A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 2. szám - A magyar ált. polg. törvk. tervezetének ismertetése

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2 számához. Budapest, 1901- január hó 13. Köztörvényi ügyekben. Az 1896. évi XXVI. t. c. egész tartalmából és megalkotásának céljából nyilvánvaló, hogy a közigazgatási bíróság hatásköre csak azokra az ügyekre terjed ki, a melyek törvénynél, jogszokásnál vagy törvényszerű rendeletnél fogva közigazgatási útra tartoznak, a miből következik, hogy a közigazgatási biróság hatáskörének első feltétele az, hogy a felek között felmerült vitás kérdés oly természetű legyen, hogy annak eldöntése valamely közigazgatási hatóság illetősége körébe tartozzék, mert a közigazgatási bíróságnál csak a közigazgatási hatóság határozatai által szenvedett serelmek miatt kereshető orvoslás. A budapesti kir. keresk. és váltotörvényszek mint keresk. biroság (1900. jan "24-én 5,533 sz. a.) Nyíregyháza-Mátészalkai h. é. vasut-részvénytársaság felperesnek, magyar kir. államvasutak alperes elleni 17,645 írt. 71 kr. s jár iránti perben következőleg végzett. A birói illetékesség ellen tett kifogás elvettetik s e pernek érdemleges tárgyalására határnapul f. évi febr. 21. napjának d. e. 8 órája kilüzetik s arra a felek megbízott ügyvédeik által a prdts. 111. §-ában előirt következmények terhealatt idéztetnek, stbi. Indokok : Az 1896: XXVI. t. c. 69. §-a 5. pontjának intézkedése, a melyre alperes az illetékességi kifogást alapítja, az államvasutak és az általuk kezelt helyi érdekű vasutak között felmerülő vitás kérdések közül csak azokat utasítja a közigazgatási biróság hatáskörébe, melyek az üzem körében merülnek fel. A jelen per tárgyául szolgáló azt a kérdést, hogy a hóeleltakaritási költségek a felek közti szerződés értelmében a helyi érdekű vasutat terhelik-e, nem lehet az üzem körében felmerült kérdésnek tekinteni, mert a kérdés nem a körül forog, hogy az üzem vitele a hóeltakaritás tekintetében mily intézkedéseket tesz szükségessé, hanem a körül, hogy az üzem vitele közben felmerült költség melyik felet terheli. A törvény e magyarázatának helyességét bizonyítja az a körülmény, hogy csakis az üzem mikénti vitelének kérdése az, a mi a belső intézkedések közigazgatási jellegénél fogva az idézett törvény 1. §-ába i emiitett Közigazgatási jogvita fogalma alá tartozik és igy a törvény kifejezett célja szerint a közigazgatási biróság elé van utalva, mig ellenben az a kérdés, hogy az üzem körül felmerülő költség a szerződés értelmében melyik felet terheli, mert magánjogi jellegű, a törvény célja szerint a közigazgatási biróság elé utalva nincs. Az a körülmény, hogy a per tárgya kérdésében a m. kir. kereskedelmi miniszter már korábban elvileg döntött, és hogy a per tárgya most a minister döntése alá van terjesztve, esetleg a per érdemben hozandó határozatra lehet befolyással, de az illetékesség kérdésének megállapításánál sulylyal nem bir. Ennélfogva az illetékességi kifogást elvetni s az illetékesség szempontjából nem kifogásolt kir. tszék tárgyi illetékességét megállapítani, stbi. kellett. A budapesti kir. Ítélőtábla (1900. máj. 15-én 783. sz. a.) az első biróság végzését megváltoztatja, a felperest birói hatáskör hiánya miatt keresetével elutasítja, stbi. Indokok: A birói hatáskörre nézve irányadó kereseti előadás szerint a jelen esetben arról kell határozni, vájjon a hóeltakaritás a vasút rendes üzeméhez tartozik-e vagy pedig elemi csapás által okozott kár és rongálás helyreállításának tekintendő ? Ezen kérdés megoldásával a költségviselésre vonatkozó vita is el van döntve. Az 1896: XXVI. t. c. 69. §. 4. pontja szerint, a m. kir. államvasutak és az általuk kezelt helyiérdekű vasutak között, az üzem körében felmerülő vitás jogkérdésekben a közigazgatási biróság van hivatva vitás esetekben a vasúti üzem fogalmát, vagyis azt megállapítani, hogy a forgalom zavartalan lebonyolítása céljából végzett valamely munka az üzem körébe esik-e vagy nem. Nem támogatja a felperes álláspontját sem az, hogy az üzem körének meghatározásánál nem csupán általános közigazgatási tekintetek, hanem ezek mellett is első sorban a felek szerződéses megállapodásai irányadók, sem az, hogy a kereset pénzbeli, tehát vagyoni szolgáltatásra irányul. Mert az idézett törvényhely világos szavai a m. kir. államvasutak és a helyiérdekű vasutak között felmerült vitáknál a közigazgatási biróság épen azt dönti el, hogy a közigazgatási határozat a szerződéssel ellenkezik-e, általában pedig a közigazgatási bíráskodásnak feladata és célja azon sérelmek orvoslása, melyet egyes magán- vagy jogi személyek a közigazgatási hatóságoknak törvényellenes intézkedései által egyéni, főleg vagyoni jogaikban szenvedhetnének. A kifejtettekkel szemben a kir. törvényszék helytelenül hivatkozik az 1896. évi XXVI. t. c. 1. §-ára; mert az idézett szakasz a közigazgatási jogvitáknak a magánjogi perektől való elhatárolására útmutatást egyáltalán nem ad és igy csak a N-ik részben foglalt taxativ felsorolás nyomán állapitható meg, hogy a törvény a fenforgó vitás jogkérdést közigazgatási jogvitának minősiti-e vagy sem ? Végül az 1887. évi május 12-én a magyar északkeleti vasút és az alperes között létrejött szerződés 13. pontjának a birói illetékességre vonatkozó kikötése figyelembe azért nem jöhet, mert az északkeleti vasút helyébe a m. kir. államvasutak léptek, melyeket a helyiérdekű, vasutakkal való jogvitáikra nézve az uj törvény a hatáskör kérdésében feltétlenül kötelezi és a felek megállapodás által nem módositható hatálylyal szabályozza, stbi. A magyar kir- Curia (1900. november 16-án 1,089. sz. a.) A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az első biróság végzését hagyja helyben stbi. I nd okok: Az 1896. évi XVI. t. c. 1-ső §-a szerint a közigazgatási biróság csakis az u. a. törvény 2-ik részében felsorolt közigazgatási jogviták felett dönteni van hivatva, s az idézett törvény egész tartalmából és megalkotásának céljából nyilvánvaló, hogy a közigazgatási biróság hatásköre csakis azokra az ügyekre terjed ki, a melyek a törvénynél, jogszokásnál vagy valamely törvényszerű rendeletnél fogva közigazgatási útra tartoznak, — a miből következik, hogy a közigazgatási biróság hatáskörének első feltétele az, hogy a felek között felmerült vitás kérdés oly természetű legyen, hogy annak eldöntése valamely közigazgatási hatóság illetőségi körébe tartozzék, mert a közigazgatási bíróságnál csakis a közigazgatási hatóság határozatai által szenvedett sérelmek miatt kereshető orvoslás. Az idézett törvény 69. §-ának 5-ik tételében emiitett vitás j ogkérdések alatt tehát csakis közigazgatási útra tartozó kérdések értendők s ugyanennek a §-nak bevezetése szerinr kétségtelen, hogy a közigazgatási bírósághoz csakis azok az ügyek vannak utalva, a melyekben a kereskedelmi minister dönteni hivatva volt. A fenforgó esetben a per tárgyává lett az a kérdés, hogy a hóeltakaritási költséget a felek jogviszonyait szabályozó szerződés értelmében melyik fél tartozik viselni, — tisztán magánjogi jellegű s az illetékesség szempontjából nem tehet különbséget az hogy a szerződés érvénytelenítésénél, illetve ennek a magán jogi kérdésnek eldöntésénél a bíróságnak azt az előzetes kérdést kell megoldani, hogy a hóeltakaritás a vasút rendes üzeméhez tartozik-e vagy sem ? s tekintve, hogy a felek különben maguk sem állítják, hogy a fenforgó concrét kérdésben a kereskedelmi minister tényleg határozott volna, ekként nem is létezik közigazgatási határozat, a mely ellen a közigazgatási bíróságnál orvoslás volna keresendő: mindezeknél fogva a másodbiróság végzését megváltoztatni és az első biróság végzését helybenhagyni kellett. Állandó joggyakorlat, hogy akkor, midőn mindenik fél ellenében fenforog a törvénybe ütköző tilalom, sem az adott szolgáltatás visszaadása, sem az igért szolgáltatás teljesítése birói uton nem követelhető s az ily megegyezésből származó igények sem egy, sem más irányban birói oltalomra nem számithatnak. Ezen mit sem változtat az, hogy a követelésről nyilatkozat kiállíttatott, mivel az ebben foglalt kötelezettség jogalapja tiltott mégállapodásból keletkezett s azt jogérvényessé az a körülmény, hogy arról okirat lett kiállítva, nem teszi. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1900 nov. 29. I. G. 443 sz. a.) A bérlő részéről pusztán szóbelileg tett és valamely szerződésellenes cselekménynek jövőben elkövetésére vonatkozó kijelentése sem valamely tételes törvénynél, sem az állandóan J követett birói gyakorlatnál fogva a bérbeadót nem jogositja fel arra, hogy az alapon a bérleti szerződést egyoldalúan megszüntethesse. A szerződésben történt lekötelezés birói kényszer igénybe vétele nélkül teljesitendő és igy a teljesítésnek tényleg elmulasztása már magában véve a szerződésszegés jogi hatályával bir, következésképpen a teljesítésnek birói kényszer utján megkísérlése és sikertelen volta nélkül is esetleg alkalmas arra, hogy a kötelezett teljesítés elmulasztásának a törvényből vagy a szerződésből folyó következményei alkalmaztassanak A szerződő felek között létesült ügylet jogi jelentőségének meghatározására nem az a határozó, hogy maguk, a szerződő felek azt az ügyletet miként nevezték meg. avagy egymásnak az ügylet létesítésénél minő ügyleti elnevezést adtak, hanem az ügylet jogi jelentősége azoktól függetlenül a szerződő felek akaratkijelentésének összeségéhez képest az anyagi jogszabályoknak megfelelően határozandó meg. A bérleti viszony jogi természetével nem ellenkezik az, hogy bér gyanánt a bérlő részéről a bérbeadónak mar korábban adott érték köttessék ki és hogy az összegileg meghatározott bér cimü változatlan ellenértéken kivül a bér gyanánt tekintendő további ellenérték a bérlemény tényleges jövedelmétől feltételezetten állapittassék meg és az anyagi jog szabályainál