A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 21. szám - Az erdei lopás és a Btkv. 338. §-a. Vége. 3. [r.]

164 A JOG kép vagy az adósságot kifizetni, vagy egyébként köteles gondoskodni arról, hogy a teher az eredeti adós vállairól levétessék. A másodbiróság azonban az Ítéletet megváltoztatta azzal az indokolással, hogy e tartozás elvállalásából csak az a kötelezettség következik, hogy az elvállaló a tartozást. ha a hitelt felmondják, vagy a tartozás egyébként jár le, — köteles kifizetni: mig tehát ez az idő be nem következik, felperes a tehermentesítést nem követelheti. Ez ügyben oly annyira megvoltam győződve az 1. bir. Ítéletben elfoglalt álláspont helyességéről, hogy arra tökéltem el magamat, miszerint abban az esetben, ha a harmadbiróság is a másodbiróság álláspontjára helyezkedik, ugy az esetet közzé teszem s kérdést intézek a jopászközönséghez arra nézve, hogy mit csináljon ez a szegény T ó t h János ; micsoda uton-módon szabadulhatna meg attól a tehertől, melyet tőle már Horváth János vállalt át. Kénytelen legyen-e mindaddig várni, mig a pénzintézet a kölcsönt a pontos kamatfizetés dacára is tel találja mondani ? Erre a kérdésre azonban nem volt szükség, mert felperes felülvizsgálata folytán a kir. tábla az elsőbiróság ítéletét hagyta helyben. Nem tartom lehetetlennek, hogy hasonló esetek több törvényszék judikaturájában is előfordulnak. Errare humánum est. üe épp ezért kell alkalmat adni arra, hogy a bíróság tévedését a bíróság helyre is üthesse. Ennek az elvnek az áldásait azonban a fölebbvitel jelen korlátai mellett a jogkereső közönség legnagyobb része nem élvezheti ; mert teljesen osztom Horváth Ede járásbii ó ur abbeli nézetét, hogy a perek igen jelentékeny része 400 K. értékhatáron belül mozog. Két bíróság egybehangzó ítélete már megnyugtató lehet a felekre nézve, miértis a per főtárgyára nézve helybenhagyó ítélet ellen a további fölebbvitelt nem tartom elengedhetlennek. de már megváltoztató Ítélet ellen a fölebbvitel kizárása nem egyéb a felek jogos érdekei megsértésénél. Az államnak a jogkereső közönségben az igazságszolgáltatás intézménye iránt a bizalmat fenn kell tartani. Ha ez a bizalom megszűnik, ugy az igazságszolgáltatás ügye is meggyengül. Oda konkludálok ezek folytán, hogy az 1902. évi polgári perrendtartási tervezet 526. §-a következőkép volna szövegezendő : Ha a per tárgyának, értéke 4OO koronát nem halad meg. a törvényszék, mint fólebbezési bíróság ítélete ellen felülvizsgálatnak nincsen helye, ha. a törvényszék a kir. járásbíróság ítéletét a pe. főtárgyára nézve helybenhagyta. Az érték valószínűvé tételére és megállapítására a 4SO. §. megfelelően alkalmazandó. Az ekként való módosítást, midőn nemcsak az ügyvédi, de a bírói kar is állást foglal a fölebbvitel túlzott korlátozása ellen, — a méltányosság- és jogérzet megsértése nélkül mellőzni nem leiiet. Az erdei lopás és a Btkv. 338. §-a. Irta K. NAGY SÁNDOR, pestvidéki törvényszéki biró - Vége.*) x' 111• Különben az 1879: XXXI. t.-c. 74. §-a és a Btkv. 338. §-a nem is hozhatók összhangba, nemhogy abban volnának. — sőt maga a 74. §. is ha szórul-szóra vétetik — pedig a törvény szavait ugy kell venni — kizárja erdei lopások ismétlése esetében a Btkv. 338. §-ának alkalmazását. Az a 74. §. az utolsó büntetés, «k i á 11 á s á r ó 1» beszél. Az erdei lopások pénzbüntetéssel büntetendők. A büntetés tehát a pénzbüntetés lefizetésében áll. És nincs olyan tisza magyar nyelven beszélő egyén széles Magyarországban, aki azt mondaná, hogy valaki «kiállotta a pénzbüntetést" hanem azt mondja, hogy lefizette. A 74. §. szerint: «A visszaesésnek a btkv. 338. §-ában meghatározott hatálya, erdei lopásra nézve megszűnik, ha az utolsó elkövetésért megelőző büntetés kiállása óta 3 év már eltelt.* Most már — mert a büntetés kiállásától nem lehet — mely időponttól kell számítani ezt a 3 évet: az ítélet jogerőre-emelkedésétől. vagy a — pénzbüntetés lefizetésétől, vagy ha az önkéntesen nem fizettetik le: a végrehajtás, árverés, vagy a vételár-felosztás napjától ? Nem könnyű kérdés ez azokra nézve, akik kénytelenek ítéletet mondani a 74. §. értelmében ! *) Megelőző közlemény a 16. számban. Van ennek az erdőtörvénynek egy vérségileg édes test vére: a mezőrendőrségről szóló 1894: XII. t.-c. Az egyik a gazdálkodásnak egyik, a másik a másik ágát védelmezi. Bezzeg, ezen az utóbbin már meglátszik, hogy születésekor nem olyan mostoha elbánásban részesült, mint idősebb testvére s azért lett ilyen életre való, mert az élet tapasztalataira van alapítva. Ebben a mezőrendőri törvényben is vannak felsorolva kihágások s 93. §-ában az is el van mondva, hogy a mezőrendőri kihágás bűntetté válhatik, ha a Btkv. 336. §. valamelyik minősítő esete forog fenn : azonban kihagyta a Btkv. 338. §-ára hivatkozást s igy büntetési tételeivel nem válik kegyetlenné. Ugy, hogy a mezei lopás (mely a mezőrendőri kihágások közé tartozik) ismétlés esetében még nem válik bűntetté. És a kir. Kúria, hogy e tekintetben minden kétséget kizárjon, a 72. sz. a. hozott döntvényében kimondta, hogy: «az 1894: XII. t.-c. 93. §-a pontjában meghatározott lopás által elkövetett kihágás : büntettet oly személylyel szemben sem képez, ki ellen a Btkv. 338. §-ában megjelölt eset fennforog.» Ha tehát a lopás által elkövetett mezőrendőri kihágás ismétlés esetében se vonja maga után a Btkv. 338. § ának alkalmazását: mennyivel nagyobb érdekek kívánják ezt az erdei lopásnál, mely szintén csak kihágás ! ? Vegyük a kihágási büntetőtörvénykönyv 126. §. szerinti kihágást. Ez igy szól : «Aki 2 forint értéket felül nem haladó élelmi, vagy élvezeti cikket lop, amenynyiben azon körülmények egyike se forog fenn. amelyek a büntetőtörvénykönyv szerint a lopást bűntetté minősitik: nyolc napig terjedhető elzárással büntetendő. Az eljárás csak a sértett fél indítványára indítandó meg.» Hasonlítsuk össze ezt a törvényszakaszt az erdőtörvény lopási szakaszaival. Az 1879. XL. t.-c. 126. §-ában élelmi és élvezeti cikkedről-, az 1879: XXXI. t.-c. 95 §. erdei gyümölcsökről, gombáról szól, melyek kétségtelenül élelmi és élvezeti cikkek-, de a 93. §-ában emiitett elszáradt, letört faág, fagally tüzelés végett lopatván, a megállapodott birói gyakorlat szerint szintén élvezeti cikk. (A tüzelő anyag élvezeti cikk. Bjt. VIII. 48. X. 173.) Mármost aki az élelmi, vagy élvezeti cikket az erdőből lopia : az pénzbüntetéssel, aki pedig azt nem erdőből, hanem más szabad, vagy záratlan nelyről lopja: elzárással büntettetik. És ennek dacára az előbb lopás ismétlése maga után vonja, - az utóbbi lopás ismétlése nem vonja maga után a btkv 338. §-ának alkalmazását. (Ez utóbbit nyíltan kimondta a Kúria az 1880 dec. 29-ikén 11,469. sz. a. hozott határozatában. Bjt. I. 294. XXII. 122.) . . A Btkv. 338 §-a igy szól: «Tekintet nélkül az ellopott dolog értékére, büntettet képez a lopás, ha azt olyan egyén követte el, aki rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás, vagy orgazdaság bűntett e, vagy vétsége miatt már két izben meg volt büntetve. Nem alkalmazható azonban ezen szabály, ha az utolsó lopás elkövetését megelőző büntetés kiállása óta tiz év már eltelt » Nem szabad itt hangsúlyozás nélkül hagyni, hogy e törvényszakasz csupán «büntettet» és «vétséget» mond, tehát kihágásról nem beszél. (Ne hozzon senkit zavarba a kir. Kúriának 1885. évi 3,770. sz. a hozott s egy későbbi sz. a hozott azon határozata, hogy a Btkv. 338. §-a alkalmazandó akkor is, ha a tettes előzőleg lopási vétségek miatt 16 éven aluli koránál fogva, csak rendőri büntetéssel büntettetett.)) Bjt. XI. 59. és XVI. 208. Mert hiszen a kir. Kúriának 30. sz. döntvénye elrendeli, hogy a lopás vétségét elkövető vádlottat akkor is vétségben kell kimondani bűnösnek, ha 16 éven aluli életkora miatt a Btkv. 85. § 4. p. értelmében csak rendőri büntetéssel, vagyis elzárással büntethető. Mert itt nem kihágásról, hanem közönséges lopás vétségéről van szó, amely a 85. §. fennforgása dacára is megmarad vétségnek, igy is minősítendő, csak a megbüntetése lesz enyhébb a 85. § 4. p. alapján.) A Btkv. 338. § indokolásában ez áll: «A minősítés alapját az e §-ban elősorolt bűntetteknél és vétségeknél a visszaesés képezi. A visszaesés fogalmához tartozik, hogy valaki azon büntettet, melyért büntetve volt, vagy ahhoz ha sonnemü büntettet kövessen el.» (Anyaggyüjtemény II. 655.) Továbbá: «Komoly és nagykörű jelentőséggel bir a súlyosabb tekintetek alá eső lopásoknak elválasztása az egyszerű lopásoktól. Ha a súlyosabb esetek nem vétetnek ki az általános szabály alól : könynyen belátható, hogy a társadalom vagyoni garanciáinak kell csökkenniök s hogy az igazságtalan büntetés ve-