A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1902 / 20. szám - Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. Folytatás
158 A JOG volt a birtokot «B»-re és ugyanaz ruházta át a tulajdont, de nem a birtokot «C»-re ; végre itt tulajdonképp kettős birtokátruházásról szó sem lehet, mivel «C»-re nem a birtok a német polg. törvénykönyv és még kevésbé a Tervezet értelmében lett translative, derivative átruházva, hanem a közvetett birtok lett originér, eredeti uton konstituálva. (Folytatása következik.) belföld. Az igazságügyi költségvita a képviselőházban. (Folytatás.) Április 25. Eötvös Bálint még a községi békebirói intézményt is sürgeti; a községben legyen egy diplomás békebiró, aki az öszszes vitás jogeseteket tárgyalhassa és elintézhesse, a felek beleegyezésével. Az ügyvédi kar tultengésének megszüntetésére ez jó eszköz volna. Amint egy törvényben Ítélet van: ne legyen többé semmi szerepe az ügyvédnek, s a felet többé uj költségekkel meg ne terhelhesse. (Helyeslés a baloldalon.) A. végrehajtás elrendelését nem kellene külön kérni, mert ez csak a költségeket szaporítja. Megemlékezik az ügyvédség helyzetéről is. Az uj perrendtartásnak az ügyvédek ellen irányuló intézkedéseinek az a magyarázata, hogy az ellenzék negyven százaléka ügyvéd, s ezeket tönkre akarja tenni az állam, hogy igy leszorítsa a kritika teréről. A blanketta munka díjazása túlságos, az igazi ügyvédi munkát, a jogi kérdések nehéz vitatását azonban nem fizetik eléggé. Megemlékezik a M a 11 a s i c h-K e g 1 e v i c h-ügyröl is. Nem tudják, hogy a volt főhadnagy bünös-e, és hogy az a hölgy, aki ez ügyben szerepel, csakugyan őrült-e? A katonai biiáskodás magasabb érdekből bárkinek kitekerheti a nyakát, s ha valaki kellemetlenné válik, mi sem könnyebb, mint az őrültekházába csukni. Magyarországon az őrültekháza eszköz az embereknek láb alól való eltételére. Sürgős intézkedést kér az elmebetegek jogviszonyainak rendezésére. Az elmebetegek állapotát minden évben vizsgálja meg egy ellenőrző orvos is, akit vagy a beteg, vagy pedig hozzátartozói választanak. A költségvetést nem fogadja el. S z i v á k Imre a hatásköri összeütközésekről beszél, s kifogásolja, hogy ezekben a minisztertanács, tehát politikai hatóság itél. Kifogasolja azt is, hogy háromezernél több ama kihágási cselekmények száma, amelyekben az Ítélkezést a törvény a közigazgatási hatóságra bizza. Ma már évenkint félmillió kihágási esetben itél a politikai hatóság, gyakran nagy érdekről. A kihágási bíráskodás már a polgárok anyagi létét is megtámadta. Képtelenség, hogy egy hatóság kihágási szabályokat maga állapithat meg, s e hihágásokban maga ítélkezik. Igazságügyi szociális reformokat követel; a népet közelebb kell vinni a bíróságokhoz, a járásbirók és telekkönyvi hatóságok szaporításával; föl kellene újítani a régi birói székeket, amelyek időnkint a községbe kiszállanának ítélkezni. Az ötven forinton aluli perekben meg kell szüntetni az illeték- és bélyegkötelezettséget. Olcsóbbá kell tenni a végrehajtást, s a közjegyzőségeket, a nagy jogi latifundiumokat föl kell aprózni. Esetleg az ügyvédeket is meg lehet bízni közjegyzői teendőkkel. Sürgeti a szegények jogvédelmét is; a csődtömeggondnokságokat ki kellene sajátítani ama fiatal ügyvédek részére, akik a szegények jogvédelméről ingyen, önzetlenül gondoskodnak. Visszautasítja azt a vádat, hogy az ügyvédség osztályérdekének védelmére szervezkedik, csak közérdekből, országos szempontokból a jogrendet szolgálják, mikor lét-érdekeiket meg akarják védelmezni. Sürgeti az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetet is. Az állam erejét e tekintetben igénybe venni egyáltalán nem kívánják. Csak a nyugdijilletéknek kényszer utján való behajtására kérnek az ügyvédek engedelmet. Hosszasan beszél a délvidéki német sajtó üzelmeiről, s számos izgató lap-szemei vényt olvas föl. Kérdi, hogy a magyar állam fenségének megtorló erejét mikor éreztetik ezekkel az izgatókkal ? Nem szabad közönynyel, önfeledten nézni a lelkek rendszeres mérgezését azon a vidéken, ahol a német nemzetiség eddig barátunk volt. A költségvetést elfogadja. Plósz Sándor igazságügyminiszter csaknem 2 órai nagyérdekü és találóan polemikus beszédben válaszol a vita során elhangzott kifogásokra. Elismeri, hogy akármerre nézünk az igazságügy terén, mindenütt találunk orvosolni valót. Sajnos sok törvényünk van, amelyet alighogy megalkottunk: máris javításra szorul. Nem ismeri el, hogy. az igazságszolgáltatás liberálizmusában hanyatlás mutatkozik. Liberális, humánus körrendeletet bocsájtotl ki legutóbb a főügyészségekhez is. Nem speciálisan a mi bajunk, hogy minden lépéssel kihágásba ütközünk; ezért nem lehet felelősségre vonni az igazságügyminisztert. A maga részéről a kihágások statuálásában mindig nagyon tartózkodó volt; a miniszterelnök meg éppen a kihágások ügyében a minap nagyon humánus rendeletet adott ki. Kifogásolják, hogy a mul t hagyományait nem respektálja az igazságszolgáltatás; ez igaz; a torturát, a lókötő fölakasztását nem akarjuk respektálni, az igaz. Ellenben a polgári törvénykönyvben igenis tiszteletben tartjuk 2 múltnak hagyományait. Nagyon sokszor hallotta azt a vádat is. hogy az igazságszolgáltatás nagyon teorétikus. Erre azt válaszolja, hogy a jó teória és a jó praxis azonos Mért hívnak nagy beteghez teoretikus tudóst ? A jó teória maga kondenzált jó praxis. A lajstrom-rendszert sokan kifogásolják s némelyek szerint csak azért nem támadják, mert a bíróságok tudják, hogy ez a miniszternek kedvenc eszméje. Igenis jónak tartja ezt a rendszert, amelyben csak egy iktatás és egy szám van. Itt csak a célszerűség dönt. A polgári perrendtartásra is kapott már elég kritikát, mégpedig erős kritikákat; az ügyvédi kamarák sem voltak nagyon kiméle;esek, de már mindegy, szégyenét bevallja: elkészítette a polgári perrendtartást. (Derültség. Éljenzés a baloldalon.) A legközelebbi föladat most az élet beléptetési törvény megalkotása lesz. Azután következik a tő zs d e szabályozása, de már most megjegyzi, hogy nem ellensége a tőzsdének. Szabályozni fogja a kö z s é g i bíráskodást sa kiszálló birák intézményét. (Helyeslés a baloldalon.) A kiszállás költségeit azonban mindig az állam fogja viselni. A végrehajtási eljárást a lehető legegyszerűbbé akarja tenni, ugy, hogy ne csak gyors legyen, de kiküszöbölje a fölösleges költségeket. Tervben van az ügyvédi rendtartás is. Világért sem ismeri el, hogy ő ellensége az ügyvédi hivatásnak. Azt az ügyvédet, aki a jogot megvédi, ö tiszteli; kevésbé tud azokkal rokonszenvezni, akik 30—40 forintos váltókat hajtanak be, lehetőleg magas költséggel. Barátja az ügyvédi függetlenségnek, s annak is, hogy autonómiájuk különösen fegyelmi ügyekben kiterjesztessék. Az ügyvédségnek a tulszaporodás a baja, különösen Budapesten, ahol nagy a torlódás. A nagy számon némileg segíteni fog az ügyvédi és birói kvalifikáció egységesítése. Egyelőre azonban információkat, szerez ebben az ügyben. A gyakorlati idő szabályozásával meg kell nehezíteni az ügyvédséget ugy hogy a gyakorlati évekből legalább egyet bíróságnál kell tölteni az ügyvédjelöltnek is, fizetés nélkül. Szükséges az is, hogy a joghallgató a négy évet az egyetemen, előadásokon töltse s ügyvédi írnok ne iehessen. A céhrendszernek ellensége s az ügyvédség szabadságával nem tartja összeegyeztethetőnek azt, hogy az ügyvédség gyakorlatát a nyugdij-illeték befizetésétől tegyék függővé. A nyugdíj ügyében a kamarák oly kegyetlen intézkedéseket követelnek, amelyeket nem lehet jóváhagyni. Elfogadható megoldás még nincsen ezen a téren. Az ügyvédi kényszer irányában már nagy előrehaladás mutatkozott; e tekintetben engedett már sokat az ügyvédnek a zugirászat megszüntetése érdekében. De azt Magyarországon nem lehet megtiltani, hogy a gazdatiszt bíróság előtt is képviselhesse a gazdasági cselédet. Oly perekben azonban, amelyeket az állam rátukmál a polgárokra, mint például a házassági perekben, nan lehet kimondani az ügyvédi kényszert. Hogy házassági békéltetésnél az ügyvéd nem lehet jelen, az nem sérelem, mert mindenütt igy van, minden országban. Mit szóljanak akkor az anyósok, ha a kizárást még az ügyvédek is zokon veszik ? (Derültség.) A könyvkivonati illetékességet harmadik személlyel szemben nem tartja megengedhetőnek: csak kereskedőnek kereskedővel szemben. A fizetési meghagyás nem igen vált be, az igaz, de mégis fölöslegessé tett egy évben 195.000 pert. A büntető törvény novellája olyan munka, hogy az embernek a keze alatt nő. Legjobban a testi sértés kérdését nem találta eléggé rendezettnek. Nem lehet a seb gyógyulásának idejétől tenni függővé a minősítést. Például, ha valakinek kaszával fölvágják a hasát: az orvosok szerint vagy meggyógyul nyolc nap alatt, vagy belehal. Ha tehát meggyógyul: a mai törvény szerint csak könnyű sértés. Ez tarthatatlan állaoot. Tervben van a börtön megszüntetése, a fegyház minimumának csökkentése és a lopásra vonatkozó szakaszok módosítása. A büntető jogtudomány ma forrong e kérdés miatt. Az uzsoratörvény reformját a gabona uzsora késleltette; de mát rájött, hogy a gabona-uzsora megszüntetésére a rendes uzsorára vonatkozó intézkedést ki kell majd terjeszteni a tárgy-uzsorára is, de hogy ezt mikor fogja megtenni: azt most még nem tudja megmondani, A tagositási törvény revíziójára mármegkezdődött az anyaggyűjtés. Atelek könyvi rendszert is föltétlenül javítani kell; törvényeink túlságosan komplikálták; összhangot kell teremteni a tényleges és a jogi állapot között. Erről a dologról, amelyei nagyon sürgősnek tart, három törvényjavaslat van készülőben. A segédtelekkönyvezetői állást nem megszüntetni, hanem csak korlátozni akarja, hogy legyen hol kipróbálni azokat, akiket telekkönyvezetőkké fog kinevezni. (Folytatása következik.) A Magyar Jogászegylet f. hó 10-én tartott teljes ülésén K o v á t s Gyula egyetemi tanár folytatta a jogi vizsgákról szóló előadását. Folytatólag kifejti, mennyire fontos a jogi oktatás szervezete az állami iurisdictio szempontjából. Ma, mikor az egyházpolitikai törvények még gyermekkorukat élik, csak állami intéseteken képzett egyénekre szabad bizni azok végrehajtását. Egyáltalában szükségesnek tartja, hegy a közigazgatási tisztviselők is jogi képzettséget nyerjenek, mert ma az adminisztráció követelményei sokkal magasabbak, mint ezelőtt. Ami mármost a doktorátust illeti, kívánja, hogy ennek képesítő ereje tovább is fentartassék; ha pedig már elejtik, legalább mondják ki, hogy az azt helyettesítő vizsgálat csak állami intézeten legyen letehető. Ez természetesen jogi akadémia is lehet, de csupán állami kezelés alatt, mig a doktorátust csak az egyetemek adhassák meg. Hogy a doktorátus ca tudománynak engedtessék át,> nagyon elhibázott intézkedésnek tartaná; úgyszintén azt is, ha egyes tárgycsoportokra feldarabolnák. Általános