A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 29. szám - Jegyzések a lapszélen. 1. [r.] - A superficies a magyar jogban
222 A JOG Az előbbi igy szól: «a tulajdonjog oly megoszlása, hogy az egyik tulajdonost a dolog állaga, másikat annak haszonvétele, illetve felülépitmény tulajdona illesse meg. csak egész telekkönyvi jószágtestre, nem pedig csak egyes részeire foglalhat helyt » Az utóbbi pedig igy szól : «akinek jogelőde megengedte, hogy valamely telkén más házat építhessen, az utóbbin nem követelheti a maga tulajdonjogának elismerését és az épület eltávolítását, hanem csak a telek értékének megtérítését.)) Itt tehát már ki van mondva, hogy mit követelhet a telek tulajdonosa, ha a tulajdonnak ilyen megosztását megszüntetni kívánja, t. i. kívánhatja a telektulajdonostól telke értékének megtérítését. Elérkezett tehát a judikatura helyes uton odáig, hogy a superficies jogviszonynál mutatkozó tulajdonjog-megosztást megszüntethetőnek nyilvánítja, - és ez igen helyes is, mert senki se tartozik mással jog- vagy vagyonközösségben maradni s örökké tartó közösségrei kötelezettség meg nem állhat. (Osztr. ptk. 832. §.) Márpedig tagadhatatlan, hogy a superficies jogviszonyánál mutatkozó eme tulajdon-megosztás is a közösségnek egy bizonyos nemeként jelentkezik, már maga a jog tárgya fizikai tárgy (a telek és a reá épített ház, fundus et superaedificatum) elválaszthatlan testi egységénél fogva is. De nemcsak azon általánosan elfogadott joge'vnél fogva, mely szerint «senki se tartozik másokkal vagyon- vagy jogközösségben maradni» helyes a judikatúránknak. a tulajdonjog-megosztás eme, a superficiarius állapotnál jelentkező faja megszüntethetőségét tárgyazó kijelentése ; hanem helyes főként még azért, mert a tulajdonjog, amely minden irányban már természeténél fogva kizárólagos kiván lenni, a bármely irányban való korlátozást nehezen türi s ha tűrni esetleg kénytelen is, ez mindig a benne foglalt jogosítvány értékének csökkentésére, lefokozására vezet szükségképpen, elkerülhetlenül. Mert vájjon ki ne érezné, hogy sokkal kevesebbet ér reá nézve háza, ha annak a telke, amelyen épült, más személy tulajdonát s nem az övét képezi s igy a ház és házhely tulajdona tényleg meg van osztva, mint ellenkező esetben, amelyben ugy a ház, mint annak telke az ő kizárólagos tulajdonát képeznék. De judikaturánk helyes jogérzetére vall a tulaidon-megosztás eme, a superficies jogviszonyánál mutatkozó faja n.egszüntethetővé-nyilvánitása még azért is, mert mint példák mutatják, eme superficiarius tulajdonmegosztás a mellett, hogy a magyar jogi fejlődési szempontból nézve káros, másrészt néhol valóságos jogi deformitásokra is vezetett; mert kétségtelen, hogy eme superficiarius jogmegosztásból fejlődött KÍ, mert azzal rokontermészetű, némely vidékeken, mint pl. Sopronba^ Fiúméban azon ad aLsurdum megosztása a tulajdonnak, mely szerint már nemcsak a telek és az a2on levő felülépitmény tulajdona oszlik meg, hanem megoszlik maga az épület is az ,<egyes anyagi alkotórészek szerint» (Sopronban az u. n. Halbwirtschaften), vagy amidőn az épületek emeletenkint, vagy földszint és emelet szerint vannak megosztva. (1. a felhozott példát: Indoklás a magy. ált. p. tkv tervezetéhez II. köt. Dologjog 579. lap). Fogadjuk el tehát azon tételt, hogy magyar jogéletünkben az e tárgyban való joggyakorlat tényleg oda fejlődött, miszerint nem törekszik superficiarius, megosztott tulajdon újraalapítására, de sőt a meglevő ilyen tényleges állapotoknak célszerű megszüntetésére vezet. Mert e tételt le lehet ám vezetni a legrégibb, e tárgyban való forrásainktól s egészen a legújabb időig azóta felmerült forrásokból is. Már a Verböczy Tripartitum Pars III. Tit. 30. 77. §. kimondja. . . . v-Dominus terrestris dum volucrit tcrras, prata, molendina secundum aestimationem communalem ad se recipiendi habét facultatem»Itt tehát már meg van adva a facultas, megszüntethetni a tulajdon-megosztás forma-állapotot az által, hogy a területet a földesúr a paraszttól közönséges becsérték mellett magához válthatja. Az 1836: VII. t.-c. 12. §-a szerint «udvan telkeken lakó zsellérek, evi tartozásaikra nézve egyedül a földesúrral teendő szabad egyességtől függenek.)) A földesurak azonban az ilyen kúriáiis zsellérekre nézve 1848 előtt a kibecsülést gyakorolták. Itt tehát ismét meg van adva a mód a superficies jogviszonya szülte tulajdonmegosztás megszüntetésére; szabad egyesség vagy kibecsülés utján kerülhetett egy személy jogába ugy az épület, mint a telek tulajdona. Az 1853 március 2-án kelt úrbéri nyilt parancs 19 i;-a szerint ezen telkek az épület tulajdonosánál meghagyattak s kimondatott az azokért való ellenszolgáltatás, a tartozások megválthatósága. Itt megváltás utján szüntethető meg a superficies jogviszonya folytán való tulajdonmegosztás ; mert itt már a superficiarius válthatja magához azon telket, melyen épülete áll és igy kerül egykézbe ugy a telek mint az épület tulajdona. «Az úrbéri bíróságok azon eredetileg majorsági vagyis kuriális zsellér telkeket, melyek emberi emlékezet, s különösen az 1836. évi úrbéri törvények keletkeztét megelőző időben uri szolgálólányok kötelezettségével benépesittettek, azokon a birtokosok lakhelyeket, vagy más épületeket emeltek s melyek folytonosan, változatlan bánásmód mellett kezelve, maradékra szállottak, főleg ha a birtokosok szabad adásvevést gyakoroltak s a zsellértelkek adó alatt voltak, oly esetekben is megváltható földbirtokul tekintették, ha a teleknek örök időre történt átengedése okiratilag ki nem mutattatott, jóllehet az udvartelki és zsellérbirtokosok jogviszonyait rendszerint a szerződés vagy egyesség tartalma szabályozza* (Zlinszky : Magy. mag. jog mai érv. II. kiad. 192. 1. 2. jegyzet; Tóth L. Úrbéri kalauz 279. l.j Itt ismét megváltás utján volt megadva a mód arra, hogy a superficiarius jogviszony folytán való tulajdon-megosztás állapota megszüntettessék az által, hogy a supeificiarius zsellér a telket is, melyen a háza állott, magához válthatta és igy kerülhetett egykézbe ugy az épület, mint a telek tulajdona. Az ujabb időből keletkezett felsőbirósági judikaturánk is, mint a már föntebb idézett határozat (Dt. u. f. XXIII. 91.) mutatja, azon módot nyújtja a superficies jogviszony folytán való tulajdonmegosztás megszüntetésére, mely szerint az épület tulajdonostól követelheti a telek-tulajdonos az ő telke értékének megtérítését. Itt is végre quasi megváltás utján szűnik meg a tulajdonmegosztás az által, hogy a superficiarius a teleknek árát annak tulajdonosának megfizetvén, megszerzi a telek tulajdonát is; s igy kerül egykézbe ugy az épület mint a telek tulajdona. Tehát törvény hiján az ujabb magyar judikatura is már oda fejlődött hogy a superficies jogviszonyból folyó eme tuiajdonmegosztás, mint önálló jogintézmény nemhopy állandósittatnék, sőt éppen anrak megszüntetése vezettetik be; mert a telek megválthatósága által lehetővé tétetik ugy az épület min: a telek tulajdc nának egy és ugyanazon tulajdonos jogába beolvasztása. Legislegujabban a nagym. m. kir. Kúria (11)01 okt. 31. G. Zs. 2/2. sz., közölve a Jog 19C2. évi 2. számában) egészen ujkeletü törvény, az 1896. XXV. t.-c. alapján magyarázza a superficiariusnak megváltás iránti jogát, olyképpen ismervén ezt el az idézett törvény 3. és 4. § ai értelmében, miszerint : «a bel őség megváltását meg kell engedni, ha a belsőségen lévő ház a birtokosé. . . stb.» értve a birtokoson a superficiariust. Indokolja ezt a törvény intenciójával igy: «A megváltható birtokterület tárgyi elhatározásánál félreismerhetetlen a törvénynek az a célzata, hogy megváltás alapján helye legyen az oly birtokviszony rendezésének, mely az osztott tulajdon ismérveit tünteti fel határozottan.^ Itt is tehát a magyar judikatura legislegujabb, e tárgyban és irányban való fejlődése legutóbbi stádiumában a superficiárius jogviszonyt «osztott tulajdona jogviszonyának minősiti, s a tulajdonjognak itt mutatkozó megosztásának megszüntethetőségét elvileg megengedi «megváltás utján» — amikor is ismét egykézbe kerülhet a telek és épület tulajdonijoga. Ez tehát a magyar jogban a superficiarius jogviszonynak a magyar jogéletből levont természetes és hazai fejlődése; amely szerint ezen jogviszony, már hogy ugy mondjuk, magánjogi politikai szompontból is nem állandósittatni, s nem esetrőlesetre 'újra alapíttatni, hanem lassan-lassan megváltások utján véglegesen megszüntettetni céloztatik ; lévén annak állandóvá tétele már általánosan elismeit káros eredményű; legközelebb már azért is, mivel az értékek csökkentésére vezet, ami pedig nemzetgazdasági politikai szempontból is elkerülendő, mert e sze npontból is az értéket nem csökkenteni, hanem ellenkezőleg növelni kell, és minden olyan jogintézményt, amely ez elvbe ütközik, kiküszöbölni. Sajnos azonban, hogy hazai törvényelőkészitésünk az ilyesmivel mint: «hazai, nemzeti, speciális jogfejlődés)), a magyar nép és nemzet természetéből és viszonyaiból természetes procedúra folytán keletkező állapotokkal)) nagyon keveset, vagy éppen semmit se törődik, hanem általában működésében azt a módszert követi, hogy el-elkalandozik a külföldi judikaturák reánk nézve végtelen sivatagain, s megragadtatva az ott talált s rendezettnek látott s reánk alkalmazni is célszerűnek képzelt intézmények által , hamarosan áttér a «receptio» teréie, elkezd spekulálni, mert hisz mind tökéletes az, ami külföldi, mert hiszen civilizáció az! .. . Azzal azonban nem számol, hogy miként fog pá-