A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 21. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Folytatás

82 AJ igényeiket már korábban is, mégpedig a hagyatéki eljárásnak tolyamatba-tétele nélkül is érvényesíteni, ha tehát ezt elmulasztották, a kereset támasztásáig felszaporodott kamatokkal az I. r. alperes nem terhelhető. A ni. kir. Kúria (1902. jan. 28-án 6.781. sz. a.) által a másodbiróság Ítélete részben megváltoztatódik s J. F. I. r alperes arra köteleztetik, hogy felperesek es V. Lajosné M. Mária II. r. alperes részére (i,483 K. 37V2 f. tökét és ennek a másodbiróság Ítéletében meghatározott 5°/o kamatját 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizessen. Indokok: Az id. törv. szab. 10. §-a értelmében szerzeménynek csak az a vagyonértek tekinthető, mely az ági vagyon értékét túlhaladja, az a körülmény tehát, hogy örökhagyó a néhai nagyapja: M. Ádámtól reáhárult örökséget még életében eladta, az ági örökösödés érvényesítésének nem áll útjában akkor, ha örökhagyó szerzett más oly vagyont, melyből a reá szállolt ági örökség értéke pótolható. Márpedig jelen • perben ez az eset forog fenn. Ugyanis örökhagyónak néh. M. Ádám utáni öröksége a jelen perben foganatosított s a másodbiróság ítéletének indokai alapján irányadóul szolgáló szakértői becsű eredménye szerint nem ugyan 11,100 korona, hanem 11,016 korona értékű volt; mert néh. M. Ádám végrendelete értelmében a 3,990. ö. i. szárnu ház árából kielégítendő volt a menye Sz. Teréziának hagyományozott 1,000 váltófrt, vagyis 420 frt; ezi a 4,000 frt becsértékéből levonva az örökösök közt leiosztandó érték maradt 3580 frt, melynek az örökhagyóra jutó V10 ed részét vagyis 358 ft a 31 h. 140 Oöl íöld és a szőlő vételárából örökhagyót illető 4,800 frt és 350 fthoz adva, kitűnik, hogy az örökhagyó 5,508 frt vagyis 1,101 k. értéket örökölt. Ezzel szemben örökhagyónak I. r. alperessel kötött házassága alatt vétetett az 1,875 írtra becsült szőlő, a V. Simontól vett ház, mely régi állapotában 10,000 frtra becsültetett és szereztetett a 2 db 200 frt értékű részvény, összesen tehát 11,385 frtnyi érték, melynek fele, vagyis 11,385 kor. közszerzemény cimén örökhagyót illeti, ebből pedig örökhagyónak a néh. M. Ádám utáni öröksége pótolható lévén, közömbös, hogy a 31 h. 140 n°l föld vételárát örökhagyó és anyja, ava^y alperes vette-e fel, valamint közömbös az is, hogy örökhagyó nagyapai örökségének egy részét alperesnek ajándékozta-e vagy sem. Felperesek, a néh. M. Adám után örökhagyóra szállott vagyon értékének őket megillető része iránt indították l eresetüket. Eme részek a családi értesitőkkel bizonyított leszármazási adatok alapján annál inkább megállapii hatók, mert a hagyatéki eljárás során meghallgatott örökösök közül senki sem támasztott más igényt, mint ami a vérségi összeköttetésre alapítható. Nincs helye tehát annak, hogy a kereseti kérelmen túlterjeszkedve alperes azon örökösök örökrészének birói letétbe helyezésére köteleztessék, akik ez iránt sem keresettel fel nem léptek, sem a per során kérelmet eiő nem terjesztettek. Eszerint, minthogy e tekintetben felperesek kérelméhez egyedül V. Lajosné csatlakozott, megítélendő néh. M. Kálmán örökösei részére az ági érték 1/4-ed része vagyis 4b,',95. Néh. M. György utáni három törzs közül, Teréz Bné kérelmet nem terjesztvén elő, a keresettel fellépett két törzs részére "/ 92-ed rész; néh. M. Albert örökösei közül senki, M. Teréz K.-né utáni négy törzs közül pedig Teréz H.-né. valamint István négy gyermeke közül Dénes szintén nem lépvén fel, István többi három gyermeke részére *lltt. Juli V.-né részére 12/is«; H. Mihály részére szintén, 12/i9!l — összesen tehát Teréz K.-né ága részére 33/i92 s ekkép a kérelmet előterjesztők részéie mindössze lls/192-ed rész. Minthogy pedig a 11,016 koronának V192 része 57 k. 37J fillért tesz, az összes 113/19'2-ed rész kielégítéséül 1. r. alperes 6,483 k. 37j f. fizetésére volt kötelezendő Egyebekben a másodbirósá? ítélete helybenhagyatik. Házassági perekben a legközelebbi rokonok tanúsága sem mellőzhető. Az anya 16 éves korát még el nem ért leányát nemcsak kitagadásaval fenyegette az esetre, ha az alpereshez nem megy nőül, hanem zárva is tartotta és a jelzett esetre további zárva tartással is fenyegette. Minthogy ez a körülmény p. leány ellenállásának megtörésére is alkalmasnak s igy oly alapos félelmet keltőnek is fogadható el, hogy azt nemcsak a házasságkötésre, hanem saját beismerése szerint előzően az alperes előtt tett arra a kijelentésre nézve is kényszerhelyzetbe hozta, hogy az alperest szereti és hozzá nőül menni hajlandó, a házasság érvénytelennek mondatott ki. (A m. kir. Kúria. 1902. márc. 5. 886/902. sz. a.) A költség és ügyvédi járandóság összegének megállapítása a felmerült kiadás, a munka- és időveszteség mennyisége mérlegelésének eredménye, s mint ilyen, felülvizsgálat tárgya nem lehet. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. febr. 6. I.G. 542/1901. sz. a.) Az elfogadott birói gyakorlat szerint az erkölcstelen, feslett életű nő törvénytelen gyermeke részére tartásdíjra jogos igénynyel nem bir. ÍA m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. febr. 7. I. G. 551/1901. sz. a.) Az, hogy valamely dolog kinek a tulajdopa, nem tény-, hanem jogkérdés, ami a megállapított tényekből jogkövetkeztetésként levezethető. Oly esetben, amidőn a végrehajtást szenvedett közel a végrehajtás előtt vagyonát közel rokonra átruházza, és az átvevő rokon az átruházáskor a hitelező követelésének fennállásáról CG tudomással birt. arra a vélelemre, hogy az igénylő rokon a végrehajtást szenvedő kijátszási szándékáról tudomással birt, — nincs is szükség, mivel az ilynemű ügylet a foglaltató hitelezővel szemben joghatálylyal amúgy se bir, éspedig még akkor stm, ha az átvevő az átruházott dolgokért ellenértéket adott, azonban az ellenérték nem fordíttatott a hitelező kielégítésére. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa, 1902. febr. 2. I. G. 560/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A kereseti váltó előlapjának alsó szélén bélyegzővel reányomott telepítés törölve lévén, s ennek következtében a váltó aggályosnak mutatkozván, az elsőbiróság helyesen rótta a bizonyítási kötelezettséget felperesre abban a tekintetben, hogy a váltó eredetileg nem volt telepítve s hogy ekként a telepnek beismerten általa eszközölt törlése jogos volt. A kolozsvári kir. törvényszék mint váltóbiróság (1901évi május hó 15-én 4,348. sz. a.) I. B. M. cég felperesnek, G. József és neje sz. G. Zsófia alperesek ellen a per folyamán 923 K. 52 fillérre és járulékaira leszállított 936 K. tőke és jár. iránti váltóperében következő Ítéletet hozott: Alperesek váltókifogásának helyet ad, az 1,704/901. sz. a. sommás, végzés hatályon kivül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja, stb. In d o k o k: A váltónak állítólag kellékhiányára alapított kifogás semmi alappal nem bir, mert a váltó megtekintéséből kitűnik hogy e váltónak felperes a kibocsátója, alperesek pedig a V. T. 21. §. 3. bekezdésében felállított jogszabálynál fogva a váltónak elfogadói. Nem alapos az a kifogás sem, hogy G. József elfogadó polgári állása tévesen jelöltetett meg, tekintettel arra, hogy a sommás végzés ellen tényleg a váltó elfogadói minőségben aláirt egyén védekezett. Kitűnik azonban a váltó megtekintéséből, hogy a váltó eredetileg telepítve volt, de a telepítés utólag felperes elösmerése szerint általa, a váltónak a telepes osztrák-magyar bank szebeni fiókjánál történt beváltás után töröltetett. Jelen esetben tehát a váltó eredeti tartalmának megváltoztatásáról lévén szó, felperesnek állott kötelességében bizonyítani, hogy a telepítés kitörlése az alperesekkel létrejött megállapodás eredményeképpen történt. Minthogy pedig ezt felperes nem is állítja, annái kevésbé bizonyítja, a váltótörv. 82 §. rendelkezése értelmében alperesek a váltó eredeti tartalma szerint felelősek. Minthogy pedig a váltó eredeti tartalma szerint telepitett váitó s igy a váltótörvény 43. §-a értelmében az elfogadók elleni váltókereset fentartására óvás volt szükséges: ennek elmulasztása foljtán felperes keresetével a sommás végzés hatályon kivül helyezése mellett, elutasítandó stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1901. évi junius hó 21-én 2,159. sz. a.) AZ elsőbiróság ítélete megváltoztattatik, a sommás végzésnek részben hatályban tartásával a Tekében 1900. évi szeptember hó 29-ik napján 936 koronáról kiállított A) alatti eredeti váltó alapján, G. József és neje G. Zsófia sz. Réhner alperesek mint elfogadók kötelesek felperesnek 923 K. 52 fill. tőkét stbit megfizetni stb. Indokok: A váltókereset fentartására az elfogadó ellen óvás felvétele rendszerint nem szükséges, arra kivételesen a váltótörv. 43. §-a értelmében csak akkor van szükség, mikor a váltó telepes-megnevezésével telepítve van. A kereseti váltó annak mostani tartalma szerint nincs telepítve, amennyiben az azon előfordult telepítés áthúzásokkal törölve van. A telepítés kitörlését felperes eszközölte, mint maga mondja azért, mivel a telepítés az alperesek e Ifogadói váltónyilatkoz .tának megtétele után történt akkor, mikor ő (felperes) a váltót az osztrák-magyar bank nagyszebeni fiókjára forgatta; s miután a váltót a lejáratkor a forgatmányostól visszaváltotta, a telepítést törölte, minthogy alperesek elfogadói váltónyilatkozataik alapján a telepítésre való tekintet nélkül vannak váltójogilag kötelezve. Alperesek a tárgyalás kezdetén pótlóan előterjesztett kifogásaikban nem állították, hogy a kereseti váltó akkor, amikor azt elfogadták, telepítve lett volna, csak tagadták felperesnek azt az állítását, hogy a telepítés az elfogadói váltónyilatkozatok után vezettetett a váltóra. Ámde arra való tekintettel, hogy a kereseti váltó lejárta határozott napra szól s igy a kérdéses váltó elfogadás végett a Vt. 17. §. értelmében alpereseknek a lejáratig bármikor bemutatható volt: alpereseknek, kik az elfogadás idejét nem adták elő, nem elég tagadni felperesnek ama tényállítását, hogy a telepítés az elfogadói váltónyilatkozatok után történt, hanem a váltónak jelenlegi tartalmával bizonyitaniok kel), hogy akkor, mikor ők a váltót elfogadták, az már telepítve volt, mivel csak ebben az esetben van szükség alperesekkel szemben a váltókereseti jog fentartására óvásfelvételre és csak akkor lehet alaposan szó a váltó meghamisításáról. Alperesek azonban az előbb érintett irányban a bizonyítást meg sem kísérelték s igy az óvás hiányára fektetett kifogásuk nem jöhet tekintetbe. Egyéb az alperesek helytelen megnevezésére és a váltókellék hiányára alapított kifogásuk az &I. biróság által felhozott okokból nem vétettek figyelembe. Mindezeknél fogva az I. biróság ítéletének megváltoztatásával, alpereseket az A) a. váltó alapján a Vt. 23. §-a értelmében a lejebb szállított kereseti követelés és jár. megfizetésére kötelezni kellett, stb. A m. kir. Kúria (1902. évi április hó 1-én 1,267. sz. a.) A