A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 40. szám - Fegyelmi eljárás és vizsgálat a budapesti tözsdebiróság ellen

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 40. számához. Budapest, 1901. október hó 6. Köztörvényi ügyekben. Midőn a házasság tartama alatt egyik házasfél, ki előbb magyar állampolgár volt, visszahonosittatott, a H. T. 77. §-a alapján valókereset csak akkor indítható joghatályosan, ha a honpolgári eskü letétele után 6 hónappal szólította fel bíróilag a másik házastársat az életközösség helyreállítására, és ezen felszólításnak az illető eleget nem tett. A gyulafehérvári kir. tszék (1901. márc. 18-án 2079. sz. a.) K Margit felperesnek H. János alperes ellen folytatott házassági kötelék felbontása iránti perében következőleg itélt: A H. J. és K. M. között az 1883. febr. 6-án Gyulafehérváron a róm. kath. egyház szertartásai szerint kötött házasság az 1894. XXXI. t.-c. 77. §. a) pontja alapján felperes keresete következtében felbontatik és alperes ugyanezen t.-c. 85. §. szerint vétkesnek kimondatik. Indokok: Felperes 854/1901. sz. a. házasság felbontása iránt keresetet adott be alperes ellen, s abban kérte, hogy miután alperes a 7,838,900. sz. a. kiadott azon birói felhívásnak, hogy a házassági életközösséget állítsa helyre, eleget nem tett, a köztük kötött házasság bontassék fel. Felhozta felperes, hogy alperessel Gy.-ott házasságot kötvén, azután Bécsbe költöztek és ott élt alperessel házassági életközösségben egész 1895-ig, ekkor azonban alperes ó't elhagyta, vele a házassági életközösséget megszakította s többé azt a bemutatott okmányok szerint vissza nem állította, habár annak helyreállítására a bíróság által is felhiva volt. Előadja továbbá felperes, hogy habár ő, miután Gyulafehérváron született és férjhezmeneteléig ugyanott is lakott, tehát mint magyar honos ment férjhez alpereshez, aki azon időben ideiglenesen Gyulafehérváron lakott, de miután férje mint osztrák állampolgár a házasságkötés után Ausztriába tette át lakását, a hová maga felperes is követte és ott együtt éltek, mig alperes öt 1895-ben el nem hagyta. Minthogy azonban alperes vele élni többé nem akart, felperes visszahonositotta magát a C. a. bizonyítvány szerint, s e szerint mint magyar állampolgár jogosítva van az 1894: XXXI. t.-c. 114. §. értelmében, alperes mint osztrák állampolpolgár, tehát külföldivel szemben is a magyar bíróság előtt válópert indítani s mivel ő maga az E./ alatti hatósági bizonyítvány szerint Gyulafehérváron telepedett le és ott lakik, éppen ezen kir. tszéknél házasság felbontása iránti keresetét benyújtani és a házasság felbontását ezen bíróságnál szorgalmazni. Az előadottak alapján és arra való tekintettel, miszerint felperes a visszahonositás folytán magyar állampolgár lett és tényleg Magyarországon lakik s e szerint a magyar államban kötött házasság felbontására alperes mint külföldivel szemben is a magyar bíróság jogsegélyét érvénycsen veheti igénybe, sőt az 1894: XXXI. t.-c. 114. §. szerint, felperesre már csak a m. kir. bíróság Ítélete birhat hatálylyal; tekintettel továbbá arra, hogy alperes a házassági életközösség helyreállítására a bíróság által is felhivatott, de azt helyre nem állította, sőt mint a 8,588/1900. sz. a. benyújtott nyilatkozatából kitetszik, azt helyreállítani nem is hajlandó, sőt a tárgyalásra sem jelent meg, habár arra szabályszerűen meg lett idézve; minthogy pedig alperesnek ezen ténye és magatartésa az 1894. XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjában foglalt bontó okot megállapítja, ennél fogva alperes felek között fennálló házasságot felbontani kellett. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1901. máj. 21. 1,829. sz. a.) a kir. tszék ítéletét azzal a kiegészítéssel, hogy a házasság alperes hibájából bontatott fel, indokai alapján helybenhagyja. A m. kir. Kúria (1901. szept. 18. 3,915. sz. a.) által felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperesre nézve, ki az alperessel 1883. febr. 6-án kötött házassága folytán osztrák honosságú lett, a bécsi cs. k. országos törvényszéknek 1890. máj. 6-án 40,754/29. sz. a. kelt végzése, mely szerint alperestől — kölcsönös beleegyezés alapján — ágytól és asztaltól elválasztatott, mindaddig hatályos volt, mig visszahonosittatván, a magyar állampolgári esküt 1900. okt. 17-én letette és alperes csak abban az esetben kérhette volna az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. c) pontja alapján az életközösség visszaállítására birói határozattal köteleztetni, ha igazolta volna, hogy viszszahonosittatása után a házasélet folytatására felhívta és ennek megtörténte óta hat hó eltelt, a nélkül, hogy alperes ezen felhívásnak megfelelt. Minthogy azonban felperes a birói felhívás kibocsátását már 1900. okt. 28-án kérte és az 1900. nov. 2-án 7,838. sz. a., az előrebocsátottak szerint szabálytalanul kiadott végzés alapján kereseti jogot nem szerezhetett, ez okból felperes keresetével el volt utasítandó. A takarékpénztárak által a jelzálogkölcsönnek idő előtt való visszafizetése esetére kikötött stornódij — ha ez a többi járulékokkal együtt 8°/o-ot meghalad — meg nem Ítélhető. A magy. kir. Kúria mint felülvizsgálati biróság. Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési biróság Ítéletének a kamatot 6°/o-ra leszállító és az alperest 2% provízió fejében 32 korona fizetésére kötelező része olykép változtatik meg, hogy alperes a kereseti tőke után 1900. évi június 9-étől számítandó .' % kamat fizetésére köteleztetik. Egyebekben felperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Felperes azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett azzal, hogy az alperes részéről nem felebbezett elsőbirósági Ítéletnek a kamatot 8%-ban megítélő részét a kamatnak 6°/0-ra leszállításával megváltoztatta, illetőleg hivatalból helyesbítette. Ez a panasz alapos. Az elsőbiróság ítéletének a kamat százalékára vonatkozó rendelkezése ugyanis tekintettel annak az ítéletnek indokaira, sem szám, sem más oly hibát nem képez, mely a sommás eljárási törvény 123. §-ában szabályozott kijavítás alá esnék, és minthogy az elsőbiróság Ítéletét alperes nem felebbezte, a sommás eljárási törvény 163. §-a szerint pedig a felebbezési biróság az elsőbiróság Ítéletét csak annyiban változtathatja meg, amennyiben a felek a megváltoztatást kérték, felperes pedig ily irányú megváltoztatást felebbezésében nem kért, ennélfogva a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett azzal, hogy az elsőbiróság részéről megítélt 8%-os kamatot helyesbítés cimén 6°/0-ra szállította le, mihez képest a felebbezési biróság Ítéletének ez a része megváltoztatandó volt. Minthogy pedig ekként felperes tőkekövetelése után az 1877 : VIII. t.-c. 4. §-a szerint a biró által megállapítható legmagasabb kamat Ítéltetett meg, a 2% provízió fejében követelt 32 korona fizetésére alperest kötelezni nem lehetett. Felperesnek az a további panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy a kötelezvény tartalmával szemben felperest 3% kártalanítási dij cimén követelt 48 korona iránt támasztott keresetével elutasította, alaptalannak találtatott. A kereset alapját képező adóslevél 4-ik pontjában alperes az esetben, ha a kölcsöntőkét egészben vagy részben öt év előtt fizetné vissza, arra kötelezte magát, hogy az idő előtt visszafizetett tőke után a 3-dik pontban kötelezett 2% provízión felül 3% kártalanítási dijat fizetend. Felperes a keresetet nem az adóslevélnek erre a 4-ik pontjára alapította, de erre nem is alapíthatta, mivel ez a pont oiy I esetről szól, mikor az adós a tőkét vagy annak egy részét öt év letelte előtt önként visszafizetné, hanem a kereset annak világos tartalma szerint az adóslevél 3., 5. és 6-ik pontjaira van alapítva, amely pontok azt tartalmazzák, hogy az adós a tőke visszafizetése alkalmával minden esetben egyúttal 2°', províziót, és ha a kamatfizetési határidőket elmulasztaná, a késedelmi kamatrészlet után 8°/0 késedelmi kamatot és 3% bírságösszeget, úgyszintén a késedelmes fizetés által okozott mindennemű kárát megfizetni köteles leend. De akár neveztessék ez a 3° 0 az adóslevél 4-ik pontjában emiitett kártalanítási dijnak, akár pedig az adóslevél 5-ik pontjában emiitett bírságösszegnek, az az elsőbiróságilag is már megítélt 8°'0 kamaton felül felperes részére az 1877 : VIII. t.-c. 2-dik és 4-ik §-ának rendelkezésénél fogva meg nem ítélhető. Felperesnek az az érvelése, hogy a kölcsönügylet felperesre nézve az 1876: XXXVII. tc. 259. §-ának 2-dik pontja értelmében kereskedelmi ügyletet képez, amelyre az 1877 : VIII. t.-c. í. §-a annak 9. §-a szerint nem alkalmazható, továbbá az az érvelése, hogy a követelt 3° 0 nem tekinthető az idézett törvény 2. §-a alá eső melléktartozásnak, mert az csak akkor teljesítendő, ha a kölcsöntőke 5 év előtt fizettetnék vissza és igy sem nem időnként visszatérő, sem nem folytonosan teljesítendő tartozást, hanem oly főkötelezettséget képez, amely nem a szerződés teljesítésének biztosítására szolgáló kötbér, hanem a kölcsönképen elhelyezett pénz korábbi visszafizetése által felperesre származó kár elhárítására és fedezetére szolgál, a szóban forgó 3°/0 odaítélésére nézve el nem fogadható, mert az 1877: VIII. t.-cikk 4. §-ának rendelkezése a kereskedelmi ügyletekre is kiterjed, és annak 9. § ának b) pontja csak a bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyleteiből eredő követelésekre nézve alkot kivételt, holott a kereseti pénzkölcsön nem ily kölcsönös kereskedelmi ügyletekből eredő követelést képez ; továbbá, mert a keresetileg követelt 30,0-ot a törvény meghatározásánál fogva kamatminőségéből ki nem vetkezteti sem az, hogy nem visszatérőleg vagy nem folytonosan, hanem csak akkor teljesítendő, ha a kölcsöntőke 5 év előtt fizettetnék vissza, sem pedig az, hogy nem a szerződés teljesítésének