A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 41. szám - A jelzálogos terhek átvállalása esetén járó illeték

292 A JOG a legtöbb esetben époly hosszadalmas, mint bonyolódott, — ezt szükségtelen hangsúlyoznom, vagy bizonyítanom. Jóllehet tehát az uj aera óriási igényekkel lépett fel a rendörséggel szemben, semmi sem történt, hogy ezen fontos nyomozó hatóság feladatának teljes mérvben meg is felelhessen. A bűnügyi osztály munkaterhe a lefolyt évben 3—4-szerte nagyobb lett, mint volt a Bp. életbelépte előtt — és a személyszaporitás mindössze 3 fogalmazó, 3 segédfogalmazó, 3 gyakornok és 7 detektivre szorítkozott. így történt, hogy az uj rendszer első évében a 19 előadó és 11 előadói segéd önfeláldozó működése dacára, az előadónként átlag kiosztott 3,766 (!!) ügydarabból előadónként átlag 370 — 380 drb. elintézetlen maradt. így is majdnem hihetetlen az elintézések száma, fejenkint: 3,386, vagyis 300 munkanapot számítva, 11 —12 bűnügy elintézése esik egy napra. Nem volna éppen rendkívüli csoda és az illető előadók terhére sem volna róható, ha az ily idegrontó — inkább gépies leőrlésnek mondható — munka mellett, a nyomozások selejtesek, felületesek és megbízhatatlanok volnának. És íme itt esik meg a második csoda : ugy az ügyészség, mint a bíróság tagjai, egyetértően csak a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak a rendőri nyomozások alapos voltáról és ezeket sok esetben a bírósági vizsgálatok fölé helyezik. Azok a névtelen hősök pedig, akik ily emberfölötti munkát végeznek, nagyrészben, jogvégzettségük dacára, még csak «irnoki» cimmel vannak felruházva és hiába könyörögnek, hogy legalább a segédfogalmazói vagy fogalmazó-gyakor-^ noki cimet elnyerhessék — pedig ez még egy krajcárjába sem kerülne az államnak, a fiatal embert pedig ambíciójában sérti, — éppen holott ennek serkentése lenne kívánatos. Hozzájárulnak a rossz előléptetési viszonyok és a hihetetlen gyarló munkahelyiségek. «Az elő adók — így szól a jelentés — különösen a bűnügyi osztályban, össze vannak zsúfolva apró szobákba. Előszobák nincsenek sehol és emiatt is a főkapitányságon megforduló ügyfelek részéről folytonosan panaszok hallhatók » Ily viszonyok közt az elért eredmények bámulatba ejtenek ugyan, de világosan látható, hogy ez igy soká nem mehet. A már begyakorolt és bevált munkaerők a nagy munkahalmaz alatt ki fognak dőlni és a restancia óriási mérvben fog növekedni.*) Restancia a nyomozás stádiumában pedig egyenlő jelentőségű a vizsgálat sikerének meghiúsításával, a bűnjelek és nyomok eltűnésével és a megtorló igazságszolgáltatásnak sok esetben negatív eredményével. Nem érthetek azonban egyet a rendőrség abbeli kivánatával, hogy az 1881. évi XXI. t.-c. 29. §-a — mely a bíróságot azon joggal ruházta fel, hogy az előleges letartóztatás határidejét a rendőrség előterjesztésére meghoszabbithassa, — mielőbb visszaállíttassák. Szomorú emlékek fűződnek ezen kivételes joghoz ; nem is annyira az igazságszolgáltatás érdeke, mint inkább a nyomozó közegek kényelemszeretete és egyéb itt közelebbről nem részletezhető, gyakran a nyomozás érdekeitől igen messze álló tényező befolyásolta annak oly gyakori igénybevételét, — sokkal jobb, hogy az az uj Bp. életbe léptével örök időkre a láthatárról letűnt. Abból, hogy a rendőrség közegei, más elfoglaltságuk miatt, nem képesek az egyik vagy másik bűneset nyomozását kellő sikerrel folytatni, — korántsem következik, hogy a gyanúsított 18 órán tul is előzetes letartóztatásban maradjon, — hanem következik természetszerűleg az, hogy a nyomozó személyzet megfelelően szaporittassék, hogy ekkép az illető nyomozó közegnek elegendő ideje jusson feladatának sikeres megoldására. Az egyéni szabadság elve sokkal magasabban áll minden rendőri kényelemszeretetnél és a törvények is nem a rendőrök, hanem a polgárok érdekében hozatnak. Nem olyan nagy a baj. ha valamely gonosztevőnek a rovásán lévő egyik-másik gaztette kiderittetlen marad, mint ha valaki ártatlanul a rendőri tulbuzgalom áldozatául esik és putativ vétségért fogva marad. Az uj Bp.-nak talán legnagyobb és legáldásosabb vívmánya az. hogy az előzetes letartóztatások száma óriási mérvben apadt és igy természetesen az ártatlanul jóhirnevük és szabadságuktól megfosztott gyanúsítottak száma is lényegesen csökkent. Ami azelőtt a szabály volt, az most kivétellé vált — hála a reformtörvénynek. És hogy ennek dacára a közbiztonsági *) Jellemző e tekintetben, hogy az idegemésztő munkásság folytán a rendőrtisztviselők statusában esak 1 tisztviselő található, a ki 30 éves szolgálatra tekinthet viss7a. A teljes nyugdíjazásra megkívánt 40 évi szolgálatidő tehát a rendőrség közegére nézve egyáltalában csak pium desiderium marad. viszonyok nem rosszabbodtak, ezt maga a rendőrségi jelentés is kénytelen koncedálni. A bűnügyi osztály ügyforgalma 71,555 drbot, vagyis 4,467 darabbal többet tett ki, mint az előző 1899. évben. A tényleges emelkedés azonban jóval nagyobb, mert ezen .szám csak a "főkapitányság részéről a bírósághoz juttatott ügyeket foglalja magában; holott azujBp. óta a főmagánvád esetei a ker. kapitányságok utján közvetlenül lesznek a bírósághoz beterjesztve. Ezen nagy emekedés egyfelől a főváros lakosságának szaporodásában, másfelől abban leli magyarázatát, hogy a rendőrség most sok oly bűnesetekben végez nyomozást, melyek azelőtt kizárólag a bíróságnak voltak fentartva. Az év végén elintézetlen maradt 7,155 ügydarab (1899:1,599) ami előadónként, amint már emiitettem, 370 — 380 drb hátralékot jelent, vagyis 10%-ár az ügyforgalomnak. Legalább is hat magasabb állású előadót kér a rendőrség, hogy ezen megnövekedett ügyforgalom kellően lebonyolítható legyen. Es tekintve, hogy ebbeli kérelmét a belügyminiszter elé terjeszti, kétséget nem szenved, hogy az mielőbb teljesítve is lesz. Mert csak az igazságügyi hatóságok kivánatai és előterjesztései részesülnek azon kitüntetésben, hogy felsőbb helyen figyelmen kívül hagyatnak. Ezúttal azonban nem panaszkodunk ; mert hiszen ezen személyzetszaporitás ezúttal az igazságszolgáltatás javára esik. Révai Lajos dr. A jelzálogos terhek átvállalása esetén járó illeték. Az ingatlanok forgalmában naponként előforduló eset, hogy az ingatlan megvevöje, az ingatlanokat terhelő jelzálogos adósságokat magára vállalja. Ebben az esetben az a kérdés, hogy a jelzálogos terhek átvállalása által jött-e létre olyan ügyletujitás, amelytől a bélyeg és illetékszabályok 52. §-a értelmében, az illetéki díjjegyzék 60. tétele, illetve a 64. tétel II. b) pontjában jelzett II. fokozatú illeték jár. Ez az adósság átvállalás, vagy az adásvevési szerződésben vagy külön okiratban történik s a volt pénzügyi közigazgatási bíróság is e szerint döntötte el a kérdést. Ennek a bíróságnak a joggyakorlata szerint oly esetben, midőn az adósságok kifizetésének a kötelezettsége a vevő által az adásvevési szerződésben átvállaltatik, ez nem esik külön illeték alá s amennyiben az átvállalás iránt külön nyilatkozat is állíttatik ki, erre a külön nyilatkozatra csak 50 kros bélyeg jár (258 sz. elvi határozat.) Ezt az elvi megállapodást azonban a közigazgatási bíróság megváltoztatta s 1898. évi 5. sz. döntvényében kimondotta, hogy «abban az esetben, ha a vevő a jelzálogi terhek átvállalásával veszi meg az ingatlant s külön nyilatkozatban vállal személyes fizetési kötelezettséget e terhekre nézve, ez a nyilatkozat — ha csak az adásvevési szerződés alapján ki nem szabatott már a II. fokozat szerinti illeték is — II. fokozat szerint járó illeték alá esik». Ennek a határozatnak indoka az, hogy a jelzáloggal terhelt ingatlan megszerzésével az uj tulajdonos csupán azt köteles tűrni, hogy a követelés a jelzálogból kielégíttessék. Ha azonban az uj tulajdonos (a vevő) az ingatlant terhelő uj követelésre nézve személyes fizetési kötelezettséget is vállal, ez az eredeti jogügylet oly megerősítését vagy megváltoztatását képezi, amely a jogügylet természetének megfelelő illeték alá esik, tehát ha az eredeti adós fizetési kötelezettsége fenmarad, mint kezességi okirat, ha pedig az eredeti adós további fizetési kötelezettsége megszűnik, mint egészen uj kötelezvény esik a II. fokozat szerinti illeték alá. A fenti döntvénynyel, amint annak szövegéből látszik, csak a személyes fizetési kötelezettséggel történt átvállalásról kiállított külön nyilatkozatok illetékkötelezettsége van eldöntve, s fenmarad az a kérdés, hogy jár-e ez a II. fokozat szerinti illeték akkor is ha az átvállalás nem külön nyilatkozatban, hanem magában az adásvevési szerződésben történik ? A döntvény indokolása e tekintet'cen nem hagy fenn kételyt ami kitűnik a következő részletből: «Önként következik, hogy az illetékköteles megerősítés vagy megváltoztatás már magában az adásvevési szerződésben is előfordulhat, mely esetben az adásvevési szerződés, az adásvételi illetéken kivül, az illetékszabályok 54. §-a értelmében, a külön jogügylet természetének megfelelő illeték alá is vonandó* Ekként jár el a közigazgatási bíróság egyes konkrét esetekben. Ekként határozott 1900 évi 8,470. s 16,585 szám alattt is, az ügyfeleket a II. fokozat szerint járó illeték elleni panaszukkal elutasítván, Az elutasítás indoka a következő: «Ügyfél a II. fokozat szerinti bélyegilletéket sérelmesnek tartja, azt vitatván, hogy az illeték csak az adásvétel után jár ; ez a kifogása azonban figyelembe nem vehető, mert a közjegyzői okiratban két jogügylet foglaltatik, úgymint: az adásvétel és a bekebelezett adósságnak személyes tartozásként való átvállalása, tehát jogosan és helyesen történt, hogy a bélyeg- és illetékszat bályok 52. §. a) pontja s 54. §-a értelmében, a második fokozaszerint járó illeték is kiszabatott.»