A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 21. szám - Igazságszolgáltatásunk külső kerete és a minősités

162 A JOG azon távolságnak, melyben a népség az albirót a járásbiró alatt állónak véli. Ez pedig, különösen idősebb albiráknál, sok disszonanciára vezethet, minthogy ezen elnevezés a bíróságnál az egyetlen, mely már messzire hirdeti, hogy ime ezen ember még mindig alant van. Most, hol a sanyarú megélhetési viszonyok mellett még az előléptetési viszonyok is szomorúbbak, hol fáradságos előtanulmányok után az illető úgyszólván legszebb munkaéveit tölti ezen úgynevezett albirói állásban, — minek még az ő és hozzátartozói hiúságát is sérteni oly külső elnevezéssel, mely egyrangu és mindinkább növekvő ügykör mellett ország-világnak azt hirdeti, hogy e/csak al-egyén. I ,k^00 művelt, az államtól legmagasabb funkcióra kirendelt egyénről van szó. Ha ezek egyikét-másikát ama szerencsétlenség éri, hogy ebben, az aránytalanul rosszul dotált, felelősségteljes al-áilásban magas kort kell elérnie, — - pedig a rangliszta szerint menynyien vannak, — minek még azt pellengérre is állítani ? Márpedig ezen állásban idősebb korig működő egyénre nézve ezen cim pellengér, melyre minden laikus reámutat és világosan reámutathat. A biró, működésének minőségénél fogva, egyenlő, mindannyi egyformán ítélkezik. Mindaddig, míg felelősségteljes egyenlő működéssel járó állásában meghagyatik, azt a 1elnevezéssel lealacsonyítani nem célszerű. Hisz látjuk, hogy éppen Angliában ezen al-állásokra a legtapasztaltabb bírákat helyezik, aminthogy nagy tapasztalat is kell ahhoz, a kis embernek, reá nézve a nagy ügyg'el egyenlő fontossággal járó kis ügyében - gyorsan a jó igazságot megadni. Pedig most már nemcsak kis ügyek azok, amelyek a járásbírósághoz tartoznak. De ha még üres firlefanc is volna, nem kerül sokba; tegyük meg a külsőségek iránt még inkább érzékenységgel biró fiatal albiró-n é kedveért is. Az igazságügyi külső keret kérdésébe vágna a birák anyagi dotációjának kérdése is. Az a kérdés, mely a mindinkább jobban eladósodó alsóbb birói kar egy részét, különösen pedig a családos, magánvagyon nélküli és csakis a fizetésére utalt a 1-birói kart volna hívatott kirántani ama hínárból, melybe a váltóeljárásnak a saját szomorú eseteiből is való megismerése juttatta. Ennek gyakorlati és erkölcsi jelentőségéről már annyi ténta folyt, hogy kár erre, kapacitálás szempontjából, még csak valamit is fordítani. Miután ezen égető kérdést már úgyis tanulmányozzák, isten ments azután, hogy csak ugy. mint a katonai büntető perrendtartást! — beszélek még. sokkal olcsóbb, de azért nem kevésbé fontos kérdésről, és ez a bírák minősitési kérdése. Engedjék meg. hogy itt is elsősorban a hozzám legközelebb fekvő járásb'ió ági albirák minősitési kérdésével foglalkozzam. II. Azt szokták mondani, hogy a bíráknál a szolgálati pragmatika már megvan, vagy legalábbis gyakorlatilag érvényesül Nos hát be kell ismernünk, hogy az igazságügynél, különösen az utolsó évtizedben, a kinevezések még aránylag a legigazságosabban történnek. De tagadom, hogy ezzel a pragmatika még itt is keresztül volna vive. Pragmatika alatt én a tisztviselői viszonyok olyatén szabályozását vélem, amelynek védőszárnya alatt minden normálisan működő tisztviselő, többek között azt is tudja és joggal követelheti, hogy bizonyos állásig mikor megyén előre. A katonaságnál a századosságot tartják ennek, a bíráknál a törvényszéki, vagy ennek megfelelő járásbirói állást tartanám ezen állásnak. Ott azt vélik: aki jó hadnagy-vagy főhadnagynak, az jó századosnak is. Itt még inkább áll az, hogy aki jó egyes albirónak, annak eo ipso jónak kell lennie törvényszéki birói állásra is, ahol működését a hármas tanács ellenőrzi. Aki erre nem jó, azt már küldjék el mint albirót, mert itt a néppel való legsűrűbb, legközvetlenebb érintkezésben a legtöbb kár; okozhatja. Ha áll ezen elv, ugy a jelzett állásokra soi, illetve kor szerint kellene előremenni, akárcsak az egyes állásokon belül a fizetési fokozatokba. És mit tapasztalunk ezzel szemben ? Azt, hogy akárhányszor, — a mostani átlag magasröptű objektív igazságügyi kinevezési rendszer mellett is, fiatalabb, illetve kisebb szolgálati idővel biró albirák megelőznek idősebb albirákat a tenti állások elérésénél. Nem beszélek itt azon 240 albiróról és alügyészről, akiket talán bizonyos helyhez való kötésük és fegyelmi eljárások szorítottak vissza, bár, mint fentebb mondottam, már a küldekóiurjp miatt ezen utóbbiaknak is megadnám a bíró; cimet, hogy az állandó folt. mely őket úgyis bántja, legalább a világ szemében ne váljék kérdőjellé az igazságügyi érdek határozott kárára ; hanem beszélek a többi l,0()0-ről. Ha a talentumok már az albirói állásban is erősen érvényesülnek, Úristen, nem csapás, ha egy-két évig ennek az istenadta gyümölcsét még nem élvezik. Várjanak, mig törvényszéki birák lesznek, a rendes sorra, onnét azután törtessenek előbb-előbb a táblabírói és kúriai birói állásokra, melyekre már többen volnának a választottak és kevesen a hivatottak. Legalább fiatalabb erőkkel frissülnének meg ezen magasabb testületek is, és tekintve, hogy ezen állások az összes birói állásoknak alig egyharmadát képezik, nem szülhet rosz vért, ha ezeknél már megelőzések történnek. Ok maguk pedig csak nyernek, ha az albirói állás jelenleg inkább gyakorlati iskolájában a többivel egyenlően kitartanak. De hogy a praeteratiók már a tvszéki birói állásoknál is mennyire fájnak, azt csak az tudja, aki a keserves albirói fizetés mellett lent küzd ! Miután maga az igazságügyi kormány köztudomásúlag már évek óta protekciót nem ismer, a mégis előforduló praeteratiókat még a tvszéki birói állásoknál is nézetem szerint csakis a rosz minősitési rendszernek kell tulajdonítani. És igy tulajdonképen ez az oka, hogy az állítólag a bíróságnál már meglevő szolgálati pragmatika a valóságban tulajdonképen szintén nincs meg. Pedig egy hatalmas elv nyer sérelmet ezen strikt pragmatika hiányából. És ez a birák erkölcsi függetlenítése. Két főhibája van nézetem szerint a mai birói minősitési rendszernek. Az egyik a megbízhatóság hiánya, a másik a nyilvánosság hiánya. Az előbb a katonaságról szólottam Ha ezekre figyelünk, ugy azt tapasztaljuk, hogy nálunk, ahol pedig a személyes momentumok nagy szerepet játszanak, az előbbi: a testületi minősitési rendszer által meglehetősen biztosítva van. Még nagyobb szükség volna erre a bíróságnál. Úristen, az a bíróság, amelynél egyszerű becsületsértési pernél előbb egy érdektelen, azután pedig fölebbezés folytán három érdektelen biró ítélkezik, — éppen a saját tagjainak exisztenciális kérdését képező minősítését bizza egy-két ember jó- vagy rosszakaratára, jobban mondva a jó- vagy roszakaró véletlenre ? Igen, igy mondom ; mert ha a mai ellenőrzést tekintjük, ugy be kell ösmernünk, hogy az számszerűleg talán jobb mint az előbbi, mert hisz a biró minden hónapban köteles kimutatni, hogy mit dolgozott, de ebből nem tűnik ki azon másik egyrangu momentum, hogy mint dolgozott, tehát a véletlennek is szerepe van. Ezt sem a járásbirája, sem a távolabb fekvő törvényszék elnöke, sem a még távolabb levő táblai elnöke, sem a már alig megközelíthető minisztere nem igen látja. A járásbiró a saját ügyeivel van elfoglalva. Örül, ha ezekkel végezve, a havi kimutatásokból látja, hogy kis gépezete működik. A törvényszéki elnöknek az évi vizsgálatok alkalmával, még a legszorgosabb vizsgálat mellett is, oly sok mindenre kell ügyelnie, hogy ennek alapos vizsgálatára még kevésbé ér reá azon 8—10 nap alatt. Már csak számokat lát a táblai elnök ur és a minisztérium. Azon egy-két fölebbezésből kellő alapos képet szerezni nem lehet. Pedig alapos kép kell ily fontos kérdésnél. Először azért nem, mert a fölebbezett ügy nem éppen a legjobban elintézett ügy. Hisz nézetem szerint mennél kevesebb a fölebbezés és mennél több az egyezség, annál több a garancia az egyes biró jó működésére. Másodszor azért nem, mert nem minden fölebbezett ügyszaknál elnököl a törvényszéki elnök és még kevésbé az ítélőtábla elnöke. Márpedig valaki lehet rossz és kezdő az egyik ügyszaknál ; de ugyancsak jó és tapasztalt lehet a másik ügyszaknál. De feltéve, hogy a szorgalom és képesség — a minősitési táblázat ezen fontos két kérdése — már e számadatokkal is objektive tisztáztatik, hol van a garancia, hogy ez a minősitési táblázat állítólag még fennálló egyéb kérdéseinek megválaszolásánál is igy történik, melyeknek tulajdonképpen, nézetem szerint, az igazságügynél még, a magaviseletet kivéve, helye sincsen ? Hol a garancia, hogy ezen hatalmas, leglelkiösmeretesebben gyakorlandó joggal, mely a minősítésben rejlik, nem történik visszaélés ?