A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 31. szám - Meghatalmazottak az uj perrendtartásban

122 A JOG megjelölt telekre vonatkozóan a bányatelekben való elsőbbség az alperest illeti meg és igy a felperesen nem történt semmi jogsérelem avval, hogy az alperes kérelme folytán a felperesnek az 1,163/1882. sz. a. nyert «Anna» nevü bányatelekre vonatkozó adományozás folytán a fent előadottak szerint teljesen kimerített zártkutatmányi jogát a legfelső bányahatóság megszűntnek kimondotta és a bányakapitányságot a felperes zártkutatmányi jogának törlésére utasította, miért is az elsőbiróság ítéletének, a per érdemére vonatkozó, íelebbezéssel megtámadott részét megváltoztatni, a felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A m. kir. Kúria (1902. máj. 20. 1676. sz.) a másodbiróság ítéletét helybenhagyja; stb. Indokolás: Elfogadva a másodbiróság ítélete indokolásának a hatásköri illetékesség megállapítására vonatkozó részét, a k. Kúria egyebekben a másodbiróság ítéletét azért hagyta helyben, mert a bányatörvény által biztosított elsőbbségi jogok birói elbírálásának, csak fennálló bányajogositványokra nézve lévén helye, a fenforgó esetben felperes azt tartozott volna kimutatni, hogy 1 163/1882. sz. a. nyert zártkutatmánya, melyre az alperes részére 3,364—1895. és 5,035—1898 sz. a. engedélyezett zártkutatmányokkal szemben igényelt elsőbbségi joga alapitható lenne, érvényében fenáll; azt azonban nem mutatta ki, hanem azt állítva és tanúsítva, hogy ama zártkutatmánya a m. kir. pénzügyministeriumnak, mint legfőbb bányabiróságnak 911/900. sz. a. kelt a jelen perhez G. alatt beügyelt határozata folytán, a zártkutatmányok könyvéből kitöröltetve, elenyésztetett, keresetében kéri a legfőbb bányabiróság idézett határozatával szemben bíróilag kimondani, hogy ebben a határozatban felhozott okokból 1,163—1882. sz. zártkutatmánya nem szűnt meg, az a nyert telekbeni elsőbbségi joggal érvényében fennáll és ekként jogerős bányahatósági határozatot kiván a bíróság felülvizsgálata és illetve megbirálása alá bocsátani; tekintve pedig azt, miszerint annak meghatározása, léteznek-e a szabadkutatási vagyis zártkutatmányi jogosítvány elvonására törvényes alapok, a bányahatóság hatáskörébe tartozik, és ebben a hatáskörében a legfőbb bányahatóság, felhívott 911/900. sz. a. határozatával azt a kérdést, hogy felperesnek elsőbbségi jogát megállapítható kérdéses zártkutatmánya érvényben fenn nem áll, már eldöntötte, minélfogva az a kérdés birói határozat tárgyát nem képezheti; de jogkörében hozott jogerős bányahatósági határozatnak felülvizsgálására és megbirálására a bíróság hivatva nincsen, ezeknélfogva felperesnek az igényelt ei sőbbség elismertetésére irányuló keresetét, az annak előfeltételét képező zártkutatmány fennállásának hiányában e helyen is elutasítani stb. kellett. Az 1894. évi XXXI. t.-c. 54. §. c. pontja alapján a házasság tévedés miatt csak abban az esetben támadható meg, ha a férj bebizonyította, hogy a nő a házasság megkötésekor házasságon kivül mástól volt teherbe ejtve és hogy a férj ezt a házasság megkötésekor nem tudta. Alperesnek beismerése egymagában erre nézve bizonyítékul el nem fogadható. A m kir. Kúria (1902. évi március hó 18-án 7,683. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatódik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az 1894. évi XXXI. t.-c. 54. §. c. pontja alapján a házasság tévedés miatt csak abban az esetben támadható meg, ha a férj bebizonyította, hogy a nő a házasság megkötésekor házasságon kivül mástól volt teherbeejtve, és hogy a férj ezt a házasság megkötésekor nem tudta. Minthogy azonban felperes ezen feltételek egyikét sem bizonyította be, mert egyrészt felperes alperes beismerésén kivül mi bizonyítékot sem hozott fel arra nézve, hogy alperes terhes állapota egy harmadik személytől származott, már pedig alperesnek bismerése egymagában erre nézve bizonyítékul el nem fogadható; másrészt pedig tekintve, hogy a házasság 1900. február 3-án köttetett s alperes már 1900. április 2-án szülte a gyermeket, felperesnek az az állítása, hogy ő az alperes terhességét a házasság megkötése után csak 5-ik hétre, e szerint csak 3 héttel a gyermek születése előtt vette észre, annál kevésbbé volt valónak elfogadható, mert felperes nem tagadta, hogy az alperessel való együttélés ideje alatt alperessel nemileg közösült. Mindezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és felperest keresetével elutasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A hatáskör kérdésének elbírálásánál a kereset tartalma irányadó. Minthogy felperes keresete arra irányul, hogy fennálló szabadalmak tulajdonjoga alpere ellenében az ő részére megítéltessék, a kereset elbírálása az 1895. XXXVII. t.-c. 59. §-a értelmében a kir. törvényszéknek mint keresk. bíróságnak hatáskörébe tartozik. A nagybecskereki kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság. (1902. február 8-án. 904. sz.) D. Miksa felperesnek K. Bernát alperes ellen szabadalom tulajdonjoga és járulékai iránti rendes perében következőleg végzett: Alperes hatásköri kifogásának hely adatik s e perben a további eljárás megszüntettetik; stb. Indokok: Felperes keresetében annak kimondását kéri, hogy az uj hornyolt fedélcserépre 1899. évi április 21-én 14,660. sz. a., valamint a javított hornyolt fedélcserépre 1901 március 30-án 21,229. szám alatt nyert szabadalom tulajdonjoga kizárólag felperest illeti, alperes köteles ezt elismerni és a szabadalmazott találmány gyártását és forgalomba hozatalát 3 nap alatt abbanhagyni, ellenesetben feljogosittatik felperes a készletben lévő gyártmányt zár alá venni és saját javára elárvereztetni. Alperes a bíróság hatásköre ellen emelt kifogást a szabad, törvény 38. §-a alapján, mert az esetben, ha a megtámadott szabadalom felperes korábbi szabadalmával azonos, a szabad, tör vény 21. §. 3. pontja alapján megsemmisítési keresetnek van helye s felperes keresete nem céloz lényegileg mást, mit már az is mutat, hogy az alperesi 21,223. sz. szabadalomra való jogcímét sem jelöli meg, a felperes 14,660. számú korábbi szabadalmát pedig alperes kétségbe nem vonta. Tekintettel arra, hogy az 1895. évi XXXVII. t.-c. 21. §. 2. pontja értelmében, hanem a valóságos feltalálónak, vagy jogutódjának adatott a szabadalom, s 3. pontja értelmében, ha a megtámadott szabadalom egy korábbi szabadalommal azonos, megsemmisítési keresetnek van helye, mely ugyanazon törvény 38. §. szerint a szabadalmi bíróság hatásköre alá tartozik; tekintettel továbbá arra, hogy a keresethez A. alatt csatolt szerződés a felek egyértelmű előadása szerint a felperes 14,660. számú szabadalmára, továbbá az ezzel szabadalmazott találmány javítási találmányaira vonatkozik, melyek az 1895: XXXVII. t.-c. 7. §-a szerint mint pótszabadalmak csak a törzsszabadalom tulajdonosának adhatók, a megtámadott alperesi 21,229. sz. szabadalom pedig a kereset D. alatti melléklete szerint nem pót-, hanem önálló szabadalomként adatott alperes ,ek, azonban annak megállapítása, hogy ezzel szemben ezen szabadalom mégis csak a felperes szabadalmára vonatkozó javítási (vagy pót-) szabadalmat képez, nem a kir. törvényszék, hanem a szabadalmi bíróság hatáskörébe tartozik; végre tekintettel arra, hogy a 14,660. sz. szabadalom az alperes által is elismerten felperes tulajdonát képezi, s felperes maga sem állítja, hogy ezen szabadalmat alperes bitorolná s igy jelen kereset a szabad, törvény 58. §-a szerinti keresetnek sem tekinthető: a kereset az abban foglalt jogalapok egyike szempontjából sem lévén olyan, mely a szabad, törvény 59. §-a szerint a kir. törvényszékek mint kereskedelmi bíróságok hatáskörébe van utalva, az ezen kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság hatásköre ellen emelt kifogásnak helyt adni, e perben a további eljárást megszüntetni, stb. kellett. A szegedi kir. ítélőtábla. (1902. március 24-én. 3,136. sz.) Az elsőbiróságnak végzése megváltoztatik s az alperesnek a birói hatáskör ellen tett kifogása elvettetvén, a kir. törvényszéknek mint kereskedelmi bíróságnak a hatá köre a keresetre megállapíttatik, s az további eljárásra utasittatik. stb. Indokok: A hatáskör kérdésének elbírálásánál a kereset tartalma az irányadó. Felperes keresete arra irányul, hogy a B. és D. alatti okiratok szerint 14,660., illetőleg 21,229. számok alatt adott és fennálló szabadalmak tulajdonjoga a szabadalmaknak további fentartása mellett alperes ellenében az ő részére megítéltessék és pedig az A. alatti társasági szerződés, alperesnek a felperes javára történt lemondása és felperesnek feltalálói minősége alapján. Nem irányul tehát ez a kereseti szabadalom me semmisítésére (az 1895. évi XXXVII. t.-c. 38. §-a.). Minthogy pedig a szabadalom tulajdonjoga iránti perek az 1895. évi XXXVII. t.-c. 59. §-a alapján a kir. törvényszékek, mint kereskedelmi bíróságok hatásköréhez tartoznak, — ennélfogva az alperes hatásköri kifogásának, mint törvényes alappal nem bírónak, elvetésével a jelen végzés rendelkező része értelmében kellett határozni, stb. A m. kir. Kúria. (1902. június 3-án 717. sz.) A másodbiróság végzése indokaiból helybenhagyatik; stb. Alperes beismervén a felperesek részéről állított fizetések megtörténtét, ezzel a beismeréssel szemben azt a kifogásul felvetett ténybeli állítást, mintha ez a fizetés nem a végrehajtás alatt álló, hanem más követelésre történt volna, az 1868. évi LIV. t.-c. 152. §-ához képest alperes volt köteles bizonyítani. Még abban az esetben is (ami alig bir valószínűséggel akkor, amikor az adós a végrehajtási eljárás alatt fizet), ha kétségtelen lett volna alperes a felöl, hogy az adós melyik tartozását kívánja a fizetéssel törleszteni, az osztr. ptk 1,416. § ához képest a fizetést annak a követelésének törlesztésére volt köteles fordítani, amelyik végrehajtás alatt állott. A kézdivásárhelyi kir. törvényszék, mint váltóbiróság (1901. február 21-én 891. sz. a.) B. Ferenc és neje felpereseknek, Sz. Károly ellen, végrehajtás megszüntetése iránti rendes perében következő ítéletet hozott: Felperesek keresetükkel elutasittatnak. I n d o k o k: Felperes azon az alapon indította keresetét alperes ellen, hogy a kir. törvényszék 124/900 p. sz. végzésével 400 K. és jár. erejéig ellene végrehajtás rendeltetvén el, ő ezen összeget járulékaival együtt részletekben kifizette s dacára ennek a csíkszeredai kir. járásbíróság 1900. V. 83. sz. végzés folytán ellene^ alperes javára f. é. január 29-ére árverés tüzetett ki, mi okból kéri a kitűzött árverést megszüntetni és alperest az okozott költségekben marasztalni. Alperes beismeri, hogy a keresetileg felsorolt fizetések teltesitve lettek, de azt adja elő, hogy ezek alperesnek más köve-