A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 46. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 4. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSOBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 4t>. számához. Budapest, 1901. november hó 17 Köztörvényi ügyekben. Ha a ferj a házasság tirtama alatt született gyermek származásának törvényességét életeben maga meg nem támadja, annak elhalálozásával az egyenes leszármazó utódok csak az esetben vitathatják a származás törvényességét, ha a férj egyáltalán uem tudta, hogy különélő nejének gyermeke született, avagy ha bebizonyittatik, hogy a ferj a megtámadási jog érvényesítésében akadályoztatott. A balassa gyarmati kir. törvényszék (1900. ekt. 27. 5,892. sz. a.) O. Pál és K. András, mint kisk. O. János gyámja felpereseknek,*Ü. Pálné mint kisk. O. András t. es t. gyámja I. r. és D. Elek megyei t. ügyész, mint a kisk. érdekeinek képviseletére kirendelt ügygondnok II. r. alperesek ellen folytatott, törvénytelen származás megállapítása iránti perében, következőleg itélt: A kir. tszék felpereseket keresetükkel elutasítja. Ind okok : Felperesek előadják, hogy O. Pál és B. Má ria poltári lakosok házasságából az A. alatti családi értesítő szerint felperesek t. i. O. Pál és kisk. Q. János származtak mint törvényes gyermekek. B. Mária a B. alatti szerint 1898. márc. 11-én elhalt, s O. Pál a C. alatti szerint 1898 máj. 2-án újból házasságra lépett H. Annával, mely házasságból a D. alatti szerint 1898. jul. 20-án O. András nevü gyermek született s törvényes születésűnek vezettetett be az anyakönyvbe. O. Pál 1898. szept. 30-án elhalván, felperesek mint törvényes lemenő örökösei — miután I. r. felperes az E. alatti szerint már önjogu és az F. alatti szerint kiskorú O. János gyámjául H. András rendeltetett ki, — annak kimondása iránt indítanak pert, hogy az emiitett kk. O. András törvénytelen születésűnek mondassák ki: mert nemzése még azon időbe esett, midőn vélelmezett atyja néhai O. Pál még első nejével B.Mariával élt törvényes házasságban s igy kisk. (>. András házasságtörésből származottnak tekintendő, mint ilyen pedig néh. O. Pál és H. Anna házasságából származottnak nem vélelmezhető. L r. alperes kifogásolta, hogy csak mint kisk. Ü. András gyámanyja s nem saját személyében vonatott perbe s kifogást tett felperesnek kereshetőségi joga eilen, mert a gyermek vélelmezett atyja meghalt a nélkül, hogy az osztr. polg. törvény 158. íj ában foglalt határidőn belül a gyermek törvényes születése megtámadtatott volna, felperesek pedig annál kevésbbé támadhatják meg kisk. O. András születésének törvényességét, mert ezt néh. O. Pál elösmerte. A kisk. O. András védelmére kirendelt eseti gondnok csatlakozott I. r. alperes ^védekezéséhez, azt a kifogást is emelte, hogy a kereset nem tartozik a kir. tszék hatáskörébe és hogy felperesek még indokát sem adták keresetüknek. A kir. tszék. becsatolta a 8,609/1899 sz. árvaszéki iratokat, melyekből kitűnik, hogy kisk. Ó. András születésének törvényessége néh. O. Pál hagyatékának tárgyalásánál vált vitássá. Az I. r. alperes azon kifogása, hogy a maga személyében perbe nem vonatott, figyelembe vehető nem volt; mert bár a születés törvényessége tárgyában indított pereknél a törvénytelen születésűnek állított gyermek anyja is perbe vonandó s a gyermek árvaszékileg kirendelt gondnok által képviselendő, özv. O. Pálné csak merőben formailag nem vonatott perbe, de tényleg perben áll s módjában is állott a maga védelmére mindent felhozni, amit szükségesnek lát. Úgyszintén figyelmen kivül volt hagyandó I r. alperesnek az osztr. p. törvk. 158. §-ának felhívásával a kereseti jog elévülésére alapított kifogása is, mert hazai jogunk a születés törvényességének megtámadását határidőhöz nem köti. Továbbá mellőzni kellett az eseti gondnoknak a bírói hatáskör ellen és a kereset indokának elő nem terjesztésére alapított kifogását; mert a prts. 22. §. szerint a születés törvényességének eldöntése iránti keresetek a kir. törvényszék hatáskörébe tartoznak s ugy a keresetből, mint a becsatolt árvaszéki iratokból kitűnik, hogy felperesek néh. O. Pál utáni örökösödési igényük indokából mint a nevezettnek törvényes lemenő ágbeli örökösei indították a pert. Tekintve azonban, hogy a születés törvényességének megtámadása az illető gyermek vélelmezett atyjának legszemélyesebb jogai közé tartozik se jog csak az esetben száll át az örökösökre, ha az atyja a gyermek születésének törvényességét el nem ismerte s az örökösök kimutatják, hogy a vélelmezett atya csak azért nem támadta meg a születés törvényességet, mert a kereset megindításában akadályozva volt; - tekintve, hogy a keresethez D alatt csatolt anyakönyvi kivonat szerint kisk. O. Andrást a vélelmezett atyja O. Pál személyesen jelentette be az anyakönyvvezetőnél törvényes születésűnek: felpereseknek kereseti jogosultságuk nincs, s ezért keresetükkel el voltak utas.tandok. * budapesti kir. Ítélőtábla (1901 febr. 14. 9,2A. sz. a.) a kir. tszék ítéletét megváltoztatja, felperes kereseti jogát megállapítja és a per érdemét megbirálandónak mondja ki Indokok: Igaz ugyan, hogy a házasság tartama alatt nemzett gyermek törvényes születésének megtámadása a férjnek oly személyes joga, hogy ez a jog a térj örököseire rendszerint nem és kivételkép csak abban az esetben háramlik át, ha a férj a születés törvényességét kétségbevonta, de a megtámadás gyakorlásában gátolva volt, avagy a születés tényéről tudomást nem nyert; minthogy azonban a jelen alkalommal ettől az itt idézett esettől eltérő azok a tények tétettek a keresettel per tárgyává, hogy 1. a gyermek nemzése nem esik a házasság tartamára 2.) a térj a gyermeknek tőle való származását kétségbe nem vonta sőt elismerte, 3. a megtámadás jogának gyakorlásában akadályozva sem volt, 4. felperesek mint a férj leszármazói sem vitatják azt, hogy a gyermek mástól es nem a férjtől származott; ellenben a keresettel birói eldöntés alá az a tény terjesztetett elő, hogy a gyermek nemzése a házasság kezdetén tul arra az időre esiK, mikor még a férj első nejével é!t törvényes házasságban és I a kiskorú anyjával házasságtörő viszonyt folytatott. Továbbá bírói döntés alapjául az a jogkérdés szolgál, hogy a házasságtörésből származott gyermek utólagos házasságkötéssel törvényesithető-e, vagy nem, valamint a férjnek az az elismerése, hogy a gyermek tőle származik, megszünteti-e ennek az itt emiitett anyagi jogszabálynak hatályát; végre hogy a leszármazók érdekeit ez az elismerés sérti-e vagy nem, — ezek a jogkérdések pedig a személyes jog határait túllépik, ennélfogva a felperesek kereseti jogának megállapítására törvényes alapul szolgálnak. A m. kir. Kúria Í1901. szept 24. 2,968 sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: Ha a férj a házasság tartama alatt született gyermek származásának törvényességét életében maga meg nem támadja, annak elhalálozásával az egyenes leszármazó utódok csak az esetben vitathatják a származás törvényességét, ha a férj egyáltalán nem tudta, hogy különélő nejének gyermeke született, avagy ha bebizonyittatik, hogy a férj a megtámadási jog érvényei sítésében akadályoztatott. Minthogy azonban néh. O. Pál maga jelentette be az anyakönyvvezetőnél, hogy nejének 1898. jul. üO-án gyermeke született s ennek a gyermeknek az anyakönyvben is kitüntetett törvényes származását az 1898 szept 3U-án bekövetkezett elhalálozásáig kétségbe nem vonta s felperesek azt nem is állították, hogy atyjuk a megtámadási jog érvényesítésében egyátalán akadályozva volt, felperesek helyesen lettek az elsőbiróság által kereshetőségi jog hiánya miatt keresetükkel elutasítva s igy —minden tekintet nélkül az I. r. alperes perbevonására nézve felhozott kifogásokra — a kir. tszék ítélete volt helybenhagyandó. Nem alapos alperesnek az az érvelése, hogy ha a nő ok nélkül távozott el a férje házából, a férj tartásdijat még akkor se tartozik fizetni, ha nejét visszafogadni nem hajlandó. Ez ellenkezik a házasság erkölcsi tartalmával, és annak az egész életre szóló közösségével, amiből folyólag, ha a nv nem elegendő okból el is távozik, a férj már csupán emiatt nem tagadhatja meg a visszatérni kivánó nő visszafogadását. Ezt csak abban az esetben tehetné, ha a nő ellen távolléte alatt oly té?iyek merültek fel, vagyis ha a nő oly erkölcsi magaviseletet tanusit, mely a visszafogadás megtagadását jogszerűen indokolttá teszi. Ha felperes a válóperben akkép nyilatkozott is, hogy vagyoni igényt alperes ellen nem támaszt, ez csak a házassági kötelék esetére bírhatott jogliaiálylyal, de alperesnek a törvényen alapuló azon kötelezettségén, hogy nejét a házassági kötelék fennállásának ideje alatt eltartani tartozik, mit se változtat. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1901. szept. 26 I. G. 294. sz. a.) Az i8g3: XVIII. t.-c. 214. §t értelmében a kir. törvényszéknek a felebbezési eljárás során hozott végzései ellen, ame?myiben a most idézett fórvény eltérő intézkedést nem tartalmaz, azok a szabályok alkalmazandók, amelyeket az 1881: LIX. t.-cikknek 52., 5Í., 56., 58. §-ai a sommás perekben hozott elsöbirósági végzések elleni felfolyamodásra megállapítanak. Minthogy pedig a kir. törvényszéknek mint felebbezési bíróságnak neheztelt végzése a per előkészítésére vonatkozik urjyanaz ellen az I881: LIX. t.-c. 52. §-a értelmében felfolya.