A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 20. szám - Veszély igazolása és hagyatéki zárlat

154 A JOG védre az állam : bélyegdij, ítéleti és egyéb illetékek — végrehajtói, fordítói, tolmácsi és egyéb dijak cimén ró. — akkor meg fog szűnni az animozitás is, mely kormány-, sajtó- és parlamentben az ügyvédi kar ellen irányult; mert csak benne látták azt a személyt, aki ezen költségeket okozza. Veszély igazolása és hagyatéki zárlat. Irta KOVÁCS BÉLA, temesvári kir. ítélőtáblai biró. A törvény maga holt betü. A törvényhozó, m.dőn törvényt alkot, élettelen masszával dolgozik, melybe lelket önteni a törvény-alkalmazás, a joggyakorlat van hivatva. A törvényalkotás nem ismeri a jogélet esetenkint előc'lló ezernyi alakulatait s ezek mindegyikével nem is számolhat; segítségül kell tehát hívnia, reá kell támaszkodnia a gyakorlat kipróbált mesterére, a jogalkalmazásra és ettől kell várnia, hogy a törvényhozó által fennhagyott hézagokat kitöltse, a homályban maradt egyes törvényhelyet megvilágítsa. Az örökösödési igények megoldása, és az ezekből keletkezhető sok száz per megelőzése szempontjából fölötte nagy horderejű 1894. évi XVI. törv.-cikknek is vannak számtalan olyan rendelkezései, amelyek csak a gyakorlat tisztítótüzében alakulhatnak ki s csak ezen a nagy rostán át válhatnak a biró kezében a jogszolgáltatás megingathatatlan biztos eszközeivé. A hivatkozott törvénycikknek a gyakorlat magyarázatát nemcsak megtűrő, de egyenesen kihívó számtalan rendelkezései közül, ezúttal csak a 90. és 91. §-okkal foglalkozunk, mert az ezekkel egybefüggő rendelkezések sürgőssége és a hozzájuk fűződő eminens nagy érdekek a megvitatást és a gyakorlatnak állandó mederbe terelését első sorban kívánatossá teszik. Kívánatossá teszik arra való tekintettel is, hogy kommentárjaink (R a'g á 1 y i, T r u x, H e r c z e g h, Lányi) bár általában igen becses útbaigazításokat tartalmaznak, a veszélyeztetésnek a 90. és 91. §-okra applikálandó előfeltételét azonban közelebbről nem tárgyalják. Eltekintve az 1894. évi XVI. törv. cikk III. fejezetében foglalt s a hagyaték előleges biztosítását tárgyazó szabályoktól, a jelzett §-ok a hagyatéki bíróság által elrendelendő hagyatéki zárlat szabályait foglalják magukban, a 90. §. a hagyatéki eljárásnak a perrendtartást megelőző, — a 91. §. pedigaperreutasitást követő stádiumára vonatkozóan. A hagyatéki zárlat elrendelésének főszabályát a 90. §. tartalmazza, a következőket rendelvén : «A hagyatéki bíróság az örökösödési eljárás folyama alatt a perreutasitás esetének beállta előtt is gondoskodni tartozik, hogy a hagyatéki vagyon foglalás, elrejtés, eltékozlás, vagy rongálás ellen biztosítva legyen s e végből, ha a köteles részre jogosítottak közül, vagy azok közül, akiknek örökösödési joga valószínű, valaki kéri, hagyatéki zárlatot rendelhet el. A zárlat elrendelése előtt a többi érdekeltek is meghallgatandók.M A 91. §. pedig igy szól: «A peressé vált hagyaték biztosításáról és kezeléséről, ha e tekintetben a felek megállapodásra nem jutottak, az érdekelt felek bármelyikének kérelmére, a perreutasitással egyidejűleg, vagy ezt követőleg, az örökösödési eljárásra illetékes járásbíróság gondoskodik s e végből a hagyatéki zárlatot elrendelheti.* Hogy a 90. §-ban, mint generális szabályban körülirt előfeltételek, vagyis : a hagyatéki vagyon elfoglalásának, elrejtésének, eltékozlásának, vagy rongálásának fogalma a hagyatéki vagyon veszélyeztetését involválja, az a dolog természetéből következik, s hogy a hagyatéki zárlat elrendelése a 91-ik §. esetében is ugyanezekhez a föltételekhez van kötve, az kétséges szintén nem lehet. Mert a 91. § nem ismétli s nem is utal a 90. §-ban körülirt feltételekre ; de hogy a törvényhozó ezeket a 91. §. esetére is intencionálta: megállapítható abból, hogy a hagyatéki eljárásnak a perreutasitást követő fázisában az ellentétes érdekek méginkább kiélesedvék. Ami tehát a 90. g-ra áll, az áll a 91. §-ra alkalmazva is; s'ót az utóbbira még fokozottabb mértékben, éspedig annyival inkább, mert a 92. §. a 91. §. tekintetében taxatíve nem a zárlat elrendelésének megengedő, hanem tiltó föltételei szabja ,meg. Általában a hagyatéki vagyon biztosítását illetőleg elvül kell felállítani, hogy a hagyatéki vagyon a 90. §-ban felsorolt valamely módon veszélyeztetve legyen. A külföldi törvényhozások is ennek az elvnek hódolnak, de a célszerűség is ezt követeli • mert ahol veszélyeztetés nincs, ott nincs mit biztosítani se. Kifejezetten nem érvényesül ugyan ez az elv a külföldi törvényhozó szavaiban, de tisztán kivehető ezekből a szándék, hogy annak akart kifejezést adni, azt akarta szankcionálni. így az osztrák örökösödési eljárás már a halálesetfölvétellel és leltározással kapcsolatban éppúgy, mint a magyar 1894. évi XVI. törv.-cikk 14. és 15. §-a, külömbséget teszolyan hagyatéki vagyonok tekintetében amelyeknél «keine Gefahr zu besorgen ist» (Katechismus des österreichischen Erbrechts dann Verlassenschafts-Abhandlungrechts. Bécs 1885. évi kiadás 180. old.) A porosz örökösödési eljárás sem állítja fel direkt cinosurául a zárlat elrendeléséhez a hagyatéki vagyon veszélyeztetett voltát, hanem az illető hatósági közegre bizza, hogy a hagyatéki vagyon biztosítása tekintetében mikor és mily intézkedés teendő, rendelvén : «Die amtliche Fürsorge tntt in allén Fallen nur ein, soweit ein Bedürfniss besteht. Ob ein Bedürfniss besteht, entscheidet die für die Sicherung des Nachlasses sorgende Behörde nach freiem Ermessen.» (Maecker: die Nachlassbehandlung für das preussische Rechtsgebiet Berlin 1900. évi kiadás 227. old.), de épp a szabad mérlegelésből folyik aztán az, hogy a szükséglet (Bedürfniss,) másképp meg nem állapitható, mint ugy, hogy a hagyatéki vagyon veszélyeztetett voltából, mint praemissából indulunk ki. Ezt a magyarázatot azzal az egyszerű érvvel támogathatjuk, hogy ahol nincs veszélyeztetett hagyatéki vagyon, ott nincs a biztositásnak «szükséglete» se, vagy megfordítva. A magyar örökösödési eljárásban nézetem szerint ez az elv már határozottan kidomborodik. Már a min. jav. (74. lap) disztingvál akképp, hogy a hagyatéki zárlat egy csoportjának elrendelését, a megkívánt előfeltételekhez köti, vagyis ahhoz, hogy a hagyatéki vagyon foglalás, elrejtés, eltékozlás, vagy rongálás ellen biztosittassék ; maga a törvény pedig már ezzel a határozott rendelkezéssel hozatott meg és lépett életbe. A 90. §-ban foglalt abból a rendelkezésből, mely a fennforgó cél- és érdekazonosságnál fogva a 91. §. esetére is hatályos, hogy a hagyatéki bíróság a hagyatéki vagyon biztosításáról gondoskodni tartozik, nem vonható le a konzekvencia, hogy a hagyatéki zárlat a 90 és 91. §-okban felsoroltak kérelmére, függetlenül a veszély igazolásától — elrendelendő, mert a hagyatéki vagyon veszélyeztetésének ugyancsak a 90. §-ban előrebocsájtólag köi vonalozott előfeltétele annak útjában áll, s másrészt, mert a törvényhozó még a veszély fennforgásának előfeltételével szemben is megadja a latitude-öt a bírónak akkép, hogy a zárlatot nem imperative elrendelendőnek, hanem fakultative elrendelhetőnek mondja. És hová vezetne az. ha azonnal, amint az ellentétes örökösödési igényeket támasztó felek hadilábra állanak, a hagyatéki zárlatot, rendeltetésének, ok- és szükségszerűségének vizsgálata nélkül, úgyszólván egyszerűen a felek veszélyére elrendelnők ? Mindenekelőtt oda, hogy a hagyatéki bíróságok elárasztatnának a legtöbb esetben teljesen téves és alaptalan zárlati kérelmekkel, a felek pedig, illetve a hagyatéki vagyon rájok igen gyakran súlyosan nehe/edő költségekkel (1894. évi XVI. törv. cikk 123. §-a). A törvény világosan megmondja, hogy a hagyatéki vagyon biztosításának mikor van és mikor nincs helye, de adós marad a felelettel arra, hogy amennyiben a zárlat elrendelésének egyébként helye van : szükséges-e a veszély igazolásának kimutatása? Nézetem szerint erre a felelet csak igenlő lehet, a fentebb kifejtetteknél fogva és még azért is, mert a hagyatéki átadó végzés meghozatala előtt a hagyatéki ingatlanok át nem irhatok ; a végrendeleti, vagy szükség-örökös és a hagyaték más jóhiszemű birtokosa az elvont hasznokért legtöbbször a per megindításától fogva szavatol, továbbá mert a hagyatéki vagyon veszélyeztetettsége egyáltalán soha sem oly közvetlen, mint pl. az 1881. évi LX. törv.-cikk 223. és 237. §-a alapján biztositható készpénzbeli követeléseknél. S emlékezzünk csak vissza a 90-es évekre: mennyi alaptalan biztosítási végrehajtást rendeltek el a bíróságaink, mig végre a kellő határok közzé nem szoríttattak a veszély alapján oly könnyedén elrendelt biztosítási végrehajtások által birói asszisztencia mellett inscenirozott zaklatásol ! A felek a hagyatéki zárlat iránt előterjesztett kérelmet rendszerint nem okolják meg s elégnek tartják magát a zárlati kérelmet pure et simple a biró elébe tartani, holott evidens, hogy olyan körülményeket és adatokat kötelesek igazolni, vagy legalább valószínűsíteni, amelyek alkalmasak arra, hogy a biró kezét megkötő 90. és 91. §-ok korlátai között őt a hagyatéki zárlat elrendelésére indítsák és ennek kötelességszerű megokolását lehetővé és elfogadhatóvá tegyék. E végből a felek mindenkor arra szoritandók, hogy már