A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 26. szám - Dologi jog- a polg. törvénykönyv tervezetében
204 OG érdekében, — másrészt az eljárás gyorsítása végett javaslom, hogy a járásbíróságoknál is egy vagy több, de nem az öszszes birák ellen irányuló kizárási kérelem elintézése rendes Ítélkezési eljárás utján és s o r o n k i v ü 1 magának a járásbíróságnak hatáskörébe tartozzék. A T. 64. §-a szerint a kizárási kérelem szóbeli tárgya láson is előadható, amit szintén nem helyeslek. — mert e szerint a járásbíróságoknál a kizárási okok iránti kifogásokat magának a kifogásolt bírónak kell jkvbe vennie. Az érdekeltségi kifogás előterjesztése igen gyakran személyeskedéssel, — a biró személyére vonatkozó észrevételek és ellenvétesek megtételével jár ; míg ezen előadások jegyzőkönyvbe vételénél a kellő tárgyilagosságot és önuralmat igénylő higgadtságot az érdekelt bírótól minden esetben elvárni alig lehet, - ugy másrészt a biró személyének perbevonása az állás tekintélyét a jelenlevő közönség szemében kétségtelenül csorbítja. Ezért ajánlanám oly perjogi vagy ügyviteli szabályok életbe léptetését, amelyek az érdekeltségi kifogás megtételére lehetőleg a tárgyalást megelőző időt határozzák meg ; ha pedig a szóbeli tárgyaláson is megengedtetik kizárási kérelemnek előterjesztése, ugy kívánatos, hogy ezen kérelmet a tárgyalás azonnali felfüggesztése után egy kifogással meg nem támadott más biró vegye jkvbe s első fokon lehetőleg nyomban intézze el. Kívánatos továbbá, hogy a T-be is felvétessék az 1868. L1V. t. c. 59. §-ának megfelelő rendelkezés, amely a nyilván roszhiszemü kifogással élő felet birsággal engedi sújtani. A T. 68. §-át feleslegesnek s az előző szakaszokba beolvasztandónak tartom, — még pedig egyedül a birói eljárás érvényre emelésével. A T. 69. §-a a járásbíróság birájának — mi alatt bizonyára csakis a vezető értendő — érdekeltsége esetére más bíróság delegálását itja elő; ezt a birói függetlenségnek kellő megóvása esetén csaknem tul óvatosságból eredő szükségtelen rendszabálynak tartom. Valamint a biró iránti bizalom hiánya jut kifejezésre a T. 70. §-ában is, — mely szerintem feleslegesen — mert a biró jegyzőkönyvet egyedül is ugyanazon joghatálylyal felvehet,— a jegyzőkönyvvezető érdekeltségét is szabályozás körébe vonja ; e kérdés különben ügyvezetési uton volna minden esetben megoldható. Igen helyes a perképesség és perbelicselekvőképe sség kérdéseinek az anyagi magánjog elveivel megegyező szabályozása. De addig, mig a polgári törvénykönyv életbe lép, a perjogi actoratus kérdése is ingadozásoknak lesz kitéve ; sőt azután is ott, hol a perindítás joga nem szorosan anyagi jogszabályokon, hanem perjogi gyakorlaton alapul; pl. a házkezelőre nézve. Célszerűnek vélném, ha a T. 76. és 111. §-aiban a perképesség és meghatalmazás igazolásának pótlására tűzendő záros határidő tartamának maximuma az 1893. évi XVIII t.-c. 8. §-ának megfelelőleg törvényileg meghatároztatnék. A 76. §. utolsó előtti bekezdésével szemben a törvényes képviselő ezen minőségének igazolását minden esetben kötelezővé tenném, mert az hirtelen változásnak lehet kitéve a bíróság tudomásán kivül. A 77. §. azon rendelkezése, mely szerint cselekvő képességgel nem biró személy képviseletére a törvényes képviselő fellépéséig sürgős esetben ügygondnok rendelhető, célszerű ujitást képez, de homályos és nem szabatos az utolsó bekezdés tartalma, — mely szerint a költséget az tartozik előlegezni, akinek cselekménye (?) a gondnok nevezésre okot szolgáltatott. Hiszen nem is cselekmények, hanem állapotbeli és perbeidézési akadályok fogják az ügygondnok rendelés rendszerinti alkalmait szolgáltatni; már pedig ily esetekben a költség okozás kitétele a felek egyikére sem alkalmazható. A kérdéses rendelkezést egyáltalán mellőzném, mert a biró belátására bízandó annak megítélése, hogy a mint más analóg esetekben (pl. ismeretlen örökösök képviseleténél) ugy ezen ügygondnoki közbenjárás esetére is a per körülményeihez képest az ügygondnoki dij viselése a felek melyikét s mily mértékben terhelje. Dologi jog- a polg\ törvénykönyv tervezetében Irta : BÖLÖNI LÁSZLÓ, bánffy-hunyadi ügyvéd. A polgári törvénykönyv azon részének codificálásához, mely a dologi jogot tárgyalja, magasabb áttekintés és gyakorlatiasabb felfogás szükséges, mint a mi tapasztalható a magyar törvénytervezetben. A fokozatos jogfejlődés történelmének tanulságai nincsenek kellőleg figyelembe véve. Hiányzanak lényeges distinctiók, melyek nélkül egyáltalában nem lehet definiálni. Ha a törvénytervezet ugy a mint van, törvényerőre emelkednék, az esetek ötven százalékában, előrelátó ügyvéd nem merné signálni keresetét, a biró nem tudná megindokolni ítéletét — a törvény fogyatékossága miatt. Kijelentem, hogy [ ezúttal tisztán csak is az ingatlan dolgokra vonatkozó intézkedéseket bírálom. Erős és merész állitások; de abban a hitben vagyok, hogy állításaimat igazolni tudom. Az okoskodások távoli iugóit mellőzve és tisztán tapasztalati tényekre állva, a jogtörténet segítségével könnyű bebizonyítani a kétkedők előtt, hogy a személyek és dolgok közötti első jogviszony kizárólag a birtoklás volt. A ki talált vagy elfoglalt valamely dolgot, az az övé volt; ha elfoglalta más, akkor a másé lett. A dolog birtokában bent foglaltatott a tulajdon is és csak később, a társadalmi rend fokozató- lej,lődésével vált ki a birtokból a tulajdon és csak később különböztették meg egymástól a birtokost és tulajdonost, addig a birtokos volt a tulajdonos is. Azonban a tulajdon fogalmának kiválása és a tulajdonos rendelkezésének törvényes sancdonálása után is hathatós védelemben részesült a birtok a tulajdonnal, a birtokosa tulajdonossal szemben. A római jog «beati possidentes» elve,, később a többi törvények s ennek nyomán a maga idejében kitűnő körültekintéssel codificált osztrák polgári törvénykönyv vonatkozó intézkedése — határozottan fentartották s fentartják a birtok védelmét adott esetekben mindenkivel — még a tulajdonossal szemben is. Midőn kétségtelenül helyes jogi axiómaként meg van. állapítva pl., hogy elbirtoklás (elévités) valódi birtok nélkül tényleges birtoklás nélkül nem lehetséges ; akkor föltételezett és megengedett jogkövetkezmény az, hogy a birtokos meghatározott időtartamú birtoklás után magát a tulajdonost jogvesztésre kényszeritheti. Tehát a birtokjog igen fontos viszonyban tartja a személyt a dologhoz még a tulajdoni jog kiválása után is — ez tagadhatatlan ; azonban maga a tulajdoni jog (jus eminens) mindenesetre mégis tartalmasabb a birtokjognál mai rendezett társadalmink felfogásában. A birtok és tulajdon, valamint a birtokjog és tulajdonjog magával a birtokos és tulajdonos személyiségével együtt mindig egyforma határozatok alá estek akár ingó, akár ingatlan dologról volt szó. De meddig ? A mig valamely állam be nem hozta a hiteltelekkönyveket az ingatlan dolgok összeírására nézve. Mi történt ezután ? Ausztriában az ottani feudális viszonyok szerint elnevezett Grundbuch, nálunk az urbarialis (antiqua) telekrendszer szerint megkeresztelt telekkönyv beállítása után a telekkönyv hitelének megvédelmezése érdekéből a telekkönyvi bejegyzések törvényesítése után. előállott egy uj állapot, egy uj jog és egy uj jogosított. Most már ingatlan dolgoknál a törvény nem csak a tényleges birtokos és valódi tulajdonos, hanem a telekkönyvi tulajdonos védelmét is felkarolta. Egészen világos tehát, hogy ennek következtében, miután Magyarország is meghonosította a tkvi intézményt, a magyar törvénytervezetnek az ingatlan dolgokra vonatkozó határozatai annál correctebbek, minél tökéletesebb harmóniába tudják hozni a háimas védelmet t. i. a tényleges birtokos, a valódi tulajdonos és a tjkvi tulajdonos érdekeinek a védelmét. Ide kell a kritika. Midőn a birtokban lévő valódi iulajdönos egyszersmind tjkvi tulajdonos is, semmi szükség sincs a distinctióra, sem a törvény határozataira ; de midőn, mielőtt ítélni lehetne, okvetlenül szükséges megtudni, vájjon a jogalany (phsyikai vagy jogi személy) a kérdés alatti ingatlannak 1. tényleges birtokosa ? 2. valódi tulajdonosa? 3. avagy tjkvi tulajdonosa? Midőn külömbséget kell tenni, ha 4. a tényleges birtok a valódi tulajdonos kezében van. de tjkvi kitüntetés nélkül; 5. a tényleges birtok a tjkvi tulajdonos kezében van, de nem valódi tulajdonos ; 6. a valódi tulajdonos egyúttal tjkvi tulajdonos is, de biitoklás (birtok) nélkül, midőn — mondom — ezeket ítélet hozatal előtt tudni kell, különben igazságos Ítéletet hozni nem lehet : akkor már a törvénykönyvben is meg kell lenni előzetesen mindazon törvényszakasznak, melyek a distingvált esetek I egyikét se hagyják elbírálás és elhatározás nélkül.