A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 41. szám - A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. 1. (r.)

A JOG 291 diktál.a. de nem a szakbíró, aki jogászilag helyes munkára törekszik. A szőnyegre kerülő legtöbb esetben ugyanis egyik-másik kritérium hiányzik, de az uzsora nem mint jogászi, hanem mint gazdasigi fogalom nem hiányzik. — hanem fennforog, de a többi ki ítériumok fent nem forgása vagy bizonytalanságban maradása folytán kisiklik s büntetlen marad. Ezzel eljutottunk oda, hogy nem csak az a büntetésre méltó uzsora, amit a törvény ilyennek minősít, hanem annál kevesebb kritérium is megállapítja a gazdaságilag hátrányos, s az apró exisztenciák kizsákmányolására vezető uzsorát, ami ellen szintén büntetőjogi védelem kell. Ugyanis általánosságban abból kell kiindulni, hogy lényegileg uzsora minden ügylet, ahol a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között aránytalanság van. Do, ut des, facio, ut facias. Adok. hogy adj, teszek, hogy tégy. Az igazság eszméjének hívebb kifejezője nincs ezen néhány szónál, hogyha annak tulajdonképeni értelmét meg nem hamisítjuk, amely értelem abban rejlik, hogy adok neked valamennyit, hogy te is adj nekem ugyanannyit, teszek neked valami szolgálatot, hogy te is tégy nekem ugyanannyit. Az elv és igazság meghamisítása abban az értelemben nyilvánul, hogy adok neked egy kicsit, hogy te sokat adj, teszek neked egy kis szolgálatot, hogy te nekem nagyot tégy. Ezen meghamisításban rejlik tehát az uzsora, épen ezért az uzsorás ügyletek a jogszerűség jellegét kétségtelenül magukon viselik, de azért azok valódi természete felismerhető, s általános kötelmi jogi elméletek nem állják útját annak, hogy az ilyen ügyletek ne más jogi elbánásban részesüljenek, mint az olyan kötelmi jogi ügyletek, amelyeknél a morális alap nem hibázik. A közvélemény, a köztudat, a közlelkiismeret szerint az uzsorás ügyleteknél hiányzik a moiális alap, a bíró el is fogadja a turpis causa kifogását, s nem adja meg a jogsegélyt az uzsorás ügylet bírói érvényesítéséhez, sőt a törvény maga is büntetendő cselekménynek deklarálja az uzsorát. És mégis mit látunk ? Vidékenként az országban egész gazdasági rendszerek épültek uzsorás alapon. A látszatát is elhárítom magamtól annak, hogy az egyéni tulajdonjog intézményét, vagy az egyéni akarat szabadságát akarnám megtámadni; mert hitem, hogy az egyéni tulajdon jogintézményének feladásával az emberiség jövője lenne föladva, s az egyéni akarat szabadsága is szinte olyan szükséges, mint a levegő és napfény. Aláirom azt is. hogy a forgalom bizonyos mértékben megsínyli a szerződési szabadság korlátozását, s ez nagy mértékben káros. De azt hiszem, hogy az álladalom nem csak az erősek, hanem a gyengék érdekében is áll fent s igy jogbölcseletileg indokolva van, hogy a tulajdonjognak s a szerződési szabadságnak olynemü korlátai legyenek, amelyek megakadályozzák, hogy a szabad institúciók révén az erős a gyengét kizsákmányolja. Akkor tehát, amikor a törvény az uzsorás ügyleteket tilalmazza, a szerződési szabadságnak s a tulajdonjognak, a tulajdonnal való rendelkizhetésnek állit korlátokat, s ugy látszik, mintha nem tekintené a «volenti non fit injuria» alapelvét. Mert ha én az uzsorás ügyletekben magamat lekötöm, s ezen kötelezettségemet a törvény bizonyos mértékig semmisnek tekinti, akkor már korlátozta az én egyéni akaratom szabadságát, annak, — bár reám nézve káros irányban való kifejtését, s ha én uzsorás ügyletből folyólag valami tulajdonomat alkotó dologtól megválók, s a törvény ezen tulajdonjogátruházást semmisnek tekinti, akkor már korlátozott engemet bizonyos tekintetben a tulajdonommal való szabad rendelkezésben. Ezen tilalmak azonban az adósra nézve csak fikciót alkotnak, mert hiszen hiába tiltaná meg a törvény azt is, hogy valaki öngyilkos legyen. De a hitelezőre nézve az uzsora már mint a tulajdonszerzés tiltott módja jelentkezvén, a törvénybeli tilalom, mint a szerződési szabadságnak tényleges korlátja tűnik fel. mint korlátja egyszersmind az erkölcstelen tulajdonszerzésnek ; amint nem szabad lopni, rabolni, ép ugy nem szabad uzsoráskodni. Nem szabad csalni se, s miután a törvény bünteti a csalást, mert a csalás a közrendbe ütközik, s ellenkezik a jó erkölcsökkel, ugyan ezen cimen helyesen büntetheti az uzsorát is. A csalásnál a tévedése, az uzsoránál szorult helyzete van a sértettnek kizsákmányolva. De a tévedés is tágabb értelemben kényszerhelyzet, mert kötött helyzet, s ez az a pont, ahol a csalás és uzsora egymással rokonságba kerülnek. Tévedés esetén az akarat hibás képleteken alapul, amely alapot bizonyos ideig nem tud elhagyni, ezt az időt használja fel a csaló. Szorult helyzet esetén az akarat tehetetlen, ezt használ|a ki az uzsorás. A sértett részén mindkét esetben hibázik a szerződési szabadság, jogilag is, lélektanilag is, köznapi értelemben azonban nem. Különben tényleg ugy áll a dolog, hogy az uzsorás rendesen csal is ; az uzsorás ügyletekben rendesen mindkét deliktum ismérvei jelentkeznek, mert az uzsorás amellett, hogy az aránytalan vagyoni előny után áhítozik, egyszersmind ravasz is; az adós amellett, hogy szorult helyzetben van, egyúttal ügyetlen és tudatlan is. Folytatása következik. A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. í. Nagyot fordult a világ a Bp. életbeléptetése óta. Ha addig még lehetségesnek látszott, a főügyészségekhez és a statisztikai hivatalhoz beérkezett adatok alapján bűnügyi statisztikát összeállítani, — mely azonban, az illetékes tényezők négyszemközti beismerése szerint, az egyes számadatok labilis volta miatt, megbízhatóságra és szavahihetőségre igényt nem tarthatott, — ugy ezen szerény és fölötte zavaros forrás is azóta teljesen kiapadt, amióta a nyomozás a rendőrségek hatáskörébe utaltatott át. Es ha előbb különös szeretettel foglalkoztam a főügyészségek utján rendelkezésemre bocsátott általánosabb érdekű és nagyobb törvényhatósági területeket felkaroló statisztikai anyag feldolgozásával — ugy ma csak parciális adatgyűjtésekre vagyok utalva, melyekből fölötte bajos általános következtetéseket és tanulságokat levonni. Az állami rendőrségnek mai bűnvádi statisztikája a bűneseteket nem a megtörténtük ideje, hanem a nyomozás teljesítése illetve befejezésének ideje szerint tárgyalja. Tehát a rendőrség bűnügyi működését jellemzi bizonyos időszakról, és nem ezen időszak kriminalitását. A kitüntetett adatok ez okból nem tekinthetők ezen időszakok pontos bűnügyi fokmérőjének vagyis nem tekinthetők statisztikának egyáltalában. De még az ily helyzetben is fölötte érdekes marad a fővárosi bűnügyi viszonyok és az ezekre vonatkozó adatok tanulmányozása. És a m. k;r. rendőrség teljes elismerést érdemel, hogy amint az előző évben, ugy most is egy ujabb vaskos kötetben*) számolt be sokoldalú sikeres működéséről. Már a mult évben volt alkalmam azon kiváló szakértelmet és ügybuzgalmat kiemelnem, a melylyel ezen jelentések szerkesztetnek és mely messze túlemelkedik az efféle sablonszerű száraz jelentések nivóján. Most is csak feltétlen dicsérettel illethetem ugy Rudnay Béla főkapitányt, mint ezen munkálat ismeretlen szerkesztőit, kik kellő szakértelemmel és teljes odaádással láttak hozzá nehéz feladatuk teljesítéséhez. Nem szorítkozom ezúttal csupán a száraz statisztikai anyag elősorolására, — ami különben e lapok egyik előző számában már meg is történt, hanem a jelentésben megpendített sok fontos kérdéshez is óhajtok hozzászólani, hogy igy nagyobb súlyt adjak a jelentés desideratumamak. Jóllehet föl nem tehető, hogy a jelenlegi kormányfő, mint belügyminiszter, a rendőrség jogos kívánalmai előtt elzárkózzék, — ugy sokoldalú elfoglaltsága mellett nem tartom feleslegesnek, ezen kívánalmakat a nagy nyilvánosság elé is vinni és a rendőrséget mindaboan támogatni, amit a szolgálat zavartalan működésének biztositása és igy a közérdek követel. Az uj Bp. óriási munkát hárított az állami rendőrségre. 1900 január 1-től kezdve, amikor az uj Bp. életbe lépett, az előkészítő eljárás uj alapra van helyezve; a nyomozás a szabály, a vizsgálat a kivétel. És mert a nyomozás alapján lesz rendszerint a főtárgyalás elrendelve, vagy pedig a vád az ügyészség részéről elejtve, — a nyomozás szükségkép ép oly alapos és kimerítő mint maga a vizsgalat. A birói vizsgálatok száma 1900-ban a főváros területén alig multa felül a kétszázat és itt is sok esetben a rendőrség közreműködése lett igénybe véve. Sok olyan bűnügy, mely azelőtt birói vizsgálatban részesült, mint pl. a vétkes és csalárd bukás, váltóhamisítás, csalás, sikkasztás, hamis eskü és uzsora stb. esetei, — ma kizárólag rendőrhatósági nyomozás tárgyát képezi. Hogy pedig éppen ezen büntettek és vétségek száma a fővárosban fölötte nagy és nyomozásuk *) Jelentés a Budapest fő és székvárosi állami rendőrség 1900. év működéséről. Budapest 1901. Nagy 8°, 582 1. 1*