A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 49. szám - A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok üzleti adó-alapjának megállapítása

A tőzsdebiróság a törvényes bizonyítékok alkamazásához az illetékesség kérdésében sincs kötve. A tőzsdebiróság következőleg végzett: Ha alperes leteszi az esküt arra, fogy P.-t nem hataJmazta fel, hogy számlájára a tőzsdén 1900. március 8-án 100 drb. hitelrészvényt vegyen: a bíróság illetékességét ezen ügyletre nézve > leszállítja. Az eskü le nem tétele esetében a bíróság illetékességét az 1900. március 8-án kötött ügyletre nézve megállapítja. Indokok: Alperes a K) alatti számlában 1900. február hó 12-iki kelet alatt 100 drb. osztrák hitelrészvény vételére és az M) alatti számlában 1900. március 8-iki kelet alatt előforduló 100 drb. hitelrészvény vételére vonatkozólag kérte az illetékesség leszállítását, mert tagadta, hogy ezen ügyletekre vonatkozólag a tőzsdebiróság illetékességének magát alávetette volna. Utóbb felperes a K) alatti számláüan feltüntetett ügyletre vonatkozólag tett illetékességi kifogástól elállott. Vitás marad tehát, vájjon ezen eljáró bíróság illetékessége az 1900. március 8-iki kelet alatt előforduló M) alatti számla szerint 100 drb. hitelrészvény iránt kötött ügylet tekintetében érvényesen ki lett-e kötve vagy nem. Ezen kérdés eldöntését a bíróság alperes esküjétől tette függővé, azért, mert a két ízben is kihallgatott P. tanú vallomásával a bíróság ezen körülményeket beigazoltaknak nem látta, nem pedig azért, mivel ezen tanúnak 1901. május 21-iki és július hó 30-iki vallomásai között, különösen a november hó 11-ikén kelt levél tartalmát illetőleg lényeges eltérések mutatkoznak, mert továbbá S .P. dr. tanúnak a kérdéses megbízólevél tartalmára vonatkozólag tett vallomása a P. tanú vallomásával merőben ellenkezik és mert végre még azon esetre is, ha beigazolást nyert volna is az, hogy alperes P-t az 1900. évi november 11-iki levélben megbízta, hogy a budapesti tőzsdén 100 drb. hitelrészvényt vegyen számára, akkor sem állhatna meg az illetékesség ezen 1900 március hó 8-án kötött ügyletre vonatkozólag, mivel P. a felperes által 1—15 /.-ig csatolt kötlevelek tanúsága szerint az 1899. november 11., vagyis a levél kelte és 1900. március hó 8-ika, vagyis a kérdéses ügylet megkötése közti időben 1900. március hó 8-át megelőzően is több izben vett volt alperes részére 100 drb. osztrák hitelrészvényt, mely vételeket alperes kötlevélben el is ismert, miért is az emiitett levél hatálya és igy az illetékesség megállapítására alkalmas esetleges kikötésnek hatálya is 1900. március hó 8-ika előtt megszűntnek tekintendő. Ennek folytán egyéb bizonyíték hiányában a tőzsdei választott bíróság illetékességét vagy illetéktelenségét az alperesi eskü le- vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. A budapesti kir. ítélőtábla (2,785/1901. sz. a.) a választott bíróság végzését helybenhagyta. Indokok: Előrebocsátva azt, hogy a választott bíróság törvényes bizonyítási szabályokhoz kötve nem lévén, nem lehet elzárva attól sem, hogy az illetékességi kérdésben döntő tényeket illetőleg az eskü általi bizonyítást alkalmazza, de a bizonyításra kötelezett felperesre nézve az eskü megítélése már azért sem sérelmes, mert ennek a bizonyítéknak alkalmazása nélkül az illetékesség feltétlenül volt volna leszállítandó: a felfolyamodásnak helyt adni n m lehetett, mert a tanuk és alperes előadása szerint az 1899. november 11-én kelt levél, melyre felperes hivatkozik, miként a választott bíróság helyesen kifejezi, általános megbízást magában nem foglalt s P.-t nem jogosíthatta fel arra, hogy még hónapokkal a levél kiállítása után is az alperes nevében tőzsdeügyleteket kössön. Bíróság a házasság felbontása iránt rendelkező Ítéletben intézkedhetik ugyan a házasfelek közös kiskorú gyertnekeinek elhelyezése és tartása felöl, de az i8g4. évi XXXI. t.-c. §-a alapján arra nincs hivatva, hogy a törvénytelen szárma zásu gyermek elhelyezése és tartása iránt hivatalból rendelkezzék. (A m. kir. Kúria 1901. szept, 18. 3,413. sz. a.) Pörös felek mint volt osztrák alattvalók kölcsönös beleegyezés alapjá?i az ágy- és asztaltól elválasztattak; alperes tehát nem önkényüleg bontotta meg a házassági életközösséget. Minthogy pedig felperesre az i8g4 : XXXI. t.-c. rendelkezései csak a magyar állampolgárság elnyerése idejétől alkalmazhatók, jóllehet az időközben magyar állampolgárrá lett felperesre nézve az osztrák biróság végzése hatályát vesztette,— a kölcsönös beleegyezés alapján történt ágy- és asztaltól való elválasztás esetében az ismeretlen tartózkodásit alperesre nézve is csak attól az időtől kezdődhetik a jogosulatlan távollét, midőn a magyar honos házastárs o> a házassági életközösség visszaállítására nyilvánosan felszólítja. Csak ezen időponttól számított egy évnek sikertelen leteltével kérheti az i8g4. évi XXXI. t.-c. 77. §-ában szabályozott, az életközösség visszaállítására irányuló bírói felhívásnak hirdetményi kibocsátását. Az ily felhívás nélkül szűkölködő kereset mint idő előtt való elutasítandó. (A m. kir. Kúria 1901. május 7. 961. sz. a.) Örökösöknek a hagyatéki vagyon a kiskorúságban és magtalanul elhalálozás esetére szóló utoóröklési és utóhagyományi jogok korlátozásával adatott át és az utoóröklési és utóhagyományi jogok ennek megfelelően jegyeztettek fel a telekkönybe. Folyamodó örökösök a feljegyzés törlését a férjhez meneneteluket igazoló anyakönyvi kivonat alapján kérik, ez azonban a kishoruságban és magtalanul elhalálozás esetére szóló utoóröklési és utóhagyományi jogok megszűntét'kétségtelenül nem bizonyítja, mert ezzel kétségtelenül csak az van bizonyítva, hogy elhalálozásuk a kiskorúságban be nem következett. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a magtalanság a végrendelet ezen megszorító rendelkezése szerint és egyéb rendelkezései egybevetéséből következőleg a kiskorúságra értendő-e, ez uton megállapítás tárgyává nem tehető és folyamodóknak erre vonatkozó érveléseit figyelembe venni nem lehet. (A m. kir. Kúria 1091 szept. 12 4,807 sz. a. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A K. t. 179. §. 7. jpontjában foglalt rendelkezés szerint az alapszabályok módosítása feletti határozathozatal kizárólag a közgyűlés hatáskörébe tartozik, és ebből folyóan a közgyűlés ebbeli jogát az igazgatóságra át nem ruházhatja. Az alperesi társaság közgyűlése, az igazgatóságot nem csupán azzal bízta meg, hogy az illetékes biróság által az elfogadott uj alapszabályokra netán teendő lényegtelen szerkezeti módosítások tárgyában intézkedfiessék — hanem a felhatalmazást arra adta meg az igazgatóságnak, hogy ez az illetékes kir. tszék által teendő minden észrevételeket saját hatáskörében es a közgyűlés nevében eszközölhessen és elintézhessen — a mely felhatalmazásban pedig benfoglaltatik a kizárólag a közgyűlés hatáskörének törvényileg fentartott alapszabályok módosítása iránti intézkedésre adott megbízás is. Az e tárgyban a törvénynyel ellenkező határozatot az elsőbíróság helyesen semmisítette meg. A nagyszebeni kir. tszék mint keresk. biróság (1900. dec. 6-án 5,821., sz. a.) Dr. I. Pompilius felperesnek, «Sebesana> szászsebesi pénz és hitelintézet részvénytársaság alperes ellen folytatott közgyűlési határozat megsemmisítése és jár. iránti perében következőleg i t é 11: Alperes részvénytársaságnak az 1900. márc. 5-én megtartott közgyűlése által hozott közgyűlési jkvnek 7., 8., 10., 11., pontjai alatt felvett, az alapszabályok módosítására, K. Konstantin felügyelő bizottsági tagnak lett választására és a P. J. Pompilius volt vezérigazgató nyugdíjügyére vonatkozó határozatai megsemmisíttetnek stb. Az idézett közgyűlés által három igazgatósági tag megválasztását tárgyazó határozat (közgy. jkv. 9. pont) megsemmisítése iránti keresetével felperes elutasittatik. I n d o kok: Felperes keresetét az alperes részvénytársaságnak 1900. márc. 5-én tartott közgyűlése által hozott határozatok ellen, a keresk. törv. 174. §. alapján azon az alapon helyezi követelésbe, mivel a közgyűlés egybehivása, a tárgysorozat kitűzése valamint a határozatok hozásánál a törvény és alapszabályokba ütköző alaki és anyagi jogszabályok lettek megsértve. A részvényesek érdekének megóvása végett a keresk. törv. számos oly rendelkezést tartalmaz, melyeknek közös célja az, hogy a közgyűlésen a részvényesek valódi akarata juthasson érvényre, egyébként pedig meg legyen óva oly meglepetésektől, melyek iránt előlegesen tájékozva nem lettek. Ily intézkedés tartalmaz nevezetesen a K. t. 177. §-a, midőn rendeli, hogy a közgyűlés tárgyai minden meghívóban kitétessenek s érvényes határozat csakis az ekként kijelölt tárgyak felett hozható. A jelen esetben is pertárgyát az képezi, váljon az E. 7. alatti meghívó, melynek felperes által vitatott szabálytalanságára van a kereset alapítva, megfelel-e az alkalmazandónak kimondott szoros magyarázat szerint a törvény és az intézeti alapszabályok rendelkezéseinek. Erre nézve a biróság akként van meggyőződve, hogy az E. /. alatti meghívóban megjelölt tárgysorozat nem mindenekben felel meg a törvényes követelményeknek, nevezetesen annak 5-ik pontja, mely az alapszabályok módosítására vonatkozó határozatot eredményezte. Mert e részben a tárgynak akkénti megjelölése: <az intézeti alapszabályok módosítása*, annak tüzetesebb megjelölése nélkül, ho^y az alapszabályoknak mely intézkedései vétetnek tárgyalás s illetve módosítás alá, csak általános kifejezéssel jelzi a határozat alá bocsátandó tárgyat, s ez alapon a részvénytársaság belszervezetét gyökeresen érintő eme tárgy felett a részvényesek törvényszerűen előlegesen tájékozottaknak nem mondhatók, a felett tehát érvényes határozat hozható nem volt. De tekintve, hogy alperes részvénytársaság, a f. é. április 9-én 1,358. sz. a. tett jelentés szerint, a régi alapszabályok mellett az azok helyébe lépő uj alapszabályokat mutatott be és a közgyűlési jkv. 7. pontja szerint az annak mellékletét képező ezen alapszabályok uj tervezetére terjesztette ki a közgyűlés határozatát; kétségtelen tehát, hogy ez által uj alapszabályokat létesített, mert e tekintetben különbséget nem tesz az, hogy a régi alapszabályoknak némely intézkedései az uj alapszabályokba is fel lettek véve, s