A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 36. szám - Német birod. törvény a magán biztosító vállalatokról
A JOG 143 Ha a bontásra irányult kérelem a külföldi bíróságoknak agytol és asztaltol elválasztó oly határozatára van alapítva, melyben a házastárs vétkessége megállapittatott, ez esetben a magyar birosag az elválasztó ítélettel már megállapított ténykörülmények uj vitatásába nem bocsátkozhatik. hanem az 1894. év' XXXI. t. cikkben foglalt egyéb bontó okokra vonatkozó jogszabályok alkalmazása nélkül kizárólag az agytól és asztaltól elválasztó itelet keletkezese után felmerüli, annak joghatályát utólagosan érintő körülményeknek méltatására és annak eldöntésére van hivatva, hogy az elválasztó ítélettel megállapított tények minosithetök-e az 1894. évi XXXI. t.-c. rendelkezéseinek megfelelő bontó okoknak. (A m. kir. Kúria: 1901. június 25. 3.019. sz. a.) Harmadik személy a lezáróit ingóságokra tulajdonjogát a zárlat foganatosítása utan is megfelelő per utian ep azon a módon érvényesítheti, mint ezt a foganatosítás előtt érvényesíthette volna. Ily jog harmadik személyt megillet az 1891. LX. t.-c. 216. S-a hasonszerüségénél fogva, mely szerint a 214. S-ban körülirott eljárás szerint foganatosított végrehajtás által magát sértve érző harmadik személy a végrehajtásnak egészben vagy részben való megszüntetése iránt az illetékes bíróságnál keresetet indíthat, a mivel egy tekintet alá esik az. ha valamely zarlatszenvedönél harmadik személyt illető vagyontárgy vétetik zar ala. (A m. kir. Kúria : 1901. évi jun. 26. 1H. 27. sz.) Habar a csatolt engedményi okirat oly alakban van is kiállítva, hogy annak a törvény bizonyító erőt tulajdonit, a bíróság nem volt elzárva attól, hogy az engedményi okirat tartalmában kifejezést nyert ügyletnek színlelt voltát tényként állapithassa meg. ha az erre vonatkozó bizonyítékok a bíróságot erre a ténybeli meggyőződésre vezették. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa : 1901. jun. 28. JG., 2-19. sz. a.) Az a körülmény, hogy felperes az alapperben a S. E. 96. S-a értelmében eskü alatt hallgattatott ki és vallomására az esküt letette, a perújítás megengedése kérdésében nem vonja maga utan az I881 : LIX. t.-c 71. 5. rendelkezésének alkalmazását, mivel az ily módon itéletettel ellátott per nem tekinthető az ellenfél esküjével eldöntött pernek. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa : I. G. 10 1901. sz. a ) Az a körülmény, hogy a per tárgyának értéke 1,000 koronán felül tétetett, nem szolgál oly pergátló akadályul, mely a S. E. I84. S-a értelmeben az eljárás bármely szakában, tehát a felülvizsgálatnál is tekintetbe veendő lenne ; Az elbirtokláshoz valódi birtok szükséges, már pedig a felebbezési biróság megállapította, hogy felperes jogelőde az alperesek jogelődének csak szívességből engedte meg a kut használatát, s így használtak azt későbbi jogutódai is, az ily természetű használat pedig elbirtoklás jogalapjául nem szolgálhat, és ennélfogva merőben közömbös, hogy tudott-e a vetél idejében felperes az alperesek által vitatott használatról. 1A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: 1901. I. G. 31. fv. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A birói hatáskör ellen azon az alapon érvényesített kifogást, hogy felperes pallérnak előzőleg az iparhatósághoz kellett volna fordulnia, el kellett utasítani, mert felperes nem a szolgálati szerződésből, hanem abból származtatja keresetet, hogy alperes a muakaviszony fennállása alatt, külön megállapodással remunerációt (anyagmegtakaritásból jutalékot], továbbá az építés felülvizsgálatánál való közreműködésért külön díjazást ígért. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A birói illetékesség ellen tett kifogás elvettetik. Indokok: Alperes azon az alapon emelt illetékességi kifogást, mert közte és felperes között a 2. 7. alatt csatolt okirat szerint szolgálati viszony állott fenn és minthogy felperes keresetét szolgálati szerződésből származtatja, felperes tartozott volna előzőleg az illetékes iparhatóság előtt keresetet indítani. Felperes keresetét nem a 2'/. a. csatolt szerződésből, hanem abból származtatja, hogy alperes a munka viszony fennállása alatt, külön megállapodással remunerációt, anyagmegtakaritásból jutalékot, megtakarított munkabéreket kötelezte felperesnek fizetni és követeli a külön munkák utáni dijakat. Minthogy felperes keresetét nem szolgálati viszonyból, hanem külön megállapodás és megbízásokból származtatja, ennek a vitás kérdésnek elbírálása pedig az iparhatóság elbírálása alá nem tartozik, aiperest a birói ille- ' tékesség, illetve birói hatáskör ellen emelt kifogásával el kellett I utasítani (1901. január 9-én, 1900. évi 147,598. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság végzését meg- | változtatja, felperest keresetével hatáskör hiánya miatt elutasítja. I Indokok: A kereset és a 2 /. alatti szerződés tartalmából nyilvánvaló, hogy felperes alperesnél, mint munkaadó iparosnál 1898. július 1-től 1900. augusztusig, vagyis a milléniumi műemlékekre vonatkozóan alperes által elvállalt munka befejezéséig mint pallér rendes havi fizetés mellett volt állandóan alkalmazva és hogy a kereset egyrészt a szolgálati viszonyt szabályozó 2. "/• alatti Írásbeli szerződéssel, másrészt az ezen írásbeli szerződést kiegészítő és már a szolgálati viszony fennállása alatt létesült, későbbi szóbeli megállapodásoknál meghatározott kötelezettségek teljesítésére irányul. Minthogy e szerint felperes összes követelése, vagyis a 2.'/. alatti alapján igényelt remuneratio, továbbá a szóbeli megállapodások alapján igényelt és a megtakarított anyag és munkabérek arányában kiszolgáltatandó jutalék, valamint a felülvizsgálatnál való közreműködés fejében igért külön díjazás is kivétel nélkül a szolgálati viszony fennállása allatt, illetve annak megszűntével alperes által teljesítendő kötelezettségek teljesítésére irányul és az a körülmény, hogy e követelések egy része nem a szolgálati viszony létesítése alkalmával kötött írásbeli szerződésből, hanem az ezt kiegészítő későbbi szóbeli megállapodásokból van származtatva, az 1881: XVII. t.-c. 176. i<-ának alkalmazását ki nem zárhatja: ennélfogva nyilvánvaló, hogy felperes keresete szolgálati viszonyból merült fel és hogy annak tárgyát olyan vitás kérdések képezik, melyekre nézve a polgári pert a fentebb idézett szakaszban előirt iparhatósági eljárásnak kell megelőznie és igy tekintettel arra, hogy felperes azt, hogy a kereset beadását megelőzően az iparhatóság előtti eljárást folyamatba tett volna, kimutatni meg sem kísérletté és hogy a kereskedelmi eljárás 68. §. 8. pontja szerint a fentebb előadott viszonyból származó ezen keresetet felperes rendes bíróságnál mindaddig nem ér/ényesitheti, mig ebben a tekintetben az iparhatóság nem határozott, felperest keresetével hatáskör hiánya miatt elutasítani kellett. (1901. február 19-án, 501. sz.) A m. kir. Kúria: A másodbiróság végzése megváltoztattatik és az elsőbiróság végzése hagyatik helyben indokainál fogva. (1901.július 1-én, 580. v. sz. Az intézvényezetben előforduló «Budapest, . . -utca 4» nemcsak az elfogadó lakhelyet, hanem azon helyiséget is megjelöli, a hol a váltó fizetése igértetett; az óvás tehát csakis ott veendő fel. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: A hozott sommás végzés hatályában elsőrendű alperes irányában fentartatik . .. . Ellenben felperes a másod—negyedrendű alperes ellenében keresetével a sommás végzés e részbeni hatályon kívül helyezése mellett elutasittatik. Indokok: Elsőrendű alperes M. Miksának az a kifogása hogy a váltó ellenértékéül csak 630 frtot kapott s a megállapodás szerint akkor fizethet, a mikor akar, felperes, mint hárma dik személy ellen a váltótörvény 92. §-a értelmében nem érvényesíthető .... Ehhez képest elsőrendű alperest elismert elfogadói váltónyilatkozata alapján a váltótörv. 23. §-a értelmében a kereseti váltóösszeg s járulékai fizetésére kötelezni kellett. Ellenben felperest másod—negyedrendű alperes irányában keresetével elutasítani kellett; mert a fizetés végetti bemutatás és az óvás felvétele, a váltótörvény 102. §-a értelmében az illető személynek üzleti helyiségében, ilyennek hiányán pedig annak lakásán teljesítendő, más helyen azonban csak az illetőnek beleegyezésével történhetik; mert a kereseti váltón az lévén kitüntetve, hogy «fizetendö az elfogadónál Budapesten*, a fizetés végetti bemutatás és az óvás felvétele, minthogy M. Miksa elfogadó nem kereskedő, hanem hírlapíró s igy üzleti helyisége nincsen, nevezettnek lakásán lett volna teljesítendő; mert a kereseti váltón M. Miksa lakása gyanánt Honvéd-utca 4. szám van ugyan feltüntetve, de a bemutatás és az óvás felvétel még sem nevezettnek lakásán, hanem a (hírlap) szerkesztőségének irodahelyiségében történt, ez pedig a váltó szerint fizetési helyül kitüntetve nincsen, sem M. Miksának beleegyezése nem igazoltatott és mert ezek szerint a nem kellő helyen megkisérlett bemutatás és telvett óvás a váltótörvény 41. §-a értelmében másod—negyedrendű alperesek, mint kibocsátó, illetve forgatók ellenében a visszkereset fentartására nem alkalmas. (1899. december 15-én, 128,210. sz.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének M. Miksa elsőrendű alperesre vonatkozó részét helybenhagyja, a többi alperesekre vonatkozó részét azonban megváltoztatja és másod— negyedrendű alpereseket mint a kereseti váltó kibocsátóját, illetve forgatóit a sommás végzés vonatkozó részének hatályban tartásával kötelezi, stb. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének elsőrendű alperesre vonatkozó része vonatkozó indokolásánál fogva és azért hagyatott helyben, mert az uzsoravétségre áll jpitott kifogás az 1883: XXV. t.-c. 11. §-a értelmében csak akkor volna figyelembe vehető, ha felperes ellen uzsoravétség miatf jogerős vád alá helyezési vagy közvetlen idézési határozat hozatott és a perbírósággal az eljárás felfüggesztése végett közöltetett volna, a mi az iratokból ki nem tűnik s elsőrendű alperes által sem állíttatott. Másod—negyedrendű alperesek, az elsőbiróság ítélete rájuk vonatkozó részének megváltoztatása s a sommás végzés vonatkozó részének hatályban tartása mellett, a váltótörvény 7., 12., 5~Q., és 91. §§. alapján a kereseti tőke és járulékaiban .... elmarasztaltattak, mert a kereseti váltó az elfogadónál volt fizetendő, kinek neve mellett az intézvényben előforduló Budapest, Honvédutca 4. sz. nemcsak az elfogadónak lakhelyét (Budapest), hanem azon helyiséget is megjelöli a hol a váltónak fizetése az elfogadás alkalmával igértetett, a fizetés végetti bemutatás tehát csakis ezen helyiségben volt eszközlendő és mert másod—negyedrendű alperesek viszonválaszukban maguk állítják azt, hogy a váltón megjelölt ezen helyen (Honvéd-utca 4. sz. a.) az elfogadó nem lakik, hanem ott csak hivatalban van s azt, hogy az óvás idején ezen házban lakott volna, maguk sem állítják, miből folyik, hogy a bemutatás a váltón megjelölt helyen az elfogadó lakásának tudako-