A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 37. szám - Bizalomszegés

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 37. számához. Budapest, 1901. szeptember hó 15. Köztörvényi ügyekben. Általánosan elfogadott jogszabály az, hogy építkezési szerződési viszonynál az a fél, aki az épitő vagy vállalkozó által teljesitendö munkából a kész munkát átvette és annak tetemes részét ki is fizette, a munka még fizetetlen hátralékos részének megfizetését arra való hivatkozással, hogy az épitkezés a még pótlandó hiányok miatt be nem fejeztetett, időelőttiség okából meg nem tagadhatja. A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság: Alperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak. Indokok: Alperesek felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, midőn annak ellenére, hogy megállapittatott, miként felperes a szerződést nem teljesítette, amennyiben az épitkezés teljesen be nem fejeztetett s az égető kemence el nem készíttetett, felperest keresetével időelőttiség okából el nem utasította. Ennek a panasznak nincs megállható alapja. Ugyanis a törvényes gyakorlat által általánosan elfogadott jogszabály az, hogy építkezési szerződési viszonynál az a fél, a ki az épitő vagy vállalkozó által teljesítendő munkából a kész munkát átvette s annak tetemes részét ki is fizette, a munka még fizetetlen hátralékos részének megfizetését arra való hivatkozással, hogy az épitkezés a még pótlandó hiányok miatt teljesen be nem fejeztetett, időelőttiség okából meg nem tagadhatja. Minthogy pedig a íölebbezési bíróság ítéletének tényállásában, mely a sommás eljárási törvény 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, az állapíttatott meg, hogy a peres felek közötti építkezési szerződési viszonyból eredő A. alatti adóslevél tartalma való, arra tekintettel, hogy ugy a külön megállapított tényállás, valamint a tartalmilag valónak megállapított A. alatti szerint, alperesek a megbízásuk következtében felperes által épített házat átvettek s felperessel ennek az építkezésből eredő követelése iránt összeszámoltak; ugy tekintettel arra, hogy alperesek annak ellenére, hogy a mint az az A. alatti szövegéből kitűnik, az összeszámoláskor az építkezési hiányokról tudomással birtak, az összeszámolás eredményeként 1,367 kor. 67 fill. megállapított felperesi követelés megfizetésére, nem a hiányok pótlásától feltételezetten, hanem ezektől eltekintve 1900. aug. 1-én feltétlenül kötelezték magukat s azt a jogot, hogy felperessel a hiányokat pótoltassák, saját összeg s idő szerint meghatározott kötelezettségük érintése nélkül csak fönntartották, amint egyfelől saját kötelezettségük teljesítését az ellenszolgáltatás megtörténtétől függővé nem tehetik, addig másfelől a fölebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, midőn az alperesi időelőttiségi kifogást mellőzve, a megállapított hiányok elfogadott értékét a felperesi követelésből I levonásba helyezte, s a különbözeti összegben alpereseket marasztalta. (1901. május 9. I. G. 154. sz. a.) A tartási követelés jogosultsága, tehát a fökötelezetség tétetvén per tárgyává, (S. E. 1. §. c. pontja), a peres tárgy értékét nem a keresetbe vett készpénzbeli követelés összege, hanem a S. E. 3. §. 4. pontja értelmében megállapítandó összeg, tehát figyelemmel arra, hogy a jogviszony fennállásának időtartama korlátolt, de bizonytalan, az 1,680 koronányi évi szolgáltatásnak tízszerese képezi, és pedig annál is inkább, mivel a most idézett §. 4-ik pontja szerint határozott időtartam esetében az összes nem teljesített szolgáltatások, — tehát nem csak a perben követelt, hanem a később lejárandó szolgáltatások is veendők számításba. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1901. május hó 11. G. 1594901. P. sz. a.) Patay Sándor dr. ügyvéd által képviselt S. Emiiné K. Alice felperesnek C z e i s e 1 Lajos dr. ügyvéd által képviselt S. Emil alperes ellen, 140 és 140 korona havi női tartásdíj és a járulékok iránt a zombori kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében következő Ítéletet hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Mindenek előtt a felek által a S. E. 181. §-a alapján felvett ama kérdésre, hogy a jelen ügyben felülvizsgálatnak helye van-e vagy nincs ? megjegyeztetik, hogy habár felperes a jelen per alapjául szolgáló egyesitett kereseteiben ideiglenes női tartás cimén csak két havi 140—140 koronát tevő részletet tett per tárgyává, s igy a perbeli követelésnek értéke a kereseti kérelem szerint a 400 koronát meg nem haladja, mégis a jelen esetben a S. E. 181. §-a alkalmazást nem nyerhet, hanem a felebbezési biróság ítélete ellen a felülvizsgálat megengedendő azért; mert a tartási követelés jogosultsága, tehát a főkötelezettség tétetvén per tárgyává (S. E. 1. §. c. pontja,) a peres tárgy értékét nem a keresetbe vett készpénzbeli követelés összege, hanem a S. E. 3. §. 4. pontja értelmében megállapítandó összeg, tehát figyelemmel arra, hogy a jogviszony fennállásának időtartama korlátolt, de bizonytalan, az 1,680 koronányi évi szolgáltatásnak tízszerese képezi, és pedig annál is inkább, mivel a most idézett §. 4-ik pontja szerint határozott időtartam esetében az összes nem teljesített szolgáltatások, — tehát nemcsak a perben követelt, hanem a később lejárandó szolgáltatások is veendők számításba. Áttérve az ügy érdemére, alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett midőn annak ellenére, hogy az elsőbiróság ítéletében megállapított tényállás, de a felebbezési tárgyaláson felhívott, de szabályellenesen ki nem hallgatott tanuk által bizonyítani kivánt tényekből kitűnően is a házastársi együttélés felperes tűrhetetlen és erkölcstelen viselkedésénél fogva szakadt meg; és annak ellenére, hogy felperes az elválás óta mással viszonyt folytat, őt egyedül az A. alatti házassági szerződés alapján és pedig annak téves magyarázásával is az ideiglenes tartásban marasztalta. E panasznak nincs megállható alapja, mert a felebbezési biróság Ítéletének tényállása szerint, felperes ideiglenes tartás iránti igényét az alperessel kötött A) alatti házassági szerződésre alapítván, minthogy a házasfeleknek a házassági vagyoni kérdéseket, s igy különválásuk esetére a nőnek tartás iránti igényét is előzetesen szabályozni szabadságukban áll, a mennyiben ily szerződés az előirt alakban tényleg létrejött, az ideiglenes női tartás iránti igény elbírálásánál nem az erre vonatkozó általános jogszabályok, hanem maga a szerződés az irányadó; mert továbbá a felek által bemutatott, s az 1886: évi VII t.-c. 22. §-a által előirt alakban létrejött A) alatti házassági szerződés 5. §-a szerint, ha a feleség férje lakását válási szándékból elhagyja, a férj attól a naptól kezdve, mely napon a válóperhez szükséges első lépés megtétetik, a válóper befejezéséig havi 70 frt azaz 140 korona ideiglenes női tartást kötelezett fizetni és minthogy a tényállás szerint, felperes a válópert 1900. évi október hó 16-án tényleg folyamatba tette, a felebbezési biróság a felek közötti jogviszonyt szabályozó házassági szerződésben foglalt szabályozást nem sértette meg, midőn alperest a jelzett időtől kezdődően a 140 korona havi tartásdíjban s illetve annak fél hóra járó fele részében marasztalta; mert továbbá a felebbezési biróság e szerződést nem tévesen értelmezte, mivel annak rendelkezéséből kétségtelen, hogy a jelzeti tartásdíj a nőt annak netaláni sérelmes viselkedésére tekintet nélkül, feltétlenül illeti meg, ami abból is kitűnik, hogy mig a tartásdíj fizetése kifejezetten csak a nő távozásától és a válóperhez szükséges első lépés megtételétől, tehát nem a nő vagy férj vétkességétől tétetett függővé, addig a házastársi együttélés megszakítását előidézett ok, és pedig nem a nő vétlensége, hanem a férj vétkessége —kifejezetten csak a hozomány kiadásáhozfüzetett; és mert ily körülmények között a nő viselkedésének az ideiglenes tartásdíj iránti igény tekintetében mi befolyása sem lévén, a felebbezési biróság akkor sem sértett jogszabályt, midőn a nő viselkedésére, mint nem lényeges körülményre, kérelmezett bizonyítást el nem rendelte. Alperes felülvizsgálati kérelme alaptalannak bizonyulván, őt felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani, egyszersmind a felmerült felülvizsgálati költségben is marasztalni. A biró legfeljebb 8 százalékos kamatot ítélhet meg. Az 1877: VIII. t.-c. 4. §. kamatnak minősiti megkülönböztetés nélkül nemcsak a pénzben fizetendő minden melléktartozást, hanem bármely dolgot, vagy hasznot, amely a töke visszafizetésén kivül köteleztetett, tekintet nélkül arra, hogy az a dolog vagy haszon visszatéröleg vagy folytonosan fizetendőleg és kötbér vagy kártalanítás címén köttetett-e ki vagy sem. (A m. kir. Kúria; 1901. június 4. I. G. 199. sz. a.) A tartásdíj rendszerint megosztva ítélendő meg a kötelezettekkel szemben, mert a tartási kötelezettség őket egyenlően terheli. Egyik tartásra kötelezett a másikat terhelő kötelezettségért csak annyiban felelős, hogy amennyiben valamely tartásra kötelezettnek ebbeli kötelezettsége törvényesen bármely okból megszűnik, ugy az erre eső kötelezettséget is a többi tartásra kötelezett tartozik teljesíteni, de ebből a körülményből a kötelezettek egyetemlegességére következtetni nem lehet. Ily egyetemlegesség sem a törvény, sem a birói gyakorlat által nincs megállapítva. (A m. kir. Kúria: 1901. június 1. LG. 200/1901. sz. a.) Az egész életre kötött házasság erkölcsi tartalmánál fogva az egyik házasfél a bár ok nélkül hosszú időn át távol levő másik házasfelet visszafogadni tartozik, hacsak a visszafogadás megtagadására elegendő jogos oka nincs. A házassági életközösségnek visszaállítása által a házasfeleknek korábbi időben egymás irányában elkövetett sérelmes cselekményei az állandó birói gyakorlat szerint megbocsátottaknak tekintendők. (A. m. kir. Kúria- 1901. június 1. I. G. 188. sz. a.