A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 35. szám - Az üzleti könyvek bélyegkötelezettségéről

A JOG 139 jogos oknak tekintendő a házassági együttélésnek felperes részére való megszakítására és a külön tartás iránti igényre. íA. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa, 1901. március 81 G. 28/1901. sz. a.) Igaz ug.yan. hogy a biróság valamely tényállásnak valóságát vagy valótlanságát csak a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján ítélheti meg, de azért arra nincs kötelezve, hogy meggyőződése megalkotásának indokolásánál a bizonyítás egész anyagát ismertesse, hanem csak arra, hogy a közömbös ténykörülményeket mellőzhetve, azokat az okokat sorolja fel. a melyek meggyőződésének megalkotásánál irányadóul szolgáltak. A másokkal való közösülés kifogása csak akkor hozható fel sikerrel, ha oly tények nyernek bizonyítást, a melyekből arra lehet következtetni, hogy az anya gyermeke fogamzási idöszakab n a nöi szemérem teljes hiányára, s a közösülés üzletszerűségére valló feslett életet folytatott. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa, 1901 március 15. 1. G. 4:9. sz. a.) A S. E. 229. S-a szerint az 1881, évi LX. t.-cikknek azok a rendelkezései, a melyek a végrehajtási eljárás során ítélettel eldöntendő kérdésekben a felebbezés hatályáról intézkednek, a sommás eljárás szerint tárgyalandó ilyen ügyekben a felülvizsgalati kérelerrre is megfelelően alkalmazandók. Minthogy pedig az 1881. évi LX. t.-c. 97. §-a szerint igényperekben az elsóbiróság ítéletét helybenhagyó másodbirósági ítélet ellen további jogorvoslat s igy felülvizsgálati kérelem sem hasznaiható és a jelen perben a felebbezési bíróság az elsöbiróság íteletet a per főtárgyára nézve helyben hagyta, ennélfogva felperes felülvizsgálati kérelme a per főtárgyára vonatkozóan a S. E. 193, §. rendelkezéséhez képest hivatalból visszautasítandó, (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1901. évi március 14. G. 83/1901. sz. a.) A foglalás törvényes, vagy törvénytelen voltának bírálata nem az igényper, hanem az előterjesztés útjára tartozik ; és hogy az igénypernek ép az a célja, hogy a lefoglalt dolgok mint nem a végrehajtást szenvedő tulajdonai a foglalás alól feloldassanak, — igényperben a felperesnek igénye a lefoglalt tárgyakhoz megállapítandó, ha annak alapjául az szolgál, hogy az igényelt tárgyakat a végrehajtást szenvedő ellen intézett árverésen az igénylő vette, és bérfizetés kötelezettsége mellett a végrehajtást szenvedőnek csupán használatul engedte át, az pedig nincs bizonyítva, hogy azokat igénylő nem a saját pénzén, vagy nem a maga részére vette volna. Ily tényállás mellett a birtokolasnak puszta ténye egymagában a végrehajtást szenvedő tulajdonjogának vélelmét meg nem állapítja, hanem az alperesnek feladata azt bizonyítani, hogy a végrehajtást szenvedőnek birtoklása az árverés utáni időben bekövetkezett saját szerzési tényén alapul. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa, 1901. márc. ö. j. G. 34 1901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A biztosított az első dijban a kötvény kiadásának megtagadása ellenére marasztalandó abban az esetben, ha tudva elhallgatott oly lényeges körülményt, amelyről a biztositónak tudomása nem volt és ezzel maga okozta a biztositásnak megszűntét. (Kereskedelmi törvény, 474 , 475. és 486. §-ai.) A budapesti kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indo kok: Felperes alperest azért kéri marasztalni, mert alperes az A. alatti ajánlatban tudva lényeges körülményt hallgatott el, s ennélfogva a kereskedelmi törvény 474—475. és 486. §-ai alapján a kereset értelmében marasztalandó. Felperes ezen kereseti és a per folyamán felhozott állításai dacára el volt utasítandó, mert alperes csak az esetben lenne a kereset értelmében marasztalandó, ha tudva hallgatott volna el oly lényeges körülményt, a miről felperesnek tudomása nem volt. Minthogy azonban az alperes által hivatkozott s a per folyamán kihallgatott P. Gy. tanú vallomásából az ellenkező tűnik ki, nevezetesen az, hogy alperes felperes cég igazgatójával O. F.-el közölte azt a per tárgyát képező lényeges körülményt, hogy őt (alperestj az A. alatti kiállítása előtt a Gresham biztosító társaság visszautasította ajánlatával s ezen kijelentést nevezett igazgató tudomásul is vette. Minthogy pedig a sommás eljárási törvény 64. §-a értelmében ezen tanú valiomása által igazoltnak vehető az, hogy alperes nem hallgatott el felperes előtt oly lényeges körülményt, amely előtte tudva nem lett volna, ennélfogva jelen esetben a felperes által hivatkozott kereskedelmi törvény §-ai annál kevésbbé is alkalmazhatók, mert alperes a B. alattiban foglalt felperesileg követelt ujabbi föltételnek meg nem felelt s igy az ügylet létrejöttnek nem tekinthető. (1899. október 12-én 18,156. sz. a.) A budapesti kir. ítélő tábla: Az elsőfokú biróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Tekintve, hogy a perbe vont alperes a per befejezte után halt el és hogy alperes ügyvédje bemutatta a hagyatékátadó végzést, ennélfogva az elhalt alperes örököseiül az átadó végzésben felsoroltak tekintendők és nem egyedül annak az özvegye. Ezt előrebocsájtva az elsőfokú biróság ítélete helybenhagyandó volt, megfelő indokaiból és azért, mert a perben kihallgatott P. Gy. tanú közvetlen tapasztalaton alapuló vallomásának bizonyító erejét le nem rontja, sem az alperesi leveleknek a tartalma, sem az a körülmény, hogy tanú az alperesnek neje, ennek a tanúnak vallomásával pedig bizonyítottnak veendő, hogy O. F., mint a felperesi cég igazgatója, tehát a cég nevében ügyletek kötésére jogosított fél, már a t. alatti ajánlat beérkeztekor tudta, hogy alperesnek az ajánlat 12-ik pontjában felvetett kérdésre adott felelete nem felel meg a valóságnak és hogy ennek következtében a biztosítási szerződés érvényessége a kereskedelmi törvény 475. §-a értelmében megtámadható, már pedig az a fél, a ki ily körülmények közt szerződést köt és azt később érvényteleníti is, a másik fél részéről teljesítést nem követelhet. (1900. április 3. 80,67/99. sz.) A m. kir, Kúria: A másodbiróság ítélete indokainál fogva helybenhagyatik annál inkább, mert P. Gy. tanú vallomásával szemben a főeskü bizonyíték nem alkalmazható. (1901. máj. 22. 4,215 sz. a.) A részvénytársaság igazgatója nem tekinthető kereskedőnek. Kereskedelmi ügyletből eredő kezesség esetében a kezes a főkötelezett irányában való eljárásra hivatott biróság előtt is megperelhető. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperes keresetével illetékesség hiányában elutasittatik. Indokok: Az alperes által a kir. törvényszék, mint kereskedelmi biróság hatásköre ellen emelt kifogásnak azért kellett helyt adni, mert felperes elismerte, hogy alperes nem kereskedő és mert az a kötelező ígéret, melyet a kereset szerint alperes állítólag tett, alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet nem képez, a kereskedelmi eljárási rendelet 6. §-ának esetei pedig fen nem forognak. Már pedig a kereskedelmi eljárás 5. és 6. §-ai szerint kereskedelmi ügyletekből felmerülő keresetek csak abban az esetben tartoznak a kereskedelmi bíróságok hatásköréhez, ha alperes kereskedő vagy az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügyletet képez, illetve a 6. §-ban felsorolt esetekben. Ennélfogva felperest keresetével illetékesség hiányából elutasítani kellett. (1900. okt. 5. 99,711. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsöbiróság végzését helybenhagyja. Indokok: Helybenhagyatott az elsöbiróság végzése a benne foglalt indokok alapján és azért: mert a kereseti tény-előadás értelmében alperes nem a felperes részére a részvénytársaságtól kijáró igazgatói dijjutaléknak kifizetését, hanem amennyiben az ily cimen felperest illető összegek az 1899/99-iki üzletévben 1,000 frton, az 1898/909-iki üzletévben pedig 500 frton alul maradnának, a különbözet megtérítését garantálván, alperesnek ebből az állítólagos ígéretéből folyó kötelezettsége nyilván nem vonható a kezesség fogalma alá, hanem az önálló lekötelezés jellegével bír; következésképpen a fenforgó esetben annak a szabálynak az alkalmazhatósága, mely szerint kereskedelmi ügyletből eredő kezesség esetén a kezes a főkötelezett irányában való eljárásra hivatott biróság előtt is megperelhető, ki van zárva. (1900. dec. 27. 3,520. sz. a ) Bűnügyekben. Aki a 10 éves találótól a talált pénzt azon álelőadás mellett veszi el, hogy ő vesztette el, jogtalan elsajátításban bűnös. A szatmárnémeti kir. járásbíróság : G. Ignác vádlott a B. T. K. 379. §-ába ütköző, 380. §. szerint minősülő és a 383. és 388. §. szerint büntetendő csalás vétségében bűnösnek mondatik ki, melyet az 1900. évi június 21-én csütörtökön délután Zajtában K. Jakab zaitai lakos kárára elkövetett az által, hogy K. Jakab által 1900. évi június 21-én elvesztett s H. Vendel által az uton megtalált 15 frt pénz tulajdonosának, illetve a pénz elvesztőjének színlelte magát H. Vendel előtt, kitől a pénzt átvette, megköszönte és ezzel a szekerével együtt tovább hajtott ; ezért nevezett vádlott a foganatba vételtől három hónapi fogház büntetésre, mint főbüntetésre, továbbá ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt, különbeni végrehajtás terhe mellett fizetendő, az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó és behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a értelmében további öt napi fogházbüntetésre átváltoztatandó száz korona pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre és végül a B. T. K. 388. §-a alapján egy évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatánák egy évi felfüggesztésére szintén mint mellékbüntetésre ítéltetik. Indokok: K. Jakab azon feljelentést tette, hogy az általa Zajtában elvesztett és H. Vendel által megtalált 1 drb. 10 frtos és 1 drb. öt frtos papírpénzt, mely papírba volt beburkolva, vádlott H. Vendeltől, mint a pénz színlelt tulajdonosa átvette s megtartotta. Ezen feljelentés folytán az ügyészségi megbízott előbb jogtalan elsajátítás vétsége miatt vádat emelt vádlott ellen, később a vádat a B. P. 34. § a értelmében olykép módosította, hogy a fenti feljelentés alapján csalás vétsége miatt emelt vádat a vádlott ellen. Vádlott a tárgyalás alkalmával tagadta azt, hogy a panaszban megjelölt napon 1900. július 22-én pénteken Zajtában lett volna és alibijének igazolására Méhteleken lakó tanukra hivatkozott. Tagadta, hogy ő a pénzt H. Vendeltől átvette volna Azt beismerte, hogy 1900. évi július 21-én csütörtökön Zajián keresztül ment a szekerén s hogy ekkor több ottani lakossal találkozott. Vádlott ezen tagadásával szemben H. Vendel 10 éves tanú, ki életkorára való tekintettel a B. P. 221. §-ának harmadik pontja