A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 31. szám - Meghatalmazottak az uj perrendtartásban

232 A. JOü kisebb karcolást sérülésnek minősíti és a gyógytartamot nem a tényleges betegség, nemis az orvosi kezelés megszűntével, hanem az utolsó külsérelmi nyom eltűnésével tekinti csupán befejezettnek. Mind a kettő korrektül jár el, csak fölfogásuk különböző. Épen ezért tartanék lényegesnek, — nemcsak a Grossmann által tárgyalt kártérítési esetek elbírálására, de egész polgári és főként büntető judikaturánkra nézve, — ha a testi sérülések orvosi megítélését, — ha nemis országos, — de legalább korlátolt számú és nagyobb tekintélyű orvos-szakértő-testületek szervezésével egységes alapra helyeznők Kétségtelen, hogy ennek az egységesítésnek számos gyakorlati nehézség áll útjában, de kétségtelen az is, hogy igen nagy anyagi szabadság- és morál-érdekeknek méltányos és egymértékü védelme állna célként e reform előtt. Ebből az általános szempontból ajánljuk Grossmann speciális tágyu könyvét a Jog olvasóinak figyelmébe, {mi.) Vegyesek. Alapos becsapás. Az ezen cím alatt lapunk 29. számában a nemzetközi büntetőjogi kongresszusra vonatkozó közleményünkre e következő sorokat vettük, melyeknek — lapunk pártatlanságát azzel is igazolva, — szívesen helyt adunk. Tisztelt szerkesztőség. Csak ma jön kezembe a Jog folyó évi 29-iki száma, melyben a Vegyesek rovatában a «nemzetközi büntetőjogi egyesület* ezidei szt.-pétervári kongresszusa alkalmából egy «póruljárt balek» a kongresszust előkészítő bizottság eljárását kritizálja. A közzétett kritika teljesen alaptalan és mint az «Internationale Crinv-Vereinigungnak> régi tagja, kötelességemnek tartom a biráló megjegyzések helyreigazítását. Mindenekelőtt nem áll az, hogy az Intern. Crim.-Vereinigung tagjait becsapták és hogy az igért szabadjegyek csakis csoportelnökök, az egylet elnöke, a központi iroda, valamint a kongresszus előkészítő tagjai számára adattak ki. íme, én élő példája vagyok az ellenkezőnek. Nem vagyok sem csoportelnök, sem elnök, sem a központi iroda, sem az előkészítő bizottság tagja és már hetek óta megkaptam az igért ingyenjegyre való utalványt, melynek előmutatása ellenében Granicán a pénztárnál kiadják utijegyemet (notabeiie I-ső osztály, gyorsvonatra, sőt expreszvonatra is !) Az sem áll, hogy eretnek, pláne zsidó nem részesült volna kedvezményben, erre ismét én vagyok élő cáfolat, mert bár a valósághoz hiven zsidónak irtam magamat a hitelesítési lapba, jegyemet és igazolványomat, mely az útlevélnek különben Oroszországban szigorúan követelt konzulátusi láttamozásától felment, akadály nélkül megkaptam. A dolog magyarázata az, hogy az előkészítő bizottsJg a tagokhoz küldött Prospektus szerint az orosz kormánytól csak oly összeget kapott rendelkezésre, amely cirka 150 tagnak szóló ingyenjegy értékének felel meg, és ez elegendőnek látszott, mert az előző kongresszusokon csak körülbelül ennyi tag vett részt. Mármost természetes, hogy elsősorban az elnök, a csoportelnö kök és azok kaptak ingyenjegyet, akik a kongresszus létrehozásán fáradtak, a többi jegyet szigorúan a jelentkezések sorren dje szerint (nemzetiségi és valláskülönbség nélkül) adták ki. Én például rögtön a felhívás vétele után jelentkezvén, 53-iknak megkaptam, mint emlitém akadálytalanul a kedvezményt. Fel kell említeni még, hogy az orosz előkészítő bizottság a küK.^'^ekre való tekintettel oroszországi tagot semmiféle ke^"- nem részesített. A «vesékig ható questionnaire> sem vo.. oly veszélyes mint azt a «póruljárt baltk* feltünteti. Mindenki csak nevét, korát, vallását, foglalkozását és az útirányt, melyen Oroszországba lép, tartozott kitölteni, de ennek ellenében, mint mondám, kapott egy igazolványt, mely útlevelének konzulátusi láttamozása alól felmentette. Ezen előnyért bátran ki lehetett tölteni mindenkinek jogsérelem nélkül a fenti 5 kérdést, hisz a feltett kérdésekben nem volt semmi bántó vagy kellemetlenkedő mellékiz. Polgár Ármin dr. bazini kir. aljbiró. A váltóhitel jelzálogi biztosítása céljából adott biztosítéki okiratok bélyegilletéke. Az illetéki díjjegyzék 54. tétele értelmében jelzálog-lekötéseket tartalmazó okiratok a II. fokozat szerinti illeték alá esnek. Kétségtelenül ez alá a rendelkezés alá esnek azok a biztositéki okiratok is, amelyeket a takarékpénztárak által nyitott váltóhitel jelzálogi biztosítása céljából az adósok kiállítanak. Az illetéki díjjegyzék ezen általános rendelkezése alul a m. kir. pénzügyminiszter még az 1873. évi 3,406. sz. a. kelt körrendeletében egy kivételt állapított meg s kimondotta, hogy a pénzintézeti hitelegyletek tagjai által a nekik nyújtott hitelről kiállított jelzálogi lekötések után, amennyiben a hitel csak külön kiállítandó váltó vagy egyéb illetékköteles okirat alapján vehető igénybe, ivenkint 1 kor. állandó bélyegilleték jár, amely körrendelet a bélyeg- és illetékszabályok 1881. évi uj kiadásába is felvétetett, mint az 54. tételnek második bekezdése. A volt pénzügyi közigazgatási bíróság ezt a kivételt nemcsak szankcionálta, hanem ki is terjesztette s az 1886. évben 635. sorsz. a. közzétett elvi határozata szerint a pénzintézetek, részvénytársulatok és egyletek javára, váltóhitel biztosítására szolgáló zálogjog bekebelezés céljából kiállított bekebelezési engedélyek akkor isivenkintl kor. bélyegilleték alá esnek, ha ezeket a bekebelezési engedélyeket olyan egyének állítják ki, akik az illető intézet vagy egylet hitelegyletének nem tagjai. László Pál. A bélyeg és illetékek magyarázata cimü müvében ezt a határozatot közölvén, egyúttal megjegyzi, hogy ez az elv ez idő szerint a közigazgatási bíróságnál általában követtetik. Ez a megjegyzés nyilván tévedés, vagy csak régibb ^yakorj latra vonatkozhatik, mert a közigazgatási bíróság ezt az elvet immár nem követi s az ivenkint l kor. bélyeget csak a jelzett kivételes esetben tartja megfelelőnek, ha t. i. a biztositéki okiratot valamely pénzintézet hitelegyletének a tagja állítja ki. így hangzik már 1898. évben 8,085. P. sz. a. hozott Ítélete is. Ezzel az ítélettel a következő eset lett eldöntve: Báró J. I. részére az n—i takarékpénztár 30,000 frt. erejéig váltóhitelt nyitott s ő ennek jelzálogi biztosítását egy külön kiállított nyilatkozatban megengedte. Ettől a biztositéki okirattól a II. fokozat szerint 93 frt. 25 kr. illeték szabatott ki, melyet a kir. pénzügyigazgatóság is helybenhagyott. Báró J. I.-nek ez elleni panaszát a közigazgatási biróság fenti Ítéletével elutasította, mert «a jelzálog-lekötések, az illetéki díjjegyzék 54. tételének első bekezdése értelmében a II. fokozat szerint járó bélyegilleték alá esnek s e tekintetben a most jelzett tétel második bekezdése csak a pénzintézeti hitelegyletek tagjai által kiállított jelzálogi lekötésekre nézve állapit meg kivételt, márpedig báró J. I. az illetékelés alá vont okiratot nem mint valamely pénzintézeti hitelegylet tagja állította ki.» Ugyanezt tartalmazza a közigazgatási bíróságnak 1900. évi 5,607. P. sz. a. kelt határozata, s az 1901. évi 10,529. P. sz. ítélet is, melyben ki van mondva, hogy a biztositéki okiratot nem a pénzintézet hitelegyleti tagja állítván ki, az okirat a II. fokozat szerint járó bélyegilleték alá esik, tekintet nélkül arra, hogy a hitel folytán lett-e külön váltó kiállifva vagy nem. A dolog tehát ugy áll, hogy e tekintetben a volt pénzügyi közigazgatási biróság joggyakorlatát a jelenlegi közigazgatási biróság nem követi, hanem a kivételt szorosan magyarázza, ami a hitel szempontjából lehet káros, de jogi szempontból kifogás alá nem eshetik, mert ez a joggyakorlat megfelel a törvények és törvényesített szabályoknak. Kinemhirdetett szabályrendelet alapján kihágás miatti elmarasztalásnak nincs helye. A m. kir. belügyminiszter 1901. évi 71,361. sz. határozata: Z. vármegye közönségének, A. vármegye alispánjának 1901. évi március hó 18-án 80. kih. sz. alatt kelt II. fokú itélele, mely szernt S. város rendőrkapitánya álial hozott I-foku Ítélet helybenhagyásával A. Sándor s—i lakos, cselédszerző a foglalkozási közvetítő és a cselédszerző iparüzletekről szóló városi szabályrendelet 4., 5., 6., 9., 10. és 12. §- iba ütköző kihágások miatt ugyanezen szabályrendelet 17. §-a alapján 40 korona pénzbüntetéssel, behajthatatlansága esetén 2 napi elzárással büntettetett, továbbá az eljárási és a felmerülhető tartási költségek megfizetésére köteleztetett, nevezett fölebbezése folytán felülvizsgáltatván : az I. fokú ítélettel, valamint az egész eljárással együtt megsemmisíttetik s vádlott ellen ezen ügyben a további kihágási eljárás beszüntettetik, mert, S . . . város tanácsának az iratok közt fekvő s közvetlenül a kereskedelemügyi miniszter úrhoz 1901. évi május hó 29-én 5,275. sz. a kelt jelentés szerint vett szabályrendelet még ez ideig ki nem hirdettetett. Miután pedig az idézett szabályrendelet 20. §-ának rendelkezése, illetőleg az 1879. évi XII. t.-c. 9. §-ának utolsóelőtti bekezdése szerint szabályrendelet csak a kihirdetést követő negyedik napon lép életbe, az vádlottra nézve „nem volt kötelező s igy annak áthágása miatt nem büntethető. Az eperjesi jogakadémián az 1901—1902. iskolai évben 6 rendes, 1 rendkívüli és 4 magántanár működött. Az első félévben 18 tárgy heti 85 órában, a másodikban 29 tárgy heti 89 órában került előadásra. A hallgatók száma tekintetében a hazai tiz akadémia között a legelsők közé emelkedett az eperjesi: 221 hallgatója volt a lefolyt iskolai évben. Május végéig 110 első, 89 második alapvizsgát, 8 államtudományi és 19 jogtudományi államvizsgát tartottak. Kitüntetéssel vizsgáztak négyen. Vallás tekintetében 72 ág. hitv. evangélikus, 59 róm. katholikus, 48 izraelita, 20 ev.-református, 15 gör. katolikus és 7 gör. keleti volt a hallgatók között. Kúriai és táblai értesítések. Kérjük t. előfizetőinket^ hogy ismételt tudakozódás esetén a megtudott iktató számot is irják meg, ne csak a felek neveit. Békés I. K. Izsák-Farkas érk. 3,803/902. sz. a, elöa. Pecháta, n. e. — Kerekes—Bartalus érk. 5,504/902. sz. a. előa. Töttössy, n. e. — Szőllösi—Jarkovács érk. 4 777/902. sz. a. előa. Asztalos, n. e. — Brassó F. I. dr. 1,493/901. v. n. e. — Gyulafehérvár P. R. Egyik ügy sincs a Kúrián. — Halmi N. J. Kifor—Landó érk. 5,202/902. sz. a. elöa. Kársa, szabadságon van. — Nagykőrös Sz. Gy. Szentpéteri— Irházi a Kúriára érk. 4.879/902. sz. a. elöa. Pecháta. — Siklós S. E. dr. 7,419, 7,421/901. és 1,045/902. n. e. — Murin—Murin érk. 7,078/901. sz. a. előa. Horváth, n. e. — Zombor S. L. dr. Bajkai—Bajkai érk. 5,040/902. sz. a. jul. 10-én. előa. Zsembery. MLLM itf*zvé»YTAMM«a NyoMoÁjA luoiwm*.