A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 30. szám - Közigazgatási törvénykezés. (Vége)

A J OG garancia, --- de holnap már felesleges lehet, ha az ügyvéd a teljes tanács előtt felszólalhat. Ennek pedig mielőbb be kell következnie. Teljes megnyugvással várjuk tehát a Kormos-ügy lebonyolítását. — lehet ez ő reá nézve kompromittáló vagy, a mi szintén na^y baj, csupán csak gyanút ébresztő, — a Kúria magaslataira azonban ezen szennyes ár hullámai fel nem érnek. Olympusi nyugalomban székel az ott fenn most is, mint azelőtt, azon magasztos jeligéjének szolgálatában : Justitia est regnorum fundamentum. Dr. Révai Lajos. Közigazgatási törvénykezés. Irta : SZILASSY PÁL, ügyvéd Mezö-Turon. -/-Vége.*) De mondok más esetet. A mikor az italmérési jog állami megváltása történt, az u. n. közbirtokosság testülete, a községgel szemben, nálunk magának vindikálta az összes kártalanítási összeget, a mely kitett ugy egy millió korona körüli összeget. — E mellett különböző javakban, még egy fél millió kor. értéket ragadott magához a közbirtokosság testülete a községtől s mert a közbirtokosokból álló községi képviselőtestület tagjai, hajlandóbbak voltak a maguk egyéni, mint a község közérdekeit szolgálni, megtagadták a felhatalmazás kiadását arra, hogy az 1886: XXII. t.-c. 114. §-ában irt egyeztetési eljárás megindittassék. minek folytán a vármegye, ama törvény 115. §-a alapján, a tiszti ügyészt bizta meg azzal, hogy a község és közbirtokosság közötti vitás vagyoni kérdéseket, per utján rendezze. E vármegyei intézkedést az 1891. év november hó 27. napján 86,155. sz. a. kiadott rendelettel az akkori belügyminiszter jóváhagyta. Ennek folytán a perek meg is indultak (II. rendbeli perj s azokban a felperesi részről a válaszirat is beadatott. A közbirtokosságnak azonban már sehogy sem volt kedve viszonválaszt adni s ajánlatot tett a városnak, hogy fizet összes lehető igényeinek kielégítéséül : 40 ezer koronát. Másfél millió korona értékkel szemben, negyven ezer korona!! Mi sem természetesebb tehát, hogy a vármegye az ajánlatot nem vette komoly számba s haladt tovább a megkezdett uton. Az a belügyminisztérium azonban, a mely előbb indokoltnak találta, hogy a felmerült nagy fontosságú vagyonjogi vitás igények bírói ítélettel oldassanak meg s rendeztessenek, most mást gondolt s elfogadta a közbirtokosság által megajánlott 40 ezer koronát, a község részére kielégítésül s ennek folytán 1894. év augusztus hó 23. napján 67,522. sz. a. kiadott rendeletével beszüntetni rendelte a folyamatban levő perecet. Tehát a belügyminiszter Ítélkezett, egy másfél milliós vagyonjogi kérdés felett s agyonüti hatalomszavával az igazságot, 40 ezer korona ellenértékért. Hát lelkiismeretes dolog ily óriási fontosságú vagyonjogi kérdésnél, . elfojtani az igazságot hatalomszóval, a helyett, hogy a már provokált birói döntés beváratnék.? Vagy jogosult volt a perek megindításának elrendelése, vagy nem. Ha jogosult volt, akkor nem volt szabad azok folyamát megakasztani, mert csak birói döntés adhatott általános megnyugvást a tekintetben, hogy kinek volt igaza s e megnyugvást a miniszter döntése soha se pótolhatja ; ha pedig nem volt jogosult a perek megindításának elrendelése, akkor erre nem lett volna szabad kiadni az engedélyt. Tertium non datur. De hát a minisztériumban ám a magánjogi kérdések sorsa is sokszor a politikától, okszor meg más egyébtől is függ. Egyszer volt alkalmam egy törvényszéki tárgyalásnál hallani a mint a két ellenfél ügyvédje arról informálta a bíróságot, hogy egy gyámhatósági ügyben, minő kilincselést folytattak a belügyministériumban s hogy mennyire tévednek azok, a kik azt hiszik, hogy a minisztériumban teljes megnyugtatást nyújtó alapossággal intézik az ügyeket. Mert hát ott bizony nem azért vannak a különböző rendű és rangú fogalmazók és titkárok, hogy ők is ne extemporizáljanak s ha nem protekciós az ügy, hát bizony a végdöntéseket, igen gyakran ezek hozzák meg. S bármiként álljon is a dolog, nem visszás állapot-e az, hogy a mely ügyben alsó fórumként dönt a közigaz atási *) Előző közlemény a f. évi 28. számban. bizottság s annak m. f. gyámhatósága, azt végső fórumként revideálja egyik vagy másik szakminiszter. Mert hát az sehol sincs ám megírva, hogy a k a legmagasabb állásban van, az egyszersmind csalhatatlan is s nem hiszem, hogy meghibbant gondolkozásunak ne tekintenék ma azt az embert, a ki olyanféle javaslattal állna elő, hogy kasszáljuk a kir. táblákat és Kúriát s döntsön el minden pert mint legfőbb fórum az igazságügyminiszter. No hát, ha ez az igazságügyminiszter semmiféle birói funkciót nem végez, miért adunk a többi ministernek birói hatáskört s mért engedjük, hogy ezek a mi fontos magán- és közjogi dolgunkban valóságos birói juriszdikciót gyakoroljanak f! Pedig eltekintve a gyámsági és kihágási ügyektől, mennyi vízjogi, mezőgazdasági és mezőrendőrségi, adóügyi, munkásügyi stb. kérdéssel kapcsolatos oly magánjogi kérdések vannak, a melyeknek a legképtelenebb módon közigazgatási uton lett eldöntésével szemben, nem marad nyitva a fél előtt a törvény rendes utja. Hiszen p. o. az 1885 : XXIII. t.-c 82. §-a, a mely az utólagosan bevont társulati árterületekről ugy intézkedik, hogy azokat a társulat az előirt ártérfejlesztési és osztályozási eljárás mellett kötelékébe vonja s a bevonás idejétől kezdve az osztályozás alapján megállapított kivetési kulcs szerint megterheli. Tehát az előirt ártérfejlesztési és osztályozási eljárás befejezése nélkül nincs « bevonás* s az osztályozás alapján megállapitott kivetési kulcs nélkül, nem lehet a «bevon ás idejétől)) sem terhelni meg az árterületeket. S az 1884: XIV. t.-c. 18. §-a akként intézkedik, hogy az ártérfejlesztési és osztályozási munkálat, valamint a kivetési kulcs végleges megállapítása után készíttetik el az egész ártérről, az adókataszterrel lehetőleg összhangzó ártérte'ekkönyv s csak ezután terhelhetők meg az ártéri érdekeltek a 19. §-nak megtelelő egyéni kivetéssel. De ez természetes is, mert e néikül az 1885 : XXIII. t.-c. 79. §-ának rendelkezése szerint sem lehet a 103 —108. §-ban irt eljárást folytatni. S mégis mit tapasztalunk? Azt, hogy egyik ármentesitő társulat, a védgátak bejjebbezése folytán pótműszaki ártérfejlesztéssel bevon néhány ezer hold uj területet, a melynek tulajdonosai azonban hiába várják a társulati gyűlésekre szóló meghívókat, holott magánúton tudomásukra jön, hogy a társulat nagyon is érdekükbe vágó lényeges intézkedést tesz. Ekkor aztán panaszszal fordulnak a földmivelésügyi miniszterhez, hogy állja útját a «sine me de me» intézkedésnek. A miniszter azonban 1897 ápril 5 én 8,837. sz. a. kiadott rendeletében megnyugtatott bennünket azzal, hogy mi még nem vagyunk társulati tagokul tekinthetők. 1897 május 8-án azonban kimondja a vizitársulat közgyűlése, hogy az újonnan bevont árterületeket visszamenőleg 1896 január első napjától kezdődőleg megterheli s a midőn ez ellen, az előbb emiitett miniszteri rendelet kijelentésére való utalással reklamálunk, 1898 febr. 25-én 4,685. sz. majd 1898 július 1-én 17.345 sz. alatt azt mondja a földmivelésügyi miniszter ur, hogy a társulat törvényen alapuló jogával élt, a midőn az újonnan mentesített területek teherviselésének időpontjául, az ezen területekre foganatosított műszaki ártér fejlesztés jogerőre emelkedésének idejét követő év első n a pj á t állapította meg s kimondottad miniszter ur azt is, hogy bár igaz ugyan, hogy miután a társulati tagok által a közgyűléseken gyakorolható szavazatok: mértékét az osztályozás által megállapitott tiszta jövedelem mennyisége képezi s ennélfogva az osztályozás jogerőre emelkedése előtt, a folyamodók által gyakorolható szavaza t-m ennyiség nem volt megállapítható s igy folyamodók az osztályozás jogerőre emelkedése előtt a társulati tagsági jogokat nem gyakorolhatták : ez a körüftnény azonban a teherviselés kérdését nem érinti. S mi annak dacára, hogy csak az 1898. év végétől vehettünk részt a társulati közgyűléseken s előbb ott semmi féle jogokat nem gyakorolhatunk s dacára az 1885. XXIII. t.-c. 82. §-ában irt pozitív rendelkezésnek, nem a bevonás idejétől, hanem évekkel visszamenő előzőidőról vagyunk kénytelenek az ezrekre rugó társulati költségeket fizetni, mert a miniszter döntésével szemben nincs fentartva a torvény rendes utja s igy a miniszteri hatalom-szó agyon nyomta ez esetben is világos törvényen alapuló igaZclir) K3.L. Pedig én ugy érzem, hogy a fentirt esetben nem csak egyszerű vízügy, kérdés, hanem fontos magánjogi érdek is