A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 12. szám - A felülvizsgálati tanácsok - A vádelejtés kizárásának egy esete

A JOG 93 jeszteni kellene, a IX. rangosztályból a VIII. rangosztályba való áthelyezés által. Az albirák munkakedvének az előbb vázolt reformok életbeléptetése utján való fokozása által lehetővé válnék az albirák létszámát is leszállítani. Véleményem szerint bírákat járásbíróságoknál kizárólag csak a felekkel való szóbeli tárgya'ásoknál es ítélethozatalra kellene alkalmazni, ellenben a többi összes folyó munka, továbbá végrehajtási ügyek, hagyatéki ügyek, a bíró által élőszóval kihirdetett Ítéletek írásba foglalása stb. stb., a segéd vagy kezelő személyzet által volna elvégezhető, a biró pedig ezek munkáját csupán felülvizsgálná és aláírásával látná el. Ezen újítás által szintén tetemesen lehetne a járásbíróságoknál alkalmazott bírák létszámát leszállítani. De az albirói cim eltörlése azért is kívánatos, mert az j albiró elnevezés: a magyar polgári perrendtartásról 1902. január 29-ikén a kir. igazságügyminiszter ur által a képviselőháznak benyújtott törvényjavaslatban, sehol sem fordul elő Ezen törvényjavaslatnak a járásbíróság belső szervezetére vonatkozó 58. §-a, mely azt tárgyazza, hogy a járásbíróságokhoz utasított teendőket melyik birói személy végzi, csak biró és járásbíróság vezetőről tesz említést. Mivel sem indokolt íehát egy birói személyre, személyét kisebbítő oly címet alkalmazni, mely cim vagy elnevezés a legközelebb életbeléptetendő magyar polgári perrendtartásban nem fordul elő. A felülvizsgálati tanácsok. Irta KELEMEN ERNŐ, debreceni kir. tszéki biró. A Jogtuományi Közlöny mult é. 51. számában a fenti cim alatt G r e c s á k Károly kúriai biró ur a gyakorlat emberére valló s megszívlelendő észrevételeit tette meg a sommás perekben — nyilván a legfelsőbb bíróságnál — megalkotott felülvizsgálati tanácsról. En általánosságban a felebbvitelről a magam szerény véleményét már fejtegettem a Jog előző számaiban ; miután az ott elmondottak azonban nem specialiter a sommás polgári felülvizsgálat intézményét tették fejtegetés, tárgyává — ezúttal is fentartva különösen a tanácselnökökre vonatkozó előterjesztéseimet, a felülvizsgálati tanácsok alakítását illetőleg teszem meg észrevételeimet. Az 1893 : XVIII. t. c. 209. §-a szerint, a kir. járásbíróságoknak a 126. §. szerint nem felebbezhető (100 K. értékhatár) ítéletei ellen használt felülvizsgálati kérelem felett a 125. §-ban megjelölt felebbezési bíróság három tagu tanácsban határoz. A 125. §. pedig ilyen bíróságul a terület szerint illetékes kir. törvényszékeket jelöli meg. A sommás ügyviteli szabályok 120. §-a szerint a felebbezési tanács elnöke a felebbezési tanács egyik birájának mint előadónak osztja ki a felülvizsgálati kérelmet. Amikor az igazságügyi kormány ezt az ügyviteli szabályt megalkotta, valószínűleg abban a meggyőződésben élt, hogy minden törvényszéknél az ő intencióinak megfelelőleg megalkotják a sommás felebbviteli tanácsot, amely tanács tagjai megválasztásának jogát és kötelezettségét a közvetlen felügyeleti hatóságnak: a törvényszék elnökének tartotta fenn hallgatólag, s azért nem intézkedett a maga jogkörében a jelzett tanács tagjainak a kinevezése- vagy kirendeléséről. Igaz, hogy a som. törv. 125. §-a nem intézkedik olyan határozottan s különlegesen a felebbezési tanács megalkotásáról, mint pl. a felebbezési bíróság ítéletei ellen használható felülvizsgálati bíróságot megjelölő 186. §., amely megjelöli, hogy ugy a kir. Kűria, mint a kir. táblák 5 tagu tanácsban határoznak a felülvizsgálati ügyekben, — tehát a Kúriára annyiban különlegesen, hogy a törvényszék mint felebbviteli bíróság ítélete ellen is 5 tagu tanácsban határoz, — de mert a som. ügyv. szabályok ide vonatkozó 120. §-a a törvényszéknél is külön felebbezési tanácsot emlit, szerintem a sommás felebbviteli ügyekre egy állandó s külön tanácsot kellene kijelölni, vagy pedig az ügyviteli szabályokat módosítani, mert így a mai személyzeti viszonyok mellett kénytelenek a felügyeleti hatóságok az ügyviteli szabályoknak mellé lépni, s kénytelenek a felebbezési tanácsok elnökei is. A legtöbb helyen ugyanis ugy áll a dolog, hogy a törvényszék elnöke kijelöli a felebbezési tanács elnökét, kijelöli papíron a felebbezési tanács tagjait is, hogy legalább forma szerint eleget tegyen az ügyv. szab. követelményeinek, tényleg azonban az eljárás más. Ugyanis, a felebbezési tanács tagjaiul behivogatják felváltva, vagy a hogy a szükség követeli, az összes polgári ügyben előadó bírókat; sokszor megesik, hogy a büntető ügyi előadókat is, s nemhogy a felebbezési tanács elnöke osztaná ki a | felülvizsgálati ügyeket a felebbezési tanács valamelyik tagjának mint előadónak, de maga lesz az ügy előadója s fog magának egy elnököt meg egy szavazó birót s így alakul meg a felülvizsgálati tanács. így pedig nem érvényesülhet a kisebb ügyekben sem a Grecsák Károly ur által méltatott az a nagy fontosságú igaságügy-politikai érdek, hogy a jogi szakkérdéseket lehetőleg szakbirák oldják meg, akik a megfelelő ügykörrel foglalkozván, ugy az anyagi jog terén, mint a mindinkább komplikálttá váló eljárási szabályok alkalmazásában,teljes otthonosságai járhatnak el. De hát ehhez ember is kellene, arra pedig sajnos ... az igazságügyi kormánynak pénze nincs. Pénz nélkül pedig még háborút se lehet viselni I Szerintem azonban sokkal könyebben kivihető ez a papíron meglévő eszme a kir ítélőtábláknál és a kir. Kúrián, amint pl. a debreceni kir. ítélőtáblánál a kir. ítélőtábla elnöke körültekintéssel ezt, a gyakorlati élet követelményeinek megfelelően, akkép oldotta meg s viszi is keresztül, hogy a som. ügyv. szab. 128. £-ában jelzett nem egyik tanácsát jelölte ki felülvizsgálati tanácsul, hanem a civilisták közül egy külön tanácsot alakított olykép, hogy abban közpolgári, kereskedelemi, váltó-, hitelügyi, úrbéri, telekkönyvi stb. szakreferens is van s az ügy előadójául mindig szakreferenset jelölhet ki, miután van olyan szakreferens a tanácsban, amilyen természetű épen a felülvizsgálandó ügy, sigy dacára, hogy csak egy tanács van a debreceni kir. ítélőtáblánál a felülvizsgálatokra kijelölve, a kérdés mégis akkép van megoldva, hogy az ügyv. szabályoknak is megfelel s a Grecsák Károly ur által jelzett követelményeknek is eleget tesz. A kir. Kúrián, sőt a budapesti kir. ítélőtáblán sem volna azonban haszon nélkül való, ha amint a budapesti és pestvidéki törvényszékek területein lévő járásbíróságok a som. törv. 2. §-a utolsó pontja szerint az ott jelzett ügyekben mint kereskedelmi bíróságok járnak el s a 125. §. második bekezdése szerint ezekben az ügyekben a felebbezési bíráskodást a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék gyakorolja, — azonképen a most jelzett két felső fórumon is, a kereskedelmi természetű ügyekben a felülvizsgálatra a hitelügyekkel foglalkozó szaktanács volna felülvizsgálati tanácsul kijelölve, vagy legalább is egy vegyes tanács látná el a felülvizsgálati ügyeket addig is, mig az uj polgári perrend életbe lép. A vádelejtés kizárásának egy esete. Irta MOSCOVITZ IVÁN dr„ újpesti kir. albiró. A Jog-nak 1901. december 22-én megjelent száma dr Sánta Elemér bírónak cikkét közli, melynek cime: A vád képviseletének megtagadása ujrafelvétel esetén. Nem polemizálni akarok a cikk írójával, — mert minden tekintetben egyetértek vele, — csak azért hivatkozom a közleményre, mert ez juttatott eszembe valamely más, ezzel fölöttébb rokontárgyu esetet. Az x ... i kir. járásbíróság előtt A., B., C. és D. elitélt terhelteknek ujrafölvett bűnügye volt folyamatban. (A vád tárgya hivatalból üldözendő deliktum.) Az ujrafölvételi tárgyaláson, a felek és tanuk kihallgatása után, az ügyészi megbízott emelt szót, kijelentvén, hogy A. B. és C. terheltekre nézve enyhébb minősítés alá eső cselekményt lát fönforogni, D. ellen pedig «vádját elejti.» Fölmerül a kérdés, vájjon köteles-e a biró az ügyészi megbízottnak ehhez az állástoglalásához alkalmazkodni,— akkor is, ha netán az ő birói meggyőződése az volna, hogy D. terhelt ellenében az első (alapperbeli) Ítéletet hatályban kell tartani? Szerintem — az ujrafölvételi eljárás során megszűnik a vádelv, — a biró nem váddal, hanem meghozott, mi több, jogerős ítélettel áll szemben. Ipso facto joga van az eredeti Ítéletet egész terjedelmében vagy részben hatályában föntartani. A vádelv csak az «in pejus», vádlott terhére folyó ujrafölvétel esetében érvényesül, amikor a bíróság a vád emelésére, jogosultnak indítványa nélkül nem mozdulhat, — amikor a vádelv fölállította korlátokon tul nem mehet. A már egyszer jogerősen fölmentett vádlottat a bíróság tényleg, kétségtelenül nem ítélheti el vád nélkül, nem is indíthat ellene ujrafölvételi eljárást: az elsősorban jogosult vádló (kir. ügyészség vagy főmagánvádló) indítványa nélkül. Ez a jogerősen felmentett vagy enyhén elitélt ember vád alatt nem álló egyénnek tekintendő, akire nézve ujabb vád nélkül büntető, illetve bűnösnek kimondó ítélet nem hozható, mert hiszen a régi alapperbeli ítélet vádját már a fölmentő itélet konszumálta. Éppen ellenkezőleg áll ez az «in m e 11 u s» ujrafölvett ügyekben. Itt az alapperbeli eredeti vádat nem emésztette föl