A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 42. szám - A végrehajtási törvény revíziójához

A JOG Vénrokonok kört köttetett, a 2. díjtétel C. pont l. és 2. jegyzete alapján, mint terhelt ajándéktól l9/10°'0-ra szállíttatott leNem sokára ez után azonban már egy másik határozatban, e birói gyakorlatnak ellentétesen és föntemlitett díjtételnek meg nem felelően határoz 13,715/1899. sz. alatt. Ámbár magából a díjjegyzékből is világosan kitűnik, hogy szülő és gyermekek közt, ha a meghatározott forgalmi becsértékü ingatlan egy kisebb kifizetéssel terhelve adatik át, akkor mint visszteher mellett kötött jogügylettől, a fenmaradó tiszta ajándéktól Ls/io°/o és az ingatlan értékétől l9/l0% illeték fizetendő. Dacára ennek, fenti esetnél, amidőn M. J. és neje fiuk és menyüknek ajándékozták 7.000 fit átadási árban ingatlanukat, amelyekre átvevők 4,500 frtot kifizettek, a helyett, hogy a fent jelzett birói gyakorlatot szem előtt tartva és az illetéket 2,500 frt tiszta ajándéktól ls/10°/0-ra és az ingatlan értékétől, 7,000 frttól l»/10°/o-ra módosította volna, e kiszabás helyett a ni. kir. adóhivatal által kiszabott 2,500 frt utáni ls/io0'0-os, 2,500 frt utáni l9V/o-os és a kifizetett 4,500 frt utáni 4S 107o-os illetéket, amely kiszabás ellen beadott felebbezést a pénzügyigazgatóság elutasította, (azon indokból, hogy az átadási árból 4.500 frt kifizettetett, a jogügylet tehát az érték erejéig adásvételnek és 2,500 frt erejéig ajándékozásnak volt minősítendő) — hagyta jóvá, azzal érvelve, hogy a kifogás o 11 4s/lűo;ű v a g y on á t r u h á z á s i i 11 e t é k — miután annak alapjául vett 4,500 frt erejéig szerződő felek közt visszterhes vagyonátruházás létesült, jogos alapon nyugszik és mert ennek az illetéknek jogosságát az a körülmény, hogy a visszterhes vagyonátruházás szülők ésgyermekek, illetve menyök közt történt, egymagában véve nem érintette. Hogy ezen indokolás a hivatkozott díjtételnek, de magának a közig, bíróságnak 6,209'1895. sz. határozata szellemével, valamint a bélyegtörvény e tárgybani intenciójával teljesen ellenkezik, azt. ugyhiszem, részleteznem szükségtelen, annyival is inkább, mert a közig, bíróságnak hasonló irányú tárgyban hozott 19,406 1900. sz. ítéletével az adóhivatal által 43/lo°/crkal kiszabott és a pénzügyigazgatóság által jóváhagyott határozatát azon az alapon módosította 13,10 és l9/10°/0-os illetékre, mert a 4s/io°/o nem lett volna kivethető, amenynyiben az ingatlanok a szülők által ruháztattak át rájok; a viszontszolgáltatások, vagy egyéb kötelezettségektől pedig csak a megajándékozott oldalrokonok és idegenek kötelesek a 2. díjtétel 2. jegyzete értelmében a 4'iűöű-os illetéket fizetni, az egyenes ágon leszármazó k azonban nem. Nagy megnyugvásul szolgálna ugy a pénzügyi szakkörökre, valamint a fizető felekre is, ha e birói gyakorlat egyszer már következetes maradna, mert a kiszabást teljesítő m. kir. adóhivatal, úgyszintén panasz esetében a pénzügyigazgatósági végzést meghozó előadó mindenesetre figyelembe kell hogy vegye a közig, bírósági határozatokat. Ámde irányadóul ez egy tárgyban ahány előadó, annyi külömböző felfogással hozott határozatokat jó lelkiismerettel nem követhetik, mert némelyeknél a kincstár, másoknál a panaszos húzná igazságtalanul a rövidebbet, ami pedig egyfelül a méltányosságot, másfelől a jogossági elveket tartva szem előtt, meg nem engedhető. A végrehajtási törvény revíziójához. Irta FARKAS ÖDÖN dr. szolnoki trvszéki jegyző. A legutóbbi napokban a napilapok egy közérdekű esettel foglalkoztak «operette-fogság» cimén, mely eset jogi szempontból is igen érdekes. Az eset Bécsben történt. Ugyanis egy külföldi operette-énekes M e i s t e r-L a u t h Károly több évre a bécsi Carl-szinházhoz szerződött és dacára annak, hogy szerződése még le nem járt, máris egy másik színtársulathoz szerződött, evvel a színtársulattal egy másik bécsi színházban föllép, sőt a szinfársulattal külföldi útra készül, természetesen a Carl-szinházzal szemben még fennálló kötelezettségeinek eleget nem tesz. Utóbbi színház igazgatósága ennélfogva a szerződésszegő énekes ellen a szerződés teljesítése iránt pert indított és ebből a polgári perből kifolyólag alperes elfogatása elrendeltetett. Fogság — civilis kötelem alapján. Hamarjában nem is tudnék hazai tételes intézkedést apts. 206. §-án, és a csődtörvény- s kereskedelmi törvényen kívül — megjelölni, a melynek alapján nálunk polgári biró fogságot szabhatna meg. A bécsi tartományi törvszék ezt, az osztrák végrehajtási törvény alapján elrendelte. A határozat érdekes és a következőleg hangzik: «Cg. VII. 55H/1/10. Ideiglenes intézkedés. (Elfogatási parancs.) Dr. D. E. ügyvéd által képviselt A. A. indítványára a Cg. 558/1/1. számú keresetben érvényesített igény biztosítására M. L. K. operette-énekes, bécsi lakosnak elfogatása és fogságban tartása arra az időtartamra, mig felperes igényét kényszervégrehajtással é.vényesiteni képes lesz, legkésőbb azonban 1902. március 15-ig ama feltétel alatt elrendeltetik, hogy A. A. köteles lesz a fogvatartás költségeit, beleértve az élelmezés költségeit is, egyelőre egy hétre 17 K 50 f összegben ennéi a birjságnál a hivatalos órák alatt a letétnapló vezetője kezéhez letenni. E költségek letételének igazolása előtt az elfogatás foganasittatni nem fog. Az élelmezési költségek jövőre hétről-hétre előlegezendők. Amennyiben az előleg legkésőbben az utolsó napon délig meg nem újíttatnék, amely napért az előző letét történ', ebben az esetben ezen napon a fogság hivatalból megszüntetendő. Az elfogatás foganasitása abbanhagyatik és a már foganatosított intézkedés feloldatik, ha M. L. K. ur 10,000 K összeget birói letétbe helyez.» E határozat ellen alperes fel folyamodással és pana szszal élt. Ennek folytán a tartományi főtörvszék az első bíróság intézkedését részben és olyképen változtatta meg. hogy a további fogság csjk abban az esetben tartatik fenn, ha felperes a végzésben egjelölt rövid időpontig 10,000 K összeget letétbe helyez. A másodbiróság a felfolyamodás azt az állítását, hogy az elfogatás egyáltalán nem lett volna alkalmazható, továbbá azt a panaszt, melylyel alperes a szökés feltételezése ellen élt, mint alaptalanokat visszautasítja. És pedig mert: «jelen esetben alperes személyes teljesítményéről van szó, amely teljesítés) minthogy az a teljesítésre kötelezett egyéniségén nyugszik, egy harmadik által nem eszközölhető, illetve annak egy harmadik által leendő eszközlését a jogosított elfogadni nem köteles. Alperes szökése ennélfogva mindenesetre felperes jogának megvalósítását meghiusitaná. E biztosítéki eszköznek alkalmazása ennélfogva jelen esetben a biztosítási célnak elérésére alkalmas, de szükséges is, miután egy egyszerű, alpereshez intézett parancs felperesnek valóságos biztosítását nem eredményezné.)) A másodbiróság a szökés gyanúját a körülmények által igazolva látja, ezenkívül alperes külföldi és Ausztriában vagyonnal nem bír. A felperes által leteendő összeg letétbehelyezésének elrendelését pedig következőleg indokolja : «a végrehajtási eljárás 390. § 2. bekezd, értelmében biztosíték követelhető és ennek a követelése jelen esetben annál inkább igazolt, mert az elfogatás alperes viszonyaiba annyira mélyreható intézkedés, hogy mindenesetre kellő b'ztositékról szükséges gondoskodni arra az esetre, hogy ha az elfogatás a meghozandó ítélet értelmében nem volna igazoltnak tekinthető, hogy ebben az esetben alperesnek megfelelő kártérítés nyújtassák. Ezért a megtámadott határozat részbeni megváltoztatása mellett, felperest a megfelelőnek tekintett 10,000 K. összeg biztosítására kötelezni kellett, a melynek letétbe nem helyezése esetén az ideiglenes intézkedés ismét fel fog oldatni.* Az osztrák bíróságok fent ismertetett hit ározata az osztrák végrehajtási eljáres 386. §-án alapszik, melynek értelmében az elfogatás csak akkor rendelhető el, ha a veszélyeztetett félnek ellenfele szökésben van, vagy evvel gyanúsítható és egyszersmind alapos az aggodalom, hogy szökése által a veszélyeztetett fél jogának megvalósítása meghiusittatnék. A 394. §. pedig meghatározza, hogy ha a veszélyeztetett fél pervesztes lesz, ez az ellenfélnek az ideiglenes intézkedéssel okozott vagyoni hátrányért kártérítéssel tartozik. A kártérítés öszszegét a bíróság szabad belátása szerint határozza meg. Ellenben az elfogatást indítványozó fél is, ha az ideiglenes intézkedés nyilvánvalóan rosszhiszemüleg eszközöltetett ki, birsággal sújtható. Applicáljuk most a fent ismertetett esetet hazai jogviszonyainkra. A biztositásnak végiehajtási törvényünk két nemét ismeri. U. m. a bizt. végrehajtást és a zárlatot. ítélet előtt mindkettő ritka esetben lenne alkalmazható (223. §. l. bekezd., 224. §. 2. bekezd., 225. 9, 227. §. 237. §. a) pont ). A bizt. végrehajtás ezenkívül csak akkor rendelhető el, ha megindított avagy megindítandó per tárgyát készpénzbeli követelés, bérpénz, haszonbér, meghatározott nemű vagy fajú ingóság, vagy közhivatalnok elleni követelés (227. §.) képezi, mig a zárlat a 237. § eseteiben rendelhető el. Kérdem már most, hogy ha a fentihez hasonló per nálunk indíttatnék, felperes végrehajtási törvényünk mely szakasza alapján kérhetne biztosítást ? Azt hiszem, kérelme teljesen sikertelen lenne, mert a IV cini rendelkezései alapján kérelmének hely adható nem lenne. Most, mikor az uj perrendtartással kapcsolatosan a végrehajtási