A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 41. szám - Az országos ügyvédgyülés előtt - A kamatok lejárata és a polgári törvenykönyv tervezése

Huszadik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 41. szam. Budapest, 1901. október hó 13. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR [ílYPÉDI, BÍRÓI, ÜGYKSZÍ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Felelős szerkesztő STILLER MÓR dr. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ._ 6 « Egész « ... 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TAR 1 ALOM: Fölhivás előfizetésre. — Az országos ügyvédgyülés előtt. Irta Rosenthal M Sr dr., nagyváradi ügyvéd. — A kamatok leját ata és a polgári torvénykönyv tervezete. Irta Berzsenyi Jenő dr., siklósi albiró. — Az uzsora-törvény reformjáról. Irta Nagy Kálmán dr., belényesi albiró. — A fővárosi állami rendőrség működése 1900. évben. Irt.i R évai Lajos dr. — A jelzálogos terhek átvállalása esetén járó illeték. — Külföld. (A versenytilalom az uj német kereskedelmi tőrvényben). — Nyilt kérdések és feleletek. (Mily módon eszközölhető ki a kielégítési végrehajtás elrendelése a marasztalt jogutódok ellenében oly ingatlanokra, amelyek hagyatéki vagyont képeznek ugyan, de a marasztalt jogutódók azon ingatlanok értéke erejéig az ítéletben fizetésre nem köteleztettek : Irta J u r i s t a. — Kényszerithető-e az örökös a birtokában lévő örökösödési szerződésbematatására'? Irta Vásárhelyi Dániel, nagykikindai tsz. bifó). — Irodalom (Az 1900 — 1901. évi pénzügyi compass. Szerkeszti Kormos Alfréd). — Vegyesek. — Kúriai és táblai értesítések — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a < Budapesti Közlöny»-ből. Fölhívás előfizetésre. Az uj negyedév megnyíltával kérjük azon t. előfizetőinket sziveskedje lanul küldhessük tovább A J o g előfizetési ára negyedévre 3 korona tehát önző érdekből; de bízvást mondhatja a mai ügyvédi nemzedék ugyanezt magáról, mert ha a bajok szanáltatnának is, azt ezen nemzedék már alig is érné meg, — de azért nem szünhetik meg azon ügyvéd, aki az ügyvédség érdekeit szivén hordja, folyton folyvást agitálni a kar jogos és sürgős kívánalmai kivívásáért! Régen és többször megírtam, hogy most már kenyérkérdésről van szó, mert évről-évre oly nagy fokú emelkedést látunk az ezen pályára menők közt, hogy a kar anyagi és erkölcsi csődje kikerülhetetlen. Példával bizonyítható be ezen állítás ! Itt van a nagyváradi jogakadémia, ahol még 20 évvel ezelőtt az összes hallgatók száma (80) tett annyit, mint az elmúlt évben az első éves joghallgatóké, a létszám megháromszorosodott, vagyis 240-re emelkedett! Ez nem egészséges, nem normális állapot és sürgősen szanálandó! Ezért helyesnek is tartjuk, hogy az országos ügyvédgyülés e tárgyban is fog intézkedni, még pedig éppen a nagyváradi kamara jeles elnöke előadása kapcsán. Bölcs határozat és szerencsés eredmény a kar minden egyes tagjának legyen kívánsága. akiknek előfizetésök szeptember 30-án lejárt, / . , , . nek azt mielőbb megújítani, hogy akadályta—kamatok lejarata es a polgári torvenyíapot. könyv tervezete. Az országos ügyvédgyülés előtt. Irta ROSENTHAL MÓR dr., nagyváradi ügyvéd. A feledékenység homályából került hire annak, hogy f. évi november hóban országos ügyvédgyülés lesz Budapesten, amelyet hogy minő szervezet hoz napvilágra, valóban nem tudom, vagy legalább nem emlékszem arra, hogy tényleg létezik vagy működik oly szervezet, amelynek feladata lenne, időnként az országos ügyvédgyülést összehívni; ha van ily szervezet, erre nagy szükség van, mert a szerencsétlen összeállítású ügyvédkamarák ugylátszik csak arra vannak hivatva, hogy fegyelmi ügyeket, még pedig majdnem rendszeresen, a Kúriával ellentétes alapokon intézzenek el s rovatos kimutatásokat küldjenek terjedelmes évi jelentés kapcsán a miniszterhez oly célból, hogy azok ott süket fülekre találjanak! Mert közbeszólólag megjegyezve — fájdalom, — hogy az ügyvédkedés terén a kamarák, még ha kilátás volna is arra, hogy a legfelsőbb felügyeleti hatóságnál cél volna elérhető, akkor se tennének semmit, mert a megszokott bürokratizmus — mi különösen az eltespedt régi erők felfrissítésének elmulasztásából származik, — lenyűgözve tartja a kamarák vezetésébe befolyó tagokat úgyannyira, hogy a hivatalos és fent már közölt teendőkön kivül produkálni mit se képesek; élő bizonyíték a nyugdijkérdés, mely örök álmát alussza, s a pillanatnyi fellendülés is. mintha az elhaló tevékenység utolsó fellobbanása lett volna ! Szóval mindezen sajnálatraméltó körülmények indokolják azon örömöt, amelyet érezünk annak reményében, hogy a közeledő ügyvédi gyűlés fog valamit a kar érdekében cselekedni ! Nem áltatjuk magunkat azonban azzal, hogy ha cselekedni, szóval ha határozni fog is ezen országos szervezet valamit, hogy ezen határozat fog is poziíiv eredményre vezetni. Mert megszoktuk már az irányadó köröktől az Ígérgetést és gondoskodásra való kilátást, de az ügyvédség égető bajaival való tényleges gondoskodást, vagy a bajok szanálását, nem ! Számtalanszor irtam már e táborban, és szerénytelenség nélkül legyen mondva, nem irtam s nem írok pro domo, igy Lapunk mai sráms 12 oldalra tí»rj« ú Irta BERZSENYI JENŐ dr., siklósi kir. albiró. Egyes pénzintézetek pénzkölcsönzési ügyleteiknél a kölcsönvevőkkel szemben ki szokták azt a föltételt is kötni, hogy a kamatfizetés elmulasztása esetén a kölcsöntőke lejár. Ebben az esetben a contractuscontrahentibus legem p o n i t elvénél fogva kétségtelen, hogy a kamatfizetési határidő sikertelen elmúlása esetén a tőke is lejártnak tekintendő s a hitelező a tőkét is követelheti. Oly nézettel is találkoztam azonban, hogy nemcsak ebben a világos esetben, hanem egyébként is lejártnak tekintendő a tőkekövetelés is, ha az adós a kamatfizetést a kitűzött határidőben nem teljesiti. Ez elvet kimondó felsőbirósági határozatot még nem olvastam s magamnak se volt esetem, melyben e kérdésre nézve felsőbirósági határozatot provokálhattam volna, — de hallomásból tudom, hogy vannak kir. törvényszékek, amelyek ez utóbb emiitett elvhez képest ítélkeznek. Az ügyek azonban 400 korona értéket meg nem haladván, följebb nem voltak vihetők. Az utóbb említett elvhez képest tehát a kamat sikertelen lejárata esetén mindannyiszor egyszersmind a tőke is lejár, vagyis ha pl. az adós a kamatot április 1-én köteles megfizetni s ezt e napon meg nem fizeti, ügy a hitelező április hó 2-án az adóstól nem csak a kamatokat, de a tőkének visszafizetését is követelheti Ez elvhez képest a hitelező, — valahányszor kamatokat követelhet, mindannyiszor a tőkét is követelheti a szegény adóstól, ahogy neki tetszik. A hitelező rigorozitása esetén aztán drágán kell a szegény adósnak egy napi csekély késedelemért, esetleg méltányosan menthető mulasztásért bűnhődni. Nem volt alkalmam a vonatkozó ítéleteket s így annak az elvnek az okait olvasni, — amely szerint valahányszor a kamat lejár, a fizetés elmulasztása esetén le kell járni a tőkének is, — kérdezősködéseimre pedig csak azt a simplex választ kaptam, hogy a gyakorlat az, hogy a kamatfizetés elmulasztása esetén a tőke is lejártnak tekintendő. Csekélységem azonban nem habozik kijelenteni azt a véleményt, hogy a fenti elv kimondása teljesen logika nélkül történt.