A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 39. szám - Fővárosi bűnügyi statisztika

156 A JO(J H. Ch., B. D., T. J., U. E., és A. Antal hit alatt kihallgatott tanuk is M. S. vádlott egyébként maga sem tagadja, hogy nála ily gyutacs találtatott, de azzal védekezik, hogy ő ezt a gyutacsot mentés közben az egyik kazal előtt találta, zavarában és ijedtségében a felöltője egyik zsebébe dugta, a nélkül, hogy arról bárkinek szólt volna. A vádlottnak ez a védekezése azonban birói figyelembe vehető nem volt. A. Gy., H. L.,N. A., N.. E ,B.D.ésH.Ch. tanukszerint ugyanis vádlott megmotoztatása alkalmával nem is emiitette, hogy a kérdéses gyutacsot találta, minek pedig igazság esetén azonnal eszébe kellett volna jutnia, habár a gyutacsról időközben meg is feledkezett volna, de csupán azzal védekezett, hogy mint pipás ember mindig szokot zsebeben gyufát tartani, majd ismét azt állította hogy gyermekei szórták el a gyufát a földön és ő azt felszedte és száradás végett a felöltője zsebébe dugta. Döntő bizonyítékot szolgáltat azonban arra nézve, hogy vádlott a zsebében volt gyutacsot nem találta, hanem maga készítette, az a körülmény, hogy midőn A. György csendőr a vád lottal megmotozta, nadrágja zsebében egy darab újságpapírt talált, melynek C. vei jelzett része teljesen hozzáülik a vádlott felöltője zsebében la ált gyutacsnál alkalmazott újságpapírnak D-vel jelölt részéhez. Ez a körülmény a D. C. a. bűnjelből kétségtelenül megállapítható T. József és M. Endre tanuk vallomásából továbbá kitűnik, hogy a tüzesetet követő napon a vádlott házában házmotozás tartatván, — ott az egyik láda alatt a bűnjelként lefoglalt 3-al jelzett rongydarabok találtattak, a melyek közül az egyiknek «B»vel jelölt részén friss levágás észlelhető s ez a vágott rész hozzáülik a vádlottnál talált gyutacsban lévő rongydarabnak 7-tel jelölt részéhez. Ezek mellett figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy H. L. és B. D. tanuk által a kazladban talált két csóva ugyanoly összetételű, mint az, a mely a vádlott zsebében találtatott, — alapos következtetés vonható ebből arra, hogy mind a három csóvát egy egyén vagyis a vádlott készítette. Végre felemlítendő még A. Györgynek azon, egyéb bizonyítékokkal ugyan nem támogatott vallomása, hogy midőn a vádlott szobájában motozott, ott a gyutacsokban volt papírdarabokhoz hasonló papírdarabokat talált és hogy midőn vádlottat az őrsre kisérte, és tőle azt kérdezte hogv miért csinálta ily ügytelenül az alágyujtást, vádlottminden ellenvetés nélkül beismerte, hogy ügyetlen volt és kérte A-t, hogy ne tegye őt tönkre, majd ád neki tőidet, 15 öl fát, és még sok egyebet. Hogy a vádlott A. Gy.-nek ily ígéretet tett, ezt megerősíti K. J. tanú is. Felhozza még A. azt is, hogy a mikor a tüzeset idején a vádlottat letartóztatta és megmotozta, zsebében a fentemiitett tárgyakon kívül megtalálta még a leégett tárgyak biztosítási bárcáit is. A felsorolt bizonyítékokat mérlegelve, beigazoltnak jelentkezik, hogy vádlott a gyujtogatást elhatározta és e végből a gyújtásra alkalmas csóvákat készített, hogy továbbá ily csóvákat a tüzeset idejében magánál hordott; hogy végül akkor, a mikor az egyik csűr már kigyuladt volt, az annak közelében levő egyik kazalba egy égő csóvát dugott. Ezek mellett azonban megállapítandó az a körülmény is, hogy az asztag, melybe vádlott a csóvát bedugta volt, — ettől tüzet nem foghatott, amennyiben azt H. László tanú, mielőtt lángra lobbanhatott volna, a Kazalból kinuzta s ez utóbbi csak a másik közelben lévő kazaltól gyulladt meg. Tekintettel azonban arra, hogy a leégett 2 csűr és asztag felgyújtása, vagyis a gyújtogatás befejezett cselekménje vádlott terhére ennek tagadásával szemben a kellő bizonyítékok hiányában kétségtelenül beigazolható nem volt, tekintettel továbbá arra, hogy bár bizonyítva van, hogy vádlott Sandal-Rovnya tanyán szabad téren elhelyezett 21. sz. a. fekvő térrajzon b.-vel jelölt zabosbükkönykazal telgyujtását célba vette, annak megvalósítása végett abba a kazaiba égő csóvát helyezett el, mindazonáltal a zabosbükkönykazal, valamint az ennek közvetlen közelében elhelyezett többi terménykészlet kizáróan a RI. Sámuel tulajdonát képezte, hogy ezeknek a terményeknek a közelében fekvő csűr, a melynek fele részéhez B. E. igényt tart, már lángokban állott akkor, a mikor a nevezett vádlott a csóvát a zabosbükkönykazalban elhelyezte, s ekként ez a csűr a kazal felgyujtásával többé veszélyeztetve nem volt, a szóban forgó kazaltól 150 lépésnyi távolságban elhelyezett, a nevezett vádlott és atyja M. Sámuel tulajdonát képező terménykészlet pedig ebben az időben bőrréteggel volt borítva s különben is tekvésénél fogva veszélynek kitéve nem volt és általában vele a zabosbükkönykazalnak célba vett felgyújtása megvalósités esetében is másnak sem személyére, sem vagyo ára veszélyt nem okozhatott: mindezekre való tekintettel a vádlott a vád és következményei alól felmentendő volt. A kassai kir. ítélőtábla (1901. febr. 11-én 18b. sz. a.) a kir. tszék itéietének megváltoztatásával vádlottat a btk. 382. §-ba ütköző csalás bűntettének a btk. 65. §. szerinti kísérletében bűnösnek nyilvánítja és ezért a btk. 383., 388. és 66. §-ai alapján 7 hónapi börtönre, 100 kor. pénz- mint mellékbüntetésre és 3 évi hivatalvesztésre s politikai jogai gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére ítéli. In d okok: Az első bírósági ítélet indokainál fogva a kir. it. tábla magáévá teszi ugyan a kir. tszéknek azt a felismerését, hogy ebben az esetben a vádlott terhére sem a btkv. 422. §. 2. pontjába ütköző gyújtogatás büntette, sem a bűntettnek a btkv. 65 §-a szerinti kísérlete meg nem állapitható; — tekintve azonban ' hogy a kir. tszék Ítéletében kiemelt adatokkal meggyőzően bizonyítva van, hogy vádlott a Sandal-Rovnya tanyán elhelyezve volt az alirományjegyzékben 21. sz. a. csatolt térrajzon b.-vel jelölt zabosbükkönykazalnak felgyujtását célba vette és e végből abba a kazalba égő csóvát dugott; tekintve, hogy abban az időben az emiitett kazalnak szalmája az alirományjegyzékhez 61. sz. a. csatolt biztosítási bárca 5. tételszáma tanúsága szerint tűzkár esetére 45 frt erejéig volt biztosítva, holott a nyomozat során megejtett becslés szerint ama kazal szemestől mindössze 15 frt. értéket képviselt, ezek a körülmények pedig kétségtelenné teszik, hogy vádlott a zabosbükköny felgyujtását egyrészt a maga részére jogtalan vagyoni haszonszerzésre, másrészt a kockázatot vállalt biztosító intézet vagyoni megkárosítására irányuló célzattal szándékolta; — tekintve, hogy vádlott a szóban forgó szándékának kivitelét azzal, hogy a kazalba égő csóvát dugott — tényleg megkezdte s az általa célba vett eredmény az eljárás adatai szerint a vádlott akaratán kívül előállt abból az okból maradt el, mert H. L. az égő csóvát a kazalból azonnal kihúzta, ezeknél fogva a kir. ítélő tábla vádlottat a csalás bűntettének kísérletében bűnösnek ismerte fel és ezért őt, — enyhítő körülményekül véve figyelembe a vádlott büntetlen előéletét és azt, hogy a már évek előtt elkövetett cselekményért megtorlás csak most éri, a fent meghatározott büntetéssel sújtotta — stb. A magyar királyi Kúria (1901. szeptember í-én 1,993. sz. a.) az ügyben következőleg itélt: A királyi ítélő ;á!;la itéietének megváltoztatásával, az első fokban eljárt kir. törvényszéknek, vádlottat a vád alól felmentő ítélete hagyatik helyben. Indokok: Elfogadva az alsó fokú bíróságok ítéleteinek azt a megállapítását, a mely szerint nincs bizonyítva az a tény, hogy az 1896. évi december hó 13-án este 1/i8 óra tájban a Sandal-Rovnye község határában levő tanyán tűz által elpusztult s vádlott tulajdonát képezett 2 csűrt és 2 asztagot vádlott gyújtotta volna fel szándékosan; elfogadva az alsófoku bíróságok ítéleteinek azt az utóbbi megállapítását is a mely szerint a vádlott az emiitett tüzeset alkalmával, a mikor az egyik csűr már kigyuladt volt, az annuk közelében levő egyik kazalba egy égő csóvát azzal a célzattal dugott, hogy az szintén elégjen, a mi azcnban H. L. tanúnak közbelépése által megakadályoztatott; tekintve most már, hogy Sch. Vilmosnak, a «Fonciere» pesti biztosító társaság képviselőjének kijelentése s a 61. napló sz. alatt csatolt biztosítási bárca szerint az említett zabkazalnak biztosítási ideje még a tűz előtt, vagyis már 1896. évi december hó 2 án lejárván, a nevezett biztosító társaság kárveszélynek kitéve nem volt; tekintve, hoey ennélfogva vádlott ellen a B. T. K. 385. §-ba ütköző csalás bűntettének a 65. §-a szerinti kísérlete nem állapítható meg: ezek alapján a kir. ítélőtábla büntető ítéletét megváltoztatni s az első fokban eljárt kir. törvényszék felmentő ítéletét kellett helybenhagyni. A m.kir. közigazgatási bíróság határozatai. A középiskolai tanári szolgálat előtt teljesített polgári iskolai tanítói szolgálat által szerzett korpótlék-igény a középiskolai tanári állásba át nem vihető s ezen nem változtat az a körülmény sem, ha az illető polgári iskolai tanító már középiskolai tanári szolgálata előtt középiskolai tanári képesítéssel bírt és mint polgári iskolai tanító a polgári iskolával kapcsolatos kereskedelmi iskolában működött is. (3,104/900. K. szám.) Az éjjeli őrök intézményének felállításával járó s községi pótadó utján fedezendő költségek az 1886: XXII. t.-c. 130. §-a értelmében mint belrendőrségre és közbiztonságra vonatkozó kiadások a föld-, bányaadó és a pusztai haszonbérlők kereseti adója kivételével az idézett törvényszakaszban megjelölt egyenesadók többi nemeire vetendők ki, s olyan kivetési módozat, hogy akivetendő pótadó alapját képező egyenes állami adók közül a házadó magasabb kulcscsa! lenne megrovandó, mint a többi adónemek, helyt nem foglalhat. (468/901. K. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. ta r ,Cs°dÖk : Bock és Stojkovics e. Brád, dévai trvszék. bej. nov 12., félsz, dec 4., csb. Hidegh István, tmgg. Baumgarten János dr. Rosenthal Mor e. Nagyvárad, u. o. trvszék, bej. okt. 17 , félsz nov 7 csb Képes Miklós, tmgg. Schütz Albert. - üyarmathy József' e' Debrecen, u. o. trvszék, bej. okt. 16., félsz. okt. 21., csb. Vass Antal dr tmgg. Nyíri Ernő dr. ' Pályázatok: A pancsovai trvszéknél aljegyzői áll okt 6 -A lugosi trvszéknél aljegyzői áll. okt. 11. - A vaáli jbiróságnál alj eg yz ői áll, okt. 11. - A nagybuttyini jbiróságnál a 1 b i r ó i áll PALLA* RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.