A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 24. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Nyolcadik ülés)

96 A JOG elkövetését főleg azért, mert az elsőbiróság előtt eskü alatt kihallgatott tanuknak lényegben megegyező vallomásával igazolást nyert, hogy sértett egy helytelen feleleten magát elnevetvén, vádlott őt a tanteremből kihívta, az ajtót betette, hogy sértett ott kint azonnal sirt, hogy bejövet véres volt, hogy nevezett tanuk az előadásról távozva látták a folyosón a vérnyomokat, s ezekből minden kétséget kizáróan kell következtetni, hogy a folyosón a vádlott sértettet szándékosan tettleg bántalmazta s látleleti sérelmeit ő okozta. - E ténybeli megállapítás vádlottnak bűnössé nyilvánítását szükségképen vonja maga után a jelen esetben, mert habár vád'ottat mint tanítót, sértettel mint tanítványával szemben megilleti is a házi fegyelem gyakorlatának joga,-e jog természetéből és a büntető törvényköny intentiójából következik, hogy az esetre, ha a házi fegyelemre jogosított személy alapos ok nélkül ejt könnyű testi sértést alárendeltjén, cselekménye nem tekinthető házi fegyelem gyakorlásában elkövetettnek s igy az esetre, ha a Btk. 313. §-a nem alkalmazható, mert ezen §. az indokolatlan bántalmazásnak a büntetés alól való mentességet nem biztosított. Ebből folyólag a bíróság esetről-esetre tartozik vizsgálni, vájjon a házi fegyelemnek alárendelt személy valóban adott-e okot a házi fegyelem gyakorlására, s minthogy sértett ama ténye, hogy az előadáson nevetett, a házi fegyelemnek a vádbeli módon való gyakorlására alapos okot nem képez és vádlott e tényével a házi fegyelem gyakorlásának jogkörét túllépte akkor, midőn sértettet a lanteremből kivonszolva a folyosón ütlegelte, ennélfogva őt bűnösnek nyilvánítani és a fenti büntetéssel kellett sújtani. Enyhítő körülményekül mérlegeltettek a büntetés kiszabásánál vádlottnak az okozott rendzavarás miatt felingerült kedélyállapota és büntetlen előélete. A m. kir. Curia (1901 ápril 12-én 290. sz. a.) által a B. P. 335. §-ának I. a. és a semmiségi panasz indokaiban I. c. pontja alapján is emelt semmiségi panasz elutasittatik. Indokok: Vádlott a kir. tszék Ítélete ellen bejelentett semmiségi panaszát a B. P. 85. I. a. és c. pontjaira alapította. Tekintve azonban, hogy a kir. tszék által valóknak elfogadott tények szerint akkor, mikor a sértettel ama csekély ok miatt, mikor ez utóbbi egyik tanulótársáriak helytelen felelete miatt magát elnevette, testileg oly mértékben bántalmazta, hogy annak az orvosi látleletben leirt sérüléseket okozta, annak a hatáskörnek határát, mely őt mint népiskolai tanítót az oktatására és nevelésére bízott növendékek irányában a házi fegyelem gyakorlása tekintetében megilleti, messze túlhaladta, — tekintve, hogy e szerint, mig egyrészt beszámithatóságot kizáró ok nem forog fenn, addig másrészt a vád alapjául szolgáló tett megállapítja annak a bűncselekménynek a tényálladékát, a melyben a kir. tszék vádlottat bűnösnek mondotta ki: ennélfogva vádlott semmiségi panaszát el kellett utasítani. Fülbevaló ékszer annak tartályából a nyilt utczán esvén ki, az a hely, a hová az ékszer leesett, a sértett uralma alatt nem állott. A sértett, habár abban a vélelemben, hogy széthullott ékszerei mind feltaláltattak, az ékszerek leesésének helyéről eltávozott és azon a helyen más napon sem kereste elvesztett ékszerét, noha annak hiányát már észrevette, ebből önként következik, hogy a sértett maga sem tartotta az ékszert uralmi körében levőnek. Habar tehát a vádlott tudhatta, hogy a kérdéses ékszert a sértett vesztette el, nem lopásban, hanem jogtalan elsajátításban mondatott vétkesnek. (A m. kir. Curia 1901 márc. 21. 8,609/900. sz a.) A kir. törvényszék a vádnak a kir. ügyész részéről csalás vétséggé minősítése után ítéletével vádlottat a kir. járásbíróság hatósági körébe utalt csalás vétségében mondotta ki bűnösnek és ezen itélet ellen csupán a vádlott és védője élt jogorvoslattal. Minthogy pedig a BP. 381. §-ának 2. pontja értelmében a kir. törvényszék ily itéleie ellen felebbezésnek nincs helye, hanem a BP. 426. §-a 2. pontjának rendelkezése szerint csakis semmiségi panasz használható, a törvénynek eme rendelkezéséből kifolyóan tehát ennek a bűnvádi ügynek másodfokú elbírálására a kir. ítélőtábla hatáskörrel nem bír. (A m. kir. Curia 1901 ápr. 12. 2,089/901. sz. a.) A BP. 430. §-a szerint megfelelelően alkalmazandó 388., 390. és 392. S-ban foglalt rendelkezéseknek egybevétéséből önként következik, hogy az indokolásban a szóbeli bejelentésbe nem foglalt semmiségi uj okok is érvényesíthetők. — A tárgyalás elé vitt semmiségi okoknak nem érvényesithetése a határozatban nem vissza-, hanem a 437. §. értelmében elutasítással fejezendő ki. (A m. kir. Curia 1901. ápr. 17. B. 2,199/901. sz. a.) A kir. tábla az által, hogy a midőn a bebizonyítani kivánt ténykörülményt az ügy eldöntésére nézve lényegtelennek találta, a kivánt bizonyitékfelvételt megtagadta, a BP. 393. §-a 3. bekezdésének 1. pontja szerint a törvény rendelkezése értelmében járt el. alaki szabálytalanságot nem követett el sa törvény valamely rendelkezését vagy elvét meg nem sértette. (A m. kir. Curia 1901 ápr. 17. B. 2,196/901- sz. a.j Terhelt alkalmazás céljából, a főszolgabíró, mint a helyet tesitésre illetékes hatóság félrevezetésére, alkalmazhatóságát éshasználhatóságát tanusitó hamis igazoló*bizonyitványt készített és felhasznált, ez a cselekménye a kbtkv. 71. §-ában meghatáro zott közbiztonság elleni kihágás tényálladékát állapítja meg. (A budapesti kir. Ítélőtábla 1991 ápr. 30. 2,506. sz. a.) Vádlott hamis ürügy alatt kicsalt sértettek aláírásával ellátott váltókat, a sértettek beleegyezése nélkül a létrejött megállapodás ellenére arra használván, hogy ezáltal az aláírók fizetési kötelezettsége bizonyittassék, a Btk. 404. ij-ába ütköző okirathamisitást követte el. (A m. kir. Curia 1901 ápr. 9. B. 10,634/900. sz. a.) Vádlott azon cselekménye, hogy elsöbirósági elitéltetése után vagyonát elidegenítette és ez által sértett felet a fedezettől megfosztotta, a Btk. 386. §-a alapján büntettetett, mert nem állapitható meg, hogy a vádlott annyira tul lett volna terhelve adóssággal, hogy vagyonának elidegenítése a sértett fél megkárosítására irányuló szándékát kizárná és pedig annyival kevésbbé, mert a vevő a vádlott neje volt, kivel a gazdálkodást tovább folytatta. (A m. kir. Curia 1901 ápr. 9. B. 10,859/900. sz. a.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Nikolits Györgyné e., Szerb-Nagy-Szent-Miklós nagy kikindai trvszék, bej. jul. 15., félsz. aug. 7., csb. Kovách Gusztáv, tmgg dr. Jeszenszky Géza. — Petrócy Pál és neje e , Grancs, lőcsei trvszék, bej. jul. 16., félsz. aug. 6., csb. Putz Mátyás, tmgg. dr. Beszkied István. — Vörös Kálmán e., Budapest, keresk. és váltótrvszék, bej. jul. 8., félsz. aug. 8., csb. Genthon Ferencz, tmgg dr. Hajduska Emil. — Kellner Béla e., Miskolc, u. o. trvszék, bej. és félsz. okt. 1., csb. dr. Végh Imre, tmgg. dr. Debreceni Lajos. - Besnyő Lajos e.. Nagy-Károly, szatmár-németii trvszék, bej. jul. 6„ félsz. jul. 15.. csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. dr. Adler Adolf. — Alvincy Mihály e., Karcag, szolnoki trvszék, bej. jun. 15., félsz. jun. 28., csb. Pálka Kálmán, tmgg. dr. Debreceni Lajos. — Büllesbach Péter e., Nyíregyháza, u. o. trvszék, bej. aug. 3., félsz. aug. 22., csb. dr. Virányi Dezső, tmgg. dr. Schön Viktor. - Polyánszky Géza e., Szatmár, u. o. trvszék, bej. jul. 17., félsz, jul. 29., csb. dr. Dezső Kálmán, tmgg. dr. Nagy Barna. — Donáth Mór e., Sasvár. nyitrai trvszék, bej. jun. 26-, félsz. jul. 26.. csb. Névery Ignác, tmgg. dr. Czipko István — Pauker Dániel e., Xagy-Várad, u. o. trvszék, bej. aug. 21., félsz, szept. 16., csb. Péter Gyula, tmgg. Amanr Béla. — Weinberger Samu e.. Berettyó-Újfalu, nagyváradi trvszék, bej. jul. 30., félsz. aug. 16 , csb. Képes Miklós, tmgg. dr. Blantz {Manó. — Helesy Miklós e., Delnice, ogulini trvszék, bej. jun. 17., félsz. jun. 27., csb. Poszavecz Ferencz, tmgg. dr. Bakarcsics Dragomir. — Winkler Miroszlav e , Zágráb, u. o. trvszék, bej. jul. 8., félsz. aug. 8.. csb. dr. Velicskovics János. tmgg. dr. Opermann Károly. Pályázatok; Az uividéki trvszéknél aljegyzői áll. jun. 22. -- A nagyváradi kir. ügyészségnél a 1 ügyészi áll. jun. 22. — A pétervári jbiróságnál b i r ó i áll. jun. 22. — A karánsebesi trvszéknél jegyzői, esetleg aljegyzői áll. jun. 22. — A nyitrai kir. trvszéknél albirói áll. jun. 23. — A verseci jbiróságnál albirói áll. jun. 25. — A szentesi jbiróságnál aljegyzői áll. jun. 27. — A kecskeméti trvszéknél a 1 ü g y é s z i áll. jun. 27. — A kisvárdai jbiróságnál b i r 6 i áll. jun. 27. — A módosi jbiróságnál aljegyzői áll. jun. 27. — A lőcsei trvszéknél aljegyzői áll. jun. 28. — A trencséni trvszéknél aljegyzői áll. jun. 28. — A miskolci trvszéknél jegyzői esetleg aljegyzői áll. jun. 28. new-yorki életbiztositó-társaság. A világ legnagyobb és leggazdagabb biztosító-társasága. Vagyon 1900 december 31 én 1,687,840,168-4$ „.„, Biztosítási állomány 1900 december 31-én 5,914,496,829-12 frank. Magyarországi vezérigazgatóság: Bndapest, IV., Károly-körut 26. Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán-utca 16. Dr. STILLER MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3. «L1-A* VÉIZVÍMTTÍJUAHAU XTOMDÁJA EDDAPKTIM