A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 49. szám - A cigányvajda ítélete. A Jog eredeti tárcája - A mesgye kiigazításáról

354 A JOG foglaltakkal. — Hasonlít ezen alak ahhoz, midőn értesitvény közlését kérelmezik, s a jegyzőkönyvbe foglalt és felek által aláirt kérelem után ugyanazon jegyzőkönyvön a közjegyző folytatólag leirja, hogy miként járt el a felek kérelme tárgyában, s a tanúsítványba egyszerűen szórói-szóra beiktatja az eredeti jegyzőkönyvön foglaltakat. A felsorolt három alak közül legcélszerűbbnek, mondhatnám, leglogikusabbnak tartom az első, úgynevezett kumulatív tanúsítást, miután a névaláírás tekintetében itt azon két szempont, hogy akik a kérvényt aláírják, tényleg azon személyek, akik gyanánt azt aláírni akarják, s hogy tekintettel arra, hogy választói minőségben akarták aláírni, tényleg azonosak a választói névjegyzékben bizonyos sorszámok alatt előforduló hasonlónevü egyénekkel, egymásból folyik és egymást teljesen fedi. — Mihelyt az aláíró nem azonos személy valamelyik választóval, megszűnik az ok, amiért a kérvényt aláírja és aláírása hitelesíttessék. S ha már így a kir. közjegyző tanúsította, hogy az aláírók azonos személyek a nála letétbe helyezett névjegyzékbe felvett hasonlónevü választókkal, ebben implicite bennfoglaltatik az aláírók választói minőségének igazolása is, úgy hogy aligha van annak értelme, hogy az 1899. évi XV. t.-c. 21 szakasza még a névjegyzék hiteles kivonatának becsatolását is követeli. -J, A mesgye kiigazításáról. Irta TÖRÖK JÁNOS, zsombolyai kir. járásbirósági albiró. Az 1894. évi XII. t. c. (mezőrendőri törvény) 34. §-a intézkedik arról, hogy a határjelek felállítása, kijavítása és megújítása körül felmerülő vitás kérdések miként intéztessenek el. Ezen szakasz világosan kimondja azt, hogy ha a birtokhatár a birtokosok között vitás, a vitás kérdést a községi elöljáróság a felek között egyesség utján intézi el s az egyesség megkötését megkísérli; amennyiben pedig az egyesség nem sikerül, a feleket az elsőfokú közigazgatási hatósághoz utasítsa s az elsőfokú közigazgatási hatóság határoz a birtokhatár megjelölése tekintetében, mely intézkedésénél azonban az egy évi és egy napi békés birtoklást figyelembe venni tartozik. Az elsőfokú közigazgatási hatóság határozata ellen felebbezésnek helye nincs és az abban meg nem nyugvó fél 30 napi záros határidő kitűzése mellett a bírói útra utasítandó. Világosan meghatározza tehát a törvény a birtokhatár megállapításánál követendő eljárásokat; a törvény szövege e tekintetben határozott és érthető, mégis alig van törvény, mely a gyakorlati alkalmazás terén tévesebben értelmeztetett volna, mint a mezőrendőri törvény most hivatkozott 34. §-a. A zsombolyai kir. járásbíróság területén lévő csaknem minden község a most hivatkozott törvény 34. §-ának téves értelmezése alapján a községi képviselőtestületi gyűlésen elhatározta, hogy a külterületet felméreti s az egyes tulajdonosok között a birtokhatárt megállapítja. A községi képviselőtestület azon határozata értelmében az egyes községek azután, a legtöbb esetben, a község birtokában levő, részint az 1815. évből, részint az 1850-es évekből való térkép alapján a földet felmérették, az egyes birtokosok ingatlanai között a birtokhatárt megállapították, a határjeleket önkényüleg felállították. A községek birtokában talált régi térképeken jelzett birtokhatár a tényleges állapottal nem egyezett meg, az időközi birtoklások folytán csaknem minden egyes ingatlan mesgyéje eltért a régi állapottól; mégis annak dacára a községi elöljáróság kényszeritette a birtokosokat arra, hogy az általa kijelölt 1815., illetve 1850-es években lévő állapotnak migfelelőleg birtokolják az ingatlanaikat. Szerény nézetem szerint a községi képviselőtestület nincs jogosítva arra, hogy elhatározza azt, hogy az egyes birtokosok ingatlanainak birtokhatárát megjelölje ; a mező-rendőri törvény szerint ez az elsőfokú közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, amely a birtokhatárt az egy évi és egy napi békés birtoklás figyelembe vételével állapítja meg, mégis ennek dacára a községi képviselőtestületek, túltéve magukat a törvény világos rendelkezésén, az egy évi és egy napi békés birtoklás figyelmen kivül hagyása mellett, majdnem egy századdal ezelőtt képezett birtokállapotot vették irányadóul, s ennek alapján hatáskörüket túllépve, a birtokosok hozzájárulása nélkül állapították meg a birtokhatárt, mely eljárás máris számos sommás visszahelyezési és birtok-perre szolgáltatott okot. A mezőrendőri törvény 34. §-a szerint, a községi képviselőtestület nincs jogosítva arra, hogy a birtokhatár megjelölésénél bármiként is közreműködjék. Ezen szakasz a községi elöljáróságnak adja meg azt a jogot, hogy a birtokosok között a birtokhatár megjelölése tekintetében egyességet hozzon létre, de arra jogosultságot nem ad, hogy a birtokhatárt ki is jelölje, tehát a községi elöljáróság szerepe csupán a békéltetésre szorítkozik ; hatásköre azonnal megszűnik, mihelyt a birtokosok között a birtokhatár megállapításánál egyesség létre nem jött. TÁRCA. "r A cigányvejda Ítélete. A «J o g» eredeti tárcája. Irta PORUTIU EMIL, dettai járásbiró. Midőn tavasz derültével, melegítő hatását érezteti a napsugár, s a vén dádé érzi. hogy a ponyva-sátor alatt se fagy meg a purdé: útra kél a fekete sereg. Hazájában hontalanná lesz a cigány, s faluról-falura vándorolva sáska-seregként lepi el a községi közlegelők falu melletti részét. Vajda vezeti őket s amerre utjok vezet: pusztul az apró jószág. Szerkovácsok, üstfoltozók és rostakészitők a férfiak ; kártyavetéssel foglalkoznak a nők és mindkét nembelinek foglalkozása csak ürügy a lakásokba való betolakodásra, ahol nem ritkán szertelen pusztítást visznek véghez, sőt gyakran a vérontástól se riadnak vissza. Nem egy rablási eset bizonyult már ellenök s az igazságszolgáltatás keze vajmi ritkán sújthatja őket, mert vad létüket csak cynikus jellemük és furfangjok múlja felül. Nincs az a hatalom, amely állandó tartózkodásra bírhatná őket és jóllehet egész karavánokat fogdos össze és kísér falu jókba a csendőrség, pár napi pihenés után ismét elpárolognak. De nem ritkák az esetek, hogy hatósági engedélylyel — útlevéllel — mennek szét az országba s a vajda felügyelete alatt űzik garázdálkodásaikat. A vajda elnevezés nem puszta szólásforma, hanem a vajda a karaván vezetője és birája, kinek a kezében összpontosul a hatalom. Legfőbb hatalomnak mondom azért, mert a sátoros cigányok ma is a törvény fölött állanak. Az asszonyt portéka gyanánt adják el s a vajda ítélete megfelebbezhetlen. Arról a rendes bíróságok vagy más hatóságok ritkán szereznek tudomást. A vajda azt mondja, hogy nem azért kapta a pecsétet és a vajdai botot, hogy valaki kételkedhessék az ő igazságszeretetében. Mert az ő szivében is éppen olyan szent az igazság, mint akár az urak szivében. Amidőn a vajda a hivatalával járó jelvényeket viseli, minden cigány engedelmeskedik neki, ítéleteit respektálja, sőt — amint ő (a vajda) mondja — becsületes cigány nemis megy panaszra a bírósághoz, mert ő jobban ismeri a viszonyaikat és igazságosabb ítéletet hozhat, mint akármelyik bíróság. Ilyen bevezetéssel kezdődött egy járásbirósági tárgyalás, amelyhez a vajda mint tanú önként és az általa osztott igazság érvényrejutása végett megjelent. Megbotránkozással vette tudomásul, hogy az ő igazságos ítélete ellenére egyik cigánya a községi bírósághoz fordult s pláne ezen Ítéletet is megfelebbezve, a járásbíróság elé került. Amidőn a vajda hivatalos jelvényeiről tett említést, komoly számba kellett vennem meggyőződésszerü előadását s a pecsétet illetőleg azt állította, hogy amikor a főszolgabíró kezébe adta az útlevelet, amelyre rányomta a megye pecsétjét : felelőssé tette a cigányaiért s egyúttal felhatalmazta arra is, hogy felettük ítélkezzék. Ennek a bizonyítására előmutatja az igazságügyi jogarát, a vajdai botot. Ez körülbelül másfélméter hosszú, finom fából j készült, felső felén ezüst díszítésű fadorong, amely 120—200 korona értéket képvisel. A vajdai jelvények kiegészítő részét képezik a dolmánygombok, amelyek ezüstből valók, galambtojás nagyságúak s a vajda és alvajda dolmányát díszítik. Ezekből 5 darabot visel a vajda és 5 darabot az alvajda. Az alvajda önállóan sohasem ítélkezik, hanem mint idéző közeg a vajdabottal jelenik meg az idézendő közeg előtt, s a botot azért viszi magával, hogy a vajda megbízásából való hivatalos küldetését igazolja. A vajda, az alvajda és a jelenvolt többi cigányok szavai után előtebocsátottam a föntebbieket azért, hogy megismertessem a XX-ik században még fennálló cigány igazságügyi intézményt és hogy ezt a sátoros cigányok komoly számba veszik: