A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 45. szám - A tárgyalási határidőkről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog« 45. számához. Budapest, IHOL november hó 10. Köztörvényi ügyekben. Az a körülmény, hogy a megajándékozott az ajándékba kapott ingatlannak csak az ajándékozó halálával léphet birtokába, a szerződést halaiesetre szóló ajándékozássá nem teszi, s az ilyen szerződés érvénye alaki tekintetben nem a végrendeletekre, hanem az élők közt való jogügyletekre vonatkozó szabályok szerint bírálandó el. A szolnoki kir. törvényszék. Felperes keresetével elutasitlatik s köteles 15 napi különbeni végrehajtás terhe alatt alperesnek 72 írt 45 kr. perköltséget megfizetni. Indokok: Felperes keresetet indított alperes ellen a mezőtúri 2,412. és 7,366. sz. telekjegyzőkönyvekben a 2,820/96. tkvi sz. végzés folytán bekebelezett tulajdonjognak eredeti érvénytelenség folytán törlése s az előbbi nyilvánkönyvi állapot helyreállítása és járulékai iránt azon az alapon, hogy a bejegyzés alapjául szolgáló 1896. július hó 24-én kelt ajándékozási szerződés hamis és másrészről tartalma szerint halálesetre szóló ajándékozásnak lévén tekintendő, a törvényes kellékekkel nem bir s igy bekebelezésre nem alkalmas. Alperes tagadta a kérdéses okirat hamis voltát s azt állította, hogy az valódi s a peres felek kinyilvánított akaratához képest ajándékozási szerződést képez. — A keresethez A. és C. alatt mellékelt bírósági határozatokból, ugy a vonatkozó telekkönyvi kivonatokból nyilván való, hogy a felperes által hamisnak állított. Mezőtúron 1896. július hó 24-én kelt s a periratoknál ievő eredeti ajándékozási szerződés alapján felperesnek holtig tartó haszonélvezeti jogával s kikötményekkel korlátolt tulajdonjog, alperes javára ajándékozás címén bejegyeztetett. A beszerzett bűnügyi iratokkal pedig beigazolást nyert, hogy alperest okirathamisitás bűncselekménye nem terheli. Minthogy tehát az okirat valódisága ugy az imént hivatkozott bünperiratokkal valamint ezen per során hit alatt kihallgatott W. Ignác, Sz. Sándor és Cs. András tanuk vallomásaival kellőkép igazoltatott s ugyanezen tanuk az okirat tartalmának valódiságát is bizonyították, mert egyezőleg vallják, hogy a kérdéses okirat a felek akaratának megfelelően szerkesztetett. Minthogy továbbá az okirat tartalmából nyilvánvaló, hogy az átruházás már felperes életében teljessé vált s igy halálesetre szóló s csak az ajándékozó halála után érvényesíthető ajándékozás kizártnak mutatkozik. Ezeknél fogva a többször emiitett s tartalmánál fogva csak ajándékozási szerződésnek tekinthető okirat érvénytelenítésére jogszerű aiap fenn nem forogván, felperest keresetével elutasítani s mint pervesztest az 1868. LIV. t.-c. 251. §-a értelmében a perköltségekben marasztalni kellett. (1898. ápril hó 2-án 4,139/P. 1898. sz. a.) A budapesti kir. ítélőtábla: az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőfokú bíróság Ítélete helybenhagyandó volt indokaiból és azért, mert a mint az elsőfokú biróság is kifejté, a B. alatti szerződés élők közt létrejött ajándékozási szerződést képez, a mely apa és fiu közt is érvényesen létrejöhet a nélkül, hogy annak érvényéhez az 1876. évi 16. t. c. 33 §-ában előirt alaki'kellékek megkívántatnának, a mely kellékek^ csakis halálesetre szóló ajándékozás esetén kívántatnak meg; és a B alattinak érvényét le nem rontja sem a különben csakis az illetékbüntetés elkerülése végett elkövetett az a szabálytalanság, hogy az okiratra későbbi kelet Íratott, sem az a körülmény, hogy a kereseti ingatlanok birtokába a megajándékozott a szerződés szerint csak az ajándékozó halálával léphet; — és pedig ez utóbbi körülmény azért nem, mert ez az intézkedés, mint a szerződésen alapuló és a tulajdonjogot nem érintő, és csakis a birtoklás kezdetét meghatározó rendelkezés, még halálesetre szóló ajándékozást nem képez. ,1898. június hó 7-én 3,273/P. 1898. sz. a.) A magyar királyi Kúria. A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja (1899. évi február hó 1. napján. 4,889'P. 1898. sz. a.j Felperesnek fizetési késedelme nem menti fel alperest az általa feltétlenül elvállalt kötelezettség teljesítése alól. Az újvidéki kir. törvényszék (1900. jun. 25.5355 sz. a. G. István felperesnek D. Ign. és fia cég alperes ejlen folytatott 6,000 K. kártérítés iránti perében következőleg i t e 11: Alperes kö>.eles 2,880 kor. tökét ennek 1898. jun. 18-tól járó b\ kamatait stbit felperesnek megfizetni. A kereseti követelés többi részével felperes elutas.ttat.k. In d okok: Felperes arra alapítja keresetet hogy o alperestől 50 hold földet vett haszonbérbe 1894. okt l-tol kezdodoleg 2 gazdasági évre évi 1,150 frtnyi haszonbérért. 1895. tavaszán az árviz teljesen elborította a bérlemény területét, ugy hogy felperes azt egyáltalán nem használhatta; ez alapon felperes megakarta szüntetni a haszonbérleti szerződést és e célból felkereste Újvidéken D. Béla alperesi cég tagját ki a szerződés megszüntetésébe bele nem egyezett ugyan, azonban ezen alkalommal az a megállapodás jött létre köztük, hogy felperes a haszonbéri összeget a haszonbérleti időre alperesnek megfizeti, viszont azonban alperes a haszonbérletet 1 évre ingyen átengedi felperesnek, — ezen megállapodás dacára alperes az ingyenes esztendőt nem engedélyezte és ez által felperesnek 3,000 frt kárt okozott, miért is kérte felperes alperest ezen összeg és annak a kereset beadása napjától járó kamatainak megtérítésére kötelezni. Alperes a kereset elutasítását kérte, elsősorban azért, mert felperes jelen követelését az alperes által az ó-becsei kir. jbiróságnál 11,831/96. sz. a. 1,075 frt s jár. iránt folyamatba tett perben víszonkereset utján már érvényesítette és ezenviszonkeresetével elutasittatott, előadta továbbá, hogy felek közötti jogviszonyt írásbeli haszonbérszerződés szabályozza, mely 1890. aug. 25-én kelt. tehát a felperes által állított szóbeli megállapodás létrejötte után állíttatott ki; tagadja, hogy ily szóbeli megállapodás létrejött, de ha az létre is jött, hatályát vesztette a későbben kiállított és azzal ellenkező írásbeli szerződés folytán; ellenezte, hogy a felek között folyamatban volt sommás perben kihallgatott tanuk vallomásai a jelen perben bizonyítékul elfogadtassanak, mert a tanuk mint felperesnek bérlőtársai érdekeltek és vallomásuk nem kimerítők, egyébként a tanuk vallomásaiból kitűnik, hogy D. Béla felperesnek és bérlőtársainak oly feltétel alatt ajánlotta fel az ingyenes évet, ha a haszonbéri összeget pontosan kifizetik, de felperes a haszonbér megfizetését megtagadta és alperes kényszerítve volt ellene pert és végrehajtást vezetni s ennél fogva alperes már ezen feltétel be nem tartása miatt is elvesztette az ingyenes évre állítólag szerzett jogát. Felhozta még alperes, hogy felperesnek saját előadása szerint is az 1896/97-ik gazdasági évben lett volna igénye a bérlemény ingyenes használatához, ez a gazdasági év pedig köztudomás szerint oly szerencsétlen kimenetelű volt, hogyannak eredménye még a szántást és a vetőmagot sem biztosította; ennél fogva a kárösszeg megállapításánál ezen év gazdasági viszonyai veendők alapul. Felperes kereseti állításai bizonyítására kérte az előző sommás per iratait beszeszerezni, a kár összegét pedig birói szemle utján kérte megállapítani ; — előadta, hogy az 1894. aug. 25-én kelt szerződés nem uj szerződés, hanem az 1894. aug. 25-én kiállított szerződés helyett épen az árvízre való tekintettel lett ujabb fizetési feltételekkel kiállítva. Ez a szerződés nem ellenkezik a szóbeli megállapodással mert az utóbbi más évre vonatkozik és egyáltalában egész külön megállapodást képez. Tagadja, hogy D. Béla csak feltételesen — és pedig a bérösszeg pontos fizetésének feltétele alatt kötelezte volna magát a bérlemény egy évi ingyenes átengedésére. A peres felek a keresetben jelzett 50 holdnak 1897. évi tiszta jövedelmét közös megállapodással 2,880 koronára teszik. II. Ami első sorban alperesnek az itélt dologra alapított kifogását illeti, azt a kir. tszék nem vette figyelembe, mert a 11,831/96. sz. periratok tanúsága szerint eme perben a jelenlegi felperes ellen követelést nem viszonkeresetileg, hanem beszámítási kifogásként érvényesítette és ezen elle követelésével az 1893: XVIII. t.-c. 106. §. alapján külön per útjára utasíttatott; — ezen követelés tekintetében tehát érdemleges határozat ama perben nem hozatván, itélt dologról nem lehet szó. A kir. tszék a felek előadása, a becsatolt haszonbéri szerződés és a felek között folyamatban volt sommás perben kihallgatott F. M„ E. A., O. M., F. M., tanuknak az 1868: 54. t.-c. 209. §-ai élteimében a jelen perben is bizonyítékul elfogadott vallomásai alapján tényként megállapítja, hogy felperes alperestől 50 hold földet vett haszonbérbe 1894. okt. 1-től 1896. okt. l-ig terjedő időre holdankint évi 23 frt. haszonbérért; megállapítja továbbá a feleknek e részben egybenhangzó előadása alapján, hogy 1895. év tavaszán az árviz teljesen elöntötte a haszonbérelt területet, ugy hogy felperes azt ezen gazdasági évben egyáltalán nem hesználhatta; végre megállapítja F. M., N. J., és I. P. tanuk vallomása alapján, hogy D. Béla az alperesi cég tagja 1895 május havában felperessel és még több haszonbérlővel szemben kötelezettséget vállalt az alperes cég nevében az iránt, hogy az árvizre való tekintettel a haszonbérlőknek 1 évre ingyen engedi át a haszonbérelt területet, ebbeli kötelezettségének azonban nem tett eleget. Alperesnek ezen tanuk ellen tett kifogásai nem vétettek figyelembe, mert a tanuk a jelen perben nem érdekeltek és egymagában véve az a körülmény, hogy ők is haszonbérleti viszonyban állottak alperessel, nem teszi aggályossá vallomásukat, mert