A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 1. szám - A magáninditvány büntetöpolitikai veszélyei

A JOG 7 tartalmazó vétségekre és kihágásokra is. Maradjon meg a magáninditvány mai visszavonhatatlan alakjában a szemérem elleni deliktumoknál és ahol a magáninditvány rendszere elsősorban a sértett hírnevét, érdekét van hivatva védeni. Szüntessük meg a magáninditvány intézményét ott, ahol arra sem erkölcsi jogosultságot, sem abszolút gyakorlati szükséget nem látunk fönforogni, tehát az emiitetteken kivül a Bttk. és a kbttk. minden más esetében. A családi viszony esetében az ezen viszonyból folyó érzés, a becsület elleni deliktumoknál a deliktum mérlegelésének túlnyomóan szubjektív volta, a szemérem elleni bűntényekre nézve magának a «szemérem»-nek érdeke teszik indokolttá a csupán magáninditványra való üldözését. Terjeszszük ki a családi viszonyból folyó erkölcsi indokot a szolgálati viszony esetére és kiindulva abból, a ma már bizony hazug fictióból, hogy a gazda és a szolgálatban álló közti viszony patriarkális jellegű, de ezzel azután kimerítettük azoknak az eseteknek körét, amelyekben a magánvád intézménye nem mellőzhető. A csalás, a vagyonrongálás, a kihágások számos esete, amelyekben a bűnvádi eljárásnak ma csak magánvádra van | helye, mind olyan természetűek, hogy üldözésüknek a családi vagy szolgálati viszony nem létében a magánvádtól va'ó feltételezése sem erkölcsi se gyakorlati alappal nem bir. Ha a büntető bírónak eléggé szabad kezet adunk a bűnösség mérlegelésére és ha a főbenjáró deliktumok kivételével, föloldjuk a büntetési miniumok bilincse alól, akkor mindazt, amit a méltányosság és humanitás megkívánhat, megteheti maga a bíróság anélkül, hogy a magán fél kezébe olyan nagy hatalmat kellene letennünk, amilyent a visszavonható magánvád intézménye ad neki. De nemcsak a magáninditvány eseteit kellene kevesbitenük, arra nézve is kellene intézkednie a törvénynek, hogy a magáninditványra folyó, különösen a kisebb jelentőségű vétségi és kihágási perek ne legyenek annyira a terhelt anyagi kiaknázására fölhasználhatók. A járásbíróságok előtt folyó bűnügyek legnagyobb részében az elitéit terhelt csekélyfoku bűnösségével arányban álló. minimális büntetést kap. de büntetésének öt-hatszorosát teszik ki sokszor a magánvádló készkiadásai, fuvar és képviseleti dijai, amelyekben a B. P. 479.. 480. §§. értelmében az elitélt terhelt föltétlenül marasztalandó. Márpedig a magánvádlónak a járásbíróság előtt való ügyvédi képviselete merően fölösleges dolog. Az ügyészi megbízottnak jogában áll a vád képviseletét közérdekből átvennie, de meg a bíróságba vetett bizalom is elégséges lehet arra, hogy a magám-ádlót ügyének sorsa, igazságos és helyes elbírálása iránt megnyugtassa. Epugy mintahogy a B. P. a védelmi költségek tekintetében még a felmentett vádlottnak sem biztosit a magánvádlóval vagy a kincstárral szemben megtérítési igényt (482. §. 4. bekezdés), a magánvád ügyvédi képviseletének költségeit se volna szabad, még az elitélt terhelttel szemben se megállapítani. A tanuk költségei is nyomják a szegény terheltet és bizony némelyik vidéken a nép már tudja, hogy a tanudij (bűnügyi költség) és az ügyvédi honorárium jobban sújtják a terheltet, minta büntetésképen kiszabott 5 vagy 10 korona. A panaszos tehát bejelent egy csomó, a hetedik határban lakó tanút, ügyvédet fogad, írásban adja be panaszát, és a költség olyan szépen fölszaporodik, hogy az 5 korona pénzbüntetés vagy 1 — 2 napi szadságvesztés mellett 30—40 korona költség terheli az elitéltet. Ez azután se nem méltányos dolog, se pediglen nem alkalmas arra, hogy a büntető igazságszolgáltatás tekintélyét a nép, a felek előtt emelje. A magánvádas ügyekben tehát a költségek fölmerülésének lehetőségét a minimumra kellene redukálni. Az ügyvédi képviseleti dijakat m ndenképen a magánvádló terhére kellene róni, a tanuk bejelentését ahhoz a föltételhez kellene kötni, hogy a magánvádló megjelölje azt is, hogy a tanúnak miről van, vagy lehet tudomása és a fölöslegesen vagy alaptalanul bejelentett tanudijat a magánvádló terhére kellene megállapítani; a terhelt fölmentésének esetében pediglen a terhelt készkiadásait és időmulasztását is a magánvádlóval kellene megtéríttetni. Ezek az intézkedések a kisebb magáninditványi ügyekben divó visszaéléseket tetemesen korlátoznák, a nagyobb ügyekben pediglen annak volna helye, hogy a magánvád eseteinek körét szűkebbre szabjuk, hogy csökkentsük azoknak az eseteknek számát, amelyekben a vádlott sorsa fölött nem a tárgyi mérlegelés, de a sértett magánfél önkénye határoz. Nyilt kérdések és feleletek. Lehet-e a zálogjogra tulajdonjogot bekebelezni ? (Válasz.) A Jog december 22-iki számában Szenthe Kálmán aljegyző ur véleményt kér a következő kérdésekre: 1. Helyes-e ad ei tlkvi hatóságnak oly intézkedése, mely szerint zálogjoggal biztosított követelésnek átadását tárgyazó végzés alapján a zálogjognak tulajdonjogát íendeli öröklés jogcímén az örökösök javára bekebelezni ? 2. Mily módon tüntethető ki tlkvileg helyesen a záloghitelező' személyében való változás ? Az első kérdésre nem-mel felelek. Mert: a római jogtól kezdve valamennyi jogrendszerben a tulajdonjog jogi műnyelven testi dolgok feletti jogot jelent és a tulajdonjognak eme mú'nyelvi fogalom meghatározása mellett épültek fel, magát a tulajdonjog tartalmát meghatározó, valamint a tulajdonjogra vonatkozó több i szabályok is. így pld. a tulajdonjog tanalmának általános meghatározása ez: «a tulajdonos jogosítva van az ö do 1gáról tetszés szerint rendelkezni stb.> Ez pedig meg nem állhatna, ha a jogok és a talajdonjog | tárgyai közé soroztatnának; mert pld. a lakás használata (nem haszonélvezete) iránti szolgalmi jogra jogosult, ezen jogát el nem idegenítheti s igy a tulajdonjogban foglalt egyik jogosítványt nélkülözi. Továbbá például valamely követelés iránti jog nem birtokolható ugy el, mint valamely testi dologra vonatkozó tulajdonjog. A második kérdésre következő a válaszom. Elrendelendő a következő bejegyzés: a Cl. sorsz. a. N javára 40,000 K ereiéig bekebelezett zálogjog engedmény vagy öröklés jogcímén B. javára keblezendö be, vagy pedig a .... zálogjognak engedményezése vagy engedményezés utján való átruházása, átengedése vagy öröklés jogcímén való átszállása kebelezendő be. Ezen formulára nézve útmutatást ad: 1. A Dárday-féle törvénygyűjteményben feltalálható a rangsorozat tlkvi feljegyzése tárgyában 1859. évi aug. 1-én kibocsátott és ma is érvényben levő rendeletnek 12. §-a, melyben ez áll: ... az engedményezési okirat és a feljegyzési végzés alapján a követelés átengedésének bekebelezése a feljegyzett rangsorban történik. 2. A tlkvi rendt. 68. §-a, mely szerint bekebelezés csak oly okirat alapján történik, mely által valamely már bejegyzett jog más személyre ruháztatik. 3. A tlkvi rendt. 75. §-ának utolsó bekezdése, melynek végső mondata igy szól: .... ha valamely bekebelezett hitelező követelésének más személyre átruházása előjegyeztetik. 4. a tlkvi rendt. 78. §-a, melyben ezen kifejezés található: «engedmények bekebelezései*. Végül reflektálnom kell Szenthe aljegyző ur részéről nyilvánított ama véleményre, — hogy tekintettel az uralkodó elvre, elegendő volna az átruházásnak feljegyzése. — Én oly uralkodó elvet, mely ezen véleményt támogatná, nem ismerek, de sőt az határozottan ellent mond a tlkvi rendt. 71. §-a szerint uralkodó ama jogszabálynak, mely szerint további bekebelezés csak azon hitelező ellen eszközölhető, aki javára a zálogjog be van kebelezve vagy egyidejűleg bekebeleztetik. Vagyis ha az örökösre váló átháramlás csak feljegyeztetnék, az örökös ellenében a követelés engedményezése esetén további bekeblezést a tlkvi hatóság el nem rendelhetne. Pongrácz Dezső zólyomi kir. albiró. Irodalom Magánjogi kodifikációnk cim alatt január elsejével Barna Ignác dr. budapesti kir. ítélőtáblai biró szerkesztésében és kiadásában hetilap indult meg, melynek célja, hogy a megalkotandó magyar polgári törvénykönyv előkészítésének nehéz munkáját hatalmas lökéssel előbbre vigye. Az előttünk fekvő első szám igen változatos. Tartalma: Kodifikáció és sajtó. Irta Ré c z e i Sándor, m.-szigeti kir. törvényszéki biró. — A telekkönyv közhitele s az ingyenes jogszerzés. Irta Barna Ignác dr, budapesti kir. Ítélőtáblai biró. — A pazarlók jogi helyzete. Irta Kórodi Sándor, m.-szigeti jogakadémiai tanár. — A háztartás terheiért való felelősség. Irta M esz lény Artúr dr, budapesti kir. törvényszéki aljegyző. — Ingatlan dolgok tulajdonának szerzése és elvesztése. Irta Révész Ernő dr, szabadkai ügyvéd. — A szerződések megkötése. Irta Dobi Imre dr, pécsi kir. törvényszéki biró. A lap minden szerdán nyolc oldalnyi terjedelemben jelenik meg. Előfizetési ára egész évre 12 korona, télévre 6 korona. A pénz a szerkesztőkiadóhoz (VI., király-utca 98,'a sz.) küldendő be. Vegyesek. Ügyvédi vizsgálóbizottságok. A m. kir. igazságügy miniszter az 1902. év tartamára a Budapesten működő ügyvédvizsgáló lizottság elnökévé Székely Ferenc budapesti kir. főügyészt, helyettes elnökévé Gottl Ágoston kir. kúriai birót, tagjaivá Adolf Sebestyén dr kir. ítélőtáblai birót, Antal Gyula dr egyet. ny. r. tanárt, Ádám András kir. kúriai birót, Balogh