A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 11. szám - A mezőgazdasági tőzsdékről szóló osztrák törvényjavaslat

12 A JCG mondás és lakáskiürités iránti ügyekben követendő eljárás tárgyában kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet, a midőn szabályozza e rendelet 1., valamint 7. és 8. §-aiban körülirott kellékeknek megfelelő felmondás alapján folyamatba tett eljárást, ugyanakkor a 17. § első bekezdésének második felében azt is meghatározza, hogy az idézett rendeletnek 5. és 12.—15. §-ai megfelel ően alkalmazandók akkor is, ha a felmondás magánúton avagy közjegyzői uton is, de néma rendelet 7. és 8. §-ainak megfelelően történt és az ily felmondás érvényességének avagy érvénytelenségének kimondása iránt indíttatik kereset. Ezeknek a most idézett szakaszoknak alkalmazása az ily tárgyú perekben nem függ attól, hogy a fél kijelentett-e vagy nem, hogy perében az előlidézett rendelet szabályait kívánja alkalmazni, mivel ez a kijeLniés az idézett 17. § első bekezdésének első része szerint csak oly perekben foglalhat helyet, melyekben a fél keresetéta bérleti idő letelte alapján, vagy magánúton, vagy a 7. § esetén kivül közjegyző utján történt felmondás alapján, közvetlenül a bérlet tárgyának visszavétele iránt indítja, jejenleg azonban nem ez az eset forog fenn, hanem felperesek a közjegyző utján a 7. szakasz esetén kivül az 1901. nov. 1-jére történt felmondást kívánják érvényesnek itéletileg kimondatni; erre a perre tehát az idézett rendelet 5 és 12 —15. faiban foglalt különös szabályok nyervén alkalmazást, a 14. § értelmében az első bíróság ítélete ellen, a S. E. 209—213. §-aiban szabályozott felülvizsgálatnak a kir. törvényszékhez van helye, melynek alapján a törvényszék végérvényesen határozván, a további felülvizsgálat a törvényszék mint felülvizsgálati bíróság határozata ellen ki van zárva. Az idézett szabályok alkalmazásának kérdésénél nincs befolyással az, hogy felperesek keresetükben a felmondás érvényességének megállapítása mellett egyúttal az iránt is terjesztettek elő kérelmet, hogy alperesek a bérlet tárgyának 1901. évi november 1-én leendő elhagyására végrehajtás terhével köteleztessenek, mert az a kérdés, hogy alperesek kötelesek-e a felmondási határidőnek eltelte után a helyiséget visszabocsátni, kizárólag a felmondás érvényességének megállapításától van feltételezve; a keresetnek erre irányuló alaptermészetét nem változtatja meg az, hogy ehhez a kiürítés iránti kereset van csatolva, ily kérelem a felmondás érvényességének megállapítása iránti keresettel egybe sem kapcsolható. (Hasonló értelemben döntött a m. kir. Küria 1898. október 19-én 1897. I G. 337. számú határozatában.) A. S. E. 285. §-a értelmében felperesek a törvény által kizárt felülvizsgálati kérelem benyújtásáért megfelelő birsággal is büntetendők voltak, mely birságért első sorban a felelősség a felülvizsgálati kérelmet ellenjegyző ügyvédet terhelvén, a birság lefizetésére őt kellett kötelezni, visszkereseti joga felei ellenében az idézett 285. § értelmében fenmaradván. A törvény által kizárt beadványért dij és kiadás sem volt az azt ellenjegyző ügyvéd részére megállapítható. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A csődtörvény 27. S- 3. pontja szerint megtámadhatók a közadósnak a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után, vagy a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetését megelőző i5 napon belül keletkezett azok a jogcselekményei, melyek által valamelyik hitelezőjének olyan biztosítást vagy kielégítést ad, melyhez annak általában vagy akkor még joga nem volt, hacsak a hitelező oly tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekmény idejekor, az első esetben a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről, az utóbbi esetben pedig az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. A törvény most idézett rendelkezése szerint tehát a közadós megfelelő jogcselekményének megtámadhatására jogilag nem döntő az, hogy a közadós az illető foglalás alkalmával fizetésképtelen nem volt, hogy az illető hitslezőnek követelese valódi, hogy a csődbe a leltározott értéknél kevesebb követelés jelentetett be, és hogy a csöd az illető foglalás után csak 4 vagy 5 hó múlva nyittatott meg. A csődtörvény 27. g 3. pontjának fenn idézett rendelkezése nemcsak a fizetések megszüntetésének esetére, hanem kifejezetten egyéb esetekre is kiterjeszkedvén, a törvény ama rendelkezése az utóbbi esetekben nem kereskedőkre nézve is általában alkalmazandó. Az a körülmény, hogy a csőd nyitása előtt foglaltató hitelező javára a csőd megnyitása után az árverés megtartatván, a tömeggondnok a vételárnak az illető hitelező javara kiadását esetleg nem ellenzi, a megtámadási jog érvényesithetésének útjában nem áll; mert a tömeggondnok ez az eljárása a végrehajtásilag kieszközölt kényszernek folyománya és így jogilag önálló egyezség természetével nem bír. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa (1901. nov. 21. 9,399. sz.) Boronyai Dániel és Harmat Lajos ügyvédek, mint a St. Márton és St. György ellen nyitott csődben kinevezett tömeggondnokok felpereseknek, dr. Weisz Ignácz ügyvéd által képviselt F. Ármin alperes ellen jogcselekmények hatálytalanítása és következményei iránt a brassói kir. járásbíróság előtt folyamatba tett ügyében következő ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik, ellenben felperesek felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítéletének az a része, amely szerint felperesek 917 korona 67 fillér viszatéritése iránt kereseti kérelmükkel elutasittattak, úgyszintén a felebezési bíróság ítéletének a költség viselésére vonatkozó része feloldatik, a felebbezés, bíróság tárgyalás tartására, a tényállás kellő megállapítására és arra utasittatik, hogy hozzon felpereseknek a 917 korona 67 fillér visszatérítése iránti kereseti kérelme felett, a költségnek ki által leendő viselésére is következő kiterjedő uj Ítéletet. Indokok. Alperes a felebbezési bíróság ítéletének azt a részét támadja meg, a mely szerint az ő javára a közadósok ellen 400 korona és járulékai erejéig az 1900. évi január 31., február hó 1. és 2. napjain, továbbá 636 korona 52 fillér és járulékai erejéig az 1900. évi március hó 21. napján foganasitottt végrehajtás, a csődhitelezőkkel szemben hatálytalannak mondatott ki; azonban ez iránt alperes részéről a felülvizsgálati kérvényben felhozott panasz nem bír megállható alappal. A csődtörvény 27. §. 3. pontja szerint ugyanis megtámadhatók a közadósnak a csödnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megszüntetése után, vagy a csődnyitási kérvény beadását, illetőleg a fizetések megszüntetését megelőző 15 napon belül keletkezett azok a jogcselekményei melyek állal valamelyik hitelezőjének olyan biztosítást vagy kielégítést ad, melyhez annak általában vagy akkor még joga nem volt, hacsak a hitelező oly tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy neki a jogcselekmény idejekor az első esetben a csődnyitási kérvény beadásáról, illetőleg a fizetések megszüntetéséről, az utóbbi esetben pedig az adósnak a hitelezőket károsító szándékáról tudomása nem volt. A törvény most idézett rendelkezése szerint tehát a közadós megfelelő jogcselekményének megtámadhatására jogilag nem döntő az. hogy a közadós az illető foglalás alkalmával fizetésképtelen nem volt, hogy az illető hitelezőnek követelése valódi, hogy a csődbe a leltározott értéknél kevesebb követelés jelentetett be, és hogy a csőd az illető foglalás után csak 4 vagy 5 hó múlva nyittatott meg. Igaz ugyan, hogy a csődtörvénynek a fizetések megszüntetésére vonatkozó rendelkezései csak akkor alkalmazhatók, ha a közadós kereskedő, illetőleg kereskedőnek tekintendő; ámde a felebbezési bíróság a jelen esetben a közadósokat nem tekintette kereskedőknek és a fizetések megszüntetés-re súlyt nem is helyezett; továbbá a csődtörvény 27. §. 3. pontjának fenn idézett rendelkezése nemcsak a fizetések megszüntetésének esetére, hanem kifejezetten tgyéb esetekre is kiterjeszkedvén, a törvény eme rendelkezése az utóbbi esetekben nem kereskedőre nézve is általában alkalmazandó. Az a körülmény, h >gy a csőd megnyitása előtt foglaltató hitelező javára a csöd megnyitása után az árverés megtartatván, a tömeggondnok a vételárnak az illető hitelező javára kiadását esetleg nem ellenzi, a megtámadási jog érvényesithetésének útjában nem áll; mert a tömeggondnok ama eljárása a végrehajtásilag kieszközölt kényszernek folyománya és igy jogilag önálló egyezség természetével nem bír. A felebbezési bíróság ítéletében foglalt, és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint közadósok ellen a csödnyitási kérvény az 1900. évi február hó 6. napján adatott be, és igy a jelen perrel megtámadott foglalás egyike ama kérvény beadását megelőző 15 napon belül, másika pedig ama kérvény beadása után történt; ilyen körülmények között tehát a csődtörvény fenn idézett rendelkezése szerint alperes tartozott volna bizonyítani azt, hogy neki a közadósnak a hitelezőket károsító szándékáról, illetőleg a csődnyitási kérvény beadásáról tudomása nem volt; ámde a felebbezési bíróság egyik körülményt sem fogadta el az alperes részéről bizonyítottnak; márpedig a S. E. 197. § szerint a felülvizsgálati eljárásnál a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás az irányadó és ez a tényállás csak az e törvényszakaszban kijelölt alapon támadható meg, azonban erre az alapra visszavezethető panaszt alperes fel sem hozott. Áttérve felperesek felülvizsgálati kérelmére, ezek a felebbezési biróság Ítéletének azt a részét, amely szerint 917 korona 67 fillér visszatérítése iránt kereseti kérelmükkel elutasittattak, anyagi és eljárási jogszabály megsértése okából támadják meg. Felpereseknek panasza lényegileg alapos. A felebbezési biróság Ítélete és a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint felperesek a 917 korona 67 fillér visszatérítését azon az alapon követelték, mert szerintük ez az összeg alperesnek épen a hatálytalanítani kért és immár hatálytalanított foglalás következtében, a végrehajtást foganasitó biróság által az árverésen befolyt vételárból fizettetett ki. E tekintetben a felebezési biróság ítélete a S. E. 121. 130. és 170. §§-aí szerint alakilag hiányos is; mert nem tartalmazza azt, hogy a visszatérítés kérdésében mi volt az alperes ténybeli és jogi álláspontja. A csődtörvény 33. §. szerint az, a mi a megtámadható jogcselekmény által a közadós vagyonából elidegenittetett, a csődtömegnek visszatérítendő; a visszatérítéshez való jog tehát az anyagi jogon alapszik. A felebbezési biróság felpereseket a visszatérítés iránti kereseti kérelmükkel azért utasította el, mert a bemutatott kiutaló végzés az alapvégrehajtási ügyre vonatkozik, e szerint pedig a kiutalt összeg alperesnek több követelése fejében juthatott és felperesek nem mutatták ki, hogy az az összeg alperesnek a hatálytalanított végrehajtások alapján utaltatott ki, sőt az a körülmény, hogy felperesek 400 korona iránti keresetükkel kapcsolatban jóval