A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 41. szám - A versenytilalom az uj német kereskedelmi törvényben

296 A JOG déses bejáró a felperes telkéhez tartozik, azt o s jogelődei 50 éven át birták és használták, az az 1881. évi kataszteri kivétel szerint is a felperes birtokaként szerepel és mert bizonyítva látta, hogy a felperes az alperesnek a bejáró használatát csak szívességből engedte meg, nem találta a kir. járásbíróság bizonyítottnak azt, hogy ez a bejáró valaha bármely kataszter szerint községi területnek vétetett volna, a minek egyébként alapja sem lenne, mivel a bejáró csakis az alperes telkéhez vezet. A budapesti kir. ítélőtábla 1894. évi június hó 22-én 5,458/p. 94. sz. a. hozott ítéletével a kir. járásbíróság Ítéletét megváltoztatván, a felperest keresetével elutasította, mert a csatolt közigazgatási határozatokkal bizonyítottnak látta, hogy a peres terület községi ut, mert ilyen közvagyon iránt hasonló magánjogi igény birói uton nem érvényesíthető s mert az nyert bizonyítási, hogy a peres területet az alperes vizlevczelésre s takarmányának lerakására több éven át használta, anélkül, hogy a felperes az ellen tiltakozott volna. A kir. Kútia 1891. évi november hó 9-én 10,412/p. 94. sz. a. hozott határozatával a másodbiróság ítéletét hagyta helyben, dc egyedül abból az ir.dokból, mert a felperes az egy évi kizárólagos békés birtoklást nem bizonyította. III. L 1. az 189G. évi október hó 10-én a kérdéses bejáróra kaput létetelt; azonban a R. L. által ellene indilott sommás visszahelyezés! perben az c!s< bíróság ítéletét helybenhagyó Ítéletével a szolnoki kir. törvényszék felebbezési tanácsának (1897. január 15-én 1896. D. 345. sz.) a kapu eltávolítására fötcleztetett, mert az alperes használati joga már birói határozaton nyugszik, a tnlajdonjog kérdése a perben megoldást nem nyerhet és mert a kir. Kúria 10,412/94. számú határozatára figyelemmel nincs alapja annak az alperesi érvelésnek, hogy a bej'áró iránti igény magánjogi uton megbírálható ne lenne. IV. Ez előzmények után adta be L. I. 1897. évi január hó 26-án 1,376. szám alatt a kunszentmártoni kir. járásbírósághoz R. L., Tiszakürt községe, M. S. és néhai L. S ismeretlen örökösei ellen keresetét, a melyben annak ítéleti kimondását kérte, hogy a peres 40 négyszögöl területű bejáró úthoz mint a liszakürti 1,516. sz. tjkvben A 4-1. r. 90. hr. sz. a. felvett belteleknek az alkatrészéhez és azzal ugyanazonosnak helyszínelt területhez való kizárólagos éskorlátlan tulajdoni joga megallapittassék, hogy ez a terület községi utat és községi tulajdont nem képez és hogy R. L. jogtalanul gyakorolt szolgalmi joga megszüntettetik és ő 200 frt kártérítésnek s járulékainak megfizetésére köteleztetik. A kir. járásbíróság az 1898. évi december hó 20-án 1898. Sp. 140/11. szám alatt hozott Ítéletével a felperes kizárólagos tulajdoni jogát a peres bejáró útra megítélte, a felperest feljogosította, hogy a belteleknek a L. S. nevén álló fele részére a tulajdonjognak adásvétel cimén bekebelezését kérhesse, R. L. 152 frt 53 kr. kárnak és járulékainak, ugyanőt és Tiszakürt községéi a perköltség megfizetésére kötelezte, R. L. pedig a használhatúsi szolgalmi jog iránti viszonkeresetével elutasította. Tanuk vallomása alapján megállapította a kir. járásbíróság, hogy a kérdéses bejáró uton és a beltelken a hatvanas évekig a falu népe a Tiszára, a Tisza szabályozása után pedig a vizjárta területből kiosztott hereföldekre gyalogosan és lóval is kereszlüljárt, de midőn az aljon lakók az elöljáróság közbenjöltével alulról kerítést húztak és különösen mikor a felperes uj házát a lejárásra felépítette (1884. évben), a volt lejárás teljesen megszűnt és arra senki sem jár. A becsatolt (K. és L.) hiteles térképi kivonatokkal és a községnél őrzött 1881. évi kataszteri tér képről készített NB. a. vázrajzzal megállapította a kir. járásbíróság, hogy a bejáró ut az 1857., 1866. és az 1881. évben a felperes ingatlanának alkotó részét képezte; megállapította, hogy a felperes 1884. évben a mesgyevonalon építette fel az uj házát ott, a hol a bejáró ut irányában a Tiszára, utóbb a hereföldekre lejártak. Az 1807. évi teslirroniális levéllel (földesúri hatóság határozatával) igazoltnak tekintette a kir. járásbíróság, hogy a felperes bejárója előbb a Cs. S. jogelődjének: T. G.-nek udvartelkén volt, az ugyancsak az 1/8727396. irattári jelű iratok között 4. szám alatt fekvő községi bizonyilványnyal pedig azt is, hogy a bejáró ut a 90. hrsz alatti ingatlannak alkotó része, mely bizonyítékokkal szemben a község semmivel sem bizonyította a bejáró úthoz való tulajdonjogát A kir. járásbíróság ítéletét a szolnoki kir. törvényszék felebbezési tanácsa az 1899. évi február hó 14 én 1899. D. 23. szám alatt hozott végzésével feloldotta s az eljárást megszüntette, mert a csatolt periratok adataiból nyilvánvaló, hogy a kérdéses terület, a melynek tulajdonjogát a felperes megítéltetni kéri, jogerős közigazgatási határozatokkal közutnak nyilváníttatott, az 1890. évi I. t.-c. rendelkezései szerint pedig a közutak feletti intézkedés és felügyelet nem a polgári perutra, hanem a közigazgatási hatóságok elé tartozik. Az e végzés ellen beadott feltolyamodást a budapesti kir. Ítélőtábla 1899. évi június hó 28-án 1899. I. H. 8. szám alatt hozott végzésével hivatalból visszautasította, mert azokban a perekben, amelyek tárgyának értéke a 200 forintot nem haladja meg, a felebbezési bíróság végzése ellen felfolyamodásnak nincs helye. V. L. I. ezek után a kir. igazságügyminiszterhez 1899 évi október hó 29-án 6Í,090 sz. a. és 1899. évi november hó 1-én 61,725. szám alatt beadott kérvényeiben az ügynt k a felmerült hatásköri öszszeütközés eldöntése céljából ministertanács elé terjesztését kérte. VI. Mint az előadott tényállásból kitűnik, felperes keresetét ingatlan tulajdonjoga iránt indította a község ellen, amely a felperes által tulajdonának állított területet közutnak vitatja s R. L. ellen, aki azon szolgalmi jogot kiván gyakorolni. Ez a kereset tehát tisztán magánjog érvényesítésére irányul és igy annak megbirálása birói útra tartoznék, még abban az esetben is, ha a vitás terület akár mint eredetileg köztulajdon, akár mint kisajátítás utján szerzett terület a közúthoz tartozónak bizonyulna; mert a felperes tulajdonjogát kizáró ezen körülmény megvitatása és bizonyítása a per érdemére tartozván, ez a hatáskör eldöntésére befolyással nem bír, s minthogy e szerint az eljárásnak a L. I. kizárólagos tulajdonjoga és a fentebb kiemelteken kivül esetleg R. L. illetőleg a község többi lakosai szogalmi joga a tárgya, ezeknek a tisztán magánjogi igényeknek a megbirálása nem a közigazgaiási hatóság, hanem a járásbíróság hatáskörébe tartozik. 17,900/1900. L M. sz.) Hatáskör megállapítása, temetőben sirkö megrongálása, fakeresztek kitörése és koszorúk letép i^e miatt indított ügyben. A kir. ministerium a G. Mihály és társai náprádfai lakosok ellen vallás elleni vétség miatt indilott ügyben Zala vármegye novai járásának főszolgabirája és a zalaegerszegi kir. lörvénysézk között felmerült hatásköri összeütközés! esetet 1900. évi július hó 11. napján tartott tanácsában megvizsgálván következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik Indokok: Náprádía 1 özség birájának Zala vármegye novai járásának főszolgabírói hivatalához telt feljelentése szerint az ottani községi temetőben 1899. évi november hó 2-án G. Mihály és társai egy sirkövet megrongállak, több fakeresztet kitörtek, s a keresztekről a koszorúkat letépték. A novai járás főszolgabirája a feljelentelt cselekményben a BTK. 191. §-ba ütköző vallás elleni vétséget látván fenlorogni: az 1899. évi november hó 17-én : ,638. sz. a. hozott határozatával illetékes eljárás végett a feljelentést a zala-egerszegi kir. törvényszékhez tette át. A kir. törvényszék a cselekményt az 1899. évi dezember hó 9-én 4,211. sz. alatt kelt végzése szerint, a KBTK. 80. §-ba ütköző közrend elleni kihágásnak minősítvén : az iratokat a novai járás főszolgabírójának visszaküldte. Ezen tényállás alapján: tekintve, hogy a feljelenlelt személyek síremléket és köztemetőben a holtak emlékére elhelyezett tárgyakat szándékosan rongáltak meg: a cselekményük a BTK. 420. §-ba ütköző és az 1897: XXXIV. t.-c. 17. §. 4. pont szerint a kir. törvényszék hatásköréhez tartozó idegen dolog jogtalan megrongálása vétségének és nem a KBTK. 80. §-ba ütköző közrend elleni kihágásnak ismérveit látszik magában foglalni, amely okból a kir. biróság hatáskörét kellett ezen ügybfn a további eljárásra nézve megállapítani. (39,777/1900. I. M. sz.) Kúriai és táblai értesitések. Apatin B. M. dr. Első apatini öns. szöv. ügye okt. 9. rmv. a zombori trvszek Ítélete. — Brassó U. J dr. Klein—Popper előa. Fabiny helyett Kovács Béla. — Klein-Mikes (787/901 p. sz.) okt. 4. hh. — Tunaszerdahely P. P. László-László (1,872/901 p. sz.) okt. 2. hh. — Erzsébetváros J. Gy. dr. Martini—Schüller (4,715/901. sz.) okt. 8. hh. — Felsővissó J. J. Jura-Müller (1,354/901 p. sz.) okt. 3. mv. — Hódságh L. F. dr. Hódsági tp. — Rosenberg (383/901 v. sz.) okt. 3. hh. - Miskolc H. G. dr. Mák—Mák (1,397/901 p. sz.) szept. 26. fo. — Mohács B. J. 2.740 sz. előa. Uhlyarik, n. e. — Nagyszeben H. K. dr. Schossal—Erdelyszky, Schemel- Schemel n. e. — Zombor G. J. dr. Helmli—Helml (081/931. p. sz.) szept. 28. mv. Gyakorlattal bíró ügyvédjelölt kerestetik vidéki irodába október elején való belépéssel. Fizetés megállapodás szerint. Cím a kiadóhivatalban. Gyakorlattal biró közjegyzői irnok, aki a közjegyzői teendőkben kellő jártassággal bir, hagyatéki tárgyalások önálló vezetésére képes, telekkönyvi ügyekben otthonos, beadványok szerkesztéséhez ért, szerény feltételek alatt vidéken azonnal állást keres. Cime a kiadóhivatalban. 3 — 1 Lengyeltótiban, Berzsenyi Gerő dr. irodájában, gyakorlott ügyvédjelölt azonnal alkalmazást kaphat 1 — 1 PAU.A8 RÉSZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA 8UDAP68TEN. RÉVAI LAJOS dr. lakása V., Kálmán-utca 16 STILLER MÓR dr. lakása V., Rudolf-rakpart 3.