A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 29. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez. (Eljárás a házassági perekben)

218 A J érvényesített bontó ok elévült, avagy megbocsátás folytán megszűnt, érdemben kell elutasító ítéletet hozni és különélés elrendelésének sem helye, sem értelme nincsen. Ennélfogva nem engedhető meg, hogy az előkészítő eljárás során megállapított tényállás alapján rendelje el a bíróság a különélést; ha pedig a tárgyalás befejezése után rendeltetett az el, nincs értelme uj szóbeli tárgyalás tartásának. Erre csak akkor volna szükség, ha a különélés ideje alatt olyan körülmények merülnek fel, melyek a tényállást lényegileg megváltoztatják, de ez esetben joguk lesz a feleknek szóbeli tárgyalást kérni s annak elrendelését nem is gátolja semmi sem ; de minden esetben újból szóbeli tárgyalást tartani felesleges. Az itt kifejtett álláspont a birói gyakorlatnak megállapodott eredményein alapszik és helyessége kétségtelen, minek folytán a 695. § t a 703. §. után a 704. §. elé kell áthelyezni és harmadik bekezdését olyképen kell megváltoztatni, hogy nem szóbeli tárgyalást, hanem békéltetést tüz ki a törvényszék és szóbeli tárgyalás csak a felek valamelyikének kérelmére rendelhető el. A negyedik bekezdés is uj szabályt tartalmaz. Jelenleg ugyanis, mig a különélésre kiszabott idő le nem telik, érdemleges ítéletet hozni nem lehet, ha a felek valamelyike olyan §-ra fektette is kereseti kérelmét, amelynek alapján a házasság különélés elrendelése nélkül is felbontható. A negyedik bekezdés azonban ellentétben van a H. T. 99. §-ával, amely szerint a H. T. 80. §-a esetén mindig, a 76., 78., 79. §-ok eseteiben pedig rendszerint el kell rendelni a különélést és a különélésre kiszabott idő letelte előtt érdemleges ítéletet hozni nem lehet. Minthogy pedig az eljárási törvény az anyagi törvényt le nem ronthatja, a negyedik bekezdés kihagyandó. A javaslatnak XVII. fejezete nem szól arról, hogy ha az 1894. évi XXXI. t.-c. 100. §-ában emiitett hónapot elmu lasztják a felek, van-e helye igazolásnak, vagy nincs ? A Curia gyakorlata ellentétes és hol megengedi az igazolást, hol pedig nem. Az irodalomban is ellentétss nézetek merültek fel s egyesek az igazolást nem engednék meg, hanem ebben az esetben ügyvédi mulasztás folytán perújításnak volna helye ; mások pedig azt állítják, hogy ha a felek három hó alatt és után is különéltek, ez a különélés a végleges felbontás iránti kérvény beadása határidejének elévülését megakasztja. Egyik nézetet sem lehet elfogadni. Az előbbinek útját állja az a körülmény, hogy ugy az eddigi birói gyakorlat, mint a 713. §. szerint házassági perekben perujitásnak helye nincs, illetőleg a javaslat szerint csak bizonyos korlátok között; az utóbbi okoskodás pedig azért nem fogadható el, mert a H. T. 100. §-ának második bekezdése nem általában véve hivatkozik a 88. §-ra, hanem annak csak második bekezdésére ; minél fogva csak az erőhatalom és cselekvőképtelenség szorítja meg az elévülést, a különélés pedig nem. Ezt a mulasztást máskép, mint igazolással orvosolni nem is lehet és hogy ez a fontos vitás kérdés megnyugtatóan megoldassák, a perrendtartásban határozottan ki kellene fejezni, hogy ez esetben is van helye igazolásnak. 696. §. A felperes keresetétől, az ítélet jogerőre emelkedéséig, az eljárás bármely szakában az ellenfél beleegyezése nélkül is elállhat. Az eljárás folytatandó, ha a keresetet az erre szintén jogosított és az eljárásban résztvett felek valamelyike magáévá teszi. Ha a jogosított fél a szóbeli elállás alkalmával nincs jelen, az elállást vele közölni kell. Ez esetben, úgyszintén, ha az elállás írásban történt, a jogosított fél a keresetet az elállás közlésétől számított 15 nap alatt teheti magáévá. A keresettől való elállás a viszontkereset tárgyalását nem gátolja. Egyébként e §. a viszontkeresetre is megfelelően alkalmazandó. A megtámadásnak az i8g4:XXXI. t.-c. 68. §-ában szabályozott visszavo?ihatatlansága érintetlen marad. Ez a §. az eddigi gyakorlatnak megfelelő helyes szabályokat tartalmaz és semmi különösebb észrevételünk nincs reá. A végrehajtási ügyek lajstromozása. Irta: Dr. BERZSENYI JENŐ siklósi kir. járásbirósági albiró A lajstrom-rendszer élete immár több mint három éves. Sokat szidták szegényt, de most már nem igen szidják, mert a gyakorlatban mégis életképesebbnek bizonyult, mint a milyennek látszott. Most már, — három év után. — a lajstrom rendOG szerre nézve lehet már tapasztalatokról beszélni s róla véleményt mondani. Az általános vélemény szerint a lajstrom-rendszer egészben véve helyes és csupán az ellenőrzés szempontjából tökéletlen. Ép ezéit egy lényeges előfeltétel szükséges hozzá, hogy az igazságszolgáltatás céljának megfeleljen. Ez a lényeges előfeltétel pedig az, hogy a bírák és kezelők lelkiismeretesek legyenek. Lelkiismeretlen egyének kezében helyrehozhatlan hibákat lehet a lajstrom-rendszer bástyáin belül elkövetni. Minthogy azonban igazságügyi igazgatásunkban a fegyelem elég erős, elmondhatjuk, hogy a lajstrom-rendszer jelzett hátrányától nem kell nagyon tartani. A lajstrom-rendszer egyik hiányát mégis e helyütt szóvá kívánom tenni. A lajstrom-rendszer életbe léptetése előtt az J. U. Sz. tanulmányozásánál már feltűnt előttem az a rendelkezés, hogy az eddigi szabályoktól e'térően, a sommás perek s a belőlük keletkezett végrehajtási ügyek külön kezeltetnek. Ez elkülönítést nem kifogásolom s megengedem, hogy a statistika céljának jó szolgálatot tesz, — de mégis ki kell emelnem, hogy az elkülönítés alkalmatlanságot okoz az igénypereknél és a végrehajtás megszüntetési és korlátozási pereknél, a melyekhez a bírónak majdnem mindig szüksége van a megelőző végrehajtási ügy irataira is. Mert a lajstrom-rendszernél gyakran megtörténik, — sőt ahol a végrehajtási ügyeket sommás perek ellátása nélkül — kizárólag egy biró látja el, — mindig ugy van, hogy egyik bíró kezében van az alapul szolgáló per, más biró kezében van a perből folyt végrehajtási ügy és harmadik biró kezében van a végrehajtási ügyből keletkezett igényper vagy végrehajtás megszüntetési, végrehajtás korlátozási per. Mennyivel célszerűbb volna, ha mindez ügyekre vonatkozó iratok egy biró kezében volnának. A jelzett összes ügyeket egy kézhez egyesiteni bajos volna és az ügyek kezdetét, alapját képező per irataira nincs is mindig szükség, ez a per tehát lehetne bármelyik biró kezében. Amenynyiben pedig a végrehajtási eljárást megelőző per irataira szükség lenne, ezek többnyire akadály nélkül csatolhatok. Felette szükségednek csak a végrehajtási ügynek s a belőle keletkezett igényper vagy végrehajtás megszüntetési (korlátozási) pernek egy kézben összpontosítását tartom. E cél elérésére a következő szabályokat tartanám rendszeresitendőknek: A sommás perek az eddigi szabály szerint lennének lajstromositandók, t. i. az I. r. alperes nevének kezdő betűje szerint. A végrehajtási ügyek (V. Lajstrom), azonban nem az I. r. végrehajtást szenvedő, hanem az I. r. végrehajtató nevének kezdőbetűje szerint lennének lajstromozandók. Kötelező szabályként volna pedig megállapítandó az az elv, hogy minden sommás biró egyszersmind a végrehajtási ügyeket is kezelné, és pedig ugyanazon kezdő betűk szerint kiosztva. Vagyis az a biró, a ki a végrehajtási ügyeket A. betűtől L. betűig kezeli, ugyanaz a biró kezelné a sommás pereket is A. betűtől L. betűig. A 20,362/98 sz. ig. ügymin. rendelet az ily lajstromozást a budapesti kir. járásbíróságoknál mégis engedi — de azt hiszem, hogy az ekkénti lajstromozásnak szüksége nemcsak a budapesti, hanem a vidéki járásbíróságoknál is éppen ugy fenn forog. Ekként el lenne érhető az a cél. hogy a végrehajtási ügyek s az ezekből keletkezett perek egy kézben lennének. A per előadója ismerné az alapul szolgáló végrehajtási ügyet, —- mig a jelen szabályok alkalmazása mellett, midőn a végrehajtási ügyek a végrehajtást szenvedő neve szerint lajstromoztatnak, — még akkor is, ha minden sommás biró kap végrehajtási ügyeket, csak a véletlen dolga, hogy egy végrehajtási ügy és a belőle keletkezett per esetleg ugyanazon biró kezébe kerülnek. A végrehajtási iratok az igényper birájától külömbözo biró kezében lévén, a végrehajtató ügyvédjének megbízása sincs igazolva az igényper birája előtt, a megbízási viszonyt az igényper iratai nem igazolják. Ha pedig a végrehajtató ügyvédjétől kulon megbízást kívánunk az igényperre, ugy elütjük a végrehajtatót az 1881. évi 60. t.-c. 94. §. 4. bek. által adott attól a jogto mely szerint perbeli, illetve végrehajtási eljárásbeli képviselője által idéztethetvén meg, - képviselője külön megbízást nem is tartozik igazolni. Ha ugyanis a törvény külön megbízás igazolását tartotta