A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 24. szám - A végrehajtási törvény 138. §-ához

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 24. szamához. Budapest, 1902 június hó 15. Köztörvényi ügyekben. Az 1881 : LX. t.-c. 116. és 117. §§-ainak a folytatólagos végrehajtás elrendeléséről szóló rendelkezései ugyanennek a törvénycikknek II. cimeben az I. rész alatt foglaltatnak, mely II. cim I. része a «végrehajtás-ingósagokra» vonatkozó szabályokat tartalmazza ; a 116. és 117. SS-ok rendelkezései tehát, mint ez a szakaszok elhelyezéséből is kitűnik, az ingatlanokra vezetendő végrehajtásokra nem alkalmazandók. Amennyiben az ingatlanokra vonatkozó végrehajtást szabályozó 135—207. SS ok az ingatlanokra nézve a folytatólagos végrehajtás elrendeléséről kivételes intézkedéseket nem tartalmaznak, ezekre nézve a végrehajtás elrendelésére vonatkozó általános szabályok alkalmazandók, ezek szerint pedig ingatlanokra a folytatólagos végrehajtás elrendelésére az a bíróság illetékes, mely az 1881: LX. t.-c. 2. §-a értei meben a végrehajtás elrendelésére illetékes volt. A m. kir. Kúria (1902 március hó 19-én 831. P. sz. a.) Azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely L. Gyula végrehajtatónak, I. Balázs végrehallást szenvedő elleni végrehajtási ügyében az aradi kir. járásbíróság és az aradi kir. törvényszék között íelmerült, következő határozatot hozott: A folytatólagos végrehajtás elrendelése iránt beadott kérelem elintézésére az aradi kir. törvényszék mondatik ki illetékesnek. Indokok: Az 1881 : LX. t.-c. 116. és 117. §§-ainak a folytatólagos végrehajtás elrendeléséről szóló rendelkezései ugyanennek a törvénycikknek II. cimében az 1. rész alatt foglaltatnak, mely II. cim I. része a «végrehajtás-ingóságokra> vonatkozó szabályokat tartalmazza; a 116. és 117. §§-ok rendelkezései tehát, mint ez a szakaszok elhelyezéséből is kitűnik, az ingatlanokra vezetendő végrehajtásokra nem alkalmazandók. Amennyiben az ingatlanokra vonatkozó végrehajtást szabályozó 135—207. §§-ok az ingatlanokra nézve a folytatólagos végrehajtás elrendeléséről kivételes intézkedéseket nem tartalmaznak, ezekre nézve a végrehajtás elrendelésére vonatkozó általános szabályok alkalmazandók, ezek szerint pedig ingatlanokra a folytatólagos végrehajtás elrendelésére az a bíróság illetékes, mely az 1881: LX. t.-c. 2. §-a értelmében a végrehajtás elrendelésére illetékes volt. Minthogy ebben az esetben a folytatólagos végrehajtás elrendelése ingatlanokra kéretett, az ez iránti végrehajtási kérelem elintézésére az aradi kir. törvényszék mint váltebiróság illetékes mint amely bíróság az alapvégrehajtást elrendelte. Az iratok az aradi kir. törvényszékhez küldetnek. Felperes azon alapon kérte a kereseti követelésnek az örökösök részére való megfizetését, mert örökhagyó neki halálos agyanannak kifiizetését üzletébsn tett szolgalata megjutalmazasaul igerte. Ha örökhagyó szóval ily intézkedést tett is, még akkor is az az o. p. t. k. 665. § a szerint adósság hagyományozását (legatum debitij — képezné, amely az örökösöket annak elismerésére és kifizetésére csak az esetre kötelezné az o. p. t. k. 647. §-a szerint, ha örökhagyó az iránti intézkedését érvényes végrendeletben tette volna A kolozsvári kir. törvényszék (1900. de c. 24-én 6,913. sz. a.) S. György felperesnek K. Júlia, H. Lázár és k. k. H. Flóra alperesek ellen folytatott 4,600.kor. és jár. megfizetése iránti perében következő Ítéletet hozott: Alperesek, éspedig I. r. alperes özv. S. Mihályné mint örökös, kk. H. Lázár és S. Flóra mint utóörökösök kötelesek e Kolozsvárit 1896. évben elhalt S. Mihály utáni örökölt örökrészük erejéig 4,000 kor. tőkét, ennek 1897. jul 10-től számítandó 5% kamatát stbit felperesnek megfizetni, de csak abban az esetben, ha felperes leteszi a következő pótesküt: «En S.György esküszöm az igaz és mindentudó Istenre, hogy néh S. Mihály halálos ágyán elismerte, hogy nekem 20 évi szolgálati bérem fejében 2,000 írttal tartozik és megrendelte örököseinek, hogy ezen összeget örökségükből fizessék ki. Isten engem ugy segélyen>. Ellenben, ha felperes a fenti pótesküt nem tenné le, keresetének további zárkérelmével feltétlenül elutasittatik. Indokok: felperes előadása s/.erint néhai S. Mihály összes vagyonát végrendeletileg neje K. Júliának hagyta, kivéve a korcsmát, házat, udvart és kertet, mely végr endeletileg ugyan felperes és testvére S. Pálnak lett hagyományozva, azonban örökhagyó halálakor ezen ingatlanok már nem örökhagyónak, hanem S. Pálnak tulajdonát képezték. Minthogy pedig felperes 20 éven át szolgálta örökhagyót, ez halálos ágyán igérte, hogy neje és végrendeleti örökösei utján szolgálati dijában 2,000 frtot fog kifizettetni, ezenfelül 300 frt értékű ruháit is felperesnek kiadni rendelte, mire 1. r. alperes ugy a 2,000 frt kifizetése mint a 300 frt értékű ruhák kiadásra kötelezte magát. Ez alapon kéri I. r. alperest ugy saját személyében, mint végrendeleti örököst, II. r. alperest pedig mint utóörököst ezen 2,300 ft és jár. megfizetésére kötelezni. Alperesek határozottan nem tagadták meg, hogy felperes örökhagyónak 20 éven át szolgálatokat teljesített, azonban azt tagadják, hogy örökhagyó ezen szolgálati bérben 2,000 ft és 300 frt értékű ruhanemüeknek kifizetését, illetőleg kiadását felperes javára megrendelte volna, s tagadják, hogy I. r. alperes a kifizetésre, vagy kiadásra kötelezte volna magát. Tekintettel arra, hogy a kihallgatott tanú S. Pál vallomása szerint örökhagyó S. Mihály többször kijelentette, hogy felperes hűséges szolgálatával munkájában nagy segítségére van s bére annak tele lesz, amit örökhagyóval közösen szereznek, továbbá, hogy ugyanezen tanú vallomása szerint I. r. alperesnő előtte beismerte, hogy felperesnek 20 évi szolgálataiért 2,0C0 frt bére jár, s annak megfizetésére kötelezte magát; ha tekintetbe veszszük, hogy a beszerzett hagyatéki iratokból megállapítható, hogy örökhagyó végrendeletében a korcsmai ház fele részét felperesnek hagyományozta, miutár. ezen ház örökhagyó halálakor már nem volt annak birtokában, valószínűsítve látszik azon felperesi állítás, hogy örökhagyó szolgálati bére fejében 2,000 frt kifizetését rendelte meg hagyatékából, miértis tekintettel a pprts. ; 236. §-ára a felperes részére megítélt póteskü letétele esetén bizonyítottnak tekintendő, hogy örökhagyó beismerte, miszerint felperesnek szolgálati bérében 2,000 frttal tartozik s hogy annak kifizetésére kötelezte örököseit s igy ezen okból alperesek mint örökösök örökségük erejéig ezen összeg s jár. megfizetésére annyival is inkább kötelezendők voltak, mivel a 2,000 frt kifizetése nem ingyenesen, hanem szolgálati bér cimén lévén ígérve, sem az ajándékozás, sem a végrendelkezésre vonatkozó szabályok alkalmazást nem nyerhetnek. Ellenben felperest az I. r. alperes saját vagyonát érintő elmarasztalására, valamint a 300 frt értékű rukanemüek megfizetésére irányuló kereseti kérelmével azért kellett elutasítani, mivel a kereset szavai szerint felperes ezen ruhanemüeket nem szolgálati bér, hanem hagyomány cimén követelte, ezen igényének jogo sultságát azonban alakszerű végrendelettel nem igazolta, de sőt még nemis állította, hogy örökhagyó ily irányú végrendeletet tett volna; márpedig enélkül örökhagyó intézkedése az örökösöket is érintő kötelmet nem létesíthet, amennyiben az ingó dolgok felperesnek kézről-kézre átadva nem lettek. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1901. márc. 13-án 678. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1902. febr. 14-én 3,725. sz. a.) által a 4,000 kor. és jkaira vonatkozó felebbezett részében is mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, felperes erre vonatkozó keresetével is feltétlenül elutasittatik. Indokok: felperes 4,000 kor. és járulékainak megfuetését az első rendű alperestől az alapon követeli, mert fivére a néh.S. Mihály halálos ágyán igérte, hogy ő 20 éven keresztül az üzletében tett szolgálatja megjutalmazásául 2,000 frtot fog végrendeleti örököse az I. rendű alperes által neki kifizettetni, s mert I. r. alperes kötelezte is magát, hogy a 2,000 frtot a felperesnek megfizetni fogja; másod- és harmadrendű alperestől pedig, mint a nevezett örökhagyónak végrendeleti örököseitől követeli a 4,000 kor. és járulékainak megfizetését a felperes. Amennyiben felperes a 4000 kor. megfizetését az alperesektől, mint S. Mihály örököseitől követeli. Alperesek tagadták, hogy örökhagyó felperesnek azzal az összeggel tartozott s hogy az halálos ágyán annak megfizetése iránt valamely meghagyást tett és azt állítják, hogy ha örökhagyó ily intézkedést tett is volna, az érvénytelen. Alpereseknek ez a kifogása alapos, mert ha örökhagyó szóval ily intézkedést tett is, még akkor is az ez az o. p. t. k. 665. §-a szerint adósság hagyományozását (legatum debiti) — képezné, amely az örökösöket annak elismerésére és kifizetésére csak az esetre kötelezné az o. p. t. k. 647. §-a szerint, ha örökhagyó ez iránti intézkedését érvényes végrendeletben tette volna. Hogy ily végrendelet léteznék, ezt a felperes nemis állítja, örökhagyónak ez iránti ígérete tehát hatályos nem lévén, ugy az annak bizonyítására ajánlott eskü megítélése sem foghat helyet. Ezeknél fogva s mert felperes nemis bizonyította, hogy örökhagyó neki 4,000 kor. szolgálati bérrel tartozott, felperes az alperesek, mint S. Mihály végrendeleti örökösei ellen a mondott összeg megfizetése iránti keresetével elutasítandó volt. De el volt utasítandó felperes azI. r. alperes mint személyes adós elleni keresetével is, mert ha bizonyítva volna az, hogy S. Mihály örökhagyó meghagyta I. r. alperesnek, hogy fe'peresnek 2,000 frtot fizessen és I. r. alperes ezt a meghagyást elfogadta akkor felperes ebből az utalványozási szerződésből származó kereseti joga (o. p. t. k. 1,019. §-a) alapján követelhetné ugyan az I. r. alperestől a 4,000 kor. és járulékai megfizetéséi, felperes azonban azt, hogy örökhagyó I. r. alperesnek 2,000 frt megfizetését meghagyta s hogy ez a meghagyást elfogadta, semmivel sem bizonyi-