A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 52. szám - Az I894 évi XVI. t.-c. 62. §-ának alkalmazása a gyakorlatban, ha a tárgyaláson senkise jelent meg 1 [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐB1RÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 52. számához. Budapest, 1901. december hó 29 Köztörvényi ügyekben. A ppts. 5i4. S-a értelmében kérkedés miatt felhívási pernek akkor van helye, ha valaki más irányában joggal kérkedik A törvényből nyilván következik, hogy a kivételes perut akkor vehető igénybe, ha a felek között az egész jogviszony és az abból szarmazt tott jog egész terjedelme vitás, de nem vehető igénybe akkor, ha maga a jogviszony egyáltalában nem, az abból származtatott jog terjedelme csupán részben vitás; mert ennek a kivételes peruinak a rendeltetése az. hogy oly esetekben vétethessék igénybe, a mikor a követelés érvényesithetésenek avagy megszuntethetesének egyéb rendes utja nincs. A szegedi kir. törvényszék (,1901. febr. 2l-én 2,890. sz. a.) D. Miklós felperesnek az első magyar gazdasági gépgyár részvénytársulat alperes ellen folytatott kérkedés miatti perében következőleg végzett: Kimondatik, hogy a jelen esetben felhívásnak helye nincs. Indokok: Felperes azt adja elő, hogy 1890. dec. 18-án az alperestől egy gőzcséplőgépet vett gőzmozdonynyal és teljes felszereléssel 4,355 frt. vételárért, mely vételárt 4 drb váltóval fedezett s a mely váltók közül 3 drbot már beváltott, a negyedik pedig a per folyami alatt 1900. dec. 30-án volt lejárandó. Felperes előadja továbbá, kogy alperes vele szemben azzal kérkedik, hogy a váltóval fedezett vételár összegén felül neki még 1,154 K. 4"> fillérrel adósa s felperes azt kéri, hogy alperes követelésének e vitatott része erejéig a kereset megindítására köteleztessék ama jogkövetkezmény terhe alatt, hogy különben követelésének vitatott része örökre érvénytelennek fog nyilváníttatni. A pprts 514. §-a értelmében kérkedés miatt felhívási pernek akkor van helye, ha valaki más irányában joggal kérkedik. A törvényből nyilván következik, hogy a kivételes perut akkor vehető igénybe, ha a felek között az egész jogviszony és az abból származtatott jog egész terjedelme vitás, de nem vehető igénybe akkor, ha maga a jogviszony egyáltalában nem, az abból származtatott jog teriedelme is csupán részben vitás; mert ennek a kivételes perutnak a rendeltetése az, hogy oly esetekben vétethessék igénybe, a mikor a követelés érvényesithetésének avagy megszüntethetésének egyéb rendes utja nincs. A jelen esetben a peres felek között az, hogy egy cséplőgépre és a hozzá tartozó felszerelésekre nézve adásvételi szerződés jött létre, — tehát maga a jogviszony, nem vitás, — az sem vitás továbbá a felek között, hogy ebből a jogviszonyból kifolyólag alperest a vételárhátralek egy része iránt követési jog illeti, — vitás csupán a felek között az alperest illető követelési jognak terjedelme, vagyis a hátralékos vételár összege. Ezek alapján ki ke'lett mondani, hogy a jelen esetben felhívásnak helye nincs. A szegedi kir. ítélőtábla (1901. ápril 26-án 2,115. sz. a.) által az elsőbiróság végzésének felebbezett az a része, mely szerint felperes felhívási kérelmének hely nem adatott, megváltoztattatik, a felhívott alperesnek az 1868: LlV. t.-c. 515. §-ában foglalt _ jogkövetkezmények terhe alatt meghagyatik, hogy ennek a végzésnek kézbesítésétől számított 45 nap alatt a szegedi kir. törvényszéknél a feihivó elien adja be keresetét annak a vitás követelési jogának érvényesítése végett, hogy a felhivónak eladott gőzcséplőgépnek és felszerelésének váltóval fedezett 2,349 K. 40 f. vételárhátrálékán felül neki a felhívó ellen különböző címeken még 1,154 K. 40 f. követelése á!l fenn. In d o k o k: A kereset szerint a felhívott azzal kérkedik, hogy a felhívó neki a váltóval fedezett 2,341 K. 20 fillér gőzcséplőgép és felszerelésének vételár hátralékán feliii különböző címeken még 1,154 K. 40 fillérrel tartozik. Felhívott beismerte, hogy ezt a megnatározott összeget igényli, azonban felhivónak kereseti Kérelmével elutasítását kérte azért, mert felhívási keresetnek nincs helye. — Az 1868: LIV. t.-c. 514. §-a alapján felhívási keresetnek kérkedés miatt akkor van helye, a midőn a felhivónak más perut nem áll rendelkezésére a végett, hogy a jog fennállását állító követelésének alaptalanságát a bíróság előtt kimutassa és magát a zaklatástól megvédje. Jelenleg ez az eset forog fenn, mert a feihivó tagadja, a felhívott pedig állítja hogy a felhívottnak a feihivó ellen a nem vitás váltón alapuló követelesen felül még különböző címeken 1,154 K. 40 fillérnyi valód, követelése van. — Alaptalan tehát felhívottnak az az állítása, hogy felhívó a kereseti 1,154 K. 40 fillér jogalapját s arra nézve a jogviszony létezését részben vagy egészben beismerte s így alaptalan az az érvelés is, hogy vitás jogviszony nem létezvén annak eldöntése végett felhívási keresetnek nincs helye. Ezekből az okokból a fenti módon kellett rendelkezni. , . , A m. kir. Kúria (1901. nov.í26-án 6,730. sz. a.) a masodb.roság végzésének megváltoztatásával", az első bíróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. A kereset annak megállapítását célozta, hogy a peres felek közt jogviszony nem forog fenn, mivel az alperesnek végrehajtást szenvedő adősa a felperestől különböző, hasonnevű személy. Ennek megállapítása iránt pedig a felperes jogosított keresettel fellépni ; mert annak folytán, hogy a követelés behajtása esetén a felperesnek joga volna a más hasonnevű egyén helyett tőle tévedésből behajtott követelést az alperes ől per utján viszszakövetelni : ugyanezen anyagi jogalapján jogosult a követeles behajtása előtt annak megállapítása iránt perrel fellépni, hogy a végrehajtást szenvedő adós vele nem azonos személy, s hogy ennek folytán az alperes azt a követelést, amelyet a behajtás esetén is visszaadni tartoznék, tőle be nem hajthatja. A máramarosszigeti kir. törvényszék mint váltóbiróság i 1901. febr. 9-én 165. sz. a.) H. Sztrul felperesnek S z. Gyula ügyvéd, mint közadós «máramarosszigeti népbank rész vénytársaság> cég csődtömeggondnoka alperes ellen folytatott végrehajtás megszüntetése iránti perében következőleg i t é I t: A kir. törvényszék felperes keresetének helyt ad s a 23,275/824. és 1,260/895. p. sz. a hozott végzésekben alperes javára megállapított s felperessel szemben az 1899 áprii 11-én eszközölt végrehajtással szerzett végrehajtási jogát megszünteti. Indokok: Végrehajtást szenvedő H. Sztrul kövesliget lakos felperes abból az indokból kérte a végrehajtó alperes javára fenti számú végzésekben megállapított s ellene foganatosított végrehajtási jogot megszüntetni, mert a végrehajtás alapját tevő 150 és 126 korona váltóösszegekkel a végrehajtató vagyonbukott máramarosszigeti népbank csődi ömegének nem ő, hanem az Ötvösfalván lakó hasonnevű Hoffmann Sztrul adósa; az ezen követelések erejéig kibocsátott 2,006/94. és 22,215/94. p. sz. sommás végzéseket is az ötvösfalvi H. Sztrul vette át a beperesitett váltókat és ez irta alá, tehát ő ellene a végrehajtás foganatosítható nem volt, s azt végrehajtó csak a név hasonlatosságából származó tévedésből kérhette és foganatosíthatta ő ellene Kereseti állításainak bizonyítására kérte H. Sztrul ötvösfalvi lakost tanuként kihallgatni. Végrehajtató alperes tagadta, mintha a végrehajtás tévesen rendeltetett volna él és foganatosíttatott volna felperes ellen s tagadta, hogy ez a körülmény még bizonyítás esetén is a végrehajtási jog megszüntetésére alkalmas lenne s ellenezte a felperes által a válasziratban, tehát elkésetten felajánlott tanubizor.yitást. Figyelemmel azonban arra, hogy felperes már perbeszéde beiktatása alkalmával olyan tartalmú, a községi elöljáróság előtt felvett jegyzőkönyvet csatolt, a melyben az Ötvösfalván lakó H. Sztrul beismerte, miszerint a végrehajtás alapját képező 75 forintos és 63 forintos vagyis 150 és 126 koronás váltótartozások őt terhelik s nem végrehajtást szenvedettet s így felperes további perbeszédében az alperes tagadásával szemben jogszerűen kérhette az ötvösfalvi H. Sztrulnak tanuként leendő kihallgatását, figyelemmel arra, hogy H. Sztrul ötvösfalvi lakós tanú, kihallgatása rendén is megerősítette, miszerint a végrehajtás alapját képező s előtte felmutatott 75 frtos és 63 frtos váltókat ő irta alá s az azokon alapuló tartozások őt terhelik, figyelemmel továbbá arra, hogy a 20,060/94. és 22,215/94. polgári számú sommás végzések kézbesítési vevényeinek bizonyítása szerint, a sommás végzéseket tényleg az ötvösfalván lakó H. Sztrul vette át s azok ezen H. Sztrullal szemben emelkedtek jogerőre,— mindezekből kétségtelen, hogy a 23,375/94. és 1,260/95. p. sz. végzésekkel elrendelt végrehajtás tévesen lett a Kövesligeten lakó H. Sztrul ellen foganatosítva; figyelemmel arra, hogy felperes az ellene foganatosított végrehajtás ellen a foganatosító bíróság előtt előterjesztéssel is élt, ezzel azonban elkésés indokából el lett utasítva, s bár felperes keresete nem is alapszik határozottan az 1884: LX. t.-c. 30. g-ában foglalt végrehajtást megszüntető okok valamelyikén, mindazonáltal figyelemmel arra, hogy a végrehajtató alperesnek felperessel szemben végrehajtási joga nem is volt s ezt csak a törvényes határidőn belül meg nem támadott végrehajtás által sem szerezte meg felperes ellenében, — annálfogva az anyagi igazság alkalmazása mellett az alperesnek a felperes ellen szerzett végrehajtási jogát megszüntetni kellett. A debreceni kir. ítélőtábla (1901. ápril. 2-án 1,111. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja. Indokok: A felperes az alperes végrehajtási jogát azon az alapon kéri megszűntnek kimondani, hogy a végrehajtás alapját képező sommás végzésekkel nem ő, a Köv^esligeten lakó H. Sztrul, hanem H. Sztrul ötvösfalvi lakos marasztaltatott és a sommás végzés is a nevezettnek kézbesittetvén, akként emelkedett jogerőre; ebből folyóan pedig ő ellene, mint a sommás végzéssel marasztalt H. Sztrultól különböző egyén ellen, kielégítési végrehajtást elrendelni és foganatosítani nem lehetett volna.