A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 39. szám - Fővárosi bűnügyi statisztika

telezi a tömeggondnokot, hogv a kezelése alatti 27,187 frt 93 kr. tökét és járulékait, felebbezésre való tekintet nélkül, 8 nap különbeni elmozdítás és végrehajtás alatt helyezze letétbe. Indokok: Tömeggondnok mit se vétett a jelzett gondosság ellen az által, hogy a leltár 156. és 239. tételei alatt is nem Kéteseknek jelzett tartozások iránt pert indíttatott és így azon pereknek nem tömeggondnok hibájából történt elvesztése miatt felmerült perköltségek vitelére a tömeg kötelezendő s illetően az e cimen kiadásba helyezett összegek ilyenekül megállapitandók voltak. Másként áll a dolog azonban a tömeggondnoki számadások kiadási rovatában 42., 44, 50., 55., 69. és 71. tétele alatt a csődtömegnek R. 11, R. E, F. G., G. D., Z. F. és B. I. adósok ellen indított és elvesztett perekből kifolyóan felmerült perköltségek tekintetében. A nevezett adósok tartozásai ugyanis ugy a közadós cég üzleti könyveiben, mint a leltár 7ÍI., 743., 458, 505., 708. és 388. tételei alatt mint kétes tartozások (dubiosa) szerepelnek s már maga az a körülmény, hogy a leltárban a 363—909 tételéig felvett 22,341 frt 41 krt tevő tartozások mint kétesek szerepelnek, a rendes családapai gondosságot szem előtt tartani köteles tömeggondnokot arra kellett hogy tegye figyelmessé, hogy ezen künnlevőségek beperesitése körül a legnagyobb körültekintéssel s előrebocsátott puhatolózás eredményéhez képest kell eljárni. A bíróság nem abban látja tömeggondnok részéről a köteles i t-ndes családapa gondosságát mellőzve, hogy a tömeggé ndnok ezen kéteseknek jelzett követeléseket egyáltalán perelte: hanem abban, hogy az összes kéteseknek jelzett követeléseket igen kevés kivétellel és pedig már a leltározás folyama alatt peresítette, holott, ha csak kísérletképpen a kéteseknek jelzett követelések kevés részét pereli, rájöhetett volna a perlések valószínű s tényleg be is következett azon eredményére, hogy másfél év alatt az összes kéteseknek jelzett 600 tétel körüli követelésből csupán egy 18 frt 49 kr értékű követelést volt képes a tömeg javára behaj tani. (C. G.-nak a leltár 416. tétele alatti tartozását.) Azon érvelése tömeggondnoknak, hogy ő a kétes követelések perlése KÖTÜÍ a közadós cég egyik tagjának információja alapján járt el, nem vehető figyelembe, mert egyfelől oly kéteseknek jelzett követeléseket is perelt, melyekre S. J. cégtagot nem hallgatta meg, mint például a leltár 361., 378., 393., 396., 421, 439-, 446., 453, 463, 466. és még számos más tételek alatti követeléseket is, másfelől az érdektelennek nem tekinthető közadós egyedüli információja nem tekinthető oly megbízhatónak, melyre a tömmeggondnok eljárását alapithatja; de különben se kerülte el a bíróság figyelmét azon körülmény sem, hogy a tömeggondnok több esetben már akkor vette fel S. J.-vel a követelés behajthatóságára vonatkozó jegyzőkönyvet, amidőn a követelés iránt a pert már megindította. A 21/a 47, 56/a 57, 60, 66. és 75. tételek alatt kiadásba helyezett 70 frt, 25 frt, 12 frt, 5 frt, 9 frt, 16 frt, 30 és 70 frtot nem tartotta a bíróság a tömeg terhére megállapíthatónak azért, bár okmányolva vannak, mert az ily természetű kiadások nem a bérlőt, hanem a háziurat terhelik s különben is tömeggondnok ezen munkálatok eszközöltetésére felhatalmazást nem kért és nem kapott s a mi a patkányméreg, naftalinért fizetett 70 frtot illeti, ezen összeg, tekintve, hogy tömeggondnok patkányméreg cimen a 16. tétel alatt már egy bizonyos összeget kiadásképp elszámol, túlzottnak mutatkozik. Ugyanezen indokokból nem állapította meg a bíróság a 80. tétel alatt üveges munkáért a csatolt nyugta szerint kiadott 19 frt 60 kr.-t is és még azért sem, mert tömeggondnok azt sem mutatta ki, hogy milyen időben, milyen helyiségben és mihen munka teljesíttetett. A 70. tétel alatt L. L ügyvédnek ügyvédi munkadíj és kiadások címén a csatolt nyugta szerint kifizetett 1,289 frt 09 krt nem találta a csődbíróság megállapíthatónak azért, mert bár nevezett ezen követelését bejelentette s az 1894. október 25-én tartott felszámolási tárgyalás alkalmával 12. pont alatt felszámolva valódinak elismerve s az I. osztályba sorozva lett, annak kifizetése mindazonáltal a csődtörvény 181. §-a értelmében a választmány egyetértésével és a csődbiztos jóváhagyásával iett volna teljesíthető, már pedig a kifizetéshez sem a választmány, sem a csődbiztos kifejezetten hozzá nem járultak. Tömegondnok amaz érvelése, hogy a kifizetés által csupán formahibát követett el s hogy nemfizetés esetében a nevezett hitelezőnek jogában állott volna a tömeg ellen végrehajtást vezetni, nem vehető figyelembe, mert a csődtörvény 141. §-a szerint azon körülmény, hogy valamelyik hitelező követelése sem valódiság, sem az osztályozás tekintetében meg nem támadtatott, csupán a közadós ellenében ád a hitelezőnek végrehajtási jogot, mig azon körülményből, hogy a csődtörvény 170. §-a a csődhitelezők lelett előnynyel biró tömeghitelezőt, ha lejárt s illetőleg megállapított követelései kifizetése a tömeg részérői nem teljesíttetik, per és illetően panasz útjára utasítja, természetszerűleg következik, ho^y a csődhitelező a tömeg ellen végrehajtást nem vezethet. A csődtörvény 181. §-a értelmében a csődbiztos a javasolt Felosztás jóváhagyását megtagadhatja, mely esetben, ha a felosztást a csődbíróság sem engedi meg, a tömeggondnok formaszerü felosztási tervet tartozik készíteni, melyre nézve a hitelezők is meghallgatandók. Mindezekből kitűnik, hogy tömeggondnok a jelzett tétel kifizetése által nem csupán formahibát, hanem törvénybe ütköző tényt követett el, miért is a kiadásba helyezett összeget a tömeg terhére megállapítani nem lehetett. ,, . Nem volt megállapítható a 9. tetei alatt S. K. ugyved részére ügyvédi munkadíj címén kifizetett 7,000 frt első osztályú követelés, ugyanazon indokokból, mint a megelőző számadások 70 tétele alatt kiadásba helyezett összeg. A nagyváradi kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletet részben helybenhagyja, részben megváltoztatásával megállapítja, hogy a tömeggondnoknál 44,828 frt 63 kr. összegnek kellett maradni és hogy tömeggondnok 18,622 frt 15 krt köteles letétbe helyezni. Indokol ás:.. . Helyben kellett hagyni az elsőbirói^ ítéletet a számadások . . . tételére nézve indokaiból és még azért is, mert tömeggondnok nem mutatta ki, hogy a perekben miért lett vesztes, a Tömeg érdekében tett működésnek pedig nem tekinthető oly működés, mely a tömeg kárára szolgál, tehát ki kellett mutatnia, hogy ő a pereket nem könnyelműen, hanem jó családapai gondossággal folytatta és önhibáján kívül lett pervesztes; ugyancsak az első számadásbeli 47, 55/a, 57, 60, 66., 75, 80. kiadási tételekre nézve (5. pont) még azért is, mert tömeggondnok a csődválasztmány tagadásával szemben azt, hogy ezek a teljesítések a csődtömeget terhelték, nem bizonyította, jelesül a bérszerződést, amely szerint — mint állítja — ezeket a csődtömegnek teljesíteni kellett, be nem csatolta; ugyancsak az első számadásbeli kiadások 85—673. és a második számadásbeli pótjegyzék 1—230. tételeire nézve (5. és 9. pont) még azért is, mert az ezen tételek alatti felszámítás tömeggondnoki dijakra vonatkozik, a tömeggondnoki dij pedig nem számadási útra, hanem a csődtörvény 103. §-ában szabályozott eljárásra tartozik, az ily dijakra és kiadásokra a tömmeggondnok a csődtörvény 171. §-a értelmében azoknak a csődbíróság által történendő jogerős megállapításáig csak előleget vagy részletfizetéseket igényelhet a csődválasztmánytól, és mert nem áll a tömeggondnoknak az az érvelése, hogy a tömeg képviseletében megindított perekben a perbíróságok által megállapított dijak a csődtörvény 103. §-a alá nem tartoznának, hanem mint már megállapított dijak: tömegköltségnek nem tekintendők, mert a csődtörvény 103. §-a szerint a tömeggondnok dijai egy fix összegbe.! állapitandók meg akként, hogy azáltal a tömeggondnok dijaztatik mindennemű tömeggondnoki működéseért és mert, ha a díjmegállapítás nem történnék a csődválasztmány és tömegegondnok kölcsönös megegyezése következtében, és a csődbíróság a dij megállapithatása végett szükségesnek látná a tömeggondnoktól működésére vonatkozó kimerítő részletes előterjesztést kívánni, ebben az esetben is a csődválasztmány jogosítva van a tömeggondnok működése ellen, a mennyiben az a csődtömeg érdekében nem volt szükséges, vagy éppen annak kárára szolgált, kifogást tenni és a biróság a megállapításnál e kifogásokat — amennyiben alaposaknak találná — figyelembe is veheti. Ami a . . . . tételek alatt felsorolt kiadásokat illeti, helyes ugyan az elsőbiróság Ítéletében erre nézve felhozott az az indok, hogy ezek a követelések a tömeggondnok által a csődválasztmány és a csődbiztos hozzájárulása nélkül törvényellenesen fizettettek ki, mégis minthogy a felszámolási tárgyalási jegyzőkönyv szerinr ezek a követelések valódiaknak és az első osztályban kifizetendőknek megállapittattak, s minthogy a számadások szerint a tömegköltségek és az első osztályú követelések teljes összegükben kielégíthetők, és a csődtörvény 179. §-a értelmében ezek a követelések különben is a többi követeléseket megelőzőleg már kifizetendők lettek volna, ezen szempontokból eme követelések szabályellenes kifizetésétől ily körülmények mellett ezúttal eltekintve, a teljesített, egyébként nyugtákkal igazolt kifizetést elfogadni és ezen kiadási tételeket megállapítani kellett. Helybenhagyni kellett az elsőbiróságnak azt a rendelkezését, amely szerint a tömeggondnokot a pénznek a takarékpénztárba való befizetésére tekintet nélkül a felebbezésre 8 napi határidő kitűzésével a tisztétől való elmozdítás szempontjából kötelezte, mert ezen rendelkezés a mai napon 2,212/896. sz. a. hozott határozatnak alapjául szolgált ügyiratok szerint csak már a 7,767/95. számú első, illetve 3,481/95. számú jogerős ítéletekben megállapított és már jóval a most felülvizsgált Ítélet meghozatalát megelőzőleg végrehajtandó volt kötelezettség teljesítésére való felhívást képezi, és csak az összegre nézve van annyiban különbség, hogy az elsőbiróság a számadás felett hozott Ítéletében általa tömeggondnok javára beszámithatónak talált összegeket is számba vette és ennélfogva a már jogerősen megállapított 31,858 frt 05 kr. helyett most már csak 27,187 frt 93 kr. befizetését kívánta, és mert ily körülmények mellett az elsőbiróságnak ezen, a számadás keretébe szorosan véve különben sem tartozó rendelkezése a tömeggondnokra különben is csak előnyösnek volna tekinthető. A m. kir. Kúria: A kir. Ítélőtábla ítélete részben helybenhagyatik, részben megváltoztattatik, részben feloldatik. Indokok: A másodbirósági Ítélet a számadások. tételeire nézve indokainál fogva és még azért is helybenhagyatott mert az ezen tételek alatt felszámított és a tömeggondnok által kifizetett első osztálybeli követelések valódisága és osztályozása ellen a felszámolási tárgyalásnál jelen volt hitelezők a csődtörvény 139. §-a értelmében kifogást nem emelvén, a tömeggondnok által teljesített fizetések joghatályát csak ugy kifogásolhatnák sikeresen, ha bizonyítanak, hogy ezeknek idő előtt történt kifizetése a csődtömeg megkárosítását eredményezte. A másodbiróság ítéletének az a rendelkezése, amely szerint a tomeggondnok által 40. t. a. felszámított 288 frtnyi kiadásból