A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 29. szám - Jegyzések a lapszélen. 1. [r.] - A superficies a magyar jogban

JOGESETEK TARA FELSŐmRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 29. számához. Budapest, 1«02 július 20. Köztörvényi ügyekben. A hírlap tulajdonosa az abban megjelent közleményekért föltétlen felelősséggel tartozik ; alperesnek gondatlanságát kétségtelenül bizonyítja az a körülmény, hogy lapjába a szerzői jog védelmében részesülő oly szellemi dolgozatot vétetett át, amely más hírlapban az utánnyomás tilalmának kitüntetésével volt közzétéve. A budapesti kir. törvényszék (1901 ápr. 12. 7,670 sz. a.) K. B. Józsefné felperesnek B. Zsigmond alperes ellen szerzői jog bitorlása és árul. iránti rendes perében következő Ítéletet hozott. Akir . törvényszék felperes keresetének részben helyt ad és alperes ama cselekményével, hogy a Reichswehr cim alatt Bécsben megjelent napilapnak 1897. évi december 25-iki számában Pusztenweihnacht cim alatt közölt szépirodalmi müvet az annak elején előforduló verses mottó elhagyásával az utánnyomás tilalmának ^Nachdruck verboten) kitüntetése dacára, a kiadásában megjelenő Politisches Volksblatt napilap Familienblatt cimíí melléklapjának 1898. évi január 1-én megjelent számában Gerettet cim alatt gépileg többszörözve, a felperes beleegyezése nélkül közzétette s azt üzletszerűen áruba bocsátotta, a szerzői jog bitorlását felperessel szemben megállapítja és kötelezi alperest, hogy felperes részére beleértve a 11,141/899. sz. jogerős végzéssel a szerzői jogi szakértő bizottság részere megállapított 70 korona dijat, 165 kor. 80 fillér perköltséget 15 nap alatt stb. megfizessen. Egyúttal alperest a bitorlás megállapítása folytán az 1884: XVI. t.-c. 19. §-nak első és második bekezdéséhez képest behajthatatlanság esetén 2 napi fogházbüntetésre átváltoztatandó 40 kor. pénzbüntetéssel sújtja; — mihez képest kötelezi alperest, hogy ezt az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ban meghatározott célokra fordítandó 40 kor pénzbüntetést jelen ítélet jogerőre-emelkedésétől számítandó 15 nap alatt stb. fizesse meg stb. . . . Indokok: A felperes által a jegyzőkönyvi tárgyalás során D7. és K'f. alatt csatolt német irodalmi lexikonokkal, mégpedig a Deutscher Litteratur-Kalender cimü munka 38. oldalán és a Lexikon deutscher Frauen der Féder c. munka 33. oldalán olvasható adatokkal a kir. törvényszék alperes e részbeli tagadásával szemben igazoltnak vette azt, hogy felperesnek M. Roda- Roda az állandó irói álneve, hogy felperes leginkább a pu'-ztaiéletből vett s Szlavóniában játszó kisebb novellaszerü elbeszélések írásával foglalkozik, és hogy ennek folytán a Reichswehr cimű bécsi napilapnak 1897 december 25-iki számában M. Roda—Roda álnév alatt Pusztenweihnacht cimmel megjelent s a szlavóniai pusztai életből vett novellaszerü elbeszélésének ő a szerzője. A szerzői jogi szakértő bizottság véleményes jelentésével az is beigazolást nyert, hogy a fent emiitett közlemény tartalmára és alakjára nézve oly szépirodalmi dolgozat, mely az 1884: XVI. t.-c. 9. §-ának 2-ik pontja alapján ugyanezen törvény 5. §-ának védelmében részesül, hogy továbbá a Reichswehr most emiitett közleményének élén egyébiránt az utánnyomás tilalma (Nachdruck verboten ! szintén előfordul, a cim megváltoztatásától és az eredeti közlemény élén előforduló verses mottó elhagyásától eltekintve, egészen hü lenyomata a budapesti Politisches Volksblatt napilap Familienblatt cimű melléklapjának pár nappal később 1898. január 1-én megjelent számában változatlan aláírással közölt tárca-közlemény, vagyis hogy ez utóbbi világosan átvett közlemény. .Mindezeknél fogva tekintettel arra, hogy alperes nem tagadta, miszerint a Politisches Volksblatt cimü napilap Familienblatt cimü melléklapjának ő a kiadótulajdonosa, tekintve továbbá, hogy az 1884: XVI. t.-c. 5. §. szerint bitorlást az követel el, aki az irói rrüvet a jogosult beleegyezése nélkül gépileg többszötözi, közzéteszi és forgalomba helyezi, az pedig hírlapoknál kétségtelenül a kiadó, tekintve végül, hogy alperes nem is állította, miszerint a szóban lévő novellaszerü elbeszélésnek az ő lapjában leendő közzétételét felperes neki megengedte volna: mindezeknél fogva a szerzői jog bitorlását alperes részéről felperessel szemben megállapítani kellett stb. . . . A budapesti kir. ítélőtábla (1901 dec. 31. 4,375. sz.) az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy a felperes kárát 10 koronában megállapiiva, alperest ennek az összegm k és ez után a kereset indítása napjától azaz 1898. évi február hó 19-től járó 5°/0 kamatnak valamint az ezúttal 18 kor. 20 fillérben megállapított felebbezési költségnek a felperes részére az elsőbiróság ítéletében meghatározott idő és jogkövetkezmények súlya alatt leendő megfizetésére kötelezi s ezzel a részben való megváltoztatással az elsőbiróság Ítéletét egyebekben helyben, hagyja stb. Indokok: Való ugyan, hogy a felperes által felszámított kártérítési összeg mérvének a megállapithatása annak alapján, hogy felperes az általa vitatolt kárösszeg mérvének megáUipitása céljából elrendelt szakértői szemle fogatosilása végett bekivánt összeget a bíróság rendelkezésére nem bocsátotta, meghiúsult; mindazonáltal ez nem állhat útjában annak, hogy a per adatai által egyébként megállapítható kártérítési összeg felperesnek megítéltessék. Alperes a per során nyiltan beismert-, hogy- a kereset kézhez-véte'.e után a felperesnek keresetileg felszámított kárigényeit 10 koronával kiegyenlíteni hajlandó volt, ezzel az ajánlatával pedig alperes beismerte, hogy a tulajdonát képező hírlapban közzétett felperesi elbeszélésekhez hasonló szellemi dolgozatok rendszerint legalább ily összegű tiszteletdijakkal dijaztatnak miértis az elsőbiróság Íteletének részben való megváltoztatásával a felperes kárigényét ebben az összegben megállapítani és felperest annak s ezután a kereset indítása napjától járó kamatoknak megfizetésére kötelezni kellett. Ezzel a változtatással azonban az elsőbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni vonatkozó indokai alapján és azért, mert a hirlap tulajdonosa az abban megjelent közleményekért föltétlenül L-lelősséggel tartozik; mert alperesnek gondatlanságát kétségtelenül bizonyítja az a körülmény, hogy lapjába a szerzői jog védelmében részesülő oly szellemi dolgozat vétetett át, amely más hírlapban az utánnyomás tilalmának kitüntetésével volt közzétéve; mert végül a jelen perre nyilvánvalóan az alperes magatartása szolgáltatott okot, és ezzel szemben az a körülmény, hogy alperes a kereset kézhezvétele után felperesnek ez által el nem fogadható egyességi ajánlatot tett, a perköltség kölcsönös megszüntetésére indokul nem szolgálhat, stb. A m. kir. Kúria (1902. máj. 20. 1,187. sz.) a másodbiróság ítélete felperes által nem neheztelt részében érintetlenül, az alperes által felebbezett részében pedig indokolása alapján helybenhagyatik: stb. Midőn nem belajstromozott védjegy oltalmáról, vagy védjegybitorlásról tehát nem olyan kérdésről van szó, melynek eldöntése az i8go: II és 1895: XLI. t. cikkekben szabályoztatik, hanem kizárólag a nemesi címer jogosulatlan használatának ki.r.ondása és ennek a használatnak eltiltása képezi a kereset tárgyát: ennek a kérdésnek eldöntése a bíróságok hatáskörébe tartozik. Az aradi kir. törvényszék (1901 szept. 18. 12,209. sz.) özv. A. Károlyné és A. Károly felpereseknek A. Kálmán utódai bejegyzett cég, illetve K. Józsel alperes ellen nemesi cimer bitorlásának megállapítása és járulékai iránti rendes perében következően végzett: A kir. törvényszék az alperes által emelt illetékességi kifogásnak helyt ad, a 10,023/901. p. sz. alatt folyamatba tett pert megszünteti, egyúttal kötelezi felpereseket stb. Indokok: Felperes kereseti kérelme oda irányul, hogy miután alperes a gyoroki A. család címerét bitorolja, miután az őt meg nem illeti, annak használatától eltiltassék és végrehajtás terhe mellett köteleztessék arra, miszerint azt a védjegylajstromból törölje. Nem vitás peres felek közt, hogy a gyoroki A. család nemesi címere a védjegylajstromba be van lajstromozva. Minthogy az 1890. évi II. t.-c. 29. §-a szerint azon kérdés felett, miként megillet-e valakit a védjegy kizárólagos használati joga, valamint ezen jognak elsőbbsége es átruházása felett a kereskedelemügyi m. kir. miniszter határoz, minthogy felperesek kérelme főleg a védjegynek a védjegylajstromból való törlésének rendelésére irányul, ennélfogva a kir. törvényszék alperes illetékességi kifogásainak helyt adott és a pert megszüntette. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1901 dec. 6. 3,223.) az elsőbiróság végzését helybenhagyja indokainál fogja és azért, mert: a védjegyek oltalmáról szóló 1890. évi II. t.-c. 21. §. és ezt kiegészítő 1895. évi XLI. t.-c. 4. §. taxatíve felsorolják azokat az eseteket, amelyeknek a fenforgása esetében a védjegy törlése elrendelendő; mert továbbá az 1890: II. t.-c. 21. §-ának d) és e) pontjai alapján a 23., 24., 26., 27. és 29. §-ai valamint az 1895. évi XL. t.-c. 8.—12. §§. rendelkezései szerint elrendelendő törlés kizárólag a kereskedelmi miniszter és illetve a kir. járásbíróság, mint büntető biróság hatáskörébe van utalva és csak a kártérítési követelés érvényesíthető az 1893: XVIII. t.-c. 2. §-ának 4. pontja- és illetve az 1868: LIV. t.-c. 94. §-ához képest a polgári biróság előtt, kártérítésre azonban a kereset nem irányul; és végül, mert a nemesi címernek jogosulatlan használata nem képezvén a családi állásból folyó jog, vagy kötelezettség megállapítására irányuló személyállapotra vonatkozó kérdést, az nem birói, hanem közigazgatási uton panaszolható. A m. kir. Kúria (1902 május 6. 2,516. sz.) mindkét alsóbiróság végzését megváltoztatja, a bíróságoknak jelen perben hatáskörét megállapítja és az első bíróságot utasítja, hogy a pernek szabályszerű letárgyalása után a kifejtendőkhöz képest határozzon. Mert: jelen esetben nem belajstromozott védjegy oltalmá-