserépre 1901 március 30-án 21,229. szám alatt nyert szabadalom tulajdonjoga kizárólag felperest illeti, alperes köteles ezt elismerni és a szabadalmazott találmány gyártását és forgalomba hozatalát 3 nap alatt abban­hagyni, ellenesetben feljogosittatik felperes a készletben lévő gyártmányt zár alá venni és saját javára elárvereztetni. Alperes a bíróság hatásköre ellen emelt kifogást a szabad, törvény 38. §-a alapján, mert az esetben, ha a megtámadott szabadalom felperes korábbi szabadalmával azonos, a szabad, tör vény 21. §. 3. pontja alapján megsemmisítési keresetnek van helye s felperes keresete nem céloz lényegileg mást, mit már az is mutat, hogy az alperesi 21,223. sz. szabadalomra való jogcímét sem jelöli meg, a felperes 14,660. számú korábbi szabadalmát pedig alperes kétségbe nem vonta. Tekintettel arra, hogy az 1895. évi XXXVII. t.-c. 21. §. 2. pontja értelmében, hanem a valóságos feltalálónak, vagy jogutód­jának adatott a szabadalom, s 3. pontja értelmében, ha a meg­támadott szabadalom egy korábbi szabadalommal azonos, meg­semmisítési keresetnek van helye, mely ugyanazon törvény 38. §. szerint a szabadalmi bíróság hatásköre alá tartozik; tekintettel továbbá arra, hogy a keresethez A. alatt csatolt szerződés a felek egyértelmű előadása szerint a felperes 14,660. számú szabadalmára, továbbá az ezzel szabadalmazott találmány javítási találmányaira vonatkozik, melyek az 1895: XXXVII. t.-c. 7. §-a szerint mint pótszabadalmak csak a törzsszabadalom tulajdonosának adhatók, a megtámadott alperesi 21,229. sz. szabadalom pedig a kereset D. alatti melléklete szerint nem pót-, hanem önálló szabadalom­ként adatott alperes ,ek, azonban annak megállapítása, hogy ezzel szemben ezen szabadalom mégis csak a felperes szabadalmára vonatkozó javítási (vagy pót-) szabadalmat képez, nem a kir. tör­vényszék, hanem a szabadalmi bíróság hatáskörébe tartozik; végre tekintettel arra, hogy a 14,660. sz. szabadalom az alperes által is elismerten felperes tulajdonát képezi, s felperes maga sem állítja, hogy ezen szabadalmat alperes bitorolná s igy jelen kereset a szabad, törvény 58. §-a szerinti keresetnek sem tekinthető: a kereset az abban foglalt jogalapok egyike szempontjából sem lévén olyan, mely a szabad, törvény 59. §-a szerint a kir. törvényszékek mint kereskedelmi bíróságok hatáskörébe van utalva, az ezen kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság hatásköre ellen emelt kifogásnak helyt adni, e perben a további eljárást megszüntetni, stb. kellett. A szegedi kir. ítélőtábla. (1902. március 24-én. 3,136. sz.) Az elsőbiróságnak végzése megváltoztatik s az alperesnek a birói hatáskör ellen tett kifogása elvettetvén, a kir. törvényszéknek mint kereskedelmi bíróságnak a hatá köre a keresetre megállapít­tatik, s az további eljárásra utasittatik. stb. Indokok: A hatáskör kérdésének elbírálásánál a kereset tartalma az irányadó. Felperes keresete arra irányul, hogy a B. és D. alatti okiratok szerint 14,660., illetőleg 21,229. számok alatt adott és fennálló szabadalmak tulajdonjoga a szabadalmaknak további fentartása mellett alperes ellenében az ő részére megítéltessék és pedig az A. alatti társasági szerződés, alperesnek a felperes javára történt lemondása és felperesnek feltalálói minősége alapján. Nem irányul tehát ez a kereseti szabadalom me semmisítésére (az 1895. évi XXXVII. t.-c. 38. §-a.). Minthogy pedig a szabadalom tulajdonjoga iránti perek az 1895. évi XXXVII. t.-c. 59. §-a alapján a kir. törvényszékek, mint kereskedelmi bíróságok hatásköréhez tartoznak, — ennélfogva az alperes hatásköri kifogásának, mint törvényes alappal nem bírónak, elvetésével a jelen végzés rendelkező része értelmében kellett határozni, stb. A m. kir. Kúria. (1902. június 3-án 717. sz.) A másodbiró­ság végzése indokaiból helybenhagyatik; stb. Alperes beismervén a felperesek részéről állított fizetések megtörténtét, ezzel a beismeréssel szemben azt a kifogásul fel­vetett ténybeli állítást, mintha ez a fizetés nem a végrehajtás alatt álló, hanem más követelésre történt volna, az 1868. évi LIV. t.-c. 152. §-ához képest alperes volt köteles bizonyítani. Még abban az esetben is (ami alig bir valószínűséggel akkor, amikor az adós a végrehajtási eljárás alatt fizet), ha két­ségtelen lett volna alperes a felöl, hogy az adós melyik tarto­zását kívánja a fizetéssel törleszteni, az osztr. ptk 1,416. § ához képest a fizetést annak a követelésének törlesztésére volt köte­les fordítani, amelyik végrehajtás alatt állott. A kézdivásárhelyi kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1901. február 21-én 891. sz. a.) B. Ferenc és neje felpereseknek, Sz. Károly ellen, végrehajtás megszüntetése iránti rendes perében következő ítéletet hozott: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. I n d o k o k: Felperes azon az alapon indította keresetét alperes ellen, hogy a kir. törvényszék 124/900 p. sz. végzésével 400 K. és jár. erejéig ellene végrehajtás rendeltetvén el, ő ezen összeget járulékaival együtt részletekben kifizette s dacára ennek a csíkszeredai kir. járásbíróság 1900. V. 83. sz. végzés folytán ellene^ alperes javára f. é. január 29-ére árverés tüzetett ki, mi ok­ból kéri a kitűzött árverést megszüntetni és alperest az okozott költségekben marasztalni. Alperes beismeri, hogy a keresetileg felsorolt fizetések tel­tesitve lettek, de azt adja elő, hogy ezek alperesnek más köve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom