A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 34. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 9. [r.]

A JOü Gyújtogatás esetén enyhítő és súlyosító körülmények mérlegelése. A deési kir. törvényszék mint esküdtbíróság: L. János vádlott bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 422. §-ának 2. pontjában meghatározott gyújtogatás bűntettében s azért a B. T. K. 422. és 426. §§-ai alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával a mai naptól számítandó három évi börtönbüntetésre és öt évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre Ítéltetik. U. Juon és neje kártérítési igényeikkel polgári perre utasíttatnak. Indokok: Miután az esküdtek csak a második számú kérdésre feleltek hétnél több igennel s vádlottat csak ezen kérdésbe foglalt tényállásra nézve mondották ki bűnösnek; miután a második számú kérdésbe foglalt ténybeli és jogi ismérvek a B. T. K. 422. §. második pontjában irt gyújtogatás bűntettének tényálladékát állapítják meg: L. Jánost ezen bűncselekményben bűnösnek kimondani s a rendelkező részben irt büntetéssel kellett sújtani. A^ büntetés kiszabásánál figyelembe vétettek mint enyhitö körülmények: büntetlen előélete, a krónikus alkoholizmus következtében előállott szellemi és erkölcsi clzüllöttsége, a cselekmény elkövetésekori ittas állapota s az, hogy 6 kiskorú gyermeke van, ellenben súlyosítóul vétettek, hogy nővére tulajdonát és pedig éjjel gyújtotta fel, hogy 500 frt körüli kárt okozott. Tekintettel a fenforgó túlnyomó enyhítő körülményekre; tekintettel arra, hogy ezek annyira nyomatékosak, miszerint a cselekményre meghatározott fegyházbüntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne: a kir. törvényszék alkalmazta vádlottal szemben a B. T. K. 92. §-ban megengedett enyhitési módot s őt az Ítélet rendelkező részében irt enyhébb börtönbüntetéssel sújtotta s ezen enyhébb büntetésnemben a cselekmény súlyának is megfelelő 3 évi szabadságvesztést talált megítélendőnek. (U. Juon és neje károsok magánjogi igényeikkel azért utasíttattak polgári p^rre, mert a főtárgyalás rendén a valóságosan szenvedett kár összegét sem felszámítani, még kevésbbé azt bizonyítani nem tudták.) (1901. évi április hó 4-én. 1,615. sz.) A kir. Kúria: A kir. törvényszéknek mint esküdtbiróságnak Ítélete a kir. ügyésznek a B. P. 385. §-ának harmadik pontjára alapított semmiségi panasza folytán a szabadságvesztés büntetés tekintetében megsemmisíttetik és L. János vádlott a B. T. K. 92. §-ának mellőzésével a B. T. 91. §-ának felhivásávál öt évi fegyházra ítéltetik. A vádlott és illetve védője által emelt semmiségi panasz ennek folytán tárgytalanná válván, figyelembe nem vétetik. Indokok: A kir. ügyész a B. P. 385. §-ának harmadik pontja alapján azért emelt semmiségi panaszt, mert a bíróság a B. T. K. 92. §-át tévesen alkalmazta, a vádlott és védője pedig a B. P. 385. §. 2. pontjára fektette semmiségi panaszát a büntetés leszállítása végett. Minthogy az esküdtbíróság által a vádlott javára megállapított következő enyhitö körülmények, jelesen: a vádlott büntetlen előélete, a krónikus alkoholizmus következtében előállott szellemi és erkölcsi elzüllöttsége, a cselekmény elkövetésekori ittas állapota, beismerése és az, hogy 6 kiskorú gyermeke van, a vádlott terhére megállapított s következő nyomatékos súlyosító körülményekkel, u. m: hogy nővére tulajdonát és pedig éjjel gyújtotta fel és hogy 600 frton felüli kárt okozott, nagy mértékben ellensúlyozva lévén, azok sem annyira nyomatékosak, sem pedig oly nagy számúak, hogy a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásáoak feltételét és alapját magukban foglalnák és így az esküdtbíróság e tekintetben a törvényt tévesen alkalmazta: ugyanazért a kir. ügyésznek semmiségi panasza folytán a kir. törvényszéknek mint esküdbiróság ítéletét a B. P. 385. §-ának harmadik pontja alapján a szabadságvesztés-büntetésre nézve a 437. §. harmadik bekezdéséhez képest megsemmisíteni és e részben figyelemmel az enyhítő körülmények túlsúlyára a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával a 422. §. alapján a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. Ennek folytán a vádlott és védője semmiségi panasza tárgytalanná válván, az figyelembe nem vétethetett. (1901. évi május hó 29-én, 3,234. sz. Ez a kifejezés: «szemtelenség», meghatározott, de névszerint meg nem nevezett egyénre vonatkoztatva, becsületsértést képez. A beregszászi kir. törvényszék: L. Bernát bűnösnek mondatik a B. T. K. 261. §-ában meghatározott becsülttsértés vétsé- \ gében, elkövetve az által, hogy 1900. évi május hó 23-án Munkácson, a városi jegyzői hivatalban, a hol értesíttetett arról, hogy építkezési engedély iránt a városi tanácshoz beadott kérvénye elutasittatott, A. Bertalan, K. József és D. György jelenlétében oly értelmű nyilatkozatot tett, hogy «ez már szemtelenség, majd megmutatja ő, hogy építkezni fog, ő nem bolond zsidó, hogy 25— 30 frtot adjon építkezési engedélyért, az ő pénzén nem fognak a városi urak hizni» és ezért i B. T. K. 261. §-ának alapján, az 1892: XXVII. t.-c. 3. §-ában maghatározott célokra fordítandó, az Ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő s behajthatlanság esetén a B. T. K. 53. §-a alapján tiz napi fogházra átváltoztatandó száz korona pénzbüntetésre ítéltetik. Indokok: A főtárgyalás adatai szerint megállapítást nyert, hogy L. Bernát 1900. évi május hó 23-án építkezési engedély iránt beadott kérvényének mikénti elintézése iránt Munkács város főjegyzői hivatalában tudakozódván, mikor azon értesítést vette, hogy kérvénye elutasittatott, A. Bertalan, K. József és D. György tanuk előttt azon kifakadást tette, «hogy ez szemtelenség, ő nem bolond zsidó, hogy építkezési engedélyéit 25—30 frtot fizessen, az ő pénzén nem fognak a városi urak meghízni*, A. Bertalan, K. József és D. György tanuk igazolják, de maga L. Bernát vádlott is beismeri, miszerint a kérdéses időben és helyen a fentebb idézett nyilatkozatot tette. Tagadja azonban, hogy ezen nyilatkozatát a városi tanácsra mint hatóságra vonatkoztatta volna s kijelentette hogy nyilatkozatában azon 25—30 frtot értette, a melybe addig az építkezési terv készítése, kérvények íratása, bélyege és egy végzésnek leíratása kerültek s minthogy a tervet a városi mérnökkel dolgoztatta át s A. Bertalan városi hivatalnoknak is fizetett 2 koronát a végzés leírásáért, ezek voltak azon városi urak, a kikre nyilatkozata vonatkozott. Tekintve, hogy vádlott L. Bernát a felhozott körülmények között tett nyilatkozatában oly személyt meg nem nevezetett, kire nyilatkozatát vonatkoztatta volna, így nyilatkozata meghatározott személyre vonatkozónak nem tekinthető, de tagadásával szemben az sem nyert igazolást, hogy nyilatkozatát a városi tanácscsal szemben alkalmazta volna, de másrészt tett nyilatkozatában oly határozott tények állítása nem foglaltatik, a mely a B. T. K. 358. §-ának. illetve 262. §-ban meghatározott rágalmazás vétségének megállapítására alkalmas volna, ez okból ellene a rágalmazás vétsége megállapítható nem volt. Minthogy azonban L. Bernát vádlott beismerése szerint nyilatkozatát a városi mérnökre és A. Bertalan városi hivatalnokra értette, illetve^ vonatkoztatta s minthogy a nyilatkozatában foglalt ezen kifejezés, hogy «szemtelenség>, a B. T. K. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségének megállapítására teljesen alkalmas meggyalázó kifejezést képez, ezért őt ezen vétségben bűnösnek kimondani s tekintettel büntetett előéletére, a kimért büntetéssel büntetni kellett. (1901. évi január 7-én, 192. sz.) A m. kir. Kúria: A vádlottnak semmiségi panasza folylán: a semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: Vádlott a kir. törvényszék ítéletének kihirdetése alkalmával ezen ítélet ellen a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt, mely semmiségi panaszát a 268/901. sz. alá bocsátott indokokban a B. P. idézett szakaszának 1. b) pontjára is kiterjesztette. Minthogy a kir. érvényszék által megállapított tények a büntetendő cselekményt éspedig a B. T. K. 261. §-ában körülirt becsületsértés vétségét megállapítják, s vádlott cselekménye ehhez képest helyesen minősíttetett, a kir. Kúria pedig a B. P. 437. §-ának első bekezdésére való tekintettel, köteles határozatát a valóknak elfogadott tényekre alapítani: ezeknél fogva a semmiségi panasz a B. P. 437. §-ának negyedik bekezdése értelmében mint alaptalan, elutasítandó volt. (1901. évi május 18-án, 2,999. sz.) Kivonat a „Budapesti Köxlöny"-böl. Csődök : Herrnstein F. e., Gora, petrinyai trvszék, bej. aug. 16., félsz. aug. 27., csb. Bell Károly, tmgg. dr. Peles Dusán. — Flern Miklós e., Abrudbánya gyulafehérvári trvszék. bej. okt. 10., félsz. okt. 31., csb. dr. Szűcs Ákos, tmgg. dr. Ürmössy Károly. — Schul Sándor e.j Komárom, u. o. trvszék, bej. okt. 19., félsz. okt. 26., csb. Skoday László, tmgg. dr. Gerzuly József. — Schwem Gyula e., Újvidék, u. o. trvszék, bej. szept. 14., félsz, szept. 28., csb. dr. Lengauer Ferenc, tmgg. dr. Prodanovics Mihály. Pályázatok: A székesfehérvári trvszéknél birói áll. aug. 31. — Az uj aradi jbiróságnál al birói áll. szept. 5. — Az ökörmezei jbiróságnál aljegyzői áll. szept. 5. — Az oravicabányai jbiróságnál a 1 b i r ó i áll. szept. 5. Közjegyző helyettes állandó alkalmazást keres, vagy átvesz ügyvédi irodát. Cim a kiadóhivatalban. 2 —2 FiLLA! KálZViMITljtSASlO MTOHDXJA BODAPIITB A somorjai kir. közjegyző helyettest, esetleg gyakorlattal biró jelöltet keres. 3 2 Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán^utcartT Pj^i^^JIORJak^kJV., Rudolf-rakpart 3.