A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 35. szám - A természetes atya gyermektartási kötelessége

A JOG 243 ját képező*-- eredetben az iratokhoz csatolt — peregyességben fizetési határidő nem foglaltatván, az az 1881 : 60. t.-c. 1. $-a szerinti végrehajtható közokiratnak nem tekinthető.)) Véleményem szerint ezen határozat nem helyes és ha megállana, akkor a hitelező követeléséhez soha sem juthatna. Az 1881 : LX. t.-c. 1. d) pontja kimondja, hogy végrehajtható közokirat a polgári bíróságok előtt kötött egyezségek. — E kijelentésből azt, — hogy a peregyességben a teljesítési határidőnek okvetetlenül ki kell tüntetve lenni, kiolvasni nem lehet, sőt a perrend értelmében a peregyesség teljesen jó akkor is, ha fizetési határidő benne kitüntetve nincs is, mert senki se fogja kétségbe vonhatni, hogy a felek jegyzőkönyvbe foglalt akarata megfelel a peregyesség fogalmának, az egyik fél kötelezze magát a fizetésre, de véletlenül vagy nem tüzetett ki a fizetési határidő, vagy a kitűzött fizetési határidőt az egyességet jogyzőkönyvbe foglaló biró véletlenül kitüntetni elmulasztotta, e hiány semmi esetre se szünteti meg joghatályát és az ily egyesség az 1868 : LIV. t.-c. 257. §-a értelmében ítélet erővel bir, azért, mert a peregyesség alaki feltételei külön szabályozva nincsenek, tehát a felek akarata határozza meg a peregyesség kellékeit. Mindenesetre hiány, hogy a fizetési határidő a peregyességben kitüntetve nincs, de e hiány nem érint oly lényeges kelléket, a mely az illető jogügylet hatályát megszüntetné, mindenesetre pöregyesség marad az, amely az 1881 : LX.^ t.-c. 1. §. d) pontja értelmében végrehajtható. Nehézséget csak annak meghatározása képezne, hogy mikor hajtható végre az ilyen peregyesség ? Azt hiszem azonban ez se képéz valami nagy nehézséget, mert ily esetekben per analógiám vagy a perrendnek az ítéletek teljesítési határidejét tárgyazó rendelkezései, vagy pedig az általános magánjogi szabályok alkalmazhatók. Ha az általános magánjogi szabályokat alkalmazzuk, az esetben a kérdéses peregyesség azonnal végrehajtható, mert magánjogi szabály az. hogy ha a kötelem teljesítésére határidő ki nem tüzetett, az esetben a kötelem azonnal teljesítendő, igy ha a peregyességben a teljesítésre határidő ki nem tüzetett, az esetben a teljesítés azonnal eszközlendő és nemteljesités esetén a végrehajtás is kérhető ; enyhébb és igy egyrészt a teljesítőre méltányosabb, másrészt a két törvény (perrend és vhajtási eljárás) alaki azonosságánál fogva helyesebb a perrendnek az Ítéletek teljesítési idejét szabályozó szakaszainak alkalmazása, amelyről az 1881 : LXIX. t.-c. 23. §. és az 1893 : XVIII. t.-c. 116. §-a szólalnak, e szakaszokban lefektetett alapelvek figyelembe vételével a végrehajtás majd 8 nap, majd 15 nap, majd hosszabb idő - rendszerint 30 nap — múlva rendelhető el. A táblai határozat alapját képező peregyességben — a mint azt megtudnom sikerült — csekély, 100 koronát meg nem haladó készpénz fizetéséről volt szó, a peregyesség 1898 évben köttetett, a végrehajtást a hitelező 1901. évben kérte, ily körülmények között az egyesség keltétől számított 8 napon tul a végrehajtás helyesen rendeltetett el. A mint fentebb mondottam, ha a kii. ítélőtábla határozata követendő példaként megállhatna, az esetben a hitelező követeléséhez sehogyse juthatna, — nem pedig azért, mert * kir. ítélőtáblai határozat értelmében a kötött peregyesség vhajtható nem lenne, — adósa pedig nem fizet, gondoskodnia kellene tehát valamely útról, hogy követelését megkaphassa, az ut csak a perrendtartásban szabályozott valamely eljárás lehet. Lássuk ezeket: uj per, — ezt a hitelező nem indíthat, nem pedig azért, mert a peregyesség az 1868: LIV. t.-c. 257. §-a értelmében ítélet erejével bir, az alperes azonnal az itélt dolog kifogásával állana elő ; perújítás, — ezt az 1881 : LIX. t.-c. 71. §-a egyenesen kizárja. E két móddal a hitelező célt nem érhetne, volna még egy mód, de ez is csak sommás perben és arról se bizonyos, hogy helyes lenne-e? t. i az, hogy a hitelező az 1893 : XVIII. t.-c. 124. §-a értelmében az ítélettel egyenlő hatályúnak tekintendő peregyesség kiegészítését kérhetné, — ezt a törvény erős analógiája folytán talán megtehetné, de tekintve azt, hogy a kiegészítési eljárás kivételes és igy az arról rendelkező szakasz szorosan magyarázandó, kérdéses, hogy a peregyességeknél alkalmazható lehetne. A fentebb hivatkozott szakaszban foglalt rendelkezés olyan, hogy vita tárgyává lehetne tenni azt is, hogy az ítélet teljesítési határideje kiegészítési eljárás utján megállapitbató-e ? Bár véleményem szerint az kétségen felül áll, hogy igen. Ha elfogadjuk is. hogy a peregyesség a fenti uton kiegészíthető, mégis az csak sommás perekben — de nem egyszersmind rendes perekben — nyerhetne alkalmazást, mert a rendes perre vonatkozó perrendi szakaszok ily rendelkezést nem tartalmaznak. Azt hiszem, felesleges indokolnom, hogy a peregyesség ellen, mert a teljesítési határidő kitűzve nincs, se felebbezés. se felfolyamodás nem használható. — igazolás még kevésbbé. — ezekkel ki van merítve minden mód, amely a hitelező rendelkezésére áll a perrend szerint, hogy követelését megkaphassa. A fentiekből világos tehát, hogy a hitelező az adott esetben a rendes perben általában nem, — sommás perben csak az esetben, ha a kiegészítés lehetőségét elfogadjuk, kaphatná meg követelését, már pedig sokkal egyszerűbb, ha a bíróság a végrehajtást elrendeli, mint ha a már befejezett és egyességgel eldöntött pert újból jogvita tárgyává teszi és kiegészítő ítéletet hoz, amely ellen jogorvoslatnak van helye és igy lehető a kötelezettnek az, hogy kötelezettségének teljesítését elhúzhassa, már pedig ez sem a perrendnek, sem a végrehajtási eljárásnak célja nem lehet. Szerény soraim talán egy adatot szolgáltathatnak a végrehajtási eljárás reformjához, amelyre a gyakorlati életben igen nagy szükség van. /A természetes atya gyermektartási kötelessége. (A magy. ált. polgári tórv. könyv tervezetének 343—360. §-ai.) Irta ifj. KOCSÁN JÁNOS, kisjenői kir albiró. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 343—360. §-a:hoz kívánok néhány észrevételt fűzni az alábbiakban. Mindenesetre nemcsak helyes, de fölöttébb szükséges is, hogy e fontos és minden nap előforduló családjogi kérdésben végre tételes törvény intézkedjék s megszüntesse azt a jogbizonytalanságot, a mi tételes törvény hiányában természetes ugyan, de annál inkább káros. Eddig, eltekintve az ország azon részeitől, ahol az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben, az 1877: XX. t.-c. az egyedüli tételes törvényünk, mely a tartást kötelességet szabályozza, de ez is (11. §) csak arra az időre, mig a tartási kötelezettség tekintetében a bíróságok döntenek. Ez pedig majdnem a semmivel egyenlő, mert hiszen addig, mig jogerős ítéletet nem kap, az anya, természetes ösztönének engedve, úgyis tartja gyermekét, érezvén, hogy az törvény nélkül is szent kötelessége s vajmi kevés lehet azoknak az anyáknak a száma, akik azt elmulasztották s még kevesebb azoké, kik addig csak az emberi törvény parancsszavának engedve tartották törvénytelen gyermeküket; mert azok a szerencsetlenek, akiknek nem szivük és nem az anyai szeretet, hanem a törvény parancsszavára van szükségük, hogy gyermeküket tartsák, azok rendszerint ugy sem tartják, hanem elexpediálják oda, a hol nem szorul tartásra, — a másvilágra. Maradt tehát a birói joggyakotlat. Nem tartozik e cikk keretébe ennek a gyakorlatnak tüzetes bírálatával foglalkozni, elegendő tehát konstatálni annyit, hogy az lényegében megegyezett az osztrák polg. törvénykönyv ide vonatkozó rendelkezéseivel. Állandóan követett gyakorlatával csaknem törvényerőre emelte e rendelkezéseket összes hibáival, határtalan kedvezésb en valórész esitésével olyko r^'a törvénytelen gyermeknek, a törvényessel szemben. Kivánatos dolog tehát, hogy végre a törvényhozás is kiterjeszsze figyelmét erre a kérdésre, igyekezzék az ellentétes érdekeknek bölcs módon összhangba hozatalával oly törvényes intézkedéseket létesíteni, melyek, mig egyrészről a társadalom fattyuhajtásainak, a bűnben született gyermekeknek exisztenciáját biztosítják, másrészről ezen exisztenciák biztosításának céljától vezéreltetve, n e lépjék tul azon korlátokat, amelyeknek áthágásával más exisztenciák veszélyeztetése kezdődik. Én azt, hogy a tervezet ezen irányeszmétől vezettetve alkottatott volna meg, a 343—360 §-ok, de a tervezet egyetlen §-ának intézkedésében sem látom s igy a tervezet ide vonatkozó részét már alapjában elhibázott, szerencsétlen s bizonyos részben hiányos alkotásnak is tartom. Ezt a véleményt igyekszem bizonyítani az alábbiakkal, külön pontokba foglalva a tervezet egyes intézkedéseit. II. A tervezet 348. §-a kötelező szabály gyanánt állítja fel, hogy : 1*