A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 28. szám - A hagyatéki ingatlan átiratása az örökösök akarata ellenére

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 28. számához. Budapest, 1902 július 13. Köztörvényi ügyekben. Alperes bejegyzett gyáros mint eladó s másrészről a felperes mint vevő a felperes vízmüvébe beállítandó gép adásvétele iránt kötöttek szerződést. Ez a jogügylet, tekintettel arra. hogy a felperes részere szállított gép eladása az alperes cég üzletének folytatásához tartozott, az 1875. evi XXVII. t. c. 260. $ a értelmében az alperesre nézve kereskedelmi ügyletet képez. Nem bír befolyással a jogügyletnek erre a jogi természetére az sem, hogy a kérdéses gép az alperes cég szerelőjének vezetése mellett a felperes vízmüvébe beépíttetett; mert a jogügylet a felek között lényegileg a gep megvétele iránt jött létre és az alperes annál kevesbbé tekinthető a felpereshez való jogviszonyában építési vállalkozónak, mert a szállított gép abból következtethetőleg, hogy az ismételten kicseréltetett, nem is építtetett be akként, hogy az a vízmű állagának megsértése nélkül eltávolítható ne volna. A veszprémi kir. törvényszék (1901. évi augusztus hó 10-én 4,666. sz. a.) S. Miklós felperesnek Brüder F. gépgyáros cég alperes ellen vételi jogügylet felbontása, 26,365 K. töke és jár. iránti rendes perében következő ítéletet hozott:*) A peres felek között 1892. évben, éspedig felperes mint vevó', alperes mint eladó között egy turbina száilitása és beépítése iránt létrejött vételi ügylet bíróilag felbontatik és alperes köteles í>,298 K. tőkét és jár. stbit megfizetni s kötelességében áll alperesnek a felperes malmába beépített turbinát kivétetni. Ha felperes pót- és becslő esküt tesz arra, hogy az alperes által behelyez etett három első turbina működése idejétől azok rossz működése folytán neki 10,229 K. 86 f. kár származott, az esetben alperes köteles még 10,229 K. 28 t. tőkét, stbit megfizetni. Felperes keresetének egyéb részeivel elutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperes cégtől 1892. év nyarán egy Girard—Grencz-féle vizforgany ^turbina) vásárolt, amelyet alperes Veszprémbe szállítani és felperes ottani malmába beépíteni tartozott; alperes a vizforgany, szállítását és beépítését tíljesitette is, azonban ez nem volt megfelelő, miért ventilációs szerkezetet alkalmazott alperes, de a célnak az sem felelt meg. Ezután alperes egy másik vizforganyt küldött, utóbb egy harmadikat, azonban ezek egyike sem felelt meg a feltételeknek, miért felperes a turbinát az alperes rendelkezésére bocsájtotta és kijelentette, hogy az ügylettől eláll és követelte, hogy alperes a turbina vételárát és a felszámított károkat fizesse meg, amelyeket alperes azonban meg nem fizetett, kérte tehát felperes, hogy az ügylet bíróilag felbontassék és alperes 26,385 K. megfizetésében elmarasztaltassák. Alperes elismerte, hogy felperessel a kérdéses turbina szállítása és beépítése iránt szerződést kötött, de azt állítja, hogy az ügylet nem csupán az A. a. (alperes cég által 1892 augusztus 12-én irott) levélen, hanem a 27. a. (alperes által 1892 június 8-án kíbocsájtott) ajánlaton és költségvetésen is alapszik s mivel az A. alattiban határozottan meg van említve, hogy az abban foglaltakon kivül minden más feltételre, ugy a bizonyítékokra nézve fentartja alperes cég azon évi június 8-iki ajánlatukban, illetve költségvetésükben foglaltakat; ezen 2 /. a. ajánlatban pedig világosan benfoglaltatik, hogv alperes cég csakis 6 hónapig áll jót a szállítástól számítva, hogy a megrendelő lemond minden veszteség iránt igényeiről; felperest tehát már azértis elutasítani kérte keresetével, mert ezen eiőrebocsájtott ajánlati feltétel szerint felperesnek az első turbina szá'litása után a kikötött 6 hónapi jótállási idő elteltével már a vételtől elállnia nem lehet, sőt ugyanez oknál fogva, mint azért, mert felperes a kárkövetelésekről lemondottnak tekintendő, — felperes kárt egyáltalán nem követelhet. Elismeri alperes, hogy az első turbina szállítása után 6 hó elteltével magát arra kötelezte, hogy a fenforgó hibán segíteni fog; elismerte, hogy felperes malmában a turbinát négyszer kicserélte; elismeri, hogy az 1894. évi január 24-én eszközölt fékezés eredménye nem volt kedvező; elismeri, hogy a megállapodás szerint elsőpercenkint 900 liter vízmennyiséget magába befogadó turbinát kellett volna szállítania s mégis nagyobbat szállított, de azt állítja, hogy míg ez a különbség a hatásfokra befolyással nem bir, másrészt felperes malma a percenkint 900 liter vízmennyiségnél többel is rendelkezik; állítja továbbá, hogy a leg utóbb beállított s ma is felperes malmában levő turbina a feltételeknek teljesen megfelel. Előadta, hogy minden turbina különben is jó volt, a hiba azonban csak az volt, hogy a vastraverzek, melyeken a turbina nyugodott, alacsonyak voltak s igy a kifolyó víz nem tudott oly gyorsan elszaladni, hogy a turbinából után ömlő vizet ne tartóztassa fel s igy ez a körülmény a turbinát kellő működésében akadályozta ; azonban ezen hiba is pótolta*) Az elsőbiróság Ítéletét rendkívül nagy terjedelménél fogva csak kivonatosan közölhetjük. A szerkesztőség. tott és igy az 1897 május hó 27-iki mindkét fél szakértője közbejöttével megejtett fékezés már kellő eredményt adott. Végül alperes késznek nyilatkozott annak megállapítása végett, hogy a felperes malmába beépített turbina a feltételeknek megfelel, egy ujabb, éspedig a biróság által eszközlendö fékezéshez hozzájárulni. Kérte azonban a keresetet elutasítani azon okból is, mert felperes a turbinát kellő időben nem bocsájtotta rendelkezésére, és arról, hogy kárigényeit fenntartja, alperest nem értesítette. Azon kérdés eldöntésére nézve, hogy vájjon a 2*/. a. képezi-e alapját az ügylet megkötésének, kétségtelen bizonyítékot szolgáltat az A. a. levél tartalma. Ugyanis felperes tagadta, hogy a 27. a. levelet megkapta volna, de azt elismeri, hogy A. a. levelet vette, ebben pedig hivatkozás tétetik a 27. alatti ajánlatra s fenn vannak tartva a 2 /. alattiban jelzett feltételek és biztosítékok, felperesnek tehát kötelességében állott az ott hivatkozott 2/. alatti tartalmáról meggyőződni, vagy ha ezt valóban nem kapta és meg nem győződhetett kifogást tenni az ellen, mint nem-közölt feltételekre való hivatkozás ellen. Hogy azonban a 2 /. és az A. alattiak alapján mennyiben követelhet felperes kártérítést, a későbbi vonatkozó pontok szolgáltatják az erre vonatkozó indokokat. Ezek után eltekintve attól, hogy való-e az, mikép felperes a turbinát kellő időben rendelkezésre nem bocsájtotta, elsősorban megoldandó kérdést az képez, vájjon élhet-e alperes ezen kifogással és hogy a szállítástól számított 6 hónapi jótállási határidő elteltével felperes az adott körülmények között az ügylet felbontását kérheti-e ? Ami a rendelkezésre-bocsájtást illeti, alperes cég az első turbinát javította, utóbb másik, harmadik és negyedik turbinát állított be, ezen cselekményével elismerte a beállított 3 első turbina alkalmatlan és a feltételeknek meg nem felelő voltát és mindannyiszor, de különösen a P. a. levélben (amely a legutolsó turbinára vonatkozik) kötelezte magát alperes, hogy a közölt feltételeknek a szállítandó ujabb turbina meg fog felelni. Ezen tényeivel alperes elvesztette azon jogát, hogy a legelső turbina kellő időben való rendelkezésre-bocsájtását kifogásolhassa, mert ujabb turbinák kötelezésével az előbbieknek rossz voltát elismervén, folytatólag ujabb feltételek mellett kötött szerződést és csak a legutolsó turbina kel'ő időben való rendelkezésére-bocsájtása jöhetne szóba, ha az tényleg elkésett volna és ha alperes a V. alatti közjegyzői rendelkezésre-bocsájtás késő-voltát kifogásolta volna, azonban a legutolsó turbina 1896. évi december utolján építtetett be és 1897 március 9-én bocsájtatott rendelkezésre, tehát 6 hónapon belül, azonban ezen V. a. vétele után alperes még N.B. 11 és N. B. 12 sürgönyök, ugy a felek által egyértelemben előadottak szerint a legutolsó turbinát mint felperes szakérlője közbejöttével fékezés alá vette, sőt a fékezés eredményéről szóló közlésre az R. a. levelet irta s e levélben sem tett kifogást a rendelkezésre-bocsájtás elkésése miatt <= igy ezen ténye, valamint a rendelkezésre-bocsájtás után eszközölt fékezés által alperes a rendelkezésre-bocsájtást elfogadva, a V. alattiban jelzett kárköveteléseknek a keresk. törvény értelmében való fentartását tudomásul vette, miértis ebbeli kifogása figyelembe-vehető nem volt. Ugyanezen indokoknál fogva esik el alperesnek azon kifogása is, hogy a szállítástól számított 6 havi jótállási idő elteltével felperes az ügylet felbontását nem követelheti, mert az ujabb turbinák szállításával az előbb szállított turbinákra vonatkozó ezen 6 havi határidő mindannyiszor eleseit s csak a legutolsó turbina szállításától, illetve beépítésétől volna számitható; azonban alperes ezen kifogását ugyancsak azon okból nem érvényesítheti, mivel a turbina fékezéséhez még a per indítása előtt 6 hónapon belül hozzájárult s igy a további turbinákra nézve a keresk. törvény 349. §-ában foglalt 6 havi elévülési határidőt mindannyiszor felfüggesztette, az utolsó turbinára nézve pedig ez le sem járt ; de kész volt alperes az R/i a. levele szerint is a turbinát egy általa ajánlott választott bíróságnak bírálata alá bocsájtani, vagyis a felelősséget továbbra is elfogadta és az ügylet kellő teljesítésének kérdését csupán azon szempontra helyezte, vájjon a legutolsó turbina a feltételeknek megfelel-e ? Ezek szerint tehát a kir. törvényszék sem a rendelkezésre-bocsájtás késő voltára, sem a jótállási határidő elteltére fektetett kifogást figyelembe nem veszi. Megállapítás tárgyát mindezek után tehát az képezi, vájjon a legutóbb szállított, beépített s ma is felperes malmában működésben levő turbina a megrendelésben foglak feltételeknek megfelelt-e. Ezen körülményre vonatkozólag a bizonyitásfelvétel megrendeltetett és a turbinának mérnökszakértők, ugy a molnárszakértők által való megvizsgálása elrendeltetett s az előbbi 1899. évi október hó 31-én és november hó első napján teljesíttetett is, azonban az alkalmazott J. Kálmán, H Árpád és B. Győ^ö mérnök-