A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 40. szám - Fegyelmi eljárás és vizsgálat a budapesti tözsdebiróság ellen

A JOG 159 követeli, az a haszonbéri szerződés megszüntetésével annak a gasdasági évnek végét bevárni tartozik, melyre a haszonbért követeli. Általánosan elfogadott szokás (ellenkező helyi szokás hiányában^ az. hogy mezőgazdasági ingatlan haszonbérleti éve november i tói november i-ig tart. (A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság, 1901. július 3. 21*2/901. I. G. 292. sz. a.j A feljegyeztetni kért kereset tulajdon megítélésére irányul, az ilynemű kereset folyamatban léte telekkönyvi feljegyzésének, a mint a m. kir. Kúria n. sz. polgárjogi döntvényeben kimondotta, helye nincs és ezen nem változtat az, hogy a tulajdon megítélése iránti kérelem az elbirtoklásra van alapítva, mivel az elbirtoklás is csak egy neme illetve módja a tulajdonszerzésnek. ( A m. kir. Kúria 1901. szeptember 4. 769. sz. a.) Az alkereset csak oly kérelemre irányulhat, amely önálló kereset tárgyat nem képezi. Ha tehát a fökeresetnek a tárgyát az a kél elem képezi, hogy a hagyatéknak értéke állapittassék meg. a hagyatéki vagyonnak felfedezése nem igényelhető alkeresettel. (A m. kir. Kúiia 1901. iumus 25. 8,581/901. sz. a.) A jogtalan elbocsátás az alkalmazottnak teljes kártalanítására való kötelezettséget von maga után. Az elbocsátott alkalmazottra a szolgalatból jogtalanul történt elbocsáttatása által hárult kárnak egyenértékét a főnök által igénybe nem vett szolgalat értéke vagyis az alkalmazottnak a szerződési időtartamra járó fizetés képezi. Az alkalmazott tehát ennek kiszolgáltatását főnökétől a szolgálati szerződés egész időtartamára mindaddig jogosan követelheti, a mig az alkalmazottra a jogtalan elbocsátásból hárult vagyoni hátrány meg nem szűnik, jelesül a mig a szerződésnek megfelelő díjazással másutt alkalmazást nem kap vagy ily alkalmazást saját hibájából vissza nem utasit. (A m. kir. Kúria 1901. június 13. 1,172/901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A sommás végzés hatályon kivül helyezése nem önálló uj keresettel és nem köztörvényi uton, hanem az eljárt valtobirosagnal folyamatba teendő újított keresettel szorgalmazható ; a köztörvényi uton pedig csak akkor volna a fenti követeles érvényesíthető, ha ielperes keresetét alperes jogtalan gazdagodása címén kivanta volna indítani. A zalaegerszegi kir. törvényszék. (1900. márc. 31-én 938. sz. a.) K. A. Józsefné szül. Sz. Anna mint kisk. K. János törv. képviselője felperesnek K. János és K. Mária lérjezeit A. Sándorné alperesek ellen folytatott 1,500 frt követelés fenn nem állásának kimondása és jkai iránti perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja stbi. Indokolás: telperes mint az 1897. évi október 29-én Csehiben végrendelkezés nélkül elhalt K. Kálmánnak egyik igazolt örököse azon az alapon kérte a néhai örökhagyóról felperesre és U-od r. alperesre szállott 42. és 286 sz. tjk. foglalt ingatlanokra 1. r. alperes javára bejegyzett 750 frtos követelés fenn nem állásának kimondását, s az ingatlanok elárverezéséből befolyt és L r. alperes részére sorozott fenti Követelésnek felperes és II. rendű alperes javára leendő megítélését, mivel felperes és II. r. alperes jogelődje az általa mint elfogadó, a K. Mária által mint kibocsátó által aláirt 750 írtos váltó ellenében, a váltóbirtokos I. r. alperestől értéket nem kapott s mivel a váltó csak a tulajdonjogi közösségnek az érdekelt tkvi tulajdonosok közt árverés utján való megszüntetését célozta. Minthogy azonban felperes maga elismeri azt, hogy a 750 frtos követelés a z.-egerszegi kir. tszéknek mint váltóbiróságnak 2,711'p. 897. jogerős sommás végzés alapján lett I. r. alperes részére megítélve és néhai K. Kálmán ingatlan illetőségére beke belezve, a fenti követelés itélt dologgá vált s a jogerős 2,71 l/p. 897. sz. sommás végzés a jogutódot is mindaddig kötelezi mig annak hatálya a maga utján megdöntve nincs. Minthogy a 2,711 p. 897. sz. sommás végzés hatályon kivül helyezése nem önálló uj keresettel és nem köztörvényi uton, hanem az eljárt váltóbiróságnál folyamatba leendő ujitott keresettel szorgalmazható; a köztörvényi uton pedig csak akkor volna a fenti követelés érvényesíthető, ha felperes keresetét I. r. alperes jogtalan gazdagodása címén kívánta volna indítani, miről azonban adott esetben szó sincs: ezeknél fogva felperest keresetével el kellett utasítani. A győri kir. ítélőtábla (1900. aug. 18. 1,474. sz. a.j az első bíróság ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét megváltoztatja, I. r. alperest azzal a kifogásával, hogy perújítás nélkül a keresetbe vett jog érdemi bírálat tárgyává nem tehető, elutasítja, és utasítja a kir. tszéket, hogy a per érdemében járjon el stb. Indokok: A keresetbe vett jog alapjául a? a tényállás szolgál, hogy a K. Mária által kibocsátott és K. Kálmán által elfogadott az a 750 trtos váltó, amelynek alapján K. János I. r. alperes váltótulajdonos, a csehi 42. és 286. sz. telekjegyzökönyvekben foglalt ingatlanokra végrehajtás utján zálogjogot szerzett, azért lett kiállítva, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlanokra nézve a tulajdonközösség, az erre vonatkozó per mellőzésével végrehajtási árverés utján szüntettessék meg, — és hogy a váltóra a kötelezettek a váltó tulajdonosától értéket nem kaptak. Ezt a tényállást a váltó alapján kibocsátott sommás végzés ellenében felperes váltói uton kifogás alakjában teljes mérvben nem érvényesíthette mert váltói uton az alperes el van zárva oly bizonyítékok hasz-, nálatától, melyeket köztörvényi uton érvényesíthet. Minthogy pedig oly jog érvényesítése, melyben az alperes váltói uton korlátolva van, köztörvényi uton a hozott sommás végzés ellenében is meg van engedve, — ezért I. r. alperest az itélt dologra alapított kifogásával elutasítani kellett. A m. kir. Kúria (1901. szept. 11. 6,624. sz. a.) a másodbíróság ítéletét megváltoztatja, s az első bíróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Felperes visszkereseti joga a forgatóval szemben elenyészettnek tekintendő, ha felperes megállapodásellenesen később töltötte ki a kitöltetlenül beküldött váltót és az óvást a VT. 41. $-a szerint elkésve vette fel. A szatmár-németii kir. tszék mint váltóbiróság (1900. okt. 9. 14,220. sz. a.) fehérgyarmati takarékpénztár részvénytársaság felperesnek, S. Lajos ellen folytatott 700 kor. és jár. iránti perében következőleg itélt: Az 1900. ápr. 30-án 6,707/900. sz. a. kibocsátott sommás végzésnek részben való hatályon kivül helyezése mellett, felperes S. Lajos elleni keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes az alapon kérte a kereset elutasítását, mert a kereseti váltó lejárata, a telperes által kiállított 2./' alatti leszámítolási jegyzék szerint 1900. márc. 8-án lett rregállapitva, minélfogva felperes megállapodásellenesen töltötte ki a váltó lejáratát 1900. márc. 24. napjára s igy az 1900. év márc. 26. napján felvett óvás a leiperes visszkereseti jogainak fentartására nem alkalmas. Ezzel szemben felperes a kifogások elutasítását kérte, mert tagadja, hogy a váltókötelezettekkel a váltó lejáratára nézve megállapodás jött volna létre, s hogy a 2./- a. okirat a tekintetben bizonyítékot képezne s amennyiben alperesek a váltót kitöltetlenül küldöttek be, jogosítva volt a váltót az esetleges megállapodás ellenére is, későbbi lejárattal kitölteni, annál is inkább, mert ez alpereseknek előnyére szolgált. Minthogy a felperes által alperessel közölt 2. sz. alatti leszámítolási jegyzék szerint, melynek a kereseti váltóra vonatkozása nem vitás, a váltó lejárati napjául felperes maga 1900. márc. 8-át határozta meg és igy nyilvánvaló, mikép felperes a lejárat kikötése nélkül kapott kereseti váltót ezzel a lejárati nappal tartozott volna kitölteni, s minthogy ezek szerint a lejáratnak 1900. márc. 24-ére történt kitöltése az e tekintetben a 2. sz. alatti okirat szerint létrejöttnek tekintendő megállapodással ellenkezik, s ekként az 1900. márc. 26-án felvett óvás, tekintettel a megállapodás szerint 1900. márc. 8-ára megállapított lejáratra, a V. T. 41. §-a szerint elkésetten vétetett fel, ennél fogva felperes visszkereseti joga az alperes forgatóval szemben elenyészettnek lévén tekintendő, felperes keresetével elutasítandó volt. A debreceni kir. ítélőtábla (1900. nov. 27-én 4,175. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, az alperest kifogásaival elutasítja és az 1900. ápr. 20-án 6,707. sz. a kibocsátott sommás végzés hatályának fentartásával, végrehajtás terhével kötelezi az alperest, mint a Fehérgyarmaton az 1899. dec. 8-án 700 koronáról kiállított váltó forgatóját, hogy a felperesnek 700 kor. tőkét, ennek az 1900. márc. 24-től járó 6°/0 kamatát stbit, megfizessen. Indokok: Az alperes kifogásait arra alapítja, hogy a keresethez mellékelt váltón a lejárat megállapodás ellenére töltetett ki az 1900. márc. 24-ére, holott a 2. sz. a. bemutatott váltóleszámitolási jegyzék szerint a lejárat napja az 1900. márc. 8. napjára állapíttatott meg. A 2. sz. a. csatolt váltóleszámitolási jegyzék azonban nem az alperes, hanem K. Adolf elfogadó részére látszik kiállitottnak és igy arra nézve nem szolgálhat bizonyítékul, hogy a vitatott megállapodás a felperes és az alperes közt létesült volna, annyival kevésbbé, mert az említett jegyzékből nem tűnik ki az, hogy a kereseti váltó lejáratára nézve a peres felek közt bármiféle megállapodás létrejött volna, az a körülmény pedig, hogy a kereseti váltó lejárati napjául abban a jegyzékben az 1900. márc. 8-ika van kitüntetve, — egymagában nem szolgálhat bizonyítékul arra nézve, hogy ez a nap a kereseti váltó lejáratául a peres feleknek kifejezett egyező akaratával állapíttatott meg. Minthogy pedig az alperes felperes tagadásával szemben egyéb bizonyítékot nem hozott fel arra nézve, hogy közötte és a felperes között a kereseti váltó lejáratára nézve bármiféle megállapodás létesült volna; minthogy továbbá ily körülmények között a felperes a váltótörv. 93. §-ban foglalt rendelkezésnek megfelelően jogosítva volt a kitöltetlenül kapott kereseti váltót a lejáratra, mint lényeges kellékre nézve az alperest kötelezően tetszése szerint kitölteni: ennél fogva az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni stb. A m. kir. Kúria (1900. szept. 10. 181. v. sz. a.) által a kir. it. tábla Ítéletének megváltoztatásával a kir. tszék ítélete hagyatik helyben indokaiból és azért: mert vélelmezendő, hogy a felperes által kiállított 2 /. alatti leszámítolási jegyzéket az alperessel a felperes közölte, vélelmezendő ez annyival inkább, mert felperes nem is állította, hogy az említett jegyzéket ő nem az alperessel, hanem a többi váltókötelezettek valamelyike részére állította ki, s csak annak alperessel való közlése nélkül adta át — stb.