A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 30. szám - Jegyzések a lapszélen. 2. [r.] - A jogtalan önsegély

228 A JOG Vegyesek. A katonai büntető perrendtartás első előadói tervezetének teljes elkészültéről zengenek megrendelésszerü dicshimnuszokat a napilapok. Mi ezt az örömet kissé korainak találjuk. Szükséges volt a mindinkább követelővé vált közvéleménynek egy morzsát odadobni, — és ez a tervezet elkészültének oly ügyesen lanszirozott hírével sikerült is. Mily messzire állunk azonban még a megvalósulás tényétől! Mert most még a magyar és osztrák igazságügyminisztereknek kell a tervezetet megvizsgálniok és mind a két birodalom részen fennálló büntető eljárással ugyahogy összhangba hozniok. Ez hosszú és fárasztó munka. Ha — amit szívből kívánunk, de ami nem igen valószínű — a tervezet tényleg oly sikerült, hogy komoly ellenvetésre és kifogásra egyik fél részéről sem ád okot, akkor következik majd a közzététel, a szakkritika meghallgatása, esetleg ankétezés, — majd a javaslatnak a minden illetékes retortán keresztülmenetele után bekövetkező törvényhozási tárgyalása, amely aligha fog oly simán véghez menni, hogy az már egy ülésszak alatt letárgyalható legyen. Emellett a katonai igényeket és susceptibilitásokat teljesen figyelmen kívül hagytuk. Szóval, tulnagy elragadtatásra, főleg ab invisis nincs még okunk. Sok dicséretest írnak az uj tervezetről, — de honnét és miből merítik a lapok ebbeli tudomásukat ? Ur-e az ügyvéd? Sokan fognak mosolyogni e kérdésen, mely mindazonáltal több fővárosi járásbirósági és törvényszéki bíró tapintatlan eljárása folytán aktuálissá vált. Megköveteltetik, hogy a bíróságok «tekintetes», «nagyságos» és «nagyméltóságu» cimmel illettessenek, és minden bírónak is a maga rangszerinti címezése kijárjon, — holott ezen címzési kórság csakis a m a g y a r b i r ó s á g o k n ál divik. Nem kivánhatja-e ily körülmények közt az ügyvéd is, — aki sok esetben minősítés dolgában a biró felett áll, — hogy tőle az őt joggal megillető «ur» cimzés el ne vonassék ? Etekintetben egy idő óta határozott visszaesést tapasztalunk. A telekkönyvi hatóságnál pl. a fel éknek kijár a *tekintetes> és a «nagyságos» uri cím, az ügyvédtől azonban az «ur» cimzés következetesen elvonatik. Furcsa hogy éppen azon bírák takarékoskodnak az ügyvéd uri címzésével, akik határozataikban is a logikával és jogi érvekkel f'ukarságra menő takarékosságot tanúsítanak. A budapesti törvényszékek erélyes elnökei kétségkívül meg fogják értetni a hatóságuk alá tartozó bírákkal, hogy ők csak önmagukat tisztelik meg, ha a judikatura egyrangu második tényezőjének, az ügyvédi karnak is megadják az őt megillető tiszteletet. A birói és ügyvédi kar közt szükséges jó egyetértés érdekében elvárjuk, hogy nem leszünk kénytelenek az i)K m legprimitívebb szabályai ellen vétő bírákat névleg megnevezni. Az igazságügyminiszter a következő leiratot intézte a budapesti ügyvédi kamara elnökéhez: Am. kir. igazságügyminisztertől. 22,032'1902. I. M. III. szám. A nemzetközi börtönügyi kongresszusok által tárgyalandó kérdések az ezen kongresszusokat előkészítő s a vonatkozó szabályzat 2. §-a értelmében kizárólag kormányképviselőkből alakult állandó nemzetközi börtönügyi bizottság által lévén annak idején megállapitandók: a jövő vagyis az 1905. évben Budapesten tartandó VII. nemzetközi börtönügyi kongresszus programmjába felveendő kérdések már az emiitett bizottságnak Bernben folyó évi augusztus hó 25-én kezdődő ülésein fognak az egyes kormányképviselők által kormányaik jóváhagyásával előterjesztetni és ott meghatároztatni. Az említett kongresszusok által kitűzött céljaikhoz képest felölelt kérdések a büntetőtörvényhozás, a büntetés végrehajtása, illetve a börtönügy, a preventív intézkedések és a gyermekekre s kiskoruakra vonatkozó intézkedések köréből választatnak s az egyes kormányképviselők által illetékes hatóságok, testületek és egyesületek, nemkülönben elméleti és gyakorlati szaktekintélyek javaslatainak figyelembevételével gyűjtőinek egybe. Ezek előrebocsátásával felkérem Elnök urat, hogy a szóban levő kongresszusok jogi és társadalmi szempontból egyaránt kiváló horderejű törekvéseinek minél sikeresebb és teljesebb megvalósításához hozzájárulni és a fönnebb emiitett ügykörökbe vagy azok egy részébe tartozó oly kérdéseket, melyeket a bölcs elnöklete alatt álló budapesti ügyvédi kamara az emiitett jöyő kongresszus által tárgyalandónak vélve, javaslatba hozni s azokat a nemzetközi börtönügyi bizottság magyarországi tagja által eszközlendő további eljárás végett, magyar szövegben folyó évi augusztus hó o-ig hozzám juttatni szíveskedjék. Budapest 1902. évi július hó 14-én. P 1 ó s z sk. A budapesti ügyvédi kamara feihivja mindazon tagjait, kik a leiratban tárgyalt ügygyei foglalkozni szoktak, hogy az általuk tárgyalásra alkalmasnak vagy szükségesnek tartott kérdéseket megszövegezni s í. évi augusztus hó l-ig a budapesti ügyvédi kamarához (V. Szemere-utca 10. sz.) beküldeni szíveskedjenek. Az ügyvédsegédek országos egyesületétől vesszük a következő értesítést: Az ügyvédjelöltek és ügyvédi irodában dolgozó joghallgatók egyesülete e hó 15-én költözött régi helyiségéből VII. ker. dobutca 52. s z. alá (a VII. ker. elöljáróság átellenében). Az egyesület teljesen ujjá szervezve uj alapokon folytatja itt működését. Sokágú céljában az ügyvédi kart főleg az érdekelheti s ezért levéli most csak erre hivjuk fel e lap olvasóinak figyelmét, hogy megkeresésre az egyesület ügyvédeknek, közjegyzőknek díjtalanul közvetít tagjai sorából képzettés megbizhatójelölteketés joghallgató írnokokat. Az egyesületről az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást készséggel ad az elnökség. A konzuli bíróságoknál polgári peres ügyekben követendő eljárás tárgyában. A magyar kir minisztériumnak 1902 évi 1816. számú rendelete. A kir. igazságügyminiszternek U,150jl902. I. M. számú rendeletéhez: A magyar királyi minisztérium a cs. kir. minisztériummal egyetértve és a közös külügyminiszterrel tartott értekezés után 1902. évi április hó 30. napján hozott határozatához képest a konzuli bíráskodás szabályozásáról szóló 1891: XXXI. t.-c. 12. §-a alapján a következőket rendeli: 1. §. A konzuli bíróságoknak polgári peres ügyekben, a per tárgyának értékére való tekintet nélkül, a sommás ^ eljárás tárgyában a konzuli bíróságoknál ez idő szerint érvényben levő szabályzat rendelkezéseit kell alkalmazniok, amennyiben alább más megállapítva nincsen. 2. §. Azokat a külön szabályokat, melyek a házassági perekben követendő eljárásra nézve — amennyiben ezek a perek a konzuli bíráskodás alól elvonva nincsenek, — továbbá a birtokháboritási perekben, a bérleli és haszonbérleti ügyekben, a váltóperekben és a váltóbiztositási jog keresztülvitelére irányuló ügyekben követendő eljárásra, a közjegyzői okiratokon alapuló meghagyásos eljárásra, a közokiratokon, valamint a hitelesített és telekkönyvileg bejegyzett magánokiratokon alapuló meghagyásos eljárásra és az intő eljárásra nézve a konzuli bíróságoknál az 1891. évi XXXI. t.-c. 12. §-ának első bekezdése alapján hatályban vannak, a konzuli bíróságoknak továbbra is alkalmazniok kell. 3. §. Azon általános szabályok gyanánt, melyeket a sommás perben sommás eljárásról szóló szabályzat 7 §-ához képest — amennyiben az utóbb emiitett szabályzat közelebbi rendelkezéseket nem tartalmaz — követni kell, valamennyi konzuli bíróság azokat a szabályokat alkalmazza, amelyek az 1898. évi január hó 1. napja előtt a trieszti főtörvényszéknek mint másodfokú bíróságnak alárendelve volt konzuli bíróságoknál hatályban vannak 4 §. Azokban a perekben, amelyeknek tárgya pénzben vagy pénzértékben 1000 korona összeget meghalad, a feleknek ügyvédekkel kel! képviselve lenniök, ha a per bíróságának helyén a bíróság előtt való képviseletre jogosított legalább két ügyvéd lakik. Egyéb esetekben és mindazokban a perekben, amelyek tárgyának értéke 1000 korona összeget meg nem halad, a felek a sommás eljárásról szóló szabályzat 9. §-a értelmében oly meghatalmazottakkal is képviseltethetik magukat, akik nem ügyvédek. 5. §. Ügyvédi kényszer alá eső perekben afeleknek szabadságukban áll perbeszédeiket és másnemű nyilatkozataikat irsban a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolni A biró köteles a benyújtott iratokat átvizsgálni és ha szükséges, tartalmuk kiegészítését vagyalaki hibáik kijavítását a sommás eljárásról szóló szabályzat 25. §-a értelmében hivatalbólelrendelni. 6. §. Az a szabály, hogy mindegyik félnek határozottan és világosan nyilatkoznia kell ellenfelének tényállításaira, nem kívánja meg minden egyes tényállításnak külön-külön kifejezett beismerését vagy tagadását, hanem csak azt, hogy a fél nyilatkozatából világosan kitűnjék, vájjon és mennyiben akarja az ellenfélnek tényállításait elismerni vagy tagadni. 7. §. A biró nincsen kötve a bizonyítékok msgengedhetőségére és méltatására vonatkozó törvényes bizonyítási szabályokhoz; hanem a szolgáltatott bizonyítékok szorgos megvizsgálása alapján alkotott szabad meggyőződése szerint kell határoznia. 8- §• Ügyvédi kén\szer alá eső perekben lelebbezési ellenészrevételek meg vannak engedve. 9. §. A konzuli bíróságok határozatai ellen irányuló jogorvoslatok előterjesztésének határideje általában 14 nap; de a váltó-, a birtok báboritási, valamint a bérleti és haszonbérleti eljárásnak a jogorvoslatok határidejére vonatkozó külön szabályai érvényben maradnak. A postai szállításra szükséges idő sem a törvényes, sem a birói határidőkbe be nem számítandó. 10. §. Olyan peres ügyekre, melyek a jelen rendelet hatályba léptekor már folyamatban voltak, a fenti szabályok nem nyernek alkalmazást. 11. §. A jelen rendelet 1902. évi október hó 1. napján lép hatályba. Kelt Budapesten, 1902. évi májas hó 15-én. PAUAt RtUv6NYTJÜMA»«e NYOMDÁJA • UOArtiTIH. Szerkesztőségi üzenetek. —n- n urnák ibi ubi. Cikke után Ítélve, ön a birói kar tagja. Mint ilyen tudhatná, hogy már csak a sajtórendőri felelősség szempontjából is is/nemünk kell a szerző nevét még azon esetre is, ha ez anonimitását a nagyközönséggel szemben meg akarja óvni. «A j á r á s b ir á k helyzetéről)) irt érdekes közleményét tehát mindaddig nem közölhetjük, amig nevét velünk nem közli. Diszkréciónk mellett tanúskodik e lap sokévi múltja. Dr. K. N. urnák Ba,a. Kérdéseire megtalálja a feleletet az 1875. évi XXXVII. t.-c. 1. és 3. bek., továbbá a Sommás eljárás (1893. évi XVIII. t.-c. 64., 95. és 96. §-aiban. Ün saját eskü alatti kihallgatását akkor is kérheti, ha a bíróság az ellenfél kihallgatását elrendelte S. E. 9ó. §• aj p. A törvény oly világos, hogy bővebb magyarázat felesleges.