A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 38. szám - Az örökösödési eljárás némely hiányáró

150 írásbeli keresetlevelével egyezően adta elő, az írásbeli keresetlevélben pedig felperes részéről keresetére vonatkozóan a íenn megjelölt ténybeli alap van felhozva. A III. rendű alperesnek az a panasza, hogy a fölebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg azzal, hogy az illető ingókat a fenn megjelölt ténybeli alapon a foglalás alól felmentette, nem bir megállható alappal; mert a lefoglalt ingónak a foglalás alól felmentésére irányuló igény sikeresen alapitható nem csak tulajdonjogra, hanem minden olyan jogra is, a mely anyagi tartalmánál fogva alkalmas annak meggátlására, hogy az ingó végrehajtási árverés ala bocsáttassák; már pedig állandóan követett bírói gyakorlat az, hogy a végrehajtást szenvedő birtoklásában levő tárgyakra vezetett foglalás nem bir hatálylyal az olyan harmadik személylyel szemben, aki kimutatja azt, hogy az ő jogára való tekintettel a lefoglalt tárgyak a végrehajtást szenvedőnek nem állanak szabad rendelkezése alatt. ; ámde a fenn megjelölt ténybeli alap szerint jelenleg végrehajtást szenvedő az illető ingók eladásától vagy a bérleményről való elvitelétől felperes javára kifejezetten eltiltattak, a miből jogszerűen következik az, hogy felperes igazolt igényére való tekintettel az illető takarmány, szalma, tözek és trágya mint önálló ingóság elárverezés céljából végrehajtás alatt nem hagyhatók. (Hasonlóan döntött a kir. Kúria 1897. G. 301. szám alatt.) Végül a felülvizsgálati eljárás költségének kölcsönös megszüntetése a végrehajtási törvény 98. §. rendelkezésén alapszik, j (1901. jan. 17. G. 541/1900. sz. a.) Az 1877. évi XX. t.-c. 11. §. bekezdésének az ugyanazon törvény 13. §-ának rendelkezésével való egybevetéséből kitűnik, | hogy a 11. §. rendelkezése csak arra az esetre vonatkozik, ha 1 nem a tartási költségnek ki által való viselése, hanem csak a tartási összeg mennyisége vitás, mely esetben a gyámhatóság illetékes, ellenben abban az esetben, midőn a kötelezettség kérdése vitás, a bíróság határoz. A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa: K. Tamásnő szül. Sz. Mária felperesnek K. Tamás alperes ellen havi 20 K. gyermektartás és jár. iránt a zombori kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott befejezett, felperesnek felfolyamodása folytán pedig a zombori kir. törvényszék által hozott végzéssel elbirált sommás perében felperesnek felí'olyamodása folytán az ügynek az 1901. évi március hó 14. napján befejezett előadása után az alul kitett napon következő végzést hozott: A íelebbezési bíróság neheztelt végzése megváltoztattatik, alperes pergátló kifogása elutasittatik és a kir. járásbíróság hatásköre megállapíttatik. Indokok: Az 1877. évi XX. t.-c. 11. §. bekezdésének az ugyanazon törvény 13. §-ának rendelkezésével való egybevetéséből kitűnik, hogy a 11. g. rendelkezése csak arra az esetre vonatkozik, ha nem a tartási költségnek ki által való viselése, hanem csak a tartási összeg mennyisége vitás, mely esetben a gyámhatóság illetékes, ellenben abban az esetben, midőn a kötelezettség kérdése vitás, a biróság határoz. Tekintve, hogy jelen esetben felperes férjétől a kereseti előadás szerint már hat évvel a kereset beadása előtt, tehát tartósan külön él és alperes a kiskorú gyermekük tartására mit sem ad s e szerint alperes részéről a tartási kötelezettség is vitásnak jelentkezik, a fenforgó peres kérdés eldöntése már az idézett 13. §. értelmében, de különben azért is a bírói hatáskörbe tartozik, mert felperes a kereseti kérelem szerint alperest az 1895. évi szeptember hó 1-étől kezdődően kérvén a havi tartásdíj megfizetésére köteleztetni, ezzel tehát az eddig alperes helyett sajátjából fizetett tartási költség megtérítését is követelvén, ennek a készpénzbeli követelésn k meg vagy meg nem ítélése a S. E. 1. §. 1. pontja értelmében kétségtelenül a sommás biróság illetőségi köréhez tartozik. Ezekhez képest a felebbezési biróság végzését meg kellett változtatni és a rendelkező rész szerint határozni. 1901. március 14. (H. 4/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. A fönnálló jogszabályok értelmében az állandó veszélylyel járó ipari vagy gazdasági üzem tulajdonosa felelős az üzemben, vagy az abban használt eszközök által okozott kárért, még akkor is, ha őt a köteles gondosság elmulasztása nem terheli, hacsak ki nem mutatja, hogy a kárt a karositottnak hibája okozta. Aki tehát oly ipart folytat, mely természeténél fogva az alkalmazottakra, vagy harmadik személyekre nézve különös veszélylyel jár, már az ily üzem folytatásával magára vállalja az abból eredő s különben senkinek terhére fel nem róható vesz lyekért a kártérítési felelősséget és már ezen az alapon felelős minden kárért, a mely ezen veszélyből származik. Az ily veszélylyel járó üzem körében előálló veszély és károsodás tehát, — hacsak nem a munkás gondatlansága által okoztatik. — a gazdasági vagy ipari üzem előállítási és termelési költségeihez tartozik, a kár elvállalása pedig alkatrészét képezi a minden gazdasági vállalattal járó rendes kockázatnak. Ezekhez képest eme jogszabály mellett közömbös az a kér dés, vájjon az alperest, mint a veszélylyel járó ipari üzem tulajdonosát és munkaadót terheli-e az 1884 : XVII. t.-c. 114. £-ba és azt kiegészítő 1893 : XXVII. t.-c. 1. S-ába ütköző mulasztás vagy sem, mert az általa folytatott üzemmel járó veszélyeket , , h„ terhére hiba ki nem mutatható, ÜSS —. ^Z^nT^ését nem fehéresnek " SajllPerta neémtemutatta ki, hogy felperest akár ő akár a munkavezető-felügyelő a védő készülék alkalmazásara utasította munkavezető le gy hiányában pedig alperes mulaszl&?^£Í tl*S£i*é* megállapítására indokul szolgál.*) A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék mint kereskedelmi biróság (1901. április 1-én, 26,998. sz. a.) R. József felpere nek .budapesti szivattyú- és gépgyár-reszvenytársasag, dperes ellen folytatott heti 6 frt tartásdíj vagy 6,2*0 frt végkielégítés és jár. iránti perében következőleg 1 tel t: Az alperes kártérítési kötelezettsége a felperes irányában megállapíttatik, s az alperes a felperes részére 189/ szept. 1- ol kezdődőié^ életf'ogytáig heti 12 korona ' tartásdíj fuetesere ko <•leztetik- t pedig /múltra né.ve, azaz 1897. szept. 1-től » rté^ meghozataláig lejárt részleteket egy összegben, vagyis 2 232 koronát 15 nap alatt, azontúl minden hét szombatján 12 koronát köteles végrehajtás terhe mellett a felperesnek fizetni. lovában áll azonban alperesnek ezen tartásdij-kotelezettsegét 12,480 korona s annak 1897. szept. 1-tőli 5% kamata, mint végkielégítési összegnek fizetésével egyszer s mindenkorra kiegyenlíteni slb. Indokok: Nem vitás, hogy az alperes gyárában kazankovácsként alkalmazva volt felperest 1897. máj. 5-én az a baleset érte, hogy vasnak tüzesen való kovácsolása közben a bal szemébe egy tüzes szilánk pattant, amitől felperes erre a szemére, megsérült. A felperest megvizsgált szakértőknek 116,746. sz. a. iktatott jegyzőkönyvhöz csatolt véleményével bizonyítva van, hogy a felperes erre a fentebbi baleset alkalmával megsérült szemére teljesen megvakult. A szakértők ezen véleménye szerint megállapítható az okozati összefüggés is arra nézve, hogy a megvakulást a felperes szemébe hatolt tüzes vasszilánk idézhette elő. Az alperes a per során maga vitatta és ezt D. Ferenc szakértő tanú vallomása is megerősíti, hogy szilánk és szikrapattanás, minden, még a legjobb minőségű vasnak is kovácslás utján való megmunkálásánál rendszerint és állandóan előfordul. E szerint tehát a tüzes vas kovácsolása közben, annak minőségére való tekintet nélkül, szükségkép kipattanó szikra és szilánk, az üzem eme minőségétől elválaszthatlan, s az ezen üzem körén belül állandóan előforduló rendszerinti veszélyt képez. A fönnálló jogszabályok értelmében pedig az állandó veszélylyel járó ipari vagy gazdasági üzem tulajdonosa felelős az üzemben, vagy az abban hasznák eszközök által okozott kárért, még akkor is, ha őt a köteles gondosság elmulasztása nem terheli, hacsak ki nem mutatja, hogy a kárt a kárositottnak hibája okozta. Aki tehát oly ipart folytat, mely természeténél fogva az alkalmazottakra, vagy harmadik személyekre nézve különös veszélylyel jár, már az ily üzem folytatásával magára vállalja az abból eredő, különben senkinek terhére fel nem róható veszélyekért a kártérítési felelősséget és már ezen az alapon felelős minden kárért, mely ezen veszélyből származik. Az ily veszélylyel járó üzem körében előálló veszély és károsodás tehát, — hacsak nem a munkás gondatlansága által okoztatik — a gazdasági vagy ipari üzem előllitása és termelési költségeihez tartozik, a kár elvállalása pedig alkatrészét képezi a minden gazdasági vállalattal járó rendes kockázatnak. Ezekhez képest eme jogszabály mellett közömbös az a kérdés, vájjon az alperest, mint a veszélylyel járó ipari üzem tulajdonosát és munkaadót terheli-e az 1884: XVII. t.-c. 114. §-ba és azt kiegészítő 1893: XXVII. t.-c. 1. §-ába ütköző mulasztás vagy sem, mert az általa folytatott üzemmel járó veszélyeket viselni tartozik akkor is, ha terhére hiba ki nem mutatható, feltéve azonban, hogy felperesnek megsérülését, nem felperesnek a saját hibája idézte elő. Következésképen a felperest, a részére kiadott munka ellátása közben, ért fenti balesetből kifolyólag, az alperes kártérítési kötelezettségének megállapításánál is csupán annak vizsgálatába kellett bocsátkozni, hogy a felperes sérülését, majd megvakulását s ennek folytán előállott károsodását nem felperesnek valamely hibája okozta-e. A peres felek megegyeznek abban, hogy a vasszilánknak a munkás szemébe való pattanása elkerülése céljából vannak ugyan szemvédők és B. F., B. I., U. F. tanuk vallomásából megállapítható az is, hogy szemvédők az alperes gyárában a felperest éri balesetet megelőzőleg is készleten voltak. Csakhogy ugy az alperes saját és szakértők által bizonv,tani kívánt előadása szerint, mint B. F.. U. F. szakértő tanuk vallomása szerint ,s, az eddig rendelkezésre álló szemvédők míg egyfelől a munkást a munka el végzésében gátolják, másfelöl pedig az akárhogy áttüzesednek a munkás szemét égetik s a munkásra nézve elviselhetetlenné válnak, — ezek a szemvédők a tűzi munkánál nem alkalmazhatók, tűzi kovácsok nem használhatják és épp ezért nem is használják. nasznalnatják Ezek szerint, bár ezek a szemvédők a tüzes szilánk és szikra-pattanás veszélyeitől közvetlenül a munkásokat megóvn z" n "ki az áCl a' nehena ."""álhatósagukat önmagé zárják ki az által, hogy használatukban szintén a tűzi munkás *) Lásd fülapunk mai első vezércikkét.