A Jog, 1902 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1902 / 10. szám - Vitás kérdések a petíciók beadási határideje körül

A J s minthogy ennek lehetősége, mint a tényalladék konstitutív eleme, a végrehajtást elrendelő végzés meghozatalával megvan, el kell ismernünk azt is, hogy a bűncselekmény a végrehajtást elrendelő végzés meghozatalával be van fejezve. Következik ebből, hogy nem kísérlettel állunk szemben,— ha telekkönyvi akadály (pld. megterhelési tilalom) áll fenn s a 400. § 2. pontjának minősített esetében (bűntett) a kísérlet is büntetendő volna. Nem követne el egyébként vakmerőséget az, aki a végrehajtást elrendelő végzésben már a jogsérelem beálltát is látná. Most azonban nem az általános közokirati, hanem a törvény által kiemelt és esetünk tárgyát képező «nyilvános könyvi* intellektuális hamisításról van szó. Közvetlenebbül láthatjuk a befejezést itt, ha ítélet alapján nem végrehajtást, hanem előjegyzést vagy bekebelezést kérek direkte a telekönyvi hatóságnál. Ad nyilvános könyv. Az elrendelt végrehajtásokról, a proskribált hitelkeresőkről vezetett könyv is az. És ezzel rátérhetek a t. cikkíró urnák az ingó dolgok foglalásáról felhozott példáira, mint álláspontját igazoló argumentumokra. Aki szándékosan közreműködik arra (pld. a lakás hamis jelzésével: «jelenleg itt és itt»),hogy adósával hasonló nevü harmadik, az u. n. veszélykönyvbe kerüljön — mi mást követne el, mint a Btk. 400. §-ába ütköző deliktumot ?! Ezen cselekmény minden nehézség nélkül vonható ide, egészen ide kívánkozik. A t. cikkíró ur azonban aligha látja ebben a jogsérelem lehetőségél, hiszen ezt nem lehet elárverezni, meg felfolyamodni is lehet a végzés ellen! Befejeztetett azonban az ingó dologra elrendelt végrehajtás esetén isadeliktum az elrendelő végzés meghozatalával vagy mondjuk: kiadásával^, mert a nem adós harmadik — pontos lakásának megjelölése folytán, a végrehajtató adósának van feltüntetve és azon jogsérelem háramolhatik reá, hogy a végrehajtás ö e I 1 e n e lesz foganatosítva. Szándékosan mondom az ő személye ellen és nem a z ő ingóira, mert az adósom ellen folytatott végrehajtás alkalmával lefoglalt idegen ingó dolog kérdésére most térek át. Tetszetősek a t. cikkíró ur erre vonatkozó példái, de nem alaposak. a) Ne feledjük, hogy a végrehajtási törvényben is kifejezésre jutott azon sarkalatos magánjogi szabály, hogy a dolog birtokosa (végr. trv. <birlalója> mint prima facies) az ellenkező bebizonyításáig a dolog tulajdonosának vélelmezendő, és a végr. trv. 48. §. értelmében «a végrehajtást szenvedó'nekbirlalatában levő ingóságok feltétlenül... foglalhatók le.> Amit a trv. egyi k szava feltét len ül megenged aztmásik szavával nem büntetheti. Lefoglalhatom tehát szándékosan is (feltétlenül = semmi valószínűséghez, jóhiszeműséghez kötve) másnak az ingóit. Ráció: ismeretes. b Az asszony dolgait foglalom le, noha a törvény tiltja. Büntetőjogi sanctiót nem ad a törvény, mert pusztán magánjogi sérelem forog fenn, még ha szándékosan teszem is, Nincs meg a cselekvénynek a büntetőjog körébe való bevonásának alapfeltétele. Publica fidesnek, közrendnek ehhez semmi köze. A törvény megszegése eléggé büntettetik a perjogi és magánjogi következményekkel. Ugyanez áll c) a 49. §-ban felsorolt s a foglalás alól általában kivett tárgyak végrehajtás alá vonásának esetére. általában véve azt kell mondanunk, hogy ezek a példák tulajdonképpen a legkisebb mértékben se hozhatók kapcsolatba esetünkkel. A Btkv. 400. §-a nem az ingatlan végrehajtás alá vételét sújtja büntetéssel, hanem azon cselekményemet, hogy közokiratba valaki jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tényeket csempészek. Ez pedig óriási veszélyt rejt magában s emellett a publica fidest, az állam köztekintélye alatt kiadott bizonyítékokba vetett hitet is rontja. Kérdem: ha X. tartozásáért szándékosan Y. ingóit foglalom le, adósomként szerepel-e Y. a közokiratot képező végrehajtási jegyzőkönyvben? Nem. Míg ellenben fennálló törvényeink és rendeleteink értelmében, valamint a telekkönyvi intézmény célja és rendéli ese szerint általában, az ingatlanra szerzett végrehajtási zálugj>,' f o g a 1 m i 1 a g csak ugy lehetséges, ha a végrehajtási (nem zálog-)jogot ugyanazon személy ellen már megszereztem. A telekkönyvi bejegyzés tehát bizonyítja, hogy az ellen, akinek ingatlanára v. zálogjogot szereztem, végrehajtási jogom is van, tehát adósom; mig az ingó foglalásáról szóló jegyzőkönyvből csak az tűnik ki, hogy végrehajtási jogom var. X. ellen, ami igaz, de nem képez bizonyítékot arra, hogy ezen végrehajtási jog, mely adós-hitelezői viszonyunkból eredt, Y-r a is kiterjedne, akinek ingóit lefoglaltam s melyekre vonatkozólag zálogjogot szereztem. Minthogy tehát Y. jogviszonyaira vonatkozó valótlan ténynek közokiratba való bevezetésére nem működtem közre, jóllehet szándékosan és jogellenesen foglaltam le Y. ingóit, s ezzel esetleg meg is károsítottam, a Btkv. 400. §-ába ütköző büntetendő cselekményt nem követtem el. Világos mindezekből, hogy a 400. § alkalmazhatóságának kérdésénél nem szabad a végrehajtás foganatosításának OG 79 kiinduló pontját választani, hanem a végrehajtás elrendelésének szempontját. Hogy pedig a Btk. az emiitett szándékos és jogellenes cselekményt miért nem vonja megtorló sanctiója alá, más kérdés, melyre a válasz csak az lehet, hogy nincs ok rá. A jogellenes eljárás, a jogsértés absolute senkit sem érint a sértetten kivül, se közvetlenül, se közvetve, a közérdek veszélyeztetve nincs és orvoslására, valamint megtorlására a magánjogi jogorvoslatokat elégségesnek találja, mint minden más nem kriminális, rosszhiszemű (=tuáatos, szándékos btjogi nyelven) jogsértésre nézve. A kontraszt kedvéért ide iktatok még néhány esetet, melynél a pusztán magánjogi hatálylyal járó jogsérelem, egyedül a szándékosság hozzájárulásával büntetendővé válik. Szomszédom hű kutyáját jogtalanul (mert lehet jogosan is) lelövöm: kártérítés ad praetium affectionis. A kutyát jogtalanul és szándékosan terítem le: más vagyonának megrongálásának fejezete (Ingó: Btkv. 418. §). Teherkocsimmal neki megyek szomszédom nyitott ajtajának s összezúzom; kártérítés. A mint ezt szándékosan teszem (s a kár 5 frtot meghalad): ingatlan dolog rongálása (Btk 421.) A gyám hanyagságával nagy kárt okoz a gyámoknak: kártérítés, esetleg elmozdítás. «Tudva és akarva> = szándékosan károsítja meg gyámoltját: hűtlen kezelés (Btkv. 361. §.) Érvényes házassági kötelékben lévő egyénnel házasságra lépek: magánjogi nullitas. Tudva teszem: kettős házasság (Btk. 251, §.) És így esetünkben is. Valótlan adatokat juttatok a telekkönyvbe a tulajdonos jogviszonyainak lényegére vonatkozólag: érvénytelenség. Szándékosan teszem ezt: Btkv. 400. §-a. Weisz Gyula dr., Budapest. Irodalom. Erősek és gyengék. A jogrend fizikája. Társadalombölcseleti tanulmány. Irta Pollák Illés, Bpest 1902. Franklin-társulat. A budapesti ügyvédi kamara kitűnő ügyészét kartársai mint ritka szellemes embert ismerik, aki minden kérdést, amit megragad, a gondolatok magaslatáról szokott megfigyelni. Amit e könyvben nyújt, az annak a nagy problémának megvilágítása, hogy a j o g is amaz egyetemes törvénynek megnyilatkozása, mely a fizikai világegyetemet uralja: az erősebb hatalma a gyöngébb felett. Szerző szellemének egész mély buvárerejével, a dialektika éles és csillogó eszközeivel bizonyítja e tételét, gyakran megragadó példákká! világítván meg érvelését. Bővebben e helyütt ezen fölötte érdekes r.unkáról írni, anélkül hogy kiterjednénk az egyes tételek teljes méltatására, lehetetetien. Ez inkább egy társadalmi-bölcsészeti szakközlöny feladata lesz. Annyit azonban jelezhetünk, hogy a gondolatok mélységét, a ragyogó és megkapó előadást tekintve, ily természetű tárgy felett könyv a hazai könyvpiacon régen nem jelent meg. E könyv minden olvasóban kell, hogy mély nyomokat hagyjon és őt a gondolatok oly regiójába emelje, melyek a jogfejlődés terén uj látkört nyitnak. Olvasóinknak legmelegebben ajánljuk. Vegyesek. Plósz Sándor kitüntetése. Vannak emberek, akiknek a szerencse bőségszarva minden fáradozásuk nélkül, úgyszólván álmukban juttat minden képzelhető jót, — mig mások viszont csak nagy és nehéz, de éppen azért áldásdus munka után tudnak hirhez, dicsőséghez és osztatlan elismeréshez jutni. Az előbbenieket mindenki irigyli és megszólja, — az utóbbiakkal ellenben mindenki örül és sikerüket természetesnek és kiérdemeltnek találja. Ez utóbbi kategóriába tartozik Plósz Sándor, ki minden pályán, amelyen eddig működött, vasszorgalmával, fényes tehetségével és nagy tudományával nemcsak kivált, de lassan-lassan, talán saját hozzátevése nélkül, magát — minden szerénysége mellett is — az első helyre felküzdötte. Mint bíró, tanár, jogi szakíró és kodifikátor már hosszú évek óta az elsők sorában állott; 3 éves minisztersége alatt pedig az igazságügyek nehéz tárcáját is a legnagyobb szakértelemmel vezeti. Midőn tárcáját elvállalta, mindenki őt csak ideiglenes «Piatzhalter>-nek tekintettel és ma nincs egy miniszter sem, akinek hoszszabb jövőt jósolnak, mint épen Plósz. Nincs irigye, csupán tisztelője, bámulója és jóbarátja. — Ez pedig még eddig egy miniszternek sem esett osztályrészül, — pláne 3 évi miniszterség után. Mindenki örül, hogy ily szakavatott, munkakedvelő és munkabíró és amellett oly előzékeny és szívélyes miniszter áll az igazságügyek élén, aki jóval többet bevált, mint amennyit Ígért és amellett még folyton többet tartogat a tarsolyában, ami megvalósításra készül. Mint miniszter többet dolgozik bármely tisztviselőjénél, amellett van ideje magát minden és mindenki iránt informáltatni — amiről kifogás nélküli kinevezései eléggé tanúskodnak. Ezen csendes, de annál intenzivebb tevékenység O Felsége előtt sem maradhatott titok és bizonyára jól eseti neki, amint jólesik mindenkinek, hogy Plósz a polgári törvénykönyv, és a polgári perrendtartás tervezetének befejezése és utóbbinak a